Délmagyarország, 1995. július (85. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-22 / 170. szám

SZOMBAT, 1995. JÚL. 22. BELÜGYEINK 3 • A Feszty-körkép Csong­rád megye idegenforgalmi vonzerejét növeli. A gazda­godó Ópusztaszeri Történeti Emlékpark és Szeged látvá­nyosságai egymást kiegé­szítve-erősttve kínálnak új turisztikai programot. Jó szervezéssel 2500 forintba kerül, hogy egy vendég Sze­gedtől Ópusztaszerig zarán­dokoljon, a Tiszán hajókáz­zon, s közben megízlelje a megye ételspecialitásait. E vendégfogó fogást mutatta be élőben a Magyar Turiszti­kai Egyesület (Matur) dzsemborija. A tegnapi rek­kenő hőségben az autóbu­szos, gyaloglós, sétahajós programon az idegenforgal­mi szakma jeles képviselői ­köztük dr. Lengyel Márton egyetemi tanár, a Matur el­nöke - mellett Kovács Kál­mán (KDNP) és Póda Jenő (MDF) országgyűlési képvi­selő, több település polgár­mestere és az igazságügymi­niszer is részt vett. A szegedi városnézés után a buszok Csongrád felé vették az irányt. Az idegen­vezetők sokféle színes infor­mációt tudattak a környék történelméről és látnivalói­ról. A Szeri csárdában jófaj­ta ágyaspálinkával és pogá­csával várták a vendégeket. A vendéglátók nevében dr. Lénán Béla, a Matur megyei elnöke, majd Lehmann Ist­ván, a Csongrád megyei közgyűlés elnöke köszöntöt­te a megjelenteket. A megyei önkormányzat kidolgozta a térség idegen­Dzsembori Szegedtől Szegedig „Maturos" zarándokok Ópusztaszeren. (Fotó: Enyedi Zoltán) forgalmi hasznosítási és marketingtervét. Ezt most kiegészítette az az együttmű­ködési szándéknyilatkozat, melyet a megyei közgyűlés elnöke, továbbá dr. Szalay István, Szeged és Kecskemé­ti János, Ópusztaszer pol­gármestere látott el kézje­gyével. A felek - többek kö­zött - a szponzorok szerve­zésében, a vállalkozások se­gítésében, a komplex ide­genforgalmi programok összeállításában támogatják egymást. A Feszty-körkép hatása alá került minden „dzsem­boris ". A látvány és a hang­hatás senkit sem hagyhatott érintetlenül. Döbbenettel ke­vert meghatottságot láttam az arcokon... A honfoglalók „elibénk jönnek". Az „első országgyűlés" földjén já­runk. Az ősök „üzennek": le­gyen tartásunk és vállalko­zókedvünk a mindennapi honfoglaláshoz. • • És így to­vább, mert az Emlékparkban járva eszünkbe se jutottak a szokványos szófordulatok, elrugaszkodtunk a jelentől, ahova a Csanytelekig tartó zötykölődős buszozás rántott vissza. No meg a gasztronó­miai élvezetek: a fehérbor­ból, a csanyteleki kövidinká­ból „freccsented" fröccs és a meggyes rétes, a mind­szenti malacsült. S természe­tesen a rekkenő hőség, illet­ve az árnyas parton rajokban támadó szúnyogok. A zárt hajótestekben megszoruló meleg se volt igazán kelle­mes. A suhanó Siklóból irigykedve néztük a parti pe­cásokat, a vízben lubickoló­kat, és a napégette naturistá­kat. A parti fák alkotta, tö­mött, zöld falak között, a Ti­sza hátán egészen a Kiskőrö­si halászcsárdáig suhantunk. Ahol halászlé és túrós csu­sza kínálta magát. Első moz­dulattal mégis a hűs ásvány­víz után nyúltunk. - A természet szerelme­seinek ennél érdekesebb programot elképzelni se tu­dok - állította a balatoni vendégforgalom 10-15 szá­zalékos csökkenése miatt ke­sergő Kovács Miklós, a Sió­tur vezetője. - Megdöbbentő az állam közönye. Meglévő értékein­ket sem tudjuk bemutatni és eladni - vonta le mindannyi­unk számára a tanulságot Tarr Gábor, a Taverna Hotel public relations szakembere. - A honfoglalás 1100. évfor­dulója előtt egy évvel külföl­dön semmiféle propagandája sincs az országnak. - A régió sokféle lehető­séget rejt. Fantasztikus, amit egyetlen nap alatt láthattunk - fejezte ki elismerését Fü­löp Csilla, a Turizmus című szaklap újságírója. - Szeged vonzereje objektív okok, el­sősorban a délvidéki háború miatt