Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-24 / 146. szám

6 A HELYZET DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1995. JÚN. 24. Szabad-e kívülről belecsöppenni egy falu életébe, alapos helyismeret híján megpályázni az is­kola igazgatói székét? Miért ne! Szabad-e komolyan venni az intézményi önállóságot? Miért ne! És szabad-e egy tanév után bedobni a törülközőt? Miért ne! Durván leegyszerűsítve ez Dóczi Tamás exdirektor deszki pályafutásának története. A községben a szülők háborognak. Volt egy remek igazgatójuk. Szerették a gyerekek, a felnőttek is megkedvelték. A pedagógusok többsége jól kijött vele, elfogadta szakmai vezetőként. Egyedül a képviselő-testülettel állt hadilábon, valami miatt bögyében volt a polgármesternek. Meg is lett az eredménye, mert június 3-án vette a ka­lapját, „elege lett a cseszegetésekből" - fogalmazott a szülők szóvivője. Kezembe nyomtak egy újságot, a faluban megjelenő Háttér című lapot, amely tudósításban számol be a június 2-án tartott szülői értekezletről, s amelyet a szülők kezdeményeztek. Tet­ték ezt azért, mert hetek óta az a hír járta Deszken, hogy Dóczi Tamás menni fog, mert nem hajlandó beadni a derekát a „faluatyáknak", végre szerettek volna tisztán látni a kérdésben. Sokkal okosabbak nem lettek. Kide­rült: a hír igaz. Az igazgató szerint feltétlen alázatos­ságot vártak volna tőié, ő er­re képtelen. Inkább megy. A másik oldalról érdemi ma­gyarázat nem hangzott el a szakítás miértjéről. - Ez a történet messze nem rólam szól - mondta le­mondással hangjában Dóczi Tamás -, hanem egy egész községről. Az utolsó csepp volt csupán a pohárban. • - Kezdjük az elején. Hogyan kerüli Deszkre, mennyi időre szólt a ki­nevezése? - Szegeden lakom, a Krú­dy szakközépiskolában taní­tottam, amikor tavaly meg­kerestek, hogy pályázzam meg az általános művelődési központ vezetői állását. So­kan szerették volna, ha külső pályázó is lesz. Elnyertem az állást. • Dóczi deszki példája Az igazgató nem bírta tovább S évre szólt a kinevezésem az 1994-95-ös tanévtől. Még az előző önkormány­zattól kaptam. A problémák az új testület, a polgármester munkába állásával kezdőd­tek. • Melyek voltak ezek? - A polgármester mindig mindenről tudni akart - je­lentette ki Dóczi Tamás -, ami önmagában jól hangzik. De a közoktatási, művelő­dési és közgyűjteményi in­tézményeknek azért van ve­zetője, hogy a saját területén döntéseket hozzon. Simicz József pedig valamennyi döntés előtt szerette volna hangoztatni véleményét. Márpedig van, ami az ő as­ztalára tartozik és van, ami nem. Ráadásul eleinte az utasftásait szóban adta, így később nem lehetett bizonyí­tani, hogyan is szólt a pa­rancs. • Említsen már néhány esetet! - Például: a karbantartók nem takarították el a havat időben, vonjam őket felelős­ségre. Megtörtént. Erre a K ö z: I e m é n y Szegeden, a Klauzál téren 1995. július l-jétél ÚJ FORGALMI REND LÉP ÉLETBE. A térre gépjármüvekkel csak reggel 6-10 éra között áruszállítás, illetve rakodás céljábál szabad behajtani. A lakóépületek gépkocsival rendelkező lakói részére a behajtási engedélyt a polgármesteri hivatal műszaki iroda adja ki. A Csiszár Autósiskola személygépkocsi­vezető tanfolyamot indit június 26-án, 16 órakor az Arany János Alt. Iskolá­ban (a Rókusi víztoronnyal szemben) Részletfizetés! Ajándék: KRESZ-tankönyv. Jelentkezni a helyszínen és az Autósiskolánál, Szeged, Kolozsvári tér 12/B. Tel.: 325-970 lói bevezetett élelmiszer-vegyiáru ABC Kisáruház bérleti joga átadó Szőregen, a főúton. (Tőkeigény 3 M Ft) Tel.: 06-30/380-330 Mozgó dino­szauruszok és az óceán ragadozói Szegeden az ŐSLÉNY­PARKBAN. A kiállítás a nagy érdeklődésre való tekintettel június 24-25-é a Rókusi j -vyy víztorony melletti rendez­vény­téren! Lakások, üzleteknek /élelmiszer ABC, gyógyszertár, pékség, kozmetikai szalon, trafik, stb./, irodának és orvosi rendelőnek kialakítható helyiségek leköthetők ^fáAcm %/dfá Q&ocla Kálvária sgt. 38 hétfőtől péntekig 9-17 / polgármester: hát, ő nem is így gondolta. Vagy: a műve­lődési ház nagytermét in­gyen megkapták a dolgozók családi rendezvényükre. A polgármester kiadta az ukázt, pénzt kell szedni érte. Megtörtént. A dolgozó ké­sőbb szociális segélyként visszakapta az összeget. A konyha is az ÁM K-hoz tar­tozott. Létszámleépítésre került sor. Természetesen a konyha vezetőjére bíztam a dolgot, ő tudja, ki, hogyan teljesít. A polgármester ezt másképpen gondolta, majd ő „kijelöl". Nagyon igyekvő ember, saját kezé­ben szeretné tartani az egész települést. A vita fogalmát nem ismeri, csupán a kinyi­latkoztatásét. • Ezek a szerep túlját­szására utalnak. De mi­lyen konkrét jeleit ta­pasztalta annak, hogy el akarják távolítani? - A törvény szerint ­egyébként nem nagyon sze­rette, ha a törvényre hivatko­zott előtte bárki - az iskola­igazgatót évente kell, lehet beszámoltatni az önkor­mányzat előtt - magyarázta a lemondott direktor. - Ez Deszken havonta, másfél ha­vonta történt. Megkaptam, gyenge kezű vezető vagyok, változtassak 180 fokot. Na, ez nekem nem megy. Azt éreztem, hibát keresnek a munkámban, hogy felállít­hassanak. Állandó presszió alatt egy idő után hibázik is az ember. Ekkor döntöttem úgy, hogy nem csinálom to­vább. A polgármester bevezető­jében hangsúlyozta, hogy Dóczi Tamást nem az iskola, hanem az általános művelő­dési központ igazgatójának nevezték ki, ezt sokan ke­verik. Neki az intézmény szervezeti és működési sza­bályzata szerint kellett dol­goznia, azokat a teiadaiokai kérhette számon tőle, ame­lyek ebbe a körbe tartoztak. • A gyerekek, a szülők ragaszkodtak hozzá, mégsem maradt tovább. Mit szól ahhoz a véle­ményhez, miszerint ma­ga üldözte el Deszkről az igazgatót? - Ehhez nem tudok mit szólni, csak annyit, hogy ez nem így van - szögezte le Simicz József. ­Semmilyen személyes konfliktusom nem volt vele, tehát nincs igazuk azoknak, akik ilyet mondanak. • Dóczi Tamás úgy érezte, hibát keresnek a munkájában, különben nem citálták volna más­fél havonta a testület elé... - Természetesen ez nem igaz. Nem számoltattuk be. Szerettük volna beszámol­tatni a májusi ülésen, ezt azonban áttettük június 20­ra, de akkor már nem került rá sor. Tehát nem volt beszá­moltatva, mert nem is volt rá szükség. Erre ezt tudom mondani. • Dóczi Tamás szerint ön mindenről tudni akart, olyanról is, ami az igazgató döntési jogköré­be tartozott... - Fn csak arrói akartam tudni információs szinten, hogy mi történik az általános művelődési központon belül - magyarázta a polgármes­ter. - Nyilvánvaló, hogy a munkáltatót érdekli: mi tör­ténik az intézményben. Ezt persze lehet másképp is ér­telmezni. de ezzel nem tu­dok mit kezdeni. Semmiféle jogot nem vettünk ki a kezé­ből. Ez nem igaz. • Ön szerint, ha minden ilyen jól működött, ahogy mondja, akkor végül is miért intett búcsút Deszk­nek az igazgató? - Nem tudom mivel ma­gyarázni. Én ezt nem tu­dom... • Esetleg csak bebeszélte magának, hogy hibát keresnek a munkájában? - Lehet, hogy így érezte ­vonta meg a vállát a polgár­mester -, de soha nekem nem említette, hogy ezt érez, vagy azt érez. Létrejött közöttünk egy megállapodás, de erről nem beszélhetek mindaddig, amíg ez a meg­állapodás köt bennünket. Ezt ő kérte, hogy július 31 -ig le­gyen titkos. Úgy gondolta, hamarabb talál munkát, ha erről nem beszélünk. Ma­gánvéleményem: nem biz­tos, hogy jól tettük, hogy be­lementünk az egyezségbe, a titoktartásba. De most már ezen nem változtatunk. Ez a helyzet. Kíváncsiak voltunk, mi a nagy titkolózás oka, mit ír a titkos paktum. - Az igazgatói megbízás­ról való lemondást rögzíti, amelyet a polgármester úr kérésére június 1 -jén nevelő­testület előtt ismertettem ­mondta Dóczi Tamás. ­Másnap nyílt iskolaszéki ülésen szintén. Tehát sző sincs semmiféle titokról immáron. A „közös megegyezéssel" távozó igazgatónak a mai napig nincs állása. V. Fekete Sándor mmmmmmmmmmmmmmm • Hunyadi János súlyos lépteit visszhangozzák - ha jól odafigyelünk - egy ódon római pince falai. Háborgat­ni nem szokták: ember sem járt ott az utóbbi években. Pontosabban az Örökimádás apácáinak szigorú jóindula­tán múlik, hogy bejusson va­laki. Ők meg, saját nyugal­muk védelmében külön be­járót építtettek, amikor min­denfelől odasereglett ma­gyarok számára kedves bú­csújáróhellyé vált pincekrip­tájuk egy alig kéttenyérnyi márványtábla miatt. Ez áll rajta (zárójelben ol­dom a latin rövidítéseket): ELISABETAE. NVTRIC(ci). MA THIAE. REG(is). V(n)G(a)RO(rum). FIL(ius). OB. FIDEM DOMEST(icae). CVRAE. AN DREA(s?). STATVARIVS.. B(onae/ene?). M(emoriae/erenti?). F(ecit). V(ixit). AN(nos). LV. HEIC. SVBEST. HABITVRA. REQVIETEM. Magyarul ilyenformán hangoznék: „A szépemlékű (vagy: nagyérdemű) Erzsé­betnek, a magyarok királya, Mátyás dajkájának, a családi gondoskodás bizonyságául állította szobrász fia, And­rás. Élt 55 évet. E kő alatt várja boldog nyugodalmát." Rejtélyes tábla, még rej­télyesebb üzenet. Miért hangsúlyozza a tábla vésője - a jelek szerint Erzsébet fia - a „családi gondoskodás" régi, keresztény eszméjét? Miért írja a különben szűk­szavú (sőt, rövidítései sze­rint feltűnően elfoglalt vagy szófukar) vésnök komótosan kiírt latin szerkezettel, hogy mi S AB'ET AE NvmIC'M A ffiiJÁE Á F G • V G R 0 vF 1 L.0B-; BYlDhM'.DO MIST' O V A A E' AN! A' STAhUNS>B.rM;T"­l-YúAN'-EV ' HFIC-SXVB. A Santa Croce dei Lucchesi templom melletti kripta sírköve. • Római cserepek Mátyás dajkája: Erzsébet itt „várja boldog nyugodal­mát"? Miközben nincs emlí­tés a feltámadásról, az örök életről és sok másról, ame­lyeket a rutinszerű, középko­ri sírfeliratokban múlhatat­lanul ott szoktak szerepelni. Rövid vagy hosszú, vésett vagy festett sorokban. Azt hiszem, most kell színre lépnie Hunyadi János­nak, lovagi termetével, dön­gő lépteivel. És alighanem csak ő tudná, két herceg nemzője, akik közül az egyik fiú a mi Mátyásunk lett, mi az igazság! S hogy mit üzen a tábla! Rá, a kormányzóra, a had­vezérre, a Szörényi bánra és erdélyi vajdára még vissza­térünk; addig hadd döngesse páncélos lépteit abban a pin­cében. A dolognak van ugyanis egy másik, későbbi tekervénye, érdemesebb lesz ezt elővenni. 1995 áprili­sában megjelent ugyanis Rómában egy magyar költő, Szőcs Géza, akit az én nem­zedékem leginkább az „Ön­töttvas szitakötő bakancsok" feliratú verskötet nyom­dokain ismert meg, és váltig állította - úgy is mint ko­lozsvári polgár -, hogy itt van eltemetve Mátyás daj­kája, aki legjobb tudomása szerint olasz volt. A hírt be­gyakorló római magyarként némi kétkedéssel fogadtam, mígnem történelmi villany­lámpák fényénél, pókhálós csarnokok során áthaladva tényleg megtaláltuk a táblát: itt nyugszik Mátyás, magyar király dajkája. Denevérek nem voltak; emlék annál több! És jöjjön most a mi pán­célos vitézünk. Hunyadi Já­nos (Pisanello által festett, szép portréját ma is láthatjuk Genovában), a törökverő Kinizsi Pál példaképe, a nándorfehérvári hős, aki Erdélytől Budáig, Horvátor­szágtól a Felvidékig minde­nütt megfordult az akkori ki­rályságban. Kevesen tudják azonban, hogy Olaszországban, Milá­nóban is élt két évig (1431­1433) - és talán ez hívta életre amit tudós elemzések szerint magyar reneszánsz­Pályázhat a„könyves szakma" A könyv, zenemű és hanglemez-kereskedelem fejlesztésének támogatására pályázatot hirdet a Műve­lődési és Közoktatási Mi­nisztérium. A július 15-i ha­táridővel kiírt nyilvános pályázat célja a könyvesbolti infrastruktúra fejlesztése, továbbá új értékesítési mó­dok és rendszerek létreho­zása. A pályázók boltfej­lesztés és -korszerűsítés, illetve űj értékesítési rend­szerek létrehozása érdeké­ben nyújthatnak be megva­lósítási tanulmányt a tárca Könyv és Irodalmi Osztá­lyára. Az első kategóriában egy-egy vállalkozó legfel­jebb egymillió forint, míg a második kategóriában maxi­mum hárommillió forint támogatásért folyamodhat. A minisztériumnak a té­mával kapcsolatos jövő évi terveiről kifejtette: prioritást akarnak biztosítani a Nem­zeti Kulturális Alap megerő­sítésének és a járulékrend­szer megreformálásának, valamint „Kölcsönkönyvtár éve 1996." akciónak. A kö­vetkező évben 500 millió fo­rintot szándékoznak a köz­könyvtár-állomány felfrissí­tésére fordítani. Az idén az állam a Nemzeti Kulturális Alapból 100 millió forinttal támogatja az iskolai könyv­tárak számára kiírt pályáza­tot. nak neveztünk. A mi derék vitézünk feltűnően kerülte Luxemburgi Zsigmond ki­rály és német-római császár olasz tengerparti kalando­zásainak helyszíneit. Úgy tűnik, lehorgonyzott Milánó­ban, és Filippo Maria Vis­conti herceg szolgálatába szegődött. Közben feltehető­leg többször is hazalátoga­tott, mert ekkortájt született szerencsétlen sorsú első fia, László (akit hazaárulás vád­jával fog kivéteztetni V. László király). Született az­után pár év múlva Kolozsvá­rott Szilágyi Erzsébet másik fia: Mátyás, és híresült el a hollós címerpajzs az egész országban. A többit ismerjük. A ka­páltatást Gömörben, a Duna jegét, az álruhás csavargáso­kat és a többit. Fenntartotta nemcsak a történetírás, nem­csak Bonfini tudós könyve, hanem a népemlékezet is, évszázadok óta. Akiről semmit nem tu­dunk, az a dajka. Az itáliai fiatalasszony, minden való­színűség szerint Andrea Bregno szobrász anyja, akit Hunyadi János előbb László, azután Mátyás mellé foga­dott. Hazavitte, 29 éves ko­rában, alighanem pontos el­gondolással, hogy nevelje gyermekeit: Lászlót és Má­tyást. „Ha az az alma le nem esett volna..." - meséljük gyermekeinknek, amikor nem akarunk tovább mesél­ni. Abban a pincében viszont így folytathatjuk: ha az a dajka nem lett volna, ha az a főkapitány akkor haza nem vitte volna, a mi történel­münk is másképp alakult ­mert alakulhatott - volna. És bizonyosan szegényebb is volna. Bratinka József

Next

/
Oldalképek
Tartalom