Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-20 / 117. szám

• Népművészet • Kötelező gyakorlat Amikor az ember beteg, mindent megpróbál. Olykor még a lehetetlent is, és ezt, bizony, már a pénztárcája is megérzi. Ám ha valaki azt állítja, létezik olyan gyógymód, amely hatásos (ráadásul ingyenes), valamennyien hitetlenkedünk, s azt gondoljuk, ilyen csak a mesében van. Pedig ez - maga a valóság. • A fogorvost is elaltatta % „Hagyd, hogy almaid valóra v dljanak!" % Hatvanöt fokos nyarunk lesz? Éva asszony a kozmoszból nyeri az energiát • Vajon mit hoz a jövő? - Mi a lényege ennek a gyógyítási módszernek? - A betegek eljönnek, relaxálnak, tehát otthon hagyják a problémáikat - mondja Éva asszony, a „főnök". - Ezt olykor zenével is megkönnyítjük. Mindig megkérdezem, hogy éreznek-e meleget, netán zsibbadást. Általában fél órás kezelés után már érzékelhető a javulás. Ő csak egy jogász - Valóban el tudnak lazulni annyira a páciensek, ahogy ezt a gyógyítás megkívánja? - Először nem, de a második vagy a harmadik kezelésnél már igen. Volt itt már olyan, hipnózissal gyógyító fogorvos, aki szemben ült velem, és én elaltattam. - Ezen kívül is akadt különleges esete? - Volt egy betegem, akinek az orvosa - a panaszok és a tünetek ellenére - nyolc, hosszú éven át nem tudta megmondani, hogy mi a baja. Megnéztem a tenyerét, és láttam az egyik vonalánál a barna színt. Én ugyan jogász vagyok, nem orvos, de azt tudtam, hogy ez az elszíneződés Addison-kórra, azaz mellékvesekéreg-elégtelenségre utal. A beteg visszament az orvosához és közölte, hogy egy jogász hölgy ezt állapította meg, mire az orvos feldúltan felhívott. Később, a megfelelő vizsgálatok elvégzése után beismerte, hogy igazam volt. Ez épp huszonöt évvel ezelőtt történt, és azóta ez az orvos is a Paraszalon tagja. - Mi kell ahhoz, hogy valaki fgy tudjon gyógyítani? - Ráérzés, intuíció. Lexikálisan ugyanis nincs akkora tudásom, mint egy orvosnak. Reggel nyolctól késő estig megy ez a Paraszalon, mégsem fáradok el, mert én a kozmoszból nyerem az energiát. i Az altatás művészete r A belvárosi Paraszalonban két tábla azonnal szemet szúr az egyszerű érdeklődőnek: „Hagyd, bogy álmaid valóra váljanak!", illetve „Ahol semmi sem lehetetlen..." Ami pedig a táblák mögött van, nem más, mint a csoportos, bioenergiás kezelés. K Ha Ön is érezni akarja ennek az energiának a kisugárzását, az erősségét, tehetünk egy kísérletet. Az itt levők a magukkal hozott fémdarabokat, pénzeket feltehetik a homlokukra - mindnyájuknak „megáll" az érme... Nem szabad hitetlenkedni - Tényleg, a homlokomon maradt a pénz! - Látja! Persze csak addig lesz így, amíg a közvetlen környezetemben marad. - Melyek azok a betegségek, amelyeket orvosi beavatkozás nélkül, tökéletesen gyógyítani lehet az Ön módszerével? - A vegetatív neurózist, például. Ez az a „gyengeség", amikor az ember keze és lába is zsibbad, folyik a víz róla, sőt néha remeg is. De segíteni lehet a hajhulláson, a reumatikus vagy az izületi fájdalmakon, a lumbágón is. - Daganatos betegségek ellen mit ér a bioenergia? - Próbáltam daganatos beteget is kezelni, és három hónappal sikerült is az életét meghosszabbítanom. Ezt nem én, hanem az orvos állapította meg. De nem tudom, jól tettem-e, hogy beavatkoztam, mert nagyon beteg volt az úr... - Ha ide belép valaki, Ön ránézésből meg tudja mondani, bogy mi a baja? - Persze. Önnek például nem testi baja van, hanem lelki... Egy kis szellemidézés - Ez elképesztő! - Mindig igaz, amit mondok, erre előbb-utóbb mindenki rájön. Önben egy kicsi hitetlenség is volt, amikor idejött. Azt gondolta, itt hókuszpókuszok lesznek, meg bagoly ül a vállamon. Most már látja, mi folyik itt valójában. Ide csak akkor jöhet be bárki, ha valaki beajánlja. - A gyógyításon kívül mivel foglalkoznak még ebben a Paraszalonban? - Sok egyéb mellett a jövőkutatással és a gyógyszerek ajánlásával. Persze, egy orvos mindig ellenőrzi, hogy helyes tanácsot adtam-e, vagy sem. Jósolni indiai Táró kártyával szoktam, de tenyérből vagy az illető szeméből is meg tudom mondani a jövőt. A szellemidézés sem idegen tólem. Dombóvári Gábor majdnem elájult a Magyar Rádióban, tudniillik dr. Vadász György is beszámolt a Paraszalonnal kapcsolatos élményeiről, mivel megtapasztalta... Itt minden olyan dologgal foglalkozunk, amelynek segítségével elfelejthetjük a világ gondjait. Mivel manapság az embereknek nincs sok pénzük, ellenben van egyfajta nyitottságuk, érdeklődésük, ez a nonprofit vállalkozás sok „alanyt" idehoz. Jártak itt már politikusok és színészek is... - Nemrég az egyik újságban időjárás-előrejelzést is olvashattunk öntől - Aigner Szilárd kenyerét nem akarom elvenni, de higgye el: én már január hatodikán megmondtam, hogy 65 fokos nyarunk lesz - árnyékban! Rádi U-i la BORISSZÁK. Azért gondolom, bogy manapság léteznek ilyenek, mert a Bornemisszák ideje már régen lejárt. Elég csak elmenni a nemzetközi vásár N pavilonjába, bogy belássuk e tétel igazságát A magyar bor szegedi ünnepén egyébként, szombaton még bárki meggyőződbet róla, nem csak a jóféle nedű csorog, hanem a fájdalom is. Egyik-másik termelőből és kiáUUóból Ez azért furcsa, mert nekik most tulajdonképpen örülniük kellene. Hiszen, végre, itthon is figyelnek rájuk. A baj csupán az, bökték ki páran a kérdésre, bogy nagyon is alkalmi az effajta törődés. A sirámok többsége nagyjából arról szólt, bogy tetszik, nem tetszik, a hétköznapi ártalmakon az ünnepi mosolyok sem segítenek. Mondjuk ki: az utóbbi néhány év alaposan megviselte a borból élőket. A hamisítási akciókból származó anyagi és presztízsveszteséget (úgy-ahogy) a kicsik és a nagyok is kibeverték, de a szakminisztérium döntési mechanizmusának hatásait, az erőltetett osztódást már nem mindenki úszta meg szárazon. Illetve... nedvesen. Sok egyéb mellett azt sem értik a borosok, bogy miért nem oldják már fel nálunk is az egészségre minimális veszélyt (sem) jelentő palackozott termékek reklámozási tilalmát. Merthogy, szerintük, a jó bornak is kell a cégér. Már csak azért is, bogy minden évben legyen mit ünnepelnünk. S inkább borral, mint anélkül