Délmagyarország, 1995. július (85. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-18 / 166. szám

A rókusi exnyolcadikosok nem lámpalázasak • Szabálytalan osztályaié Ez már nem csak játék • Honnan jött az ötlet, hogy bemutassátok ezt a musicalt? - Úgy 1983-84 tájékán mutatta be először a televízió a darabot egy budapesti amatőr szfnpad előadásában - kezdi a történetet Kucska László, táncpedagógus, a darab betanítója, és most mint szereplő is, hiszen a többször bukott tanuló szerepét is ő játszotta.- Akkoriban annyi idős lehettem, mint a szereplők, és nekem nagyon tetszett a musical. Utána pár évvel ismét műsorra tűzte a tévé karácsony környékén. Akkor már itt dolgoztam a Rókus II. Számú Altalános Iskolában, és felmerült a kérdés, mi lenne, ha egyszer mi is megpróbálnánk itt, a suliban. A könyvtárban véletlenül a kezembe került a darab szövegkönyve. Ezzel az osztállyal már négy éve rendszeresen dolgoztunk együtt, készültünk a farsangokra négy-öt perces jelenetekkel, úgyhogy ismertük egymást, bátran vágtunk bele ebbe a komolyabb munkát igénylő, nagyobb lélegzetű darabba. A musicalt egyébként Borbola Sándor hangszerelte, és a betétdalokat közösen énekeltük szalagra, ami az előadáson hallható volt. Vatjasi Ottóné és dr. Liptákné Klement Ágnes tanárnők is segítettek a darab megszületésében. • Mióta próbátok? - Február környékén kezA gyerekeknek szóló, nyári szünidei rendezvényeket tartalmazó Vakáció Akciós kis füzetet lapozgatva bukkantam a Százszorszép Gyermekházba^ a Rókus II. Számú Altalános Iskola volt 8. B osztályából álló csoport előadására. Lantos András: „Ez már nemcsak játék" cfmű kamaszmusicalét adták elő, farmerban, lazán, akárcsak szünetekben a suliban lettek volna. Ballagás után, a vakáció közepén is fontosnak tartották, hogy együtt legyenek. tük el próbálni a darabot. Tudvalevő, hogy ők most ballagtak, így egyéb más fontos elfoglaltságuk is volt. Szerepeltek például a városi Ki Mit Tud? rendezvényein. • Hányszor adtátok már elő a musicalt? — Ez volt az első - mondják szinte egyszerre. • És lesz folytatás? - Bízom benne, hogy szeptemberben a régi iskolájukban, egy-két próba után elő tudjuk még adni, és nagyon reméljük, hogy valamikor, valahol esetleg még a nyár folyamán felléphetünk ezzel a darabbal. Távolabbi terveink nincsenek, hiszen ők elballagtak, és nyilván mindenki megy a maga útján, törvényszerű, hogy szétszóródik a társaság. Remélem azonban, mindenki kellemesen emlékszik majd vissza erre az epizódra. • Nem voltatok lámpalázasak, vagy csak jól palástoltátok. Könnyeden, oldottan mozogtok a színpadon, bátran és tisztán éneketek. Sokat szoktatok szerepelni? - Többen szerepeltünk tavaly a Padlásban, és hatodik óta minden farsangon fellépünk. Először Szi ne tár Dóra számát a „Buli után a takarítást" dolgoztuk fel, következő évben részleteket énekeltünk a „Légy jó mindhalálig"-bóí. Idén összetettebb volt a műsor, a Red Nex: „Cotton Eye Joe" című számra készítettünk koreográfiát, melyben az osztályt tanító tanárok is részt vettek, nyolc felnőtt, plussz az osztály. Volt egy reklámparódia sorozat, részletek a Dallasból, és a műsor része volt egy dal, ami paródiának indult, de végül is, az osztályról szólt. • Nektek mi tetszett a darabban leginkább? - Az egész, hogy szinte mintha rólunk szólna. Ugyanilyen összetartó osztályközösség volt a miénk is. • És mi vot a legnehezebb? - Néhányunknak a dal, másoknak, akiknek olyan volt a szerepe, azoknak leginkább a szerelmi jelenetek, vallomások, ezek kényes dolgok. Olykor négyszemközt is nehéz róla beszélni, hát még ilyen nagy nyilvánosság előtt. KEDD, 1995. JÚL. 18. SZEGEDI TÜKÖR 9 Szivárvány. Remény. Hajnal. Csillag. Felhő. Alkony... Vagy Csöndes... Az Élet írható le a móravárosi utcanevekkel. Milyen kellemes lehet lakcímként azf írni: Szivárvány utca, vagy azt, hogy Hajnal, esetleg Csöndes utca! Valahogy azt sugallja: az ott lakó ember része a Természetnek, „viszonyt folytat" a „nagy egésszel". • Ez a terület a régi Palánk és Alsóváros része volt, csak a XIX. században kezdett benépesedni, mert az itteni, részben a Móra család birtokában lévő földeket zselléreknek osztották ki házhelyül - olvasom Péter László Szeged utcaneveiről szóló könyvében. Az, hogy ide a város legszegényebb családjai települtek, ma már alig érzékelhető. - Sáros, rossz utak, a többlakásos házakban közös vécé, büdös árkok. Ilyennek láttam gyerekkoromban a környéket. Meg arra emlékszem még nagyon, hogy messze volt az az utcai kút, ahonnan a vizet hordtuk meséli a Kolozsvári (éren Varga Józsefné. - Édesanyám még mindig itt lakik, a Kormányos utcában - aminek déli, a téren túli szakaszát a Víz után nevezték el Csöndes utcának, jut eszembe, mit olvastam. - Kislánykoromban akármerre mentem, ismerőssel találkoztam. Az emberek segítették egymást, ha kellett, pénzkölcsönnel, ha kellett azzal, hogy vigyáztak egymás gyerekeire. Iparosok, kendergyári munkások laktak errefelé. Olyanok, akik még énekkarba is eljártak a Waldmann karnagyhoz... A közkifolyóból, ahogy hivatalosan az utcai „artézivizes" kutat nevezik, most purdék isznak. Aztán a kis csapatból csak egy bicajozik, a többi versenyt fut a járgánnyal. A napsugaras oromzatú ház uralja a Csöndes utca tér felőli bejáratát. A ház árnyékot adó falához dőlve kucorodik egy család: hatalmas táskákból szatyrokba szortíroznak mosóporos dobozokat, öblítős flakonokat, vécépapír-gurigákat, üdítős üveÉs mi van a kapu mögött? • BancMuMcoMwra Csendes Csöndes utca koznak. Mintha oly különböző külsejükkel is kifejeznék, lakik itt nyugdíjas, fuvaros, vállalkozó, kft.-ügyvezető, autószerelő, panziótulajdonos, de munkanélküli is. Nincs egységes arca a Csöndes utcának. Az egyik porta előtt a járda közeit is benőtte a fű, alig lehet a babakocsit tolni, a másik „előszobájánál", az árokban bűzös folyadék csordogál, a harmadik bejáratánál roncsautó rozsdásodik, a negyedik, egy palota előtt a lakók ízlésére és pénztárcájára egyaránt utal a nyírfás, pázsitos, bukszusos „park". A meggy-, a cseresznye-, a dió- és az akácfák lenyúló ágait kerülgetve hajladozik a gyalogos. Az „átmenő" forgalmat már nem az autók, hanem a bolhapiacról származó zsákmányt, meg az olcsóságáról elhíresült „KGST" vagy másképpen „lengyel" piacon vásárolt ezt-azt cipelő gyalogosok jelentik. Az úttestet ebből az irányból tekintélytparancsoló betoncölöpök záiják le az autók elől. A Csöndes utca a Cserepes sori piac melletti parkoló elkészülte óta ismét csendes. Ofszaszi Ilona Sarki „csendélet". (Fotó: Gyenes Kálmán) A két forgalmas sugárút, a Szabadka felé vivő Petőfi Sándor és a Baja irányába nyújtózkodó Kálvária sugárút közötti Móraváros a hajdani Szegedből színt, formát és hangulatot őriz. geket. Az elvadult kert melletti oldalon falépcső visz az emeletre. A kétszintes épüfet rogyadozik, csak a Minidiszkont bejárata körüli falat meszelték újra. - Szeptemberben elbontják a házat - mondja a boltos, Verbáné sógornője. Egy rohadtnagy társasház épül itt, sok garázzsal. Nekünk és a szomszédos szobácskában lakó öregaszszonynak mennie kell. Nem minden régi háznak ez a sorsa. Az egyiket lilatürkizzöld-fehér színekkel „vadította" meg a fiatal dekoratőr házaspár. - Kábé tíz éve lakunk itt, azóta a sáros utcát aszfaltozták, a gázt bevezették - tudom meg V. Gézától a lilatürkizszínű, félköríves előkert előtt álldogálva. Egy másikon a napsugaras oromzat az előző tulaj, s nem a jelenlegi, K.-né Holló Mária akaratából maradt meg. A felújított régi házban három generáció lakik. - Jó a közlekedés, a kicsi maszek boltok pedig jól ellátottak - sorolja a környék értékeit a vásárolni igyekvő háziasszony. - Szeretünk itt. Igaz, egy éve sincs, hogy ide költöztünk. Két panellakás árát kellett összeadni ehhez a házhoz. Itt olcsóbbak a házak és a telkek is. Móraváros még nem olyan fölkapott rész, mint Újszeged vagy Alsóváros. A lakóházra sóvárgó, üres telek mellett friss mészillatú, beköltözőkre váró épület. Aztán ilyen-olyan stílusú társas és magánházak váltaMozgó lépcső, nagy csaliddal Együtt a Kerekes család. (Fotó: Somogyi Károlyné) Messze motoz az igazságtól, aki újgazdagék mozgólépcsős új házára gondol a címet olvasva. Uj a ház, az igaz, sok szoba is van benne, de nem mozgólépcsős, csupán a lépcsője mozog. Aki a családból előkerül érkezésünk és távozásunk alkalmával, mind óva figyelmeztet, vigyázzunk, mert az ajtó előtt nem lépcső van még, csupán három mozgókedvű, nagyméretű tégla. Ők megszokták már, hiszen naponta használják, de az idegennek jót tesz, ha vigyáz. • Rossz házat vettek meg évekkel ezelőtt, és körbeépítették két valóságos, de egybenyitott lakással. Az udvaron lévő betonkeverő jelzi, még mindig nincsenek készen vele. Az apa, Kerekes László, Apátfalván született, de jgűszaki tudományokat Pesten tanult. A feleség, Erzsike asszony Dombegyházra való, és szintén Pesten végzett. Akármilyen nagy is az a Pest, valami alkalmi munka összehozta őket. Teréz, Gellért, Margit, Mária született a házasságból, és itt van velük a pálfal vai nagymama is. Első percben erőt vesz rajtunk az a meggyőződés, hogy hasonlóan összetartó famíliát lehet ugyan találni Szegeden, de nem érdemes versenyt hirdetni közöttük, .ólneveltnck is mondanám őket, de a gyerekeknek is ré'ziik van benne, hogy a szü tők is olyanok, amilyenek: jé K. Majd szó! j«ik még erről. Negyed: ; átszervezését élte meg s tilefonos társaság, amel> tek főmunkatársa az apa. V .gás István klasszikus meg jtarozása szerint az a főmű: itárs, aki főmunkát végez. Je ez kevés ahhoz, hogy i.'gtudjuk, valójában mit. - lost, hogy francia kézre '« t ültünk, az a dolgom, hev . az üzemeltetés új rendje .ogítsem kidolgozni. • Nem tupírozol egy kicsit? Fölveszem a telefont, ti pedig az árát behajtjátok rajtam. Mit kell ezen még kidolgoznod? - Te befizeted a díjat, de hogy a pénzből mennyi hová megy, illetve hogyan lehet úgy szervezni a belső munkát, hogy tarifaemelésre a legvégső esetben kényszerüljünk, azt dolgozzuk ki mi. Másnap hallom a rádióban, megint emelik a telefonálás díját, nem is kevéssel. Eddig is beépített pénzrabló készüléknek neveztdn családi készülékünket, még rátettek egy lapáttal. Na, Laci, azt hiszem, hiába dolgoztál. Mondom neki is, jártam egyszer a .Jcupicában", a telefoncég legújabb telephelyén, és meglehetős luxusnak találtam benne néhány dolgot. Például a mágneskártyás ajlónyitogatásl. - Pedig nem tudhatod minden titkát. Ha fölkelt valaki a székéről, és átment a másik szobába, a mágneskártya révén központi számítógép figyelte minden lépését. • Mint az Isten szeme? Akár a rabokét? Én azl hittem, szabad emberek között járok. Nézte is valaki? - Á, dehogy! Jött a francia, a berendezésnek ezt a részét azonnal kiiktatta. Már csak ajtónyitásra szolgál a mágneskártya. Annyira akartunk csatlakozni Európához, hogy azonnal le is hagytuk volna? Kár volt beleölni sok-sok pénzünket. • Föladtátok Pestet? - Pestlőrincen laktunk, de mivel én egyedüli gyerek vagyok a családban, édesapám- édesanyám öregedése ha nem is haza, de közelebb szólított. Fiúi kötelesség, nem hagyhattam magukra őket. Erzsike tanár, a közgazdaságiban statisztikát és könyvvitelt tanít. • A közgazdászok pénzesebb állást is találnak. - Hívtak engem is, a jóval több pénz jó is lett volna, de nekem száraz nagyon a közgazdaságtan emberek nélkül. • Szépen hangzik, meg is emelem kalapomat, de faramuci is egy kicsit. Ahhoz, hogy a tanárnő jól érezze magát, képes a szárazságtudományok révén száraz embereket sorozatban tanítani? - Menthetném magam, én is azt tanultam, de álság nem lakik bennem. Inkább azt szeretném, ha a gyerekek is észrevennék, lehet ezt emberre szabottabban is végezni. Azért se mentem máshová, mert nekem első a család. Nem áldoztam föl szép gyerekeink jövőjét a pillanatnyi haszonért. Amikor a harmadik született, akkor mentem el gyesre, és öt évig egyfolytában pihentettem a diplomámat. • Időközben lezajlott egy nagy társadalmi változás. - Keveset érzékeltem belőle. Engem a munka érdekel, és nem a politika. Tudván tudom, ahogy Laci is tudja, és közvetítésünkkel a gyerekek is tudják, dolgozni mindenképpen kell, de csak pontosan szabad dolgoznunk, és a tisztességünket mindenáron meg kell őriznünk. Azt is jól tudom, a számokkal lehet a legnagyobbakat hazudni. Kell gazdasági nézőpont föltétlenül, de aki csak a gazdaság szemszögéből nézi a világot, az lelkileg silány, és jaj az országnak, ha az ilyen hatalomra jut. • Majdnem belecsúsztunk a politikába! - Lépjünk is vissza hamar. A közgazdasági egyetemen a deviáns gyerekekről írtam a szakdolgozatomat. • Megszámolta talán, hányan vannak? - Pontosabban mondom: az öngyilkosságokat vizsgáltam, de nem tagadtam le, hogy közgazdasági szemlélettel élek. Érdekelne a téma tovább is, de itt vannak a gyerekek, félre kellett tennem. Nyílik az ajtó, és a négy gyönyörű gyerek bevonul nagyság szerinti sorban, megrakott tálcákkal, poharakkal, üdítőkkel. Déltől fogva készültek a vendégek fogadására. A fénykép kedvéért a zongorához is odaülnek, és förgeteges négykezest rögtönöznek. Minden mozdulatukban tisztelettudóak, de jókedvűek, egészségesek. • Mi lesz belőletek? - Még nem tudjuk. A tanárnő anya azt mondja, még csak hallgatóznak, kinek mihez lenne hajlama, de semmiképpen nem akarják irányítani őket. Minden gyerek tudja, tanulnia jól kell, ha bármit is el akar érni. Nagyon nem is tűnik föl, hogy igyekezniük kell, apjuktól-anyjuktól ezt látják reggeltől estig. A pontos munka hozzátartozik a tisztességes élethez. A szülők 5-kor kelnek, ha virrad, ha nem, 6-kor a gyerekek, fél 7-kor leülős, nyugodt reggeli, és úgy indul mindegyik, hogy 8-ra ne úgy essen be az ajtón. Teréz a Radnótiba jár, a másik három a Karolinába. Lelkesednek ezért az iskoláért. A tanárnőnek jól jön a kérdés: mit tudna hasznosítani az ő iskolájában. - Sikerült ott elérnünk, az egész család kötődik ahhoz az iskolához. Mindent megbeszélhetünk, és természetesen mindenben segítjük is az iskolát. Minden szülőre tessék ezt érteni. A miénkben még messze járunk ettől, de nem mondhatunk le róla, hogy erre haladjunk. Iskolák csöndes versenye is elindult volna? Közel a vacsoraidő, és az változatlanul fontos családi esemény. A teljes nap nagycsaládi hordaléka is tálalva lesz, elköszönünk tehát. Horváth Dezső