megcsappant. Ezért is kell a sokak számára elérhe­tő árú utakkal ide vonzani vendégeket, mert kétségte­len: életében legalább egy­szer minden magyarnak el kell zarándokolnia Ópuszta­szerre és Szegedre. A megpihent, ételtől, ital­tól felfrissült „maturisták" újból felkerekedtek: várost néztek és szabadtérit. A dzsembori Szegedtől Szege­dig „körbeért". Ú. I. • Nincs szükség felvezetőkre? Torgyán szerint Kádár szerényebb volt Torgyán József szerint a koalfció pártjai semmit sem valósítottak meg választási Ígéreteikből, hiszen a társadalmi kiegyezés helyett a társadalom atomja­ira bomlott, és az érdekegyeztetés is a „teljes re­ménytelenség mocsarába süllyedt". Az ígért közbiz­tonság helyett egyre romlanak a közállapotok, a gazdaság negatív folyamatai szinte visszafordítha­tatlanná váltak, és nemzeti kultúránk is a végveszély helyzetébe került. Idehaza az idősek az „éhenhalás küszöbére jutottak", a fiataloknak semmi esélyük az elhelyezkedésre, és a családok is az ellehetetlenülés határára értek. A szakértelem a plakátokon maradt - összegezte véleményét a kisgazda pártelnök. Torgyán beszámolt arról is, hogy a kisgazdák orszá­gos elnöksége csütörtöki ülésén határozottan tiltako­zott a vízumkényszer lerve­zettbevezetése ellen. Szóba került Gál Zoltán autóbale­setének ügye is. AzFKGP számára ugyanis elfogadha­tatlag az a kormányzati stí­lus, amely külsőségeiben a legsötétebb állampárti időket idézi. A kormányzat külső­ségeinek a kabinet tagjainak eredményeihez kellene iga­zodnia, tehát meglehetősen szerénynek illenék lennie. Nincs szükség sem felvezető rendőrökre, sem testőrökre ­vélekedett az elnök, aki sze­rint azoknak a kormányta­goknak le kellene mondani­uk, akik nem mernek szemé­lyi védelem nélkül utazni az országban. Torgyán utalt ar­ra is, hogy a kádári rendszer sem merte volna megenged­ni magának azt a magatar­tást, amelyet a mai vezetés megengedhetőnek tartott a vétlen jármű utasaival szem­ben. • A gyász órájában minden emberi és erkölcsi tartást nélkülöz az a magatartás, ahogy Torján József még Gál Zoltán balesetéből is po­litikai tőkét akar kovácsolni. A hatalom ennyit nem ér meg - mondta Csintalan Sándor. A vádakra válaszol­va leszögezte: a jelenlegi kormány minden eddigi ka­binetnél visszafogottabb a formaságok terén. A minisz­terek közül - a hatályos tör­vényeknek megfelelően ­csupán négyen - a kormány­fő, a nemzetbiztonsági mi­niszter, a honvédelmi tárca első embere és a külügymi­niszter - kap személyi vé­delmet. Gál Zoltán, az Or­szággyűlés elnöke pedig pá­lyafutása során először hasz­nálta a felvezető motoros­rendőröket. • A hétfőn kezdődött ma­gyar-amerikai közös légi­mentési gyakorlatnak pénte­ken volt a csúcspontja, egy­szersmind zárása a Bakony alján: a hajmáskéri központi gyakorló- és lőtéren a felté­telezés szerint egy vadász­gép zuhant a földre, és a be­csapódás következtében szá­mos ott tartózkodó jármű megrongálódott vezetői, uta­sai közül 36 sérültet kellett megmenteni. A zárógyakorlatot sikerrel végrehajtották. A magyar és az amerikai helikopterek gyorsan a helyszínre érkez­tek, legénységük a sérülteket elsősegélyben részesítette, majd a légjárművel kórházba szállította. Mindez szinte menetrendszerű pontosság­gal történt, amit az alapos felkészülés eredményének minősítettek a gyakorlat ve­zetői. A szolgálatok tagjai • Magyar-amerikai gyakorlat Katasztrófaelháritás repültek egymás helikopte­rein, gyakorolták a műszeres és vizuális felderítést, men­tést, kipróbálták a csörlő- és mentőberendezéseket, vala­mint ejtőernyős ugrásokat hajtottak végre a Ml 8-as he­likopterről, valamint az ame­rikai a C 130-as szállítógép­ről, a Herkulesről. A csak­nem egyhetes gyakorlat so­rán a magyar kutató-mentő­szolgálat felkészítése köze­lebb került az európai és at­lanti módszerekhez, ami azért is fontos, mert a jövő évben többoldalú kutató-, mentő gyakorlatot terveznek Magyarországon a NATO és a békepartner országok rész­vételével. A gyakorlatot amerikai részről Michael A. Canavan dandártábornok, az USA kü­lönleges rendeltetésű euró­pai csapatainak parancsnoka, magyar részről Sági János ezredes, a Magyar Honvéd­ség repülőfőnök-helyettese vezette. A gyakorlat 40 mil­lió forintos költségét fele-fe­le arányban állták a résztve­vők. Benyó György alezre­des a Bakony Harci Heli­kopter Ezred parancsnoka szerint számukra is hasznos volt az amerikai partner je­lenléte, mert a vendégek költségén felújították a szentkirályszabadjai repülő­tér egyik épületét, s techni­kai eszközökben is gazda­godtak. f~l \ Szent István téri piacon minap harminc forint _I_J volt egy kiló főzeléknek való zöldbab. Másnap délben az „üzemi konyhán " második fogásként nem a szokásos mirelitből, hanem frissből készült főzeléket szolgáltak fel. A kettő között minden bizonnyal van némi összefüggés, ha nem is túl szoros. Az biztos, vá­lasztékbővítésként már a szigorú forinthatárral dolgo­zó magánvállalkozás étkezési normájába is belefér ez az ár. Könnyű fajsúlyú zöldségről lévén szó, bizony sok fér egy kilóba. Gyermekkoromban nekünk is rengeteg volt belőle, talán semmit sem untam annyira, mint a zöldbabszedést. Valahogy ügyetlen volt hozzá a ke­zem, és nem akart haladni. Most, miközben anyám a szatyorba tömködte a napszítta arcú parasztember reggeli harmattól régen megszabadult portékájának utolsó kilóját, azon morfondíroztam, hogy ennyiért érdemes-e egyáltalán leszedni. És akkor még hol van a vetőmag, a munka és a többi. Persze a termelő más­hogy számol, mint a vasaltinges alkalmi vásárló. Néhány hónappal ezelőtt azt mondták, nem lesz egyetlen darab őszibarack sem, minden elfagyott. Mí­nusz kilenc, mínusz tizenegy fokot is mértek egyes termőhelyeken, virágzás idején. Valami barack persze maradt az országban, talán több is annál, mint amit a jellemzően mindig negatív kárbecslők jósoltak, de olyan ára van, hogy sokak számára ez egyenlő a ninccsel. Eddig Budapesten találkoztam a csúccsal, ott háromszázhúszért árulták az A-s, talán AA-s mé­retű, valóban gyönyörű gyümölcsöt. A dorozsmai nagybanin mostanában 700-1000 fo­rintot kérnek egy 6-7 kilót tartalmazó láda elfogadha­tó küllemű őszibarackért, de az igazán szép rekeszt már nem adják egy zöldhasúért. Ennyiért igencsak érdemes leszedni. Valamikor ötvenkét őszibarackfánk volt Szőregen, s mit tagadjam, utáltam a barackszedést is. Tartottam a ládát a fejem fölött, apám szedte bele, de a barack szálldogáló apró szőre jobbára az én fejemre, nya­kamba hullott, és kegyetlenül tudott viszketni. Akkor tanultam meg becsülni az alacsony fákat, ahol elég volt a derekamhoz fogni a ládát, s nem kellett létra a szedéshez. Azt hiszem, hogy a kopaszbarackot egy olyan tudós találhatta fel, aki gyerekkorában a magas fák mellett sokat tartotta az őszibarackos ládát az ap­jának. 1 láromféle barackunk volt. Napsugár, Ford és LÜ egy magvaváló, eltenni való fajta. Amikor a ko­rai Napsugár rekeszéért száz forintot kaptunk, apám nagyon elégedetten vakargatta a bajuszát. Különösen a Ford volt jóízű, de piaci szempontból minden tekin­tetben alkalmatlan fajta volt. Későn, július végén, au­gusztus elején érett, csaknem színtelen zöld volt, s azonnal hullafoltos lett, ha egy kicsit erősebben meg­nyomták. Ma már csak mutatóban lehet látni. Az el­tennivaló magvaváló azonban igazi kincs volt, egyko­ri kollégiumi szobatársam felesége éppen a minap emlegette, hogy azóta sem evett olyan befőttet. Hát jö­vőre sem sokat fog enni, s csak némi vigasz lehet ne­ki, hogy szereti a zöldbabot. c/^JL I DÉLBEN - ESTE Alabátbos Étterem Ny.: 11.30-15; 18­Asztalfoglalás 314-912-es telefonon! Régi zene! Lánya ütötte agyon Erőszakoskodó apját ölte meg lánya pénteken Jászbe­rényben. Az italozó életmó­dot folytató, 48 éves E. Fe­renc a hajnali órákban rátá­madt lányára, hogy szexuális vágyát kielégítse. Mivel a lá­nya ellenállt, halálosan meg­fenyegette annak 3 éves gye­rekével együtt. A fiata­lasszony a fürdőszobába me­nekült, de apja utána ment, majd rászakította ajtót. A nő ekkor felkapott egy csőfogót és többször fejbe verte a dü­höngő férfit. Ezután a lány orvost hívott, de az ütések olyan súlyosnak bizonyul­tak, hogy az apa a helyszí­nen belehalt sérüléseibe. • Gyakran esik szó - pél­dául ma is - egyik legolva­sottabb rovatunkban, a Csö­rögben, a közvilágítás hiá­nyosságairól. Panaszkodnak a polgárok. Panaszuk nyil­ván jogos, hiszen adófizető­ként az ember igényt tart a biztonságát, kényelmét szolgáló kommunális szol­gáltatásokra. A közvilágí­tással kapcsolatos problé­mákról kérdeztük Tóth Jó­zsefet, a Démász szegedi üzletigazgatóságának fő­mérnökét. • A Démász és az ön­kormányzatok közötti együttműködés hiányos­sága miatt jelentkezik a közvilágítás problémája. Voltaképpen miről is van szó? - Ez év január elsején változott a közvilágítás áramdíjának az elszámolá­sa. A korábbi helyzethez mérten a közvilágítás üze­meltetéséről most külön szerződés alapján kell meg­állapodnunk az önkormány­zatokkal, mivel az áramdíj január elsejétől nem tartal­mazza az üzemeltetés költ­© KÉRDÉS • A Démász főmérnökéhez Patthelyzet a közvilágításban ségeit. Ezt a megoldást sé­relmezik az önkormányza­tok és tulajdonképpen ezért nem tudtunk szerződni egy részükkel a közvilágítás üzemeltetésére és karban­tartására. A Démász fél éven keresztül saját költsé­gére végezte a karbantar­tást, ott is, ahol az önkor­mányzat ezért nem fizetett. Ez azonban a hat hónap alatt igen tetemes vesztesé­get jelentett a mi üzletigaz­gatóságunknál: körülbelül 25 millió forintot. Nos, ezt a továbbiakban cégünk nem tudja felvállani, úgyhogy azokon a helyeken, ahol nincs közöttünk megállapo­dás, ott július elsejétől nem javítjuk a közvilágítást. • Csongrád megyében és Szegeden mi a helyzet e téren? - A megyében viszony­lag rosszabb a helyzet, mint összességében a hozzánk tartozó területen. A szegedi üzletigazgatóság területén ugyanis az önkormányzatok mintegy 50-60 százaléka kötött közvilágítási-karban­tartási szerződést, de Csongrád megyében ez ala­csonyabb: 30 százalékosra becsülöm. Ami az egyik legfájóbb, hogy Szeged vá­rossal sem sikerült meg­egyeznünk, pedig itt van a legtöbb közvilágítási objek­tum a területünkön. Két adattal illusztrálnám azt, hogy mi is ennek a gazda­sági háttere Szeged vonat­Tóth József (Fotó: Karnok Csaba) kozásában: a tavalyi év első felében a Démásznak 51 millió forintot fizetett Sze­ged városa a közvilágítá­sért, idén ugyanebben az időszakban csak 40 milliót. Abszolút értékben is keve­sebbet fizettek tehát, s ez a szám úgy alakult, hogy az ehhez tartozó 19 millió fo­rintnyi üzemeltetési-karban­tartási díjat, szerződés hiá­nyában nem fizette ki az önkormányzat. • Mi (lenne) a megol­dás? - Várjuk mindketten ­az önkormányzat és mi is ­a január elsejei rendelet módosítását a kormány ál­tal, mert ez, a kérdést illető­en, valójában szerencsétlen megfogalmazást tartalma­zott. A rövid távú megol­dás: ha sikerülne az önkor­mányzatokkal megegyezni, szerződést kötni. Erre több­féle változatot tudunk fel­ajánlani, az átalánydíjas szerződés mellett, hajlan­dók vagyunk egyedi meg­rendelés alapján is javítani a közvilágítást. Meggyőző­désünk. hogy ez lenne az a megoldás, amely a lakosság számára is érezhető javulást hozna, s az önkormányza­toknak sem jelentene több­letköltséget - a korábbiak hoz képest. K. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom