Délmagyarország, 1995. július (85. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-12 / 161. szám

A DM KFT. ÉS A DMKIK GAZDASÁGI MELLÉKLETE • Szemesnek Ati az icio Ha megtermelte, Rejtett tartalék? Riogatnak. Olvasom egy elemzésben - ami egy európai felmérés keretében húsznál több magyar céget is megvizsgált az elmúlt hét évben hogy Magyarországon a dolgozók munkaidejük 49 százalékát nem töltik hatékony munkával. Vagyis a munkaidejük közel felében improduktívak, nem termelnek értéket. Hűha! Olvasom tovább, mert érdekel, mi lehet ennek a hüledezésre késztető aránynak az oka. A szakértők a termelékenységi veszteségek 30 százalékát a tervezetlenség, a rossz irányítás rovására frják. Vagyis arra, hogy a meglévő kapacitásokat a vezetők nem tudják kihasználtatni. De csak részben amiatt, mert ők nem rendelkeznek ehhez megfelelő képességekkel - az csak 16 százalékban ludas a dologban. A munkaidő 27 százaléka a „kommunikációs zavarok"-ban keresendő; abban, hogy hiányosak az információk, sok idő kell az utólagos magyarázgatásra. Ráadásul a dolgozók nem tudnak elég rugalmasan átállni egyik feladatról a másikra, nem kielégítő képzettségi szintjük miatt a munkaidő 15 százaléka megy veszendőbe. Mindennek tetejébe még a munkamorál is csapnivaló, gyengesége miatt elfecsérelik a magyar ipari üzemekben a munkaidő 12 százalékát. Összeszámlálva a százalékokra eső munkanapokat 110 adódik, amelyen állítólag improduktív a magyar üzemi dolgozó. Meg a vezetője is, akiről a felmérés például kiderítette, hogy munkaidejének 34 százalékát adminisztrációval, jelentések Írásával, értekezletekkel tölti. Ez így együtt igazán a hűhás... A világstatisztikák számaihoz hasonlítva ezt, mármár szégyellni kezdem magunkat. S látom lelki szemeimmel a csökkenő GDP-t. Ami felett ugye az IMF nem huny szemet... Aztán tovább olvasok, s rájövök, szemhunyásnyit sem kell aggódnom. A magát e tanulmánnyal ajánló termelékenységi és menedzsment tanácsadó cég ugyanis felnyitja a szememet: az egészet úgy kell felfognom, hogy az a 49 százaléknyi improduktivitás a magyar gazdaság rejtett tartaléka. Ha ugyanis a vállalatok a munkaidőbeni értéktermelést akadályozó tényezőket kedvezően meg tudják változtatni máris növekedni fog a termelés, a haszon. (A cég ehhez ajánlja szolgálatait.) - így már nem is.olyat) riasztó, ugye? Akár sikerpropaganda fogás is lehetne... Csak az a bajom támad az egésszel, hogy hosszas gondolkodás után sem nagyon látom az életképes magyar vállalatokat, de még a vállalkozásokat sem, ahol gyorsan lefaragható lenne az az átlagolt 49 százalékos improduktivitás. Miközben ugyanis olvasom a tanulmányt, megjelenik a házunk előtt hét ember, hogy mintegy másfél órás „produktivitással" befoltozzanak aszfalttal két és fél négyzetméternyi területet most, július elején, ami még a pünkösdi csőtörési javításhoz tartozik. S a hét dolgozó közül nem akad egy sem, akinek ideje, „hatékonysága" lenne a régi aszfalt darabkáit összeszedni, „nemes egyszerűséggel" bedobálják azt a garázsok előtti sövény aljába... J Székkutas: aratási sorakozó. (Fotó: Gyenes Kálmán) őId Az OTP Bank PÉNZTÁRSZELVÉNY V. BANK értékpapír havonta és sávosan is kamatozik 1-3 hónap között 22% 4-6 hónap között 23% 7-9 hónap között 25% 10-12 hónap között 25,5% 12 hónap után a kamat a teljes időszakra 28%! Kérdezett a PUT TO A gabona, ezen belül a búza sorsa mindig közérdeklődésre számíthat. Nem mindegy, hogy lesz-e elegendő kenyérnek való. A viszonylag kis mennyiségű burgonyahiány által száz forintra felkorbácsolt ár megmutatta, hogy milyen könnyen borul a rendnek az a formája, amihez évtizedek során hozzászoktunk. Egyes növények túltermelésén, a termelő kárán már kevesebben keseregnek. A kevés, elegendő és a sok fogalmát sa|nos stabil alapadatok nélkül lehetetlen megbízhatóan meghatározni. A bpza esetében a malmok igénye prognosztizálható csak igazán, a vetés idején még nem lehetett pontosan tudni, hogy a hullámzó gazdaságosság és kereslet miatt zilált állattenyésztés mennyi takarmányt igényel. Az export a deklarációk szintjén fontos felvevőpiac, elvileg ezzel lehetne rugalmasan megteremteni az egyensúlyt. Az árakat nem mi tartjuk a költségek szintje alatt, így állami segítség nélkül lehetetlen ringbe szállnunk. Üres zsebű költségvetéssel nagy az ijedtség, ha sok a külhonba szápt portéka. A tavalyi termés eladása is igencsak döcögött, húzódott-halasztódott. A mostani átlagos területnagyság és elfogadható időjárás mellett összeségében nyugodt viszonyokra kellene számítani a termelőknek. De mifelénk ilyet csak utólag szabad kijelenteni. Megyénkben is szépen érnek a kalászok, s a kombájnok tisztességgel falják a táblákat. A székkutasi Új Élet Szövetkezetben tapasztalható viszonyok egyáltalán nem rendkívüliek. Az általuk használt 2800 hektárnyi szántó kevesebb, mint fele a korábbi szövetkezeti területnek. A tagoktól és kárpótoltaktól bérelt földből 900 hektárt vetettek be búzával. Szenti Imre elnök úgy saccolja, hogy az igen jó terméssel szemben a tavaszi hűvös, ködös időszak miatt kell jó közepessel beérni. - Hat kombájnnal aratjuk a sajátunkat, kettővel a maszekoknál vállaltunk munkát. Reálisan két hét alatt végezni tudunk. Bfzunk benne, hogy az elavult, de kijavított német gépeink bírják a strapát. Tíz milliósra, korszerűbbre nem futja, ezért toldjuk-foldjuk a régieket. Fotós kollégámmal a falu határában csíptük el a vonuló konvojt. Naponta többször változtatják a helyüket, hisz az igazán nagy táblák már itt is ritkák. Török Bálint ágazatvezető már az új helyszínt nézegette. - Csak látszat, hogy ez itt egy összefüggő búzamező. A szövetkezetébe beékelődik néhány maszek parcella. Nem könnyű meglátni, hogy hol a széle. A pici karókra csak egyszer menjen rá egy gép, már el is tűnt. Pedig ezt külön kell vágni és a termést beszállítani. Pár kört megtettek már a masinák, amikor leintette az egyiket. Állítottak a rostán és a szelelésen, hogy kisebb legyen a szóródás. - Más táblán más a fajta, változik a szemméret és a szalma aránya is. E szerint kell belőni az új egyensúlyt. Az egyik kombájnt vezető Kiss László harmadik éve vesz részt az aratásban. - Targoncás voltam, mlg volt vasmunka. Szeretem a gépeket, azért ültem fel most Is a nyeregbe. Ma 7-re jöttünk dolgozni, 9 körül már felszáradt annyira a gabona, hogy beleállhattunk. Este 8 előtt ritkán fejezzük be a munkát. Hektárra és mázsára fizetnek,tegnap ezerötszáz forint volt a kereset. A 35-40 fokos hőséggel vigyázni kell, nem érdemes sokat inni, mert akkor nagyon izzad az ember. Ha lemegy a búza, kijavítjuk a gépeket, ugyanezekkel vágjuk majd a napraforgót és a kukoricát is. A következő kabinban az tűnt fel, hogy ketten is ültek benne, méghozzá igen fiatalok. Lázár Tamás és Nagy Máté Csongrádon tanulják a gépszerelő és üzemeltető szakmát. Itt öthetes gyakorlatukat töltik. Tamás tavaly is aratott. - Nem kötelező pénzt adniuk, de tavaly kaptunk. Szeretjük ezt csinálni, s így váltva kibírjuk ezt a munkát. Otthon is van földünk, nem idegen a paraszti munka. Nem számít a szombat-vasárnapi elfoglaltság sem, az a lényeg, hogy amikor diszkó van 10 órára odaérünk. Nem tudjuk még, hogy hol fogunk dolgozni az iskola után. A szövetkezet is szóba jöhet. A stábból Csaba Ferenccel. mint régi kombájnossal elegyedtünk szóba, miután felhajtott egy kannatetőnyi vizet. - Tizenöt éve kezdtem egy SzK-4-essel. Ahhoz képest ezek jobb gépek, de nem erre a sok gyaloglásra lettek kitalálva. A kisebb táblákon fél órát keringünk, forgunk, aztán újra vonulunk. Mégis szeretek aratni, mire megunnám, vége. Messziről poros, rossz munkának tűnik, nekem örök élmény. A műhely után felüdülés a puszai levegő. A vízhordó sem hiányozhat e kis csapatból. Sikerült kitalálnom, hogy a 12 éves Benedek Tamás miért kötötte be kendővel a fejét, s állt be közéjük: - Biciklire kell a pénz, a napi 400 forint is valami, így biztosan megveszik a szüleim. Osztálytársaim közül is sokan elszegődnek kapálni, vagy más alkalmi munkára. Székkutason az idén is le fognak aratni. Tóth Szeles István Öt napon keresztül tárták kérdőíveikkel a Szegedi Nemzetkőzi Vásár szakkiállításait a PUT TO Marketing munkatársai, s szólították meg a vásáriátogatókat. A részeredményekről lapunkban is többször olvashattak már. Dr. Katona András vásárígazgató több céh Is megfogalmazott, amikor szerződést kötött a PUT TO-val. Mindenekelőtt a vásárlátogatói szokásokra volt kíváncsi, s a véleményeket a következő rendezvényeken megpróbálják figyelembe venni. A második kérdéscsoport a városmarketinget érintette, ezzel Szeged épülését és szépülését lehet majd szolgálni. Megfogalmazódott egy olyan igény is a vásárigazgatóság - és persze a kérdőív összeállításában aktívan részt vevő Délmagyarország és Csongrád megyei Hírlap - részéről, hogy felmérjék a helyi média erősorrendjét, befolyásoló képességét. A negyedik nagy kérdéskör tulajdonképpen a délszláv kapcsolatok felelevenítésére vonatkozott, ezt akarták tesztelni. De lássuk a végeredményeket. A megkérdezett látogatók közül csak 40 százalék volt a szebbik nem képviselője, ami első, nem kifejezetten tudományos megközelítésben talán a férfiakat jobban érdeklő autókra, fürdőruhás divatbemutatókra, s nem utolsósorban arra vezethető vissza, hogy a kérdezőbiztosok fiatal hölgyek voltak. „Milyen közlekedési eszközzel érkezett a vásárra?" A parkolási nehézségek miatt kétségkívül ez volt az egyik legizgalmasabb kérdés a vásárszervezők szempontjából. Az első napokban a válaszadók fele személyautóval érkezett, a szakkiállítások végére ez az arány 40 százalék alá csökkent. Szoros összefüggésbe azzal, ahogyan a szakmai és a nem szakmai látogatók aránya változott, az utóbbiak javára. A megkérdezettek több mint 40 százaléka tömegközlekedési járművön érkezett, s valamivel kevesebb, mint 20 százalék volt gyalogos. A melyik kiállítási szakterület érdekli leginkább? kérdésre a Cabriót választották legtöbben, igaz, alig valamivel kevesebben, mint az Oázist. A szakkiállítások színvonalát firtató kérdésre 14 százalék adott jeles, 43 százalék jó és 35 százalék közepes osztályzatot. K. A. Minden táblán be kell lőni az ú| egyensúlyt A hőmérő 35-40 fokot is mutat!