Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-30 / 125. szám

KEDD, 1995. MÁJ. 30. RIPORT 13 • Most azonban úgy tű­nik, hogy a két hete Jugo­szláviában, a Szabadkai Ke­rületi Bíróságon Marinko Magda távollétében megkez­dődött Marinko Magda-tár­gyalás minket igazol. Ja, igen: a tetteseket ugyanis elfogták. Mindannyian, összesen ki­lencen jugoszláv állampol­gárok. Közülük nyolcan a jugoszláv polgárháborúban harcoló és kegyetlenkedéseiről hírhedt Arkan-féle szabad­csapatok katonái. Belgrádban és Szabadkán vették őrizetbe őket. Az az egy kivétel: a Ma­gyarországon elfogott Marinko Magda, aki előzőleg a francia idegenlégióban szolgált, Al­gírban lőtte halomra az embe­reket, s csak utána Arkan­nál. Szóval a per elkezdődött. Éppen két hete. Hihetetlen biztonsági intézkedések mel­lett. A rendőrség, legalább kétszázan, de lehet, hogy jóval többen, egyen- és civilruhások, pisztollyal, géppisztollyal, gázspray-vel, közönséges és speciális, hurkosvégű gumi­bottal, fémkereső detektorral felfegyverkezve megszállta a bíróság környékét és az épü­letet. Hétfőn, a Magda-per első napján minden tárgyalást befejeztek vagy felfüggesz­tettek fél kilencig. Utána már csak különleges engedéllyel lehetett az épületbe belépni. A hat(!) áteresztő ponton há­rom-hat rendőr kutatta át a belépni szándékozókat, ru­háikat, táskáikat. A védőügy­védekét is, ami miatt tilta­koztak, de hiába, a biztonsági intézkedések rájuk is vonat­koznak, nem kaphattak alóla felmentést. Eláruljuk: azóta sem. Tőlük is elveszik a rádiót, magnót, üdítősflakont, eser­nyőt, piperecikket, mint min­denkitől. Az évtized pere a bíróság földszinti nagy tanácstermében folyik. A tárgyalás előtt fél órával a biztonsági személyek, vagyis rendőrök körbe veszik a bíróság épületét. Előzőleg lezárják a börtön és a bíróság közötti négysávos, egy kilo­méter hosszú utat. sem autó, sem gyalogos nem tartóz­kodhat „lőtávolon" belül, mindenkit elzavarnak, még a járdán, de még az autóbusz­megállóban sem állhat senki. A letartóztatottakat öt rabomo­billal szállítják a bíróságra, ítéletet egy öttagú büntető­tanács hoz, várhatóan tíz nap múlva. Ahhoz képest, hogy csak közönséges rablógyil­kosok állnak az ítészek előtt, meglepően nagy az elővigyá­zatosság. A tárgyalóterem ablakait reluxák és vastag sötétitőfüggönyök fedik. Az előtérben és a folyosókon egyenruhások tucatjait lehet látni. Kezükben pisztoly és fémkereső detektor. Minden­kihez van egy-két érdeklődő kérdésük. A tanács tagjait rendőrök veszik körül. A vádlottakat szintén. Mindegyik mögött két rendőr posztol, akik együtt lélegeznek, együtt mozognak a rájuk bízott fog­lyokkal. A fal mellett, körben szintén rendőrök ülnek vagy állnak. Az ajtók előtt többen. A fene sem érti! Most meg már pláne nem. Hé! Mondja már meg végre valaki, teljesen mindegy, hogy ki, persze nem olyan nagyon nagy baj, ha bennfentes az illető, mi is történt 1993. december 19. és 1994. január 25. között? Parancsot teljesí­tettek, amikor is harmincnyolc nap alatt kivégeztek tizenhárom személyt, vagy nem? Vagyis: ahhoz a példátlan gyilkosságsorozathoz, amelyhez még negyven nap sem kellett, állami támogatást kaptak a tettesek, vagy sem? No, erre vagyunk kíváncsiak! Az áldozatok: három gyermek, öt nő, öt férfi. Egy kivétellel, akit előbb megkínoztak, utána pedig megfojtottak, agyonlőtték őket. Mi, és ezt nem is titkoltuk, először azt hittük, egy kisebb hadsereg söpört végig a délvidéken, a gyilkosok parancsot teljesítettek. De többször leintettek bennünket, azt mondták: - Ugyan, ugyan, csak közönséges rablógyilkosságok! Nem hivatalosan meg bólintottak! De hát azzal nem sokra mentünk. m Hivatalos halálosztók Rablógyilkosok vagy titokzatos hadsereg? valószínűleg abban bíznak, hogy az ellenség, ha jön, nem a falon érkezik, hanem a be­járaton. (Úgy tudjuk, hogy a június 20-án kezdődő budapesti Magda-tárgyaláson a szabad­kaihoz hasonló biztonsági intézkedéseket vezetnek be.) A vádló, vagyis az ügyésznő bal oldalon, a védők, 13 ügy­véd, közöttük egy nő, jobb oldalon, a vádlottak mögött foglalnak helyet. Közöttük rendőrök. A teremben, balról néhány nyomozó ül az első sorban. Mögöttük újságírók, azután pedig az áldozatok hozzátartozói. Jobbról tartalé­kesküdtek nyitják a sort. Mö­göttük, a második, harmadik sorban ezen az oldalon is újságírók ülnek. Majd a vád­lottak hozzátartozói. Ott ül Marinko Magda édesanyja is, idős, elkeseredett nő, meg húga, Ivona. Előttük Sekarity apja és testvére, mellettük meg, ha jól súgtak, Bodanovity apja és anyja. - Mi van a fiammal? Tud róla valamit? - kérdezi Magda anyja. • Megbolondult, legalábbis a fia ezt állítja - válaszolom a legfrissebb hírt az anyá­nak, akit ez egyáltalán nem döbbent meg. - Meg akarom látogatni, de nem engedik. Kérje meg Marinko ügyvédjét, segítsen. • Ő is tehetetlen. Senki nem léphet be a fiához. Persze őrzőin és az elméjét vizsgáló orvosokon kívül, l-egyen türelemmel. Kilenc óta. Bevonulnak a fő- és mellékszereplők. Az öttagú büntetőtanács. Az elnök Neven Vukasinovics, tagjai: Marija Knézevity, Dragan Lakicevics, Petar Radojics, Kamenko Doroski. A vádat képviselő ügyész­nő: Biserka Krpity. A védelmet ellátó ügy­védek: Milana Vujina, Vo­jislav Popadics, Mirko Delity, Zeljko Slivar, Toma Fila, Mladen Zakics, Masics Dusán, Atila Dolai, Veljko Durdics, Stanko Vojvodics, Szása No­vakovics, Lazar Marjanski, Vladislav Ban. A vádlottak: Marinko Mag­da, Petrity Szinisa, Ivan Sin­kovity, Alekszandar Sekarity, Gorán Sztavrity, Bozsidar Miljanity, Zorán Macsai, Gorán Bogdanovity. (Jovan Sredanovity, Milán Stefanov, Vladimír Dragovity szintén a vádlottak padján ül, de ők nem a délvidéki gyilkosság-soro­zatban érintettek.) A tárgyalás a vádirat is­mertetésével kezdődik. A gyilkos túra állomásai: Kecskemét, 1993. december 19.: három halott. Horváth Antal, Horváth Antalné, Dra­gutin Kujundzsics. Géppisz­tolylövésekkel végeztek velük. Horváth Antika, a házaspár 8 éves gyermeke megmenekül, a tettesek megkegyelmeztek az alvó gyermeknek. (Magda, Petrity, Sekarity, Sztavrity) Orosháza, 1994. január 4.: Egy halott. Némethné Márton Edit. Megfojtották. A Németh házaspár két gyermekének, a tízéves Editkének és a nyolc­éves Agikának, akiket meg­bilincseltek, szájukat ragta­passzal leragasztották, és akik végighallgatták édesanyjuk jajveszékelését, megkegyel­meztek. (Magda, Petrity, Sztavrity, Miljanity) Szeged, 1994. január 23. éjjel. Négy halott. Z. Nagy Bálint, Z. Nagy Bálintné, Z. Nagy Dániel, Z. Nagy Balázs. A tettesek senkinek sem ke­gyelmeztek, agyonlőtték a házaspár két, 17 és 10 éves gyermekét is. (Magda,...) Szabadka - Palics, 1994. január 25. éjjel. Öt halott. Szabadkán Milán Petrity, Stana Petrity, Dane Petrity. Dane tízéves volt, amikor a gyilkos golyók eltalálták. Palicson .Josip Agatity és Vera Agatity. (Magda, Petrity, Miljanity, Bogdanovity) Tegyünk egy kis kitérőt. Mint később kiderült, a tet­tesek 7,65-ös kaliberű hang­tompítós Scorpió géppisztolyt használtak. Bevalljuk, és ezt korábban már meg is írtuk, először arra gondoltunk, hogy a gyilkosságok többségének hátterében illegális fegyver­kereskedelem miatti leszá-* molás húzódik meg. Minden jel arra mutatott, hogy a tettesek parancsra, esetleg felkérésre öltek. A tények mindenképpen erre utaltak. Később kezdtünk meginogni, ugyanis az ügyben nyomozó rendőrök és a különböző titkosszolgálatok vezetői, sőt az akkori belügyminiszter is azt állította, hogy közönséges rablógyilkosságok történtek. De nézzük, mi mond(ott) ennek ellent. Vagyis, mire alapoztuk, bevalljuk, haj­meresztő elképzeléseinket, miért gondoltuk (és gondoljuk megint azt!), hogy a halál­osztag hivatalos küldetést teljesített: • A kecskeméti hármas gyilkosság helyszínén, Horváth Antal holttestének lába mellett, pontosabban a cipője alatt, a bűnügyi helyszínelők találtak egy, a szegedi Café bár számlatömbjéből kitépett lapot, rajta egy üzenettel: „Marinko, hívd fel a Galériát, Peppínót, 33-131." (A Galéria egy szabadkai kávézó - a szerk.) • A magyarországi tit­kosszolgálatok jelzik, a bűncselekmény napján Ma­rinko Magda felbukkant Horváthék lakásának köze­lében. • December 23-án, vagy 24-én egy 23 éves muzulmán férfi a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságon bejelenti: Marinko Magda és társai követték el a kecskeméti gyilkosságot. Bizonyítékot is átadott, egy, a Horváth An­taltól elrabolt arany Omega karórát, amit szerinte Magda adott el a már említett Café bárban. Fontos: később az is kiderült, a férfi igazat mondott, de nem hittek neki. Miért? Sőt, aki elkísérte, nos őt pedig „megkérték", ne avatkozzon bele, szálljon ki az ügyből. Vajon miért? (Ezek az „üzenetek" azon­ban, legalábbis a rendőrök szerint, nem jelentenek semmit, Magdát nem veszik őrizetbe, a gyilkosságok pedig folytatódnak.) De folytassuk a talányok felsorolását: • Z. Nagy Bálint - már az első, a kecskeméti gyilkosság előtt, hónapok óta rettegésben élt. Feleségét és gyermekeit nem engedte ki az utcára. Vajon miért? Mitől, kitől tartott? Senki nem tudja. • Több tanú egybehang­zóan állította: Z. Nagyék házát a gyilkosság előtt egy hónapig figyelték. (Ezt egyébként még senki nem cáfolta.) • A belgrádi Politika című napilap bizalmas helyről szerzett információkra hivat­kozik, amikor azt írja, hogy a szegedi cukrász tagja volt egy illegális fegyverkereskedelmi hálózatnak, lebukott, s hogy megússza, felajánlotta: együtt­működik a magyar titkos­rendőrséggel. • A jugoszláv rendőrség olyan fényképekkel és vi­deófelvételekkel rendelkezik, amely bizonyítja Z. Nagyék és Magda kapcsolatát. (A fotókat, valamint a felvételt a család­irtás előtt tizennégy nappal titkosszolgálati eszközökkel készítették!) • Z. Nagy Bálint és Josip Agatity