Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-22 / 118. szám

HÉTFŐ, 1995. MÁJ. 22. BELÜGYEINK 3 MSZP Felhalmozáspárti gazdaságpolitikát! A mintegy ötórás tanácskozáson a szocialista politikusok mellett az SZDSZ gazdaságpolitikai szakértői, köztük Tardos Márton, valamint Bokros Lajos pénzügyminiszter is értékelte a vitaanyagot. Bár különböző pontokra helyezték a hangsúlyt, a hozzászólók összességében elismerték az alapkoncepciót. A dokumentumot - a mostani eszmecserében leszűrt gondolatokkal kiegészítve, s széleskörű pártvita után - az őszi pártkongresszus elé terjesztik, ahol a szocialisták e vitaanyag alapján határozzák majd meg hosszútávú gazdaságpolitikai elképzeléseiket. A tanácskozást követő sajtóértekezleten Vitányi Iván választmányi elnök elöljáróban emlékeztetett arra, hogy az őszi kongresszus nem szerTfz-húszéves távlatban reális esély van a magyar gazdaság kibontakozására. Az esély valóra váltása azonban a hazai politikai-kormányzati szférán, a vállalkozásokon és a társadalom alkalmazkodóképességén múlik: felhalmozáspárti gazdaságpolitikát kell folytatni, dinamikusan exportálni és kihasználni az ország szellemi tőkéjét, a viszonylag jól képzett és olcsó munkaerőt, valamint az ország földrajzi elhelyezkedéséből fakadó tranzitszerepeket. Egyebek közt ezt állapítja meg az a gazdaságpolitikai vitaanyag, amelyet szombaton tárgyalt meg a Magyar Szocialista Párt Országyos Választmánya. vezeti és személyi, hanem az MSZP arculatát, programját meghatározó elméleti kérdésekkel kíván foglalkozni. A párt választmánya ezeket az elvi témaköröket készíti elő. Elsőként a gazdaságpolitika kérdéskörét tűzték napirendre. Horn Miklós általános választmányi elnökhelyettes mindehhez hozzáfűzte: a választmánynak nem feladata, hogy aktuális kérdésekben intenciókat adjon a kormánynak. A testületnek az a teendője, hogy a párt politikai irányát, arculatát meghatározó alapvető koncepcionális kérdésekben foglaljon állást. Mindebből adódóan a most tárgyalt vitaanyag nem alternatívája a kormány modernizációs programjának, hanem arról szól, hogy a programból kiindulva, ahhoz kapcsolódva milyen fejlődési pályára léphet a magyar gazdaság a következő 10-15 évben. A választmány véleménye szerint egyébként a dokumentum tárgyalásánál szembe kell nézni azzal, hogy miközben a magyar gazdaság már két évtizede modernizációs és transzformációs válságban van, ez idő alatt a lakosság és a politikai elit jó része nem szembesült a valós helyzettel. A testület úgy ítéli meg, hogy a lakosság körében március 12-e után kezdődött meg az a pszichológiai fordulat, amikor felméri és megérti a jelenlegi gazdasági helyzetet. Szerintük a polgárok - függtelenül attól, hogyan viszonyulnak az intézkedésekhez - egyre nagyobb mértékben ismerik fel, hogy a stabilizáció megkerülhetetlen feladat. E szükségszerűség felismerése azonban nem teszi nélkülözhetetlenné egy fejlődési pálya, irány felvázolását. Ezt a feladatot vállalta fel a választmány. • Torgyán Derecskén A kormány „ellopta" a kisgazdák ötleteit? A Független Kisgazdapárt számára elfogadhatatlan a Bokros-féle csomagterv, mert megvalósítása még mélyebb válságba sodorja az országot mondta Torgyán József vasárnap délután, a derecskei sportcsarnokban rendezett kisgazda nagygyűlésen. „Ha valahonnan elvonunk, azok csak az állami szervek lehetnek, mint a Miniszterelnöki Hivatal, a Köztársasági Elnöki Hivatal, az országgyűlési képviselők, vagy maga a Tisztelt Ház és a nagy bankok, de semmi esetre sem az öregek, a betegek és a gyerekek pénze. Nekünk nem kell Horn-terv, nem kell Bokros-csomag, nekünk a magyar nemzet felvirágoztatása kell" - hangsúlyozta a pártelnök. A kisgazda pártelnök szerint a kormány saját ötleteként hozakodik elő olyan tervekkel, amelyeket elsőként pártja javasolt már évekkel ezelőtt. Ilyen a Záhony központú különleges gazdasági övezet létrehozása, aminek - Torgyán szerint párosulnia kell egy különleges vám- és ipari övezettel. Ugyancsak ők kezdeményezték, hogy a nyugat-európai monopóliumok magyarországi térnyerését a csendes-óceáni „kistigrisek" révén kell ellensúlyozni, amit a kormányzat végre kezd felismerni. • A nagy nyugati testvér Az illúzióvesztés konferenciája Szombaton késő délután befejezték a kétnapos, kisebbségi konferenciát, amelyet a budai Hegyvidéken, a kormány Bcla király úti vendégházában rendezett a Miniszterelnöki Hivatal, a Határon Túli Magyarok Hivatala és az amerikai Project on Ethnic Relations nevű alapítvány. (Budapesti tudósítónktól.) A konferencia témája hetvenöt éve aktuális: „Hogyan érthetné meg a Nyugat jobban a közép- és a kelet-európai kisebbségek kérdéskörét, illetve ők hogyan értethetik meg magukat jobban a Nyugattal?". (Más ügy, hogy e „kisebbségek" se a Felvidéken, se Erdélyben önmeghatározásukra nem használják már a degradáló kisebbség szót, ellenben a nemzeti közösség fogalmát vezették be... A tanácskozás címe ennyiben igen szerencsétlen.) Zárszavában Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára kihangsúlyozta: a határon túli magyarság 75 éve alkotmányos keretek között, törvényes eszközökkel küzd jogaiért, a Nyugatnak ezt mindenképpen észre kellene vennie. A konferencia tengerentúli tanácskozói közül többen fogalommeghatározással húzták az időt. Bevált módszer ez azokon a közép- és kelet-európai tanácskozásokon, amelyeknek mindig vannak drámai pillanatai. Amikor ezek közelednek, Washington District Columbia-beli kiejtéssel fel kell lenni a kérdést: na de mit értünk kollektív jogon?... A Kárpát-medence magyar politikusai számára végre végérvényesen kiderülhetett, a Nyugat nem fogja és nem akarja megoldani problémáinkat, mert Nyugat-Európa országai a stabilitásban érdekeltek, a magyar igények felléptetése pedig szerintük növeli a bizonytalanságot, csökkenti a stabilitást. Új veszély is megjelent, amelyet a konferencián nem érintettek. A határon túli magyarok korábban a demokráciáért küzdöttek. Most, hogy demokratikus keretek között, a demokrácia eszközeivel nyomják el őket, könnyen lehet antidemokratikus mozgalmakat indítani, amire egyes szlovákiai magyarok friss szélsőbalos pártkezdeményezésével máris van példa. Pénteken és szombaton a Béla király úti konferencián eloszlottak a remények a Kárpátmedence etnikai problémáinak megoldásában szerepet vállaló nagy nyugati testvérről... A nyugatiak elgondolása szerint ez az önmérséklet irányába fogja terelni a magyarságot - sajnos azonban homlokegyenest ellenkező hatást is kiválthat. MDF „Az ellenzékiség nem végleges állapot Az MDF reményei szerint az ellenzékiség nem végleges állapot, ezért a XXI. század első évtizedéig el kell készítenie taktikai és stratégiai cselekvési programját - hangzott el szombaton az országos választmányi ülést követő sajtótájékoztatón. Herényi Károly szóvivő elmondta, hogy két részből áll a cselekvési programtervezet, az első rész címe: Szövetség Magyarországért, a második rész pedig: a párt szervezeti és kapcsolatépítési koncepcióját foglalja magába. A szóvivő hangsúlyozta: a program nem végleges, hiszen több mint negyven hozzászólás hangzott el az országos választmány küldöttei részéről, s ezért - bár a főbb megállapításokat nem érinti -, de alapos átdolgozást kíván. Papp Sándor, az országos választmány elnöke szerint a választmánynak nem az volt a feladata, hogy elfogadja a cselekvési programtervezetet, hanem az, hogy véleményt alkosson róla, és ajánlja a IX. országos gyűlésnek. Kérdésekre válaszolva a sajtótájékoztatón Kulin Ferenc alelnök, a cselekvési program első részének összeállítója elmondta: a tervezet megerősíti a KDNP-vel és a Fidesszel az együttműködést, és nyitott az FKGP-vel való kapcsolattartásra, olyan mértékben, ahogy ezt az FKGP politizálása lehetővé teszi. Az MDF-SZDSZ viszonyával kapcsolatban a programtervezet azokkal a feszültségekkel (például médiaháború) foglalkozik, amelyek az elmúlt időszakban „megmérgezték" a két párt kapcsolatát. Az MDF-es politikus elmondta: a polgári szövetség megnevezés nem szerepel a szövegben, s azt is közölte, hogy nagy vita után fogadta el a választmány a Szövetség Magyarországért címet. A sajtótájékoztatón elhangzott: amennyiben mégis közös jelöltet állít az ellenzék a jelenlegi köztársasági elnökkel szemben, akkor azt a 24. órában fogja megtenni. Ez taktikai megfontolás, hogy a potenciális jelölteket egymással szemben ne lehessen kijátszani. Ugyancsak kérdésre válaszolva azt is elmondták, hogy a választmányi ülésen nem került szóba Szabó Iván ügyvezető elnök, frakcióvezető és Schamschula György MDF-es képviselő közötti nézetkülönbség. j l járom úr üldögélt a szegedi Royal Szálló recepcióval LU szemközti drinkbárjának magas székein csütörtökön, valamivel déli 12 óra után. A társalgás meglehetősen egyoldalúan folyt: az egyik magyarázott, a másik kettő kissé erőltetett udvariassággal, de tisztelettudóan figyelt. Az előadó, borászati szakemberhez illően, és az „egyetlen kiállítót sem szabad megsérteni" meggondolásból a megelőző két órában végigkóstolta a kínálatot a borfesztiválon. Ezért aztán nem is nagyon kellett keresnie a szavakat. Emelt hangon szidta az illetékeseket, mindenkit, akinek a magyar mezőgazdasághoz, közelebbről a magyar borhoz köze volt az elmúlt néhány évben. Átkozta a minisztereket, a privatizációt, az államtitkárokat, kiemelten Raskó urat, akik sok mindent tönkretettek, legfőképpen pedig a szőlőtermelést, a borászatot. A sok beszéd köziben természetesen kiszáradt a szája a „tulajdonos-kereskedelmi igazgató" borászati szakembernek, így érthető, ha időről időre újranedvesítette ajkát osztrák gyártmányú, pils típusú sörrel. A másik kettő, vagyis a hallgatóság, kellemes hőmérsékletű villányi rosét fogyasztott, tetszetős kétdecis kis üvegkancsókból, ha jól emlékszem, félszárazat. Vagy két esztendeje történt Mórahalmon, hogy egy tikkasztó kora nyári délelőttön csaknem megtelt az akkor már városi kultúrház nagyterme. Államtitkárok, pártfőkorifeusok, országgyűlési képviselők tartottak fórumot a szokásos módon, rövid előadások, majd válaszok a hallgatóság nemegyszer hozzászólásszerű kérdéseire. A kissé panasznapba hajló esemény utolsó harmadában legtöbb szó természetesen a szőlőről és a borról esett. Tönkrementek az ültetvények, oda a bor becsülete és így tovább. A hosszúra nyúlt fórum végén a részvevők szinte megrohanták a büfét és rendeltek. Kilenc korsó sör és két nagyfröccs. És tovább folyt a polémia a magyar bor sanyarú sorsáról. t 1 napokban a Magyar Bor Ünnepe volt Szegeden. Bár _J_! az első, mindenképpen dicsérendő rendezvényen mindössze egyetlen pavilont töltöttek meg a kiállítók a Mars téren, kezdetnek ez is elég. A borok nagyon finomak voltak, a kiállítók kedvesek, s talán még az időjárás is kedvébe akart járni a szervezőknek. A sikerből csak keveset von le, hogy a pavilon vásárterület felőli bejáratát alig lehetett megtalálni az óriási zöld Bittburger Pils feliratokkal díszített sátor miatt; hogy az oda vezető utat péntek délelőtt tovább szűkítette egy nyitott ajtajú, műanyag kannás borokkal teli kisteherautó; s hogy a megnyitó alkalmából kínált kitűnő borok valóban alkalomhoz illő poharai Gösser bier feliratú tálcákról kínálták magukat. /Úc-^f--) (f/: r FALBURKOLÓTÉGLÁK (4/4-es) " TÉRBURKOLÓK - OLCSÓ ABLAKOK, khuuu düh ajtók' - ÁSVÁNYGYAPOT MUUUL BAU a MODUL BAU KFT.-néi, Címünk: Szeged, Csongrádi sgt. 27. Tel.: 491-022, 474-481, Dorozsmai út 5. 311-092, 324-481 Beülnek a népi ülnökök Az újonnan megválasztott népi ülnökök az ünnepélyes eskütételt követően hétfőtől kezdhetik meg tevékenységüket az ítélkező tanácsokban. Az igazságügy-miniszter által meghatározott 12 ezerl20 fős létszámnak csak a 82 százalékát (9 ezer 956 főt) sikerült az április 22-én lezárult határidőig megválasztani. Az előző ciklushoz hasonlóan igen magas - országosan eléri az 50 százalékot - az ülnöki összlétszámon belül a nyugdíjasok aránya. • A magyar bor ünnepeként jegyzett, szombaton zárult, első szegedi borfesztivál ha nem is tömegeket, de sokakat vonzott a Mars térre. Ha a három évvel ezelőtti sörfesztiváli nyitányra gondolunk, akkor önkéntelenül eszünkbe jut, egy szép hagyomány születésének lehettek tanúi a résztvevők. Puskás Lászlót, a Depó Kft. ügyvezetőjét, főszervezőt arra kértük, hogy tegyünk egy röpke számvetést. • Mindent egybevetve, sikeresnek ítéli a rendezvényt? - Nem én vagyok jogosult ezt elbírálni, hanem a közönség. ígérem, figyelni fogok a következő napok visszhangjaira. Tény, hogy sokan próbálkoztak már hasonlóval, de mi voltunk az elsők, akik megvalósítottuk a tervünket. Mindez azért sikerülhetett, mert a Délmagyarországban és a Nemzetközi Vásár Igazgatóságában két profi társra leltünk. A szegediek örömmel 0 KÉRDÉS • A borünnep főszervezőjéhez Két üveg villányi mellett vették, hogy belépő nélkül is színvonalas műsorok részesei lehettek. A kiállítókat dicséri, hogy a borversenyen nagyon sok arany, ezüst és bronz érmes bort talált a szakmai zsűri. A vendéglátásban Nagy Istvánnak, a Botond Étterem szakácsának grill készítményei igazán az alkalomhoz illettek. • Honnan az ötlet, s mi kellett a megvalósításához? - A Délmagyarország főszerkesztőjével, Dlusztus Imrével a Villányi Bormúzeumban járva, a második üveg villányit kortyolva határoztuk el, hogy alkalomadtán a szegediekkel is megismertetjük azt, amit a magyar borászat gazdag választékával nyújtani tud. Az én 25 éves vendéglátós és italnagykereskedő múltam adta a bátorságot, hogy egy ilyen rendezvénnyel rukkoljunk elő. • Milyen haszonnal járt a borfesztivál? - Pénzben mért haszonról szó sem lehet, hisz ingyenes volt a belépés, s a 20 forintért adott kóstolójegyekből sem lett volna könnyű meggazdagodni... A haszonról inkább a szőlősgazda szavaival szólnék. Szőlőtelepítés volt ez, Puskás László amelynek később szüretelhetjük csak a termését. Az érdeklődést látva, örömmel tölt el, hogy van mire építenünk, amikor a magyar bor kultúrájának kiteljesedéséért teszünk valamit. Az is haszon, hogy a mostani hibáinkból okulva a következő rendezvényünkön már tudjuk, mi az, amit másként érdemes csinálni. T. Sz. I.