Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-15 / 138. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. JÚN. 15. RIPORT 7 • Honvédség vigyázz, újabb üzemanyagbotrány! Válvölgyi kaland A körözött Farkas Klemér fantomképe • „T" 185-ös rakéta hajtóanyagot - ami mellesleg a SCUD-rakéta hajtóanyagának egyik alkotóeleme is keres a rendőrség. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztályát a Fővárosi Katonai Ügyészség kérte meg: ugyan, szimatoljanak már egy kicsit, keressék meg a Magyar Honvédség válvölgyi üzemanyagraktárából eltűntí?), mintegy 142 ezer kilogramm üzemanyagot. A benzin oktánszámát javító rakétahajtóanyag-adalékot tavaly október 18-án és 19-én, valamint az idén, június 5-én, 6-án és 23-án vásárolták meg - kilogrammonként 4 forint plusz áfáért - és szállították el a válvölgyi bázisról. Az iratok adatai szerint - amelyekről később kiderült, hogy azok bizony fiktívek - a vevő Szatymazon és Szőregen tárolja az árut. A nyomozók azonban egyik helyszínen sem jártak szerencsével: nem találták meg a keresett anyagot. A meglehetősen kényes ügynek eddig három gyanúsítottja van: egy szegedi vállalkozó, aki Nagykőrösön bérel egy benzinkutat, valamint a Vaszko Kereskedelmi kft. ügyvezető igazgatója és egy ismeretlen, de bizonyos körökben Farkas Elemér néven ismert, valószínűleg kecskeméti „bróker". Az öt tartálykocsi, amelyekkel a válvölgyi raktárból elszállították a rakétahajtóanyagot, eredetileg melage néven jegyzett szerert érkezett a katonai bázisra. Erre volt szerződése a vevőnek, és - mivel azt nagyon savasnak vélték a pilóták(?) - helyette kapták a már említett benzinjavító adalékot. A nyomozás adatai szerint a fuvar egy részét Nagykőrösön. másik részét pedig Szegeden pakolták, pontosabban engedték le. A Tisza-parti városban benzinkutas volt a vevő. Ő úgy tudta, benzint vásárolt, ám később rádöbbent, becsapták, mást kapott. Reklamált, az illatos árut felszívták, s elszállították Nagykőrösre. Az egyesült mennyiség onnan már nyomtalanul és szagtalanul eltűnt. A rendőrség nem veti el, hogy külföldre folyt. Ha a hajtóanyagot benzinbe keverve Magyarországon értékesítették, akkor az eladó haszna mintegy 15 millió forint. A rendőrök elmondhatják: „sok kérdést már megoldottunk" - arra azonban meg nem kaptak választ, hogyan eshetett meg az a csúfság, hogy a honvédség üzemanyagbázisáról más anyagot szállíthattak el, mint ami a szerződésben szerepelt. Oláh Változik a cukorpiac Üj szereplő lép színre a magyar cukorpiacon július l-jével. A mezőhegyesi, az ácsi, a sarkadi, a sárvári, valamint az ercsi cukorgyárak egyesülésével a második félév első napjától működik a Magyar Cukorgyártó és Forgalmazó Részvénytársaság. Ezt az érintett cukorgyárak képviselőinek jelenlétében, a részvénytársaság alapító okiratának aláírását követő sajtótájékoztatón jelentettek be. Az új társaság a magyar piac mintegy 30 százalékát birtokolja majd és a hazai gyártókapacitások ugyanekkora hányadával rendelkezik. Az alapító okirat aláírásánál jelenlévő Lakos László földművelésügyi miniszter minden törvényes segítséget megígért az új cég működésének előmozdítása érdekében. • „Szóda, szóda..., avagy a szikvízdesign száz éve" címmel a szegedi Bánfft család szódásüveg-gyűjteményéből nyílt kiállítás május vegén az lmpala Házban. A tárlat hangulatát „dobandó", a falakra Révész Róbert méteres fotográfiáit applikálták a rendezők. A család történetéről Bánffi Istvánnal beszélgettünk. • Hogyan jött létre a kiállítás? - Az lmpala Házban kiállítás megnyitót rendeztek, s a szódát a Gogol utcai üzememből szállították. Az „impalások" észrevettek néhány regi szódásüveget, és azt mondták: ha van több is, ók szívesen kiállítanák. Igy került a gyűjtemény az lmpala Házba. • Volt-e már ilyen és ehhez hasonló tárlat Magyarországon? - Nincs róla tudomásom. • Ismer-e más híres szódás dinasztiát az országban, amely ugyanilyen gyűjteménnyel büszkélkedhet? - Az üllési szódásnak volt hasonló gyűjteménye, azzal a különbséggel, hogy ő mindenféle üveget gyűjtött. Másról nem nagyon tudok. • A Coca-Cola vagy hogy itthon maradjunk a Pick szalámi készítési módja hétpecsétes titok. A szikvízkészítésnek is vannak titkai? - Igen. De ezek olyan értékek, amelyet nem szívesen adok át a konkurrenciának. A szikvízkészítésnek is vannak ugyanis olyan, főleg gyártástechnológiai lépései, amire egy kezdő szódás lehet, hogy csak húsz évi munka után jön rá. • Apropó, konkurrencia. Milyen a viszonya az újszegedi szódással, Ampovics Zsolttal? - Baráti. Megmondom őszintén, ilyen konkurrenst kívánok mindenkinek! • A Bánffi család majd száz éve űzi a szikvízipart. Mikor és hogyan kezdődött? Apáról fiúra szállt át a szakma? - A dédnagymamám gyártott először szódát Kisteleken 1907-ben. Tudni kell, hogy a szikvízkészítés akkor még nem számított külön iparnak. A kocsmák tulajdonosai, így például a dédnagymamám is. a fröccshöz készítették a szódát, amely csak később valt a „szegények üdítőjévé". A rendkívül egyszerű, motor nélküli gépet egy napszámos hajtotta egész nap. A kisteleMikor kicsi voltam, nem szerettem. Védekezésképpen mindig azt mondtam családom tagjainak, hogy szúrós, azért nem. Most nagy vagyok és nagyon szeretem a sűrített szén-dioxiddal mesterségesen telített ivóvizet. A szódót. • ü Szóda - egykor és ma. (Fotó: Schmidt Andrea) szaz eve A Bánffi család és a szóda • 1789-ben két tudós savanyúvizet állít elő Genfben, de a készítési módot titokban tartják. 1828-ban Jedlik Ányos felfedezi a szódavíznek és a mesterséges savanyúvíznek iparilag is használható készítési módját. Jedlik napokat tölt el a győri Pallos bádogosmester műhelyében, mire megszületik a készülék. A feltaláló orvosbarátja, Bánóczy doktor rábeszéli Jedliket, hogy a kórházi betegek érdekében hasznosítsa eljárását. Napkeleti járvány (kolera) tör ki az országban. A szódavíz enyhülést és megkönnyebülést hoz a szenvedőknek. Jedlik Ányos 184l-ben kisebb szódavízgyártó üzemet hoz létre Pesten. Savanyúvizét egyre többen isszák az országban, s bármilyen jövedelmezőnek is mutatkozik a szikvízgyártás, Jedlikből mégsem lesz „szódavízgyáros". A szikvízgyártási technológia egyébként a két világháború között éri el az európai színvonalat. Bővül a termékválaszték. Az első világháború után jelennek meg a higiénikus porcelánbetétes szifonfejek is, melyek a magyar Kont Oszkár szabadalmaként terjednek el világszerte. 1930 táján a golyózáras üvegek használatával megjelenik az első, kisiparosok által előállított és forgalmazott üdítő, a „krachedli". Az ötvenes évek elején államosítják a virágzó szikvízüzemeket, majd később, a lakosság nyomására, visszaadják az iparengedélyeket. 1951-től 1977-ig a szódavíz literéért l forint 10 fillért fizetnek a népek. Huszonhat évig nem ugyanis nyúlnak hozzá az alapvető élelmiszernek titulált szikvíz árához. 1977től a szikvíz szabadáras termék. ki kocsmát és az üzemet a nagymamám örökölte. A modernebb szikvízgyártá^ térhódítása egyébként a két világháború közé tehető. Az akkor gyártott gépek még ma is dolgoznak, annak bizonyítására. hogy a magyar izikvízgyártási technológia abban az időben európai színvonalat ért el. Keresztapám például még mindig a nagymama gépével készíti a szódát Kömpöcön. A gyártástechnológiai fejlődés mellett egyébként bővült az üvegpark is. Megielentek a rendkívül szép külsejű, jó alapanyagból készült, krómozott szifonfejjel ellátott üvegek. A golyózáras üvegek használatával pedig megjelent a piacon az első üdítőital, a „krachedli". • Nem okozott törést a család életéhen az államosítás? - Dehogynem! 1950-ben egy nap, pontosabban egy délelőtt alatt államosították a nagymama vendéglőjét. Mindez úgy történt, hogy a bentlévőket felszólították, hagyják el a helyiséget, mert mától kezdve minden a magyar állam tulajdona. Az „államosító brigád" elvitte a bort, a poharakat, a biliárdasztalt és a szikvízgyártó gépeket. Később. 1954-ben a lakosság zúgolódására újból engedélyezték a kisipari szikvízgyártást. A kocsmát már nem, az üzemet viszont visszakapta nagymamám. A hatvanas évek elején a család beköltözött Szegedre. 1976-ban edesapám örökölte a nagymama üzemét. A bátyámmá! sokat segítettünk neki a munkában, így megismertük az egész szakma csínját-bínját. 1985-ben, amikor meghalt édesapám, átvettem az irányítást. A boltokban ekkor szüntették meg az üveges szódát, s ekkor indult hódító útjára a ballonos és a műanyag flakonos szóda. Modern szikvízgyártó gépeket vásároltunk, egyebek mellett olyan több millió forint értékű szűrő- és hűtőberendezést, amely kivonja a hálózati vízből az íz- és szagrontó anyagokat. • Van-e utód? - Igen. Kilencesztendős Ádám fiam azt mondta a minap, hogy vagy szikvizes lesz, vagy könyvtáros. Utóbbit azért említette, mert feleségemnek ez a foglalkozása. • Úgy hírlik a fővárosba is elviszik a gyűjteményes tárlatot. - Igen, tárgyalok a Roczkov Galériával, s ha minden összejön, akkor júliusban vagy augusztusban Budapesten is láthatóak lesznek a Bánffi-dinasztia szódásüvegei. • A kiállításon a legkülönbözőbb űrtartalmú, formájú és színű üvegek láthatók. Egyiken például van felirat, másikon nincs. - Nos. A legkisebb űrtartalmú szódásüveget, amely 2 és fél decis. még a nagymamám is töltötte. Abban az időben ugyanis, ha valaki kért egy deci bort a kocsmában. akkor ilyet kapott hozzá, s a bort kénye-kedve szerint hígíthatta. De egy négytagú asztaltársaságnak is ilyen dukált, ha kért négy felest. A feliratokról: 1945 után már nem jelölték azt, hogy kié az üveg. Előtte a szikvizes csak saját üvegébe tölthetett. Éppen ezért havonta összejöttek a cserecsamokban a város szódásai, s kicserélték egymás között az idegen üvegeket. Szabó C. Sziláid • Ha nyár. akkor törökáradat. A téma sajnos nem űjkeletű, hiszen az utóbbi években Csongrád megyében folyamatosan gondot okoz a Németországból érkező - hazánkon áthaladó déli vendégmunkások sokezres tömege. Ám - a helyzet túldramatizálása nélkül, mint az tegnap a megyeházán tartott sajtótájékoztatón elhangzott - az idén, várhatóan minden eddiginél nagyobb teher hárul majd a problémák enyhítése érdekében eddig is nagy erőfeszítéseket tevő önkormányzatokra, valamint az illetékes helyi államigazgatási szervekre. Minderre pedig ettől az évtől kezdve a megyei önkormányzatok elnökeinek - mivel a táskörükbe kerültek a védeimi igazgatással, a katasztrófaelhárítással kapcsolatos teendők - irányításával kell felkészülni. Ezért a Csongrád megyei védelmi bizottság már május 19-én áttekintette a nyári • Nagylak az idén sem ússza meg Törökinvázió - „tolófájásokkal" idegenforgalmi csúcs elsősorban a Nagylak-Makó térségében - várható következményeit. A helyzetelemzés alapján született az a döntés, hogy az érintettek koordinációs értekezleten beszéljék meg a legégetőbb feladatokat. Ezenkívül már akkor megfogalmaztak egy kérelmet, amelyben a kormányzat sürgős segítségét kérték. Ez pedig jogosnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a németországi szabadságolási idők összecsúszása miatt június 22. és július 6-a között tizenhárom tartományból érkeznek majd megyénkbe törők vendégmunkások. Ez Nagylak-Makó térségében a teherforgalomban akár 60-70, míg a személyautókkal közlekedők számára 30-40 órás várakozási időt is jelenthet. A külföldiek fogadásának körülményei ugyanis nem javultak a szükséges mértékben. Igaz, örömteli a nagylaki határátkelő korszerűsítése, de emiatt egyelőre még egy sávra kényszerül a személyautó- és a kamionáradat is. ügy a hazánkból ki-, mint a hozzánk belépők esetében. Kiállni, visszafordulni pedig lehetetlen lesz. eppen a szűk útviszonyok miatt. A törökinvázió - amely útközben áthalad Szegeden. Makón is — mire eljut Nagylakig, várhatóan a gondok sorát okozza. Igaz. az Országos Rendőr-főkapitányság két gyakorló őrsöt és két bevetési csoportot is irányít majd ide a csúcsidőszakban, és természetesen a megyei kapitányság szintén a szokott módon mindent megtesz majd a közbiztonság megőrzéséért, mégis szükség lenne kormányzati támogatásra. Makón ugyanis nincs elegendő jelzőlámpa a forgalom zavartalanságának biztosításához, valamint több ivóvízcsap és tisztálkodási lehetőség is kellene, kiváltképp Nagylakon. Elhangzott azonban, hogy a községnek a már felépített tisztálkodó- és illemhelyek üzemeltetési költsége is gondot jelent. A polgári védelemre háruló információs és egészségügyi feltételek garantálására is csupán a Vöröskereszt és a Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével van remény. A gyors orvosi beavatkozásra szoruló átutazóknak - a makói kórházba történő szállításához azonban kevés lehet a város mindössze három mentőautója. Mivel az előrejelzések szerint mintegy félmillió ember érkezésére kellene felkészülni - figyelembe véve a teljesség igénye nélkül felsorolt problémákat túlzás nélkül állítható, hogy régiónk hazánkban egyedülálló méreteket öltő nehézségekre számíthat. Ezeket pedig nem lehet nem tudomásul venni, különösen ha arra gondolunk, legfelsőbb szinten milyen fontosnak tartják, hogy például Hegyeshalomnál még két-három órát se kelljen várakoznia az Ausztriából érkezőknek. N. Rácz Judit JV ijelentem: szívélyes Mm viszonyban vagyok az adóhatósággal, persze, ha ő is úgy akarja. Minap azonban egy hasonlóan „tiszta" úriember keresett telefonon, hogy rajta már csak a nyilvánosság segít, végre akarják hajtani nem létező tartozását, s mindenféle ígéret ellenére megállt házuk előtt a teherautó. Másnapra rendelték be, egyeztetésre, s másnap kell a nyilvánosság védelme. Szerencsére a történet ezután nem torkollt drámába, s nem lett hős az újságíróból, aki egy vállalkozó ügyét magáénak érezve tűzzel-vassal kiállt az igazság mellett. Nem, már ilyen hősök sincsenek. Sz. úrtól bocsánatot leértek, s a jelenlétéért némi rafinériát azért bevető riporter szemtanúja lehetett egy házaspár ebbéli örömének. Nincs végrehajtó, APEH-körirat volt, mely szerint mindenféle folyószámlahiányt inkasszóval, vagy más módon rendezni kell. Sz. úr szerencsével már ha ezt a szót egy adminisztratív útnál alkalmazni lehet - járt, de mi van azokkal, akiknek folyószámláján még nem jelentkeztek az átutalások. A napi mérleg azt diktálja, hogy jöjjön a beszedés, a végrehajtás s lehet, hogy nincs is tartozás. Elárulom: voltak ilyen dühödt paciensek is a hivatalban. Ők azonban nem kérték a „nyilvánosság védelmét". Egyelőre. Nem mintha ez lenne a megoldás. Arató László