Délmagyarország, 1995. július (85. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-03 / 153. szám

Megköszönni és... elköszönni Sokszor hallja az ember: közös megegyezéssel x klub szerződést bontott y edzővel. Azt azon­ban, hogy a közös megegyezés mögött mi rejlik, kevesen tudják. Az elmúlt héten Lóczi István­nak, az SZVSÉ volt edzőjének is megköszönték munkáját, de szerződését nem hosszabbították meg a Vasutasnál. A „megköszönték" mögött so­kan azt értették, hogy köszönik, de nem kérnek tovább belőle. Pedig, hogy ez nem így van, arról az SZVSE bajnokságot záró vacsoráján győződ­hettem meg. Lóczi István nem haraggal vált el a Vasutas vezetőitől és játékosaitól. Megértette, hogy az SZVSE-nél nagyobb terveket szövegeinek, s ezt valaki mással akarják megvalósítani. A vezetők dicsérték Lóczi munkáját, hiszen a csapat eddigi legeredményesebb NB III-as szereplését ünnepel­hették, amelyben nagy érdemei vannak az edző­nek is. Ezt hangsúlyozták is mindannyian. így történhetett meg, hogy egy edző, aki nem dolgo­zik tovább a sportegyesületnél, a hivatalos „be­szédek" elhangzása után is ott maradt a banket­ten, és ünnepelt a többiekkel együtt. így is el lehet válni az edzőnek és a klubnak egymástól. P. S. J. • Salakmotor • Adorján miskolci diadala Hall és Nagy: harcban az első helyért Napos, mondhatni káni­kulai időben jó versenyt, iz­galmas futamokat látott az érdeklődő közönség Miskol­con, a salakmotoros egyéni országos bajnokság harma­dik fordulójában. Meglepő eredmények, keresztbeveré­sek és helyenként szikrázóan kemény küzdelmek jelle­mezték a versenyt. Kiemel­kedett a mezőnyből a tízsze­res magyar bajnok, Adorján Zoltán, aki megnyerte ezt a kört is. Hajdú Zoltán is ré­gen látott jó formában moto­rozott. A bajnokságban összesítésben is Adóiján ve­zet, a kisteleki Hell Csaba, a szegedi Nagy Róbert és Bódi László előtt. A miskolci végered­mény: 1. Adorján Zoltán 14 pont; 2. Tihanyi Sándor 13; 3. Hajdú Zoltán 12; 4. Hell Csaba 9; 5. Nagy Róbert 9; 6. Bencze Zsolt 9. • Tájfutás Oláh Katalin és az SZVSE váltója aranyérmes Mendén rendezték meg ­nagy hőségben és nagy bo­zótban, bokrosban - a tájfu­tók rövidtávú bajnokságát öt korcsoportban. A felnőtt nőknél az ex-világbajnok Oláh Katalin győzött, míg a férfiaknál Viniczai Ferenc nyert. Eredmények - Nők: 1. Oláh Katalin (SZVSE) 28:37 p; 2. Lovasi Katalin (PVSK) 29:83; 3. Skerletz Noémi (SMAFC) 33:38. Férfiak: 1. Viniczai Ferenc (PVSK) 27:32 p; 2. Hajdú Martin (TIPO TE) 29:15; 3. Domo­nyik Gábor (MEAFC) 29:18. A nőknél a Szegedi Vas­utas, a férfiaknál a Soproni MAFC együttese nyerte a tájfutók váltóbajnokságát. Eredmények: Nők: 1. Szegedi Vasutas (Oláh Kata­lin, Balogh Piroska, Gordos Mónika) 3:14:23 ó 2. Diós­győri TC 3:30:97 3. PVSK 3:36:92. Férfiak: 1. SMAFC (Dénes Zoltán, Mesics Péter, Horváth Pál, Vajda Kolos) 5:31:33 ó 2. PVSK 5:37:22 3. Veszprémi-Honvéd SE 5:38:52 • Kun „Laláék" megúszták eggyel DM-dinamit Domaszéken Bevalljuk: ezt a visszafo­gottnak nem igazán mondha­tó címet kivételesen nem va­lamelyik újságíró kollégánk, hanem egy (feltehetően tűz­szerész végzettségű) doma­széki szurkoló adta. Aki szombaton az első perctől az utolsóig végigizgulta a helyi sörfesztivál tiszteletére meg­hirdetett kispályás tornát, vagyis aki magában tényleg reális képet rajzolhatott az erőviszonyokról és a „robba­nékonysági fokozatokról". Ami tény, az egy hete Röszkén diadalmaskodó Délmagyarország csapata már az első csoportmeccsen összeakadt a nyolcas me­zőny legnevesebb együttesé­vel, a Csernus-féle Hársfa vendéglővel. Amelyben a jó öreg Kun „Lala" és Őze is szerepelt, és amelyik a DM­től csak egyetlen góllal ka­pott ki. Nem úgy, mint a Do­maszéki Titánok és a — ki tudja, miért?... - Ruandának becézett brigád tagjai: a Dél­magyar elleni csatában ők egyformán tíz-tíz góllal let­tek „gazdagabbak". A másik ágon a domaszéki Pocakos Lakatos-féle étterem gárdája verekedte magát a döntőbe, ahol aztán 3-0-ra zakózott a zsurnalisztáktól. (A króniká­hoz az is hozzátartozik: ami­kor már minden eldőlt, né­hány percre két vendégmun­kás, a focisulis Szalai István és a Szabad Földnél dolgozó Majoros Tibor is szóhoz ju­tott a DM-ben.) A harmadik helyet, a pa­pírformának megfelelően, a Hársfa kaparintotta meg. A motorcsónak gyorsasági országos bajnokság első fordulójában csak részben iga­zolódott Kertes Jánosnak, a szegedi klub elnökének aggodalma, hogy versenyzői­nek nemigen ízlik majd a Maty-éri pálya. Többek között éppen fia, Krisztián volt az, aki rácáfolt erre: magabiztosan nyerte az 0-500-asok versenyét, s az 0-700-ban sem vallott szégyent - a világbajnok Havassal szemben. Az első pár méteren is sok múlik. (Fotó: Gyenes Kálmán) Kertes Krisztián Havast is megszorította Szó, ami szó, a szegedi fiatalok nemigen tisztelték a kort, amit többek között ifj. Gyetvai Antal is példázott. Az S-550 első futamában még csak ijesztgette a kate­gória világbajnokát, Cserni Bélát (Dunaújváros), a har­madik, kilenckörös verseny­ben aztán annak rendje-mód­ja szerint meg is előzte. - A két próbálkozás a mi hibánk miatt nem jött össze. A fiam a verseny előtt kitalálta, hogy cseréljünk propellert; én meg, balga, belementem. Erre se neki, se nekem nem sike­rült a két fiitam. A harmadikra aztán visszaállítottuk az ere­deti állapotot, s ez az ered­ményben is megmutatkozott. Nem hiszem, hogy kis dolog a kategória legjobbját legyőzni - mondta idősebb Gyetvai Antal. - Ha ezt a cserét nem hajtják végre, az S-750-ben visszavág Káldosnak (Duna­újváros) és Nagynak (KÁ­VA) az egy héttel ezelőtti EB-vereségért? - Káldos György most le­győzhetetlen, de Nagy Pista biztos, hogy mögém került volna. így viszont megis­métlődött az EB-sorrend ­mondta az öreg kontinens harmadik legjobbja. Minden versenynek meg­vannak a maga „legjei". Akik erről a motorcsónak ob-ról sem hiányoztak. A legpechesebb versenyző mindenképpen a szegedi ESK-s Magyarfalvi Gyula volt, aki már akkor is bosszankodott, amikor még el sem kezdődött a verseny. Edvard fia ugyanis nem tu­dott rajthoz állni, mert nem készült el a Belgrádban megrongálódott „verseny­szer". Ezek után már nem is csodálkozhattunk azon, hogy ő az 0-500-asok küzdelmé­ben hibát hibára halmozott, egyetlen futamban sem tu­dott értékelhetőt produkálni. Mindezt tetézte, hogy a han­• Motorcsónak országos bajnokság • A sztárok nem hibáztak ft szegediek állták a dunaújvárosi rohamokat fi tiszteletlen fiatalok A Szegedi ESK motorcsónak-szakosztálya ellen, sok más mellett, olyan vád is elhangzott, hogy nem igazán tö­rődik az utánpótlás nevelésével. Ezt persze még az is ka­pásból meg tudja cáfolni, aki csak felületesen figyeli a sportág eseményeit Olyan mai világnagyságok kerültek ki a Tisza-parti klubból, mint Havas Attila vagy Bodor Péter, de az ESK színei mellett kitartókat is említhetjük, mint Kertes Krisztián, ifj. Gyetvai Antalt, vagy a mostani versenyen elindulni nem tudó Magyarfalvi Edvardot. A kis Kertes és a kis Gyetvai pedig egyre jobban mutogatja oroszlánkörmeit, mindkettő közös tulajdonsága, hogy a „kort nem igazán tiszteli". Mindegy, hogy Európa- vagy világbajnok az ellenfél, egyetlen céljuk van: a legyőzésük. Ifj. Gyetvai is remekül versenyzett gosbemondó alkoholvizsgá­latra rendelte a nagyhatalmú versenybíróság elé. Termé­szetesen az ilyen ellenőrzés­re szükség van, csak ennél sokkal tapintatosabban is el lehetett volna intézni az ügyet. A verseny legidősebb résztvevője az 54 éves Tóth István volt, aki az 0-700­ban a Szentesi Spartacus SK-t képviselte. A nyugdíjas tűzoltó elárulta, hogy vejé­től, Birkás Andrástól örököl­te a felszerelést, s mindaddig rajthoz áll, amíg a technika bíija... Ha saját maga telje­sítményével nem is volt elé­gedett, fia 0-350-ben meg­szerzett 3. helyére igen büsz­Bezzeg régen... Miközben néztem a rajtlistát, önkéntelenül is .a régi szegedi motorcsónak-versenyek jutottak eszembe. Igaz, hogy akkor egy-egy futam közben sokkal több bedöglött motor várta a mentőrocsót, de az is tény, hogy a nyolc kategóriában nem harmincketten szálltak hajóba, mint most. Az egyébként kitűnően rendezett Maty-éri versenyen előfordult, nem is egy kategóriá­ban, hogy mindössze két-három induló volt A legnépe­sebb klub, a SZESK és a Dunaújváros volt, nyolc­nyolc résztvevővel. Nagyon bízunk abban, hogy a szak­szövetség vezérkara is végre észreveszi: e sportág fel­lendítése a hivatal munkájától is függ... S. J. ke volt. Mint elárulta, ez a vb-n való indulás jogát je­lenti. Ami a világnagyságokat illeti, Káldos, Cserni és Ha­vas jött, látott és győzött, míg Mihaldinecz otthon ma­radt... Az endurans három kategóriája közül kettőben (E-550, E-850) szegedi győzelemnek tapsolhatott a közönség. Az előbbiben ifj. Gyetvai Antal, míg az utób­biban Wolf János diadalmas­kodott. Az E-750-ben Gyet­vai Antalnak és Papp Györgynek (mindkettő Sze­gedi ESK) nem sikerült Nagy István elé kerülnie. Szegedet egyébként nem csupán az Egységes képvisel­te, hanem az egyszemélyes Főnix MSE is, amelynek Feil János, az 0-350-es kategória több éven át veretlen hazai specialistája is a tagja. Mivel a Pallas megszűnt, ezért volt kénytelen egyszemélyes klu­bot alakítani, de ez a váltás rá­nyomta bélyegét mostani sze­replésére. Az ob első fordulójának eredményei. 0-350: 1. Pfeil Zoltán, 2. Kovács László (mindkettő Baja), 3. ifj. Tóth István (Szentes). 0-500: 1. Kertes Krisztián, 2. Magyarfalvi Gyula (mindkettő SZESK). 0-700: 1. Havas Attila (Bp. Vízügy), 2. Kertes Krisztián (SZESK). OSY-400: 1. Bo­dor Péter (Vác), 2. Farkas Gábor (Alfa), 3. Varsányi Viktor (Dunaújváros). T-550: 1. Erdélyi Miklós (Vác), 2. Lengyel László, 3. Lukács Já­nos (mindkettő Dunaújváros). S-550: 1. Csemi Béla (Duna­újváros). 2. ifj. Gyetvai Antal (SZESK), 3. ifj. Géczy Berta­lan (Káva EMSC). S-750: 1. Káldos György (Dunaújvá­ros), 2. Nagy István (Káva EMSC), 3. Gyetvai Antal (SZESK). S-850: 1. Bezeg Gyula (Alfa), 2. ifj. Sándor Péter (Dunaújváros), 3. Gö­cseián András (Four Jet Te­am). Endurans E-550: 1. ifj. Gyetvai An­tal (SZESK), 2. ifj. Géczy Bertalan (Káva EMSC), 3. Nagy Eszter ("Kőnigh SE). E-750: 1. Nagy István (Ká­va EMSC), 2. Gyetvai Antal, 3. Papp György (mindkettő SZESK). E-850: 1. Wolf Já­nos (SZESK), 2. ifj. Gyar­mati Attila (Dunakanyar TSC). SÜLI JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom