Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-22 / 144. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. JÚN. 22. • Szeptemberre várhatjuk Bokros újabb csomagot küld HORIZONT 7 • Ot év közoktatási mutatói Mit kell „rendbe tenni"? „Rendbe kell tenni a közoktatást" - csúszott ki az utóbbi időben többször is a pénzügyminiszter száján a verdiktum, amely hónapok óta álmatlan éjszakákat okoz mind az Iskolákban, mind az iskolafenntartó önkormányzatokban. Hogy mit értenek rendbetétel alatt, egyelőre nem világos, hiszen az oktatásra vonatkozó törvények módosítása nem szerepelt a Bokros-csomagban, a szakmai alapkövetelmény-rendszer nem lépett életbe, az iskolai struktúra reformjának tervezete pedig még tervezet formában, a koaliciós szakértők vitájában megbukott, illetve egységes reform formáját elveszítette. Bokros Lajos elmondta, hogy a legfontosabb teendő a költségvetés hiányának csökkentése. Az elmúlt esztendőben a deficit elérte a GDP 9 százalékát, ami igen magas arány. Az idén azzal számolnak, hogy a hiány a GDP-hez viszonyítva 6,5 százalékra csökken, és jövőre már nem éri el a 4 százalékot. Ezt szolgálják a további intézkedések, amelyek előkészítése rövidesen megkezdődik. A költségvetési kiadások csökkentésének része a közalkalmazotti létszám újabb mérséklése és az önkormányzatok finanszírozásának átalakítása. Az önkormányzatok finanszírozásában jelentősen mérséklődik a költségvetés szerepe és nő a helyi erőforrások jelentősége. A közalkalmazotti létszám számottevő lefaragása természetesen nem mehet az oktatás, az államigazgatás működésének rovására. Tény azonban, hogy nagy tartalékok vannak ezeken a területeken. Az apparátus felesleges részét kívánják leépíteni, de szó sincs arról, hogy az értékes szakembereket, az oktatásHatszázkilencvenhét szabálysértést regisztráltak az Országos Rendőr-főkapitányság és a MÁV Rt. szakemberei a vasúti kereszteződéseknél a hét első két napján tartott ellenőrzéseik során. A mintegy félszáz vizsgált helyen háromszázhatvannégy esetben a tiltó jelzés ellenére haladtak át, hetvenegyszer sértettek meg egyéb KRESZ-szabályt a vasúti átjáróban, illetőleg kétszázhat van két alkalommal tettek feljelentést a rendőrök a közúti-vasúti kereszteződések közvetlen közelében észlelt kihágások miatt - hangzott el az ORFK és a MÁV szerdai közös sajtótájékoztatóján. Pausz Ferenc alezredes elmondta: az ellenőrző pontok kiválasztásakor figyeVárhatóan szeptemberben elkészülnek az újabb stabilizációs intézkedések tervei a Pénzügyminisztériumban. Mindezt Bokros Lajos pénzügyminiszter mondta el a Brit Kereskedelmi Kamara által rendezett vacsorán, melyre kedden késő este került sor a Kamara negyedik, éves közgyűlését követően. A vacsorán a magyar-brit kereskedelmi. gazdasági kapcsolatokban érdekelt üzletemberek vettek részt. ban jól képzett tanárokat, illetve professzorokat bocsátanának el. Ezek az intézkedések nem egyszerűen a pénzügyi restrikciót szolgálják, hanem részei az általános modernizációs programnak. A megtakarítások célja a pénzügyi egyensúly javítása, illetve az, hogy a vállalkozók több hitelhez juthassanak és így gyorsulhasson a gazdaság fejlődése. lembe vették a közúti és a vasúti forgalom sűrűségét, időbeli csúcspontjait, és ennek megfelelően naponta délelőtt és délután is három órán át szemléztek. Az összehangolt akcióban kilencszáznegyvenegy rendőr vett részt, munkájukat százhuszonhét MÁV-alkalmazott segítette. A rendőrségi szakember arról is szólt, hogy az 1993. évi negatív csúcshoz viszonyítva csökkent a szabálysértések száma, de még mindig sokan hagyják figyelmen kívül például a vasúti fénysorompó tilos jelzését. Sipos István, a MÁV Rt. vezérigazgató-helyettese az •elmúlt évek tömeges baleseteire utalva közölte: a tragédiák „felrázták" az országot, ennek következtében javult megalapozottabbá válhasson a növekedés. A Pénzügyminisztérium igen nagy jelentőséget tulajdonít a privatizáció gyorsításának. E téren Bokros Lajos lényegesnek tartja, hogy az energiaszektorban minél előbb megkezdődjön a magántulajdonba adás. Ebbe a szektorba ugyanis az elmúlt 25 év során nem volt jelentős tőkebevonás. így az ágazat nagymértékű fejlesztésre szorul, s ennek pénzügyi feltételeit csak a privatizáció révén lehet megteremteni. A privatizációban külföldi befektetőkre, a legnagyobb brit energetikai cégekre is számítanak. A kormány határozott szándéka. hogy a bankszektor területén is meggyorsítja a magántulajdonba adást. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az állami tulajdonban lévő bankok csak részben tudnak eleget tenni feladataiknak, hatékonyságuk elmarad a kívánatostól. Ezért a Pénzügyminisztériumban azt tervezik, hogy a kormányzati ciklus végére jórészt befejezik a bankszektor privatizációját. az állampolgári fegyelem. Az államvasutak országszerte számos helyen korszerűsítette a küzúti biztosító berendezéseket. Az óvintézkedések között szerepelt az ország százhetven „feleslegessé" vált közúti átjárójának megszüntetése is. Ezzel szemben sajnálatos módon jelentősen növekedett a MÁV járatai ellen elkövetett vandál pusztítások, rongálások, fosztogatások gyakorisága. Vannak, akik felüljárókról dobálják meg a szerelvényeket, illetve ismeretlen tettesek ez év májusáig már 35 alkalommal fenyegetőztek robbantással. Ennek kiszűrésére a MÁV olyan korszerű számítógépes hálózatot épít ki a fontos csomópontokon, amely segítségével gyorsan megállapítható, hogy honnan érkezett a telefonhívás. Sipos István bejelentette azt is, hogy a MÁV több útvonalán már polgári fegyveres kísérők is óvják-védik a nagy értékű szállítmányokat. • A Bokros-féle kijelentések hatására az ország több városában sokszor a gyereklétszám csökkenését meghaladó módon az önkormányzatok iskolabezárásokba, iskolaépületek eladásába kezdtek, attól tartva, hogy a központi büdzséből kevesebb pénz kerül majd vissza, így az iskolai finanszírozás előrelátható nehézségeit jobb előre - drasztikusan áthidalni. A szakmának nem maradt más. mint oktatási és nem financiális - adatokra támaszkodni. Működik a helyi korrekció is A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az 1989/90-es iskolai évben 1 183 573 tanuló iratkozott be az ország általános iskoláiba. Az ezt követő két évben a csökkenés 50 ezer fő volt, ez a következő két évben 35 ezer körülire mérséklődött, a most véget ért tanévben pedig országosan 24 ezerrel kevesebb elsőst 985 291 tanulót - írattak be. mint tavaly. Az évtized elejéhez mért csökkenésnél természetesen figyelembe kell venni, hogy az általános iskolák demográfiai hullámhegyről zuhantak a völgybe, ezzel együtt ázonban időközben a közoktatás szerkezete is megváltozott, vagyis pedagógiai okokból csökkentek az osztálylétszámok is. Sok szakértő ezt ma úgy értékeli, hogy a két csökkenés elkerülhetetlen korrekciókkal - ha nem is mindenütt és egészében kiegészítette egymást, s a gyerekeknek egyszerűen csak emberibb tanulási lehetőségeket biztosított az iskolákban. A korrekció lefolyását egyébként a KSH adatai is mutatják, hiszen míg 1989/90-ben 49 112 általános iskolai osztály, illetve csoport indult, addig az idei tanévben már csak 47 570, vagyis 1542-vel kevesebb! Ha ezt az osztálycsókkenést az öt év alatt mutatott átlag 22-es osztálylétszámmal beszorozzuk, megtudjuk, hogy az ország önkormányzatai a miniszterelnök és a pénzügyminiszter iskolamegszüntetést javalló megnyilatkozásai előtt is alkalmazkodtak az új helyzethez, hiszen 34 ezer fölöslegessé váló általános iskolai férőhelyet szüntettek meg. (Ez a korrekció folyt és folyik osztály- és iskolaösszevonásokkal Szegeden ma is.) Nagyobb létszám a középiskolákban Az általános iskolákkal szemben épp ellenkező folyamat játszódott le a középiskolákban, kivéve a szakmunkásképzőket. A gimnáziumok 1989/90-ben 116 317 fővel kezdtek, ez az első három évben évi 7 ezerrel nőtt. míg 1992/93-tól a növekedés évi kétezerre esett vissza: a most befejeződött tanévben 24 ezerrel több gimnazista volt, mint öt éve. Ugyanez a különböző szakiskolákról" is elmondható: ott 1989/90-től két évig évi 10 ezer, újabb két évig évi 7 ezer, míg a mostani tanévben évi kétezer volt a növekedés. Ezzel szemben az adatok szerint a szakmunkásképzők öt év alatt körülbelül 40 ezres csökkenést mutattak. Természetesen a gimnáziumi osztályok száma - több helyütt beiskolázási feszültségek után - megnövekedett (Szegeden ezt még az előző önkormányzat közgyűlése által elfogadott közoktatási koncepció tartalmazza). Öt év alatt az országban közel 800-zal több gimnáziumi és közel 2000-reI több szakközépiskolai osztály jött létre, míg a szakmunkásképzők osztályainak száma több mint ezerrel csökkent. Akár az általános iskolák esetében. ezeket a változásokat is az önkormányzatok alakították - igaz, a növekvő pénzügyi szükség függvényében is. Ahány terem, annyi osztály Érdekes adatokat tartalmaz a KSH ötévi jelentése az osztályok létszámára, illetve az egy pedagógusra jutó tanulók számára vonatkozólag is. Nem nagy mértékben. de öt év alatt mindenütt csökkent az egy pedagógusra jutó gyereklétszám: a demográfiai hullámvölgyet legjobban megsínylő általános iskolákban 13.1 tanuló/pedagógus-ról ll-es arányra, a gimnáziumban 12-ről 11.2-re, a szakközépiskolában pedig 13.4-ről 12.8 tanuló/pedagógus-ra. Az ország általános iskoláiban az egy osztályra jutó tanulók száma 1989/90ben átlag 24.3 volt, ami az idén befejeződött tanévre 20.7-re csökkent. Természetesen időközben életbe lépett a közoktatási törvény is, mely rendezte az osztály- és csoportlétszámokat: a csökkenés a csökkenés a törvényhez való igazodást is jelent. Ugyanez a szám a szakközépiskoláknál (31.2-ről 29.6-ra) alig csökkent, a gimnáziumi osztályok átlagos létszáma pedig (a korábbi beiskolázási feszültségek miatt is) éppen azonos, 30.7 tanuló/osztály maradt, mint öt évvel ezelőtt. Ha ezeket az-adatokat összevetjük az egy osztályteremre jutó tanulók számával, az általános iskolák esetében ez a szám (20.3 tanuló/terem) szinte pontosan megegyezik az egy osztályra jutó tanulók számával (20.7 tanuló/osztály). Ennek tudatában sok helyütt nehezen fogható fel, hogy az önkormányzatok miért adják más célra bérbe az iskolaépületeiket. Sőt, a középiskolákban az egy teremre jutó tanulószám (31.2 tanuló/terem) még nagyobb is, mint a 30.l-es tanuló/osztály átlagos létszám. Panek József A vasúti tragédiák „felrázták" az országot • Posztszovjet Kárpátalja (I.) Szól a harang: lop-tak, lop-tak • Gejőc nevű falu három van az ungvári járásban: Kisgejőc és Nagygejőc, a ma is magyarlakta két szomszédfalu mellé a harmincas években a csehek telepítették Oroszgejőcöt, a hegyekből leköltöztetett ruszin lakossággal. A cél nyilvánvaló: megbontani a vidék etnikai egységét. Tanulságos, hogy az őstelepes oroszgejőciek azokat a falubelieket, akik húsz évvel később, a szovjet időkben költözködtek a faluba, ugyancsak a hegyek közül, már jöttmenteknek nevezik. A vándorlás kétirányú volt. Miközben a hegyi falvak lakói lefelé igyekeztek, nem egy kárpátaljai magyar templom harangját fölvitte a sorsa valamelyik hegyi faluba. A magyar templomok zömét 1945-től átvették szocialista megőrzésre, ami azt jelentette, hogy tornyuk hegyéből a keresztet levették. odalent meg magtárat, tornatermet, esetleg ateista múzeumot rendeztek be. A kisgejőciek elvett templomukból kimentették mindkét harangot, egy vasvázra szerelték fel őket a református templom udvarán, és csak akkor húzták meg őket, ha meghalt valaki. Vagy tizenöt évvel ezelőtt a helybeli (magyar) párttitkár segítségével innen, a reformátusok udvaráról tűnt el az egyik harang, és került - a helybeli katolikusok szerint - föl a hegyekbe, Valkajára. De nem lehet onnan visszaszerezni, mert Isten valkajai hívei tagadásban vannak. Állítják, hogy nem lopták', de vették a harangot. Ám hogy kitől, azt nem tudják megmondani. Telekkálváriák A magyarság etnikai egységének a megbontásában a sztálinizmus a cseh polgári demokrácia egyenes folytatója. Ungvár alatt, ha Csapnak fordulunk, rögtön ott egy falu: Kincseshomok. A nyolcvankét éves homoki bácsi (gy beszél: „A nagyapám itt született Homokon. Apám is itt született Homokon. Én is Homokon születtem, nyolcvankét éve lakom itt. és megyek az utcán, és nem ismerek senkit." Az úgynevezett „telekkálváriák" Kárpátalján mind arról szólnak, hogy egy magyar családot, az új - orosz vagy ukrán - betelepülő miatt hogyan forgatnak ki a tulajdonából. És miképp a cseh demokráciát e vonatkozásban folytatta a szovjet diktatúra, akképp a szovjet diktatúrának ez ügyben „a fejlődő ukrán demokrácia" a hű örököse. Ez az ügy csaknem két évtizeddel ezelőtt kezdődött. A hetvenes évek végén Homoky Árpád úgy döntött Homokon, hogy házat épít anyai nagyapja telkén. És mert a szovjet világban a kolhoz nemcsak termelő, hanem igazgatási egység is volt, Homoky Árpád beadta kérvényét az építési engedélyért a kolhozelnökségre, mellékelve a nyilatkozatot, amelyben nagyapja ellenszolgáltatás nélkül lemond a házhelyről az ő javára. A kolhozgyűlés engedélyt adott a házépítésre, amit a községi tanács is megerősített. De közbelépett a járási építkezési hivatal, és az építési engedélyt a nagyapai telekre nem Homoky Árpádnak adta ki. hanem a Homokon letelepedni kívánó, az Oroszországi Szovjet Szövetséges Szocialista Köztársaságból érkezett Pahmann elvtársnak. Homoky Árpádnak az volt a szerencséje, hogy még élt a nagypapa, aki mint tulajdonos, tiltakozhatott a békés rekvirálás ellen a járási ügyészségen. Pahmannt távozásra szólították fel, de huszonnégy órán belül telket kapott egy másik. Ungvár melletti faluban. Minajban. Pahmann ment, jött azonban a moszkvai olimpia. És az SZKP Központi Bizottsága titkos határozattal rendelte el a főutak melletti szegényes külsejű házak lebontását. A külföldiek, ha már a nagyorosz messianizmus nevében nem lehetett őket kiirtani, legalább ne lássák, hogy a nagyorosz uralom alatt is élnek szegények. A lebontott családi házak lakói pedig költözhettek az egy-két szobás panellakásokba. Ha azonban valakinek lehetősége van rá, egy ilyen rendelet alkalmával megcsinálhatja a szerencséjét. Egy másik betelepült azonnal lebontatta ócskácska házát, s érdekes módon a járási építkezési hivatal azonnal kötelezte a kolhozt, hogy a betelepültnek építsen egy szép új házat. A ház megépült, és ma is Homoky Árpád telkén magaslik. És mint a mesében, egy-egy viharos éjszakán a kerítése kijjebb-kijjebb lépeget, újabb métereket harapva le a Homoky család telkéből. A magyar tulajdonosok nem tudták megvédeni érdekeiket a szovjet érában, s ugyanolyan tehetetlenek ma, amikor a független Ukrajna „demokratikus" hatóságaival kerülnek szembe. A homoki Homoky-szton azonban nem ezzel ért véget. Már ebben az új rendszerben a Homoky család teljes egészében visszakapta a régi kertjét. Építhettek volna házat azon, ha a független Ukrajna demokratikus hatóságai ki nem utalták volna Homokyék tulajdonát egy következő betelepülőnek, aki máris felépítette ott a házát. „Csak jönne már a háború!" A közhivatal nagyon érdekes képződménye az ismeretlen jövője felé bandukoló Ukrajnának. Ugyancsak az ungvári járásban, a palágykomoróci községházán még kint porosodnak a falon a régi szovjet jelszavak. A szekretar, Böske néni (Kis Erzsébet) éppen telefonál. Fölháborodottan kiáltja a mikrofonba, amikor szobájába kanyarodom: „Kivájták ott azokat a jámákat, és mind tele van muszorral!" (A járna gödröt, a muszor piedig szemetet jelent. A kiabálás pedig azt, hogy elkezdték bevezetni a gázt, kiásták a vezetéknek az árkokat, de pár évvel ezelőtt elfogyott a pénz, a csövek az árkok mellett rozsdásodnak, az árkok pedig lassan betemetődnek a kommunális hulladékkal...) Böske néni asztalán igazi telefonkönyv! Ilyesminek a puszta léte is az új idők új szelének a bizonyítéka. Azelőtt nemigen jelent meg a Szovjetunióban telefonkönyv. Kinyitom: persij tom. Vagyis első kötet, s 1992ben jelent meg. A második kötet azóta se látott napvilágot, mert a legújabb időkre az összes ukrán szélgépből kifogyott a szusz. Minden csöndes, minden áll. Az ukrán politikusok, akik a függetlenséget megcsinálták, nem gondolták át - vagy szellemileg nem voltak képesek annak az átgondolására -, hogy a lépéseiknek milyen gazdasági következményei lesznek. Nem térképezték föl, hogy ha az összes köldökzsinórt, amely Oroszországhoz köti őket, egyszerre vágják át, miféle táplálkozási rendszereket bénítanak meg. Minden labilis, a gondolkodásában azonban egy életen át gátolt vén adófizető magyar, egy nyugdíjas kolhozista abban bízik, hogy közel az idő, amikor még labilisabb lesz az élet. így beszél, miközben kifizeti az adót: „Na, ha itt is háború lesz. mint Boszniában, akkor nem lesz annyi ember, és több lesz kenyér. Akik élve maradnak, azok legalább nem lesznek majd ennyire szegények." „így beszél egy keresztény ember?" kérdezik tőle. „így! Minek ennyi nép?!" (Folytatjuk.) Zalai Miklós