üzletfelek voltak. Agatity alkohol, cigaretta és fegyverkereskedő... A Marinko Magda-ügyben Magyarországon elsőként egy kirendelt ügyvéd mond le, őt a vádiratot elkészítő ügyész követi, utána pedig a kijelölt bíró zárjaf?) a sort. Meglepő döntésüket nem indokolják, illetve amit a bíró állít, nevetséges. Ugyanis ki hiszi el neki, hogy döntése mögött csupán az áll, hogy neve nyilvánosságra került. Egy köztörvényes bűncselekmény­ben ez nem olyan nagy tra­gédia. Jól értesültek szerint, de hivatkozhatunk bizalmas infor­mációinkra is, egészen más van a háttérben. De nem te­hetünk mást, elfogadjuk, amit el akartak hitetni velünk. Még Szemelvények a fekete krónikából Rabló a kocsmában M. Józsefre mondanák, hogy a megélhetésért követett el bűncselekményt. Történt, hogy a minap Csongrádon, este fél kilenckor a 43 éves M. a Fő utcán minden átmenet és kérdezősködés nélkül rátá­madt. L. Lászlóra. A 46 éves férfi gyanútlanul tolta ke­rékpárját a járdán, ennek azonban vége szakadt, amikor földre került. A bántalmazást azonban nem maradt abba, mivel M. József kitartóan tovább rugdosta, majd a sértett nadrágjának zsebéből kiemelte pénztárcáját, benne 4 ezer 200 forinttal. A rabló ekkor fel­pattant L. László kerékpárjára, s elviharzott a helyszínről. A bejelentés nyomán a rendőrök forró nyomon indultak, s brayúros munkát végeztek. Nyilván lehetett sejtésük az elkövető természetéről, mert először a kocsmákat járták körbe, s az esethez közeli italboltba rá is találtak M. Józsefre, aki még éppen el­csípte a zárórát. Hogy a rablott pénzből ekkor mennyi volt még meg, arról nem szól a jelentés... Eltűnt, s meghalt Még május 17-én tűnt el otthonából Cs. Sándorné 47 éves makói lakos. A nőt nem találták egy darabig, majd eltűnése után 10 nappal ráleltek - holtan. Ferencszállás külterületén, a Maros partján lévő homokkitermelőnél volt a holttest. A vizsgálat ered­ménye szerint Cs. Sándorné öngyilkos lett. Bosnyákok a zöld határon Rossz lóra tett az a három bosnyák állampolgár, akik megbíztak K. Zoltán szabadkai lakos szolgáltatásában. K. úr ugyanis vállalta, hogy 200 márka fejében áthozza a bosnyákokat Magyarországra, a szabadság földjére. Vasárnap hajnalban indultak útnak a kis csapat a zöld határon keresztül. Egy darabig ment is a dolog, de Mórahalom térségében a határőrség járőre lefülelte a „turistákat". így K. Zoltán most őrizetben elmélkedhet azon, hol is hibázhatott. Balálos gázolás Vasárnap este tíz után a 60 éves S. Imre, jugoszláv állampolgár cseh márkájú autóján, egy Skodán haladt Öttömös külterületén, az 55-ös úton. Talán figyelmetlensége, talán a tompított világítás okozta, hogy nem vette észre, hogy egy ember áthaladni készül előtte. K. János, 65 éves öttömösi lakos körültekintés nélkül kelt át az úttesten, azonban a másik oldalt már nem érte el. Az érkező Skoda halálra gázolta. o.z. akkor is, ha ennek ellentmon­dani látszik, hogy az ügyben ítélkezni hivatott új bíró nevét egy sebtiben összehívott sajtó­tájékoztatón bejelentették! • Térjünk vissza Szabadkára: az első napokon nem történik különösebb szenzáció, de néhány apróságot érdemes megjegyezni: a tanács elnöke soha nem ítélkezett büntető­ügyben! Neven Vukasinovics­ról a védők azt állítják, hogy a háttérből irányítják; Magdát távollétében is elítélik, de csak a Jugoszláviában elkövetett bűncselekményekért vonják felelősségre; Petrity megta­gadja a vallomást, bejelenti: éhségsztrájkol; Iván Sinkovics össze-vissza beszél; az ügyész­nő kancsószámra issza a vizet és sokat dohányzik, napi adagja három kancsó víz és legalább negyven-ötven szál Marlboró, esetleg Kent; a vádlottak minden nap másik ruhában, az ügyésznő csak a negyedik nap után, de akkor frizurája is új; a vádlottak között van egy zseni, 138-as IQ-val, és egy nagyon primitív, neki legalább százzal kevesebb pontja van; a vádlottak azt állítják, hogy mindenütt Mag­da gyilkolt. Tehát látszólag semmi külö­nös... A tárgyalás ötödik és ki­hallgatásának negyedik napján azonban hihetetlen dolog történt. Sinkovics valószínűleg elfelejtette, hogy az életével játszik, mindenesetre borított: azt állította, hogy a gyilkos­ságok hátterében politika, illegális fegyverkereskedelem, Magyarországon lapuló uszta­safőnökök elfogása és Jugo­szláviába átlopása, Izraelből Magyarországon keresztül érkezett fegyverek állnak. Azt sem hallgatta el, hogy ő juttatta rács mögé társait. A levegőtlen, meleg, po­kolian büdös teremben min­denki megdermed! Legalább egy percig semmi nem történik: az elnök el­feledkezik tisztéről és sze­repéről, nem diktálja jegy­zőkönyvbe a hallottakat: az ügyésznő sem kérdez, helyette kancsójáért és^poharáért nyúl. gyorsan lehörpint néhány pohárral; az alvók felébrednek; a rendőrök morcosabban néz­nek körbe. - Ő már halott! - mondják többen is egyszerre. Mar minden érthető... Másnap a negyed-, két nap­pal később pedig az ötödrendű vádlott is borít, Sekarity és Stavrity ugyanazt mondja, mint Sinkovics: parancsnot kaptak, amit végrehajtottak! Már csak azt a mondatot kellene megfejteni, amit Magda mondott a kecskeméti hármas gyilkosság után, ami­kor Szegedről a határ felé tartottak: - Az itteni rend­őrökkel n«*n lesz bajom, még hálásak is lesznek... Oláh Zoltán • A tíz éve elindított Stop over Bari nevű programot a kis­pénzű fiatal turisták számára szervezi a délolasz település önkormányzata - mondta az egész nyáron át tartóren­dezvénysorozatot bemutató sajtótájékoztatón Giulio Di Angelo, Bari város képvi­selője. Mint felidézte, a rendezvény ötlete akkor született meg a bari honatyák fejében, amikor a '80-as évek közepén nyilván­valóvá vált: az északi ország­részben egyre kevésbé látják szívesen a szerényebb bevételt jelentő „hátizsákos világjá­rókat". Az idegenforgalmilag kevésbé frekventált, ám tör­ténelmi emlékekben és szép tájakban gazdag tartomány kapva kapott az alkalmon, és megszervezte az azóta egyre népszerűbb Stop over Bari-t. A június elejétől szeptember közepéig tartó eseményso­Bari várja a magyar fiatalokat rozaton résztvevő 30 év alatti fiatalok nemcsak ingyen sátorozhatnak a város egy külső területén, de térítés­mentesen használhatják a helyi tömegközlekedést, kölcsönöz­hetnek kerékpárt, amellyel bebarangolhatják a várost és környékét. A szervezők el­mondták: tavaly mintegy 100 ezer - köztük több száz ma­gyar fiatal - vett részt a tábor köré szerveződő kulturális eseményeken, a látogatók többsége visszatérő vendég volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom