Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-01 / 127. szám

CSÜTÖRTÖK 1995. JÚN. 1. BELÜGYEINK 3 • Elfogták a gyermekrablókat A rendőrök karjába ugrott (Folytatás az 1. oldalról.) A nyomozás és az akció vezetői - Ignácz István alez­redes, a Borsod-Abaúj­Zemplén megyei rendőrfő­kapitány bűnügyi helyettese és Tergalecz Ferenc, a kapi­tányság bűnügyi osztályának vezetője - elmondták, hogy kedden este fél tízkor jutot­tak Ózdon olyan adatok bir­tokába, amelyek alapján pontosítani tudták a kislány és elrablóinak hollétét. A rendőrök már az Ózdról Be­rekfürdőre tartó úton igen pontosan megtervezték az akció részleteit. Gyorsan és hiba nélkül kellett cseleked­ni, hiszen a helyszín beazo­nosításának időpontjától kezdve - beleértve a mint­egy másfélszáz kilométeres út megtételét is - az éjféli akcióig mindössze két és fél óra telt el. A sikeres szabadí­tás mindössze fél percig tart­ott. Az ajtó betörésekor a kislány aludt - egy perc múlva már a földön fekve bilincsben voltak az egyéb­ként fegyvertelen rablók, Tí­mea pedig felébredve a rendőrök karjaiba ugrott. Az eredményes gyermekszaba­Horogh Tímea ismét szüleivel. (MTI - Telefotó) dításról Ignácz István alez­redes értesítette a jó hírtől elcsukló hangon értesülő apát, Horogh Lajost. Tímea reggel már meg is érkezett szüleihez, Ózdra. A rendőrtisztek elmond­ták, hogy az elrablás napján, hétfőn este 8 óra 45 perckor valóban kaptak a szülők telefont a gyermekrablóktól, amelyben 16 millió forintot követeltek Tímea visszaadá­sáért. Ezt azonban a rendőr­ség tudatosan nem hozta nyilvánosságra, éppen a nyomozás sikere érdekében. A gyermek elrablását P. Péter 25, P. Pál 35, K. László 29 és T. Zoltán 31 éves ózdi lakosok (ez utóbbi a város alpolgármestere volt) tervelték ki és hajtották végre, anyagi haszon remé­nyében. Óket emberrablás bűntettének alapos gyanúja miatt vette őrizetbe a rendőr­ség. A Bokros­csomag útja Miközben két ellenzéki párt, az MDF és a Fidesz a gazdasági stabilizációt szol­gáló törvények elfogadását követő napon a köztársasági elnökhöz fordult; sajtóinfor­mációk szerint a Bokros­csomag végleges szövegét szerdán még a Pénzügymi­nisztériumban „gondozták". A szöveg valószínűleg ma kerül Gál Zoltán házelnök­höz, akinek 15 napon belül kell aláírnia, és a köztársa­sági elnöknek megküldenie azt. Göncz Árpádnak - az alkotmány értelmében - a kézhezvételt követően 15 napja van arra, hogy kéz­jegyével ellássa, illetve az Országgyűlésnek vissza­küldje, vagy - ha valamely rendelkezését alkotmány­ellenesnek találja - az Alkotmánybírósághoz véle­ményezésre eljuttassa a jog­szabályt. A Házelnök kérhe­ti, hogy a köztársasági elnök sürgősséggel döntsön, ebben az esetben a Göncz Árpád rendelkezésére álló idő öt napra rövidül. Kocsipróba. (MTI - Telefotó) Mozgásban a korlátozottak k 1 (Budapesti tudósítónktól.) Mozgáskorlározottak uta­zására alkalmas járműveket mutatott be tegap délután a MÁV a pesti Nyugati pálya­udvar tizedik vágányán, mozgáskorlátozottak, nem­zetközi utazás szakemberek és a sajtó jelenlétében. Az Eurocity vonatok, illetve a vasútállomások kétharmadát a mozgáskorlátozottak igény­be tudják venni. Ennek spe­ciális követelményei van­nak: tolókocsival be lehes­sen menni az állomásra, le­hessen jegyet váltani az ala­csonyabbra épített pénztár­ablaknál. használni lehessen a vécét a vonatkocsiban is, amelyben el kell férnie — a különleges lifttel fölemelt ­tolókocsinak. Bemutatták azt a két ko­csit, amely már tíz éve üzemben van, s alkalmas a mozgáskorlátozottak kiszol­gálására. Láthattuk a Buda­lift által gyártott emelőt, amely a tolószéket a vasúti kocsiba emeli. Emelőből például tizenöt !arab kellene, hogy az Inter­ity hálózat városai között Szegedre is jusson egy. A Budalift képviselője azt ígérte, három hónap alatt le tudják óket gyártani. Vagyis az idei nyáron Szegedében még nem lesz a mozgás­korlátozottaknak emelőjük. Rimóczi Béla, a MÁV­vezérigazgatóság személy­szállítási főosztályának cso­portvezetője elmondta, hogy százötven emelővel az or­szág összes fontos vasút­állomását el lehetne látni. Magyarországon körülbelül félmillió a mozgáskorláto­zott, eddig az alapvetően szükséges infrastruktúra sem épült ki nekik ahhoz, hogy tudjanak utazni. A MÁV megkedte kiépíteni, átalakí­tani számunkra az állomáso­kat, de - tette hozzá a fővas­utas - a fejlett országok tá­mogatása nélkül ez nem si­kerülhet. A bemutatón részt vett Chikán Csaba, a Mozgáskor­látozottak Egyesülete Orszá­gos Szövetségének elnöke is. Szerinte mindaz, amit lát­tunk tegnap, nyugati színvo­nalú. Ezek az eszközök lehe­tővé teszik, hogy a mozgás­korlátozottak utazás közben is másokkal együtt élhessék az életüket. Ma pedig külö­nösen fontossá vált, hogy a közlekedési vállalatok lehe­tővé tegyék az utazásukat, mert nagyon megnehezült a mozgáskorlátozottak gépko­csihoz jutása. Pár év múlva nagyon sok mozgássérült attól fog kikopni a ma még használható öreg autó, és nem lesz helyette másik. „Reméljük, mondta Chikán Csaba, hogy amit láttunk, a kísérleti státidumból hamar eljut a midennapok gyakor­latáig." A mozgássérültek számá­ra készült jelenlegi két ko­csit, a MÁV már közleked­teti a Budapest-Keszthely­Budapest útvonalon. Rimó­czi Béla főmávos ígérete szerint a menetrend hamaro­an olvasható lesz. a TV tele­text 466. oldalán. • A Fidesz véleménye: Göncz Árpád elnökben bíznak A Fidesz úgy véli, hogy a köztársasági elnök elmúlt ötéves tevékenységéből és magatartásából konzekven­sen következik, hogy a Bok­ros-csomagot visszaküldi megfontolásra a Parlament­nek - jelentette ki Deutsch Tamás alelnök a Fidesz-Ma­gyar Polgári Párt elnökségi ülése után tartott sajtótájéko­ztatón. Ezért az elnökség úgy döntött: csatlakozik a frakció kezdeményezéséhez, és levélben fordulnak ebben az ügyben Göncz Árpádhoz. A testület egyébként, mint korábban már bejelentették, a sajtószabadság védelme érdekében is a köztársasági elnökhöz folyamodik. Deutsch Tamás azt is hangsúlyozta: ha Göncz Árpád nem küldi vissza az Országgyűlésnek a Bokros-csomagot, akkor az ellenzéki pártok az Alkot­mánybíróságtól kérnek jog­orvoslatot. A médiatör­vénnyel kapcsolatosan Deutsch kiemelte: meglehe­tősen furcsa, hogy a kabinet a javaslat benyújtásáig szol­gálati titokként kezelte az előterjesztést. Az alelnök úgy vélte, hogy kevés re­mény van a javaslat gyors parlamenti elfogadására, mi­vel konszenzus nélkül szüle­tett. Pokorni Zoltán alelnök arról beszélt, hogy az elnök­ség ügyvezető alelnöknek Áder Jánost választotta. A jövő hét végén egyébként tisztújítást tart a párt orszá­gos választmánya is, de az elnöki posjtra eddig csak a jelenlegi elnököt, Várhegyi Attilát jelölték. tjrdeklődéssel olvastam a Délma­Lo gyarország május 25-i számában a beszámolót a még meg sem született sze­gedi Szent István-szobor kálváriájáról. Az igazat megvallva kétszer is átfutottam, mert a történet annyira zavaros, hogy az első olvasattól nemigen lettem okosabb. A másodiktól is csak annyira, hogy úgy tűnik, a meccsen eddig már mindenki do­bott. Kivéve a szakmát és a szakértőket. Ők ugyanis eddig még nem kaptak labdát. Úgy látszik, hogy majd' minden köztéri alkotás a zajos botrányok szülőszobá­jában látja meg a napvilágot. Michelan­gelo Dávidját paradicsommal dobálta meg a talján Nagyérdemű, és Rodin méltán világhírű Calaisi Polgárokja is h­arsány pfujozások közepette került a posztamensre. A mi skandalumunk azon­ban más. Mondhatni szögediesebb, amennyiben sem a mester, sem műve nem áll a művészettörténet szavatolta men­telmijog védelme alatt. Itt olyan tervről van szó, amelyet a vá­sárhelyi pályázat országos szakmai zsű­rije egyszer már megmért s könnyűnek talált. Gyenge vigasz, hogy három ­amúgy ismert szobrász - látatlanban és a helyszín ismerete nélkül a szegedi kö­zönség szíves figyelmébe ajánlotta. Az effajta vélekedés úgy mérhető a valódi bí­rálathoz, mint a telefondoktor a klinikai kivizsgáláshoz. Maga a gondolat, hogy első szent kirá­lyunk városunkban is kapjon méltó emlé­ket, örvendetes. Bárki találta ki, tapsot ér­demel. Végtére is Szent István nem csak a magyar történelem sorsformáló személyi­sége, de első és mindmáig kevés európai jelentőségű politikusaink egyike. Olyan távlatosan gondolkodó vezető, akinek nem csak örök hálával tartozunk, de akire mindmáig büszkék lehetünk. Az is igaz, hogy méltó emléknek méltó helyet kell keresni. S ha Szeged, hát ez a hely bi­zonnyal a Széchenyi tér. Mármost a méltó emlék - annál is in­kább, mivel nagy királyunkról sajnos fény­kép nem maradt ránk - olyan művészi megjelenítés volna, amely közérthető módon sugározza e sorsfordító ember elhivatottságát, okosságát, erélyét és mélt­óságát. Olyan, amelyikből a kései utókor számára is érzékelhető volna, hogy nélküle ma ez az ország nem létezne. Nem vagyok szobrász. De világban sokat csavargó építészként ismerem és szeretem a Széchenyi teret. Tudom, hogy az ott álló szobrok nem mindegyike re­mekmű, ámbár a tisztességes szakmai színvonal mércéjét mindegyik átugorja. Még azt sem gondolom, hogy feltétlenül pályázatot kellett volna kiírni a Szent Ist­ván-szobor elkészítésére. Hiszen ha valaki ismeri a magyar mestereket, könnyen megnevezhette volna azt a hat-nyolc szob­rászt, aki maradandó értékű plasztikai megoldást tudna ajánlani. Kliegl Sándor nem ügyetlen mester, de - nyilván maga is jól tudja - nem tartozik ebbe az él­bolyba. Egyelőre. Mármost mit lehet csinálni. A közgyű­lés már döntött, ha jól értem azt, amit az újság ír. Két lehetőséget látok. Az egyik az, hogy ha a közgyűlés to­vábbra is kitart a Kliegl-terv megvalósí­tása mellett. Am akkor keresztelje át a Művet. Legyen a címe a Cuki Nyári Mi­kulás és az Operett Szubrett Szerelme. Ez ugyanis többé-kevésbé fedné a Kliegl-ja­vaslat eszmei mondanivalóját. Más kér­dés, hogy egy ilyenfajta „vitrin"-figurá­nak a Széchenyi téren van-e a helye. Nem hinném. A másik lehetőség az, hogy a közgyűlés megegyezik a hódmezővásárhelyivel. Mondjuk olyan alapon, hogy állja a felál­lítás költségeinek a felét. Azzal a feltétel­lel, hogy a szobrot (és a közönséget) Vá­sárhelyen helyezik örök unalomra. ryiagam az utóbbi javaslat mellett te­LL/J szem le a voksot. így ugyanis min­denki jól járna. A művész (akinek övr­jében sajnos alighanem ez az egyik leg­vérszegényebb elgondolása) megkapja a maga pénzét, Vásárhelyen egy szoborral több lesz. Szeged pedig megőrzi a tér mél­tóságát és városképi értékét. Mi több! A közgyűlés tekintélyén sem esne csorba. Végtére is mindez az öröm nem kerülne többe négy és fél millió forintnál. A be­cses városkép védelme ennyit feltétlenül megérdemel és megér. S ráadásul a fel­bolydult szegedi művészek is és a hoz­záértők is megnyugodnának. Márpedig ők is képviselnek néhány szavazatot. Persze, ha a városanyák és városapák ragaszkodnak ahhoz, hogy- Szent István méltó emléket kapjon Szegeden, akkor más a helyzet. Mert akkor a kissé löttyedt­re sikeredett Kliegl-féle javaslat helyett legalább olyan erejű szoborra kellene gondoljanak, mint amelyek már a téren állanak. Végtére is nem csak a szent király, de a város rangos múltja és kultú­rája is kötelez. És nem lehetetlen, hogy Kliegl is tudna ilyet csinálni, ha még egy kicsit gyakorol. -j (Borvendég Béla) Ybl-díjas építész, címz. egyet, tanár és szögedi adófizető' polgár • Még szerencse... Nyereséges a Szerencsejáték Rt. A pénzügyi stabilizációs program végigvitelével, illet­ve a nem alaptevékenységhez tartozó vállalkozások levá­lasztása után nyereséggel zár­ta az 1994-es esztendőt a Sze­rencsejáték Rt. Az 1993-as év 487 millió forintos vesztesé­gével szemben az elmúlt évi mérlegben 113 millió forint nyereséget könyvelhet el ­jelentette be szerdán Pongrácz Antal, a társaság elnöke. A 18,5 milliárd forintos forgal­mat bonyolító társaság az idén a piacfejlesztésre helyezi a hangsúlyt. Ennnek keretében új tipusú játékok bevezetését, a hálózat bővítését illetve a marketing munka erősítését tervezik. • Az Amerikai Egyesült Államokban ez év tavaszán nemzetközi konferenciát tartottak egy új - ma még nem forgalmazott - gyógy­szerről. ami óriási jelentő­séggel bír a vérzéscsillapí­tásban. A klinikai kipróbá­lás előtt álló szernek ma­gyar vonatkozású előélete is van, hiszen az ötvenes évek derekán Szegeden már leírták a thrombopoe­tin - a vérlemezkeserkentő - molekulát, amit most elő­állítottak az USA-ban. Az egyik hajdani felfedezővel, dr. Kelemen Endre pro­fesszorral beszélgettünk a szegedi kutatásokról, a thrombopoetin szegedi múltjáról és amerikai jele­néről. • Professzor úr! Előbb annak megvilágítására kérném, mi is ez a throm­bopoetin, s milyen kap­csolata van a közelmúlt­ban előállított vérzés­csökkentő gyógyszerrel? - Olyan fehérje, amelyik az úgynevezett vérlemez­ke-képződésnek a legdön­0 KÉRDÉS • Egy hajdani felfedezőhöz Szegedről Amerikába több fajlagos szabályozója. Ez az a vérlemezke, amely­nek kellő számban való je­lenléte és kellő működése nélkülözhetetlen például sérülésből fakadó vérzés­nél. Ha ugyanis ezek a sej­tek; vagy az ezeket regulá­ié berendezések nem áll­nak rendelkezésre, akkor a betegnek nincs vérzéscsil­lapítása, következésképpen elvérzik. A thrombopoetin vizsgálódások kezdete 1957-ben volt Szegeden, a Hetényi - ma I. belgyógyá­szati - klinikán. Rajtam kívül többen részt vettek e kutatásban, hogy csak né­hány ismert nevet említsek: néhai Cserháti István, Ta­nos Béla, aki jelenleg is a SZOTE-n dolgozik. Rák Kálmán, aki ma Debrecen­ben professzor. Több évti­zed telt el azóta, hogy mi itt Szegeden leírtuk a thrombopoetin fehérjemo­lekulát, de most jutott el a tudomány addig, hogy ezt a fehérjét tisztán előállítot­ták, s a molekula vala­mennyi szerkezeti tulaj­donságát, illetve génjének szerkezetét is meghatá­rozták. • Milyen akadályát látja annak, hogy nem '57-ben, és nem Szege­den állították elő tisztán e fehérjemolekulát? - Mi az alapokat tettük Dr. Kelemen Endre le, de nem volt lehetősé­günk azokra a korszerű vizsgálatokra, amelyek aztán lehetővé tették volna, hogy esetleg mi állítsuk eló. Azt persze nem tudhat­juk. hogy nekünk itt Szege­den ez sikerült volna-e, de mindenesetre éveken át mi voltunk a legközelebb hoz­zá. Sajnos időközben a ku­tatótársaság is szétesett, hi­szen engem '56 után ki­dobtak az egyetemről. Rák Kálmán elment Debrecen­be, Cserháti Pista meghalt. Az USA-beli felfedezők azonban mindent nagyon jól tudnak - hogy honnan, azt máig nem sikerült kide­rítenem - a mi korábbi vizsgálódásainkról, s olyannyira elismerik a mi eredményeinket, hogy 1995. tavaszán Washing­tonban e tárgykörben meg­tartott nemzetközi konfe­renciának én voltam az el­nöke. • Jósolható-e időpont, mikor kerül a gyógyszer forgalomba? - Előreláthatólag egy­két év múlva, s akkor sok­sok ember életét fogja megmenteni, s az is bizo­nyos, hogy a jövőben min­den olyan orvosi könyvben helyet kap, ami a vérlemez­kék kérdésével foglalkozik. Örökéletű adat. ami sok­szorosan túléli azokat, akik­nek akár a kezdeményezés­ben, akár az előállításban szerepük volt. Kaldcsai Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom