Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-13 / 111. szám

12 ALMA MATER DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1995. MÁJ. 13. Hol a művészet mostanában? • Vántus István ősbemutatója emlékére 20 éves az Aranykoporsó opera (Folytatás az I. oldalról.) A bizottsági elnök javaslata a legjobb akarattal sem nevezhető tárgy- és szakszerű iratnak; hangvételében, stílusában összetéveszthetetlül „szilvásys" - ami nem ok arra, hogy szándékainak tisztességét, jobbító célzatát bárki kétségbevonja. Mindazonáltal, mint várható volt és az elnök úr is megjósolta: ellenkezést keltett. A színházban és a zenekarban. Vagyis néhány csendes év után tényleg itt a régi téma új vitája. A zenekar teljes tagsága aláírta a bizottságnak megküldött véleményt, melynek végkövetkeztetése: maradjon fenn a jelenlegi struktúra. Ez ugyanis minden kisebb hibájával együtt bevált és a többi vidéki nagyváros gyakorlatával összehasonlítva - véleményünk szerint - a legjobban és a leghatékonyabban működik." Állást foglalt a Magyar Zenei Tanács is, elnöke, Victor Máté részletes szakmai érvelés után ezt írta dr. Szalay István polgármesternek: „A kellően át nem gondolt javaslat elfogadása jelentós - és a későbbiekben roppant nehezen helyrehozható - károkat okozhat Szeged és az egész ország zenekultúrájának. Ezért őszinte aggodalommal várjuk közgyűlésük ez ügyben hozandó határozatát." A színház igazgatója. Kormos Tibor, a többi között egy tanulmányra hivatkozik dr. Szilvásy javaslatát véleményező levelében, idézve ennek végkövetkeztetését: „Létrejöhet tehát egy olyan szituáció, hogy a vélt megtakarítások reményében létrehozunk egy gazdaságtalanabb szervezetet. A három intézmény egy intendatúra alatti működését tehát semmiképpen nem javasoljuk." A tanulmány szerint nem egy központosított irányítással lehet a legjobban kihasználni a kapacitásokat, hanem az intézmények közötti optimális együttműködési lehetőségeket kell megkeresni és szabályozni. Ezt a tanulmányt az önkormányzat készíttette, mindössze egy évvel ezelőtt! Mert közgyűlési határozat kötelezte az illetékes irodát, hftgy vizsgálja meg a három intézmény összehangoltabb működtetésének lehetőségeit. Ide kell iktatnunk a történet egy korábbi szakaszát, dióhéjban: dr. Nikolényi István intendatúra-elképzelését pályázati díjjal jutalmazta 1991-ben az önkormányzat; de az intézmények „laza konföderációjáról" szóló szervezeti változtatást mégsem szavazta meg az akkori közgyűlés. A három intézmény továbbra is önálló maradt. Ám döntöttek az együttműködési lehetőségek vizsgálatáról, amely - „kis" késéssel - a fent idézett tanulmánnyal és az 1994. szeptember 1-én tartott közgyűlés határozataival lezárult. Hamarosan ezután, 1994. szeptember 22-én, e közgyűlési határozatoknak megfelelően új szerződésben szabályozták a színház és a szimfónikusok kapcsolatát. Amellyel azóta mindkét érdekelt fél elégedett. A harmadik érintett intézmény, a szabadtéri, pontosabban az igazgatója, dr. Nikolényi István tehát különleges szereplője a történetnek. Ő maga úgy véli: folyamatos félreértések áldozata. 1991 márciusában díjnyertes - a Délmagyarországban is nyilvánosságot kapott - pályázata a művészeti intézmények egységes strukturális működéséről deformáltan került a közgyűlés elé, ezért nem szavazták meg. Azóta is félremagyarázzák, ellenérdekelt erők eltorzítva interpretálják e hatékonyabb, gazdaságosabb működést és színvonalasabb művészi munkát célzó elképzelést. Amelyet aztán az új önkormányzatnak most újra a figyelmébe ajánlott: 1995. március 21-én - két feltétlen szakmai tekintélynek örvendő művésszel, Gregor Józseffel és Pál Tamással együtt - ismertette az űj kulturális bizottság tagjaival. A bizottság a három „programadó" személyiség javaslatainak hatására elkészült Szilvásy-dolgozatot már az április 4-i ülésén megtárgyalta: lényegében a „magáévá tette" és elküldte a mindaddig mit sem sejtő színháziaknak és a zenekarnak - véleményezésre. (A véleménymondás határideje április 30. volt, információink szerint május 16-án, kedden foglalkozik a bizottság újra a témával.) Ebben az ügyben nemigen akarja vállalni a nyilvánosságot senki; kívülállók azért nem, mert alig érdekli őket, milyen szervezeti formában működnek a művészeti intézmények. Az érintetteknek is megvan a jó okuk. A színház és a zenekar vezetői nem nyilatkoznak, nehogy azt a látszatot keltsék: egzisztenciális fenyegettségben érzik magukat, ezért beszélnek a szervezeti változtatás ellen. A hivatalos utat járják: elküldték szakmai kifogásaikat írásban. Az április 4-i nyilvános bizottsági ülésen a polgármester nehezményezte, hogy a sajtó a döntés előtt, úgymond a gondolkodási stádiumban - frkál. Megértem az aggodalmát. A bizottsági vitában - amelyben részt vett a polgármester és az alpolgármestemő is - olyan fokú tudatlanságot lehetett tapasztalni ebben a témában, hogy az a gyanúm: ha a programadók - Nikolényi, Gregor, Pál - ezt végighallgatták volna, valószínűleg levegőért kapkodtak volna. Nekik, mint a saját műfajukban kiválóknak ugyanis nem lehet mindegy, kik és hogyan használják a nevüket. Egyszerűen azért, mert a szakmai reputáció nehezen megszerezhető, ráadásul roppant illékony érték. Vigyázni kell(ene) rá. Amúgy az összes szereplő abban a helyzetben van, hogy a közpénzeket használja; vagyis bizton számíthat a nyilvánosság ellenőrzésére. Döntés előtt, után, minden stádiumban. Ami már most nyilvánvaló, az egyrészt az önkormányzat következetlensége, dacára, hogy a város kulturális irányítása ugyanabban a kézben van, mint az előző ciklusban volt. Nyilvánvaló másrészt dr. Nikolényi István elszántsága (a másik két program-támogató korábban nem volt intendatúrapárti!). Csak azért nem nevezem következetesnek, mert bárha - a jelek szerint - meg van győződve a szervezeti különállás tarthatatlanságáról, azért évek óta eligazgatja az egyik önálló intézményt... Az is tény, hogy a három közül kettő, a színház és a zenekar megoldotta a tőlük közgyűlési határozatban kívánt együttműködést. Jó lenne ilyenkor egy amerikai típusú esküdtszék. A tények ismertetése után elegánsan azt lehetne mondani: nincs kérdésem. És az esküdtek pontosan tudnák: mi van itt? Sulyok Erzsébet • 1975. április 11-én, pénteken rendkívüli színháztörténeti eseményre került sor a Szegedi Nemzeti Színházban: olyan, egész estét betöltő operát mutattak be, mely Szegeden élő zeneszerző Szegeden alkotott műve volt, s amely a szintén Szegedhez kötődő Móra Ferenc talán legnépszerűbb regényét varázsolta operaszínpadra. A zeneszerző, Vántus István, a szegedi zenekonzervatórium akkortájt a Zeneakadémia Szegedi Tagozata - zenelmélet- és zenetörténettanára olyan zseniális partnerekre talált műve színrevitele során, mint Vaszy Viktor, Horváth Zoltán Erkeldíjas operarendező: a díszleteket Sándor Lajos, a jelmezeket Vágvölgyi Ilona tervezte, s a szereplők között az akkori szegedi operatársulat legjelesebbjeit láthattuk-hallhattuk: az ősbemutatón Berdál Valéria, Réti Csaba, Gregor József Sinkó György, Lengyel Ildikó, Vághelyi Gábor, Gyimesi Kálmán, Börcsök István énekelte a legfőbb szerepeket. Az opera csaknem negyven előadást ért meg. 1983-ban játszották utoljára, s így az a hangverseny, melyet a húsz év előtti ősbemutatóra emlékezve rendeznek meg - többek között a Bálint Sándor Művelődési Ház, a Dugonics-társaság és a Szegedi Operabarátok Köre akarva-akaratlanul is az újrakezdést hivatott motiválni. A komplex esten hat részlet hangzik el élő előadásban a műből Altorjay Tamás, Piskolthy László, Réti Attila, Vámossy Éva, Wendler Attila (ének). Dombiné Kemény Erzsébet és Pál Tamás (zongora), valamint a Gyüdi Sándor vezényletével fellépő Canticum-kórus közreműködésével. Az ősbemutató alkotói és szereplői közül Horváth Zoltán, Vágvölgyi Ilona, Réti Csaba, Sinkó György, Gyimesi Kálmán és Vághelyi Gábor idézi fel emlékeit a premierről; az akkori és mostani operakedvelő közönség nevében pedig dr. Keszthelyi Béla mondja el gondolatait. Az emlékhangverseny helyszíne a Bartók Béla Művelődési Központ (Szeged, Vörösmarty u. 3.), időpontja: 1995. május 15., hétfőn este 7 óra. Az est házigazdái: Gyémánt Csilla és Kiss Ernő. Kamatozó Kincstárjegy 1996/V Erős és biztonságos Ha megtakarított pénzét biztonságban, de magas kamattal szeretné gyarapítani, de nem kívánja hosszabb időre lekötni, az Ön befektetése a Kamatozó Kincstárjegy. Kamatozó Kincstárjegy Egy éves futamidejű értékpapír, amely erre az időszakra igen kedvező, 28,5%-os kamatot biztosít. Természetesen, mint minden Magyar Állampapír, a Kamatozó Kincstárjegy teljes biztonságát is az állami garancia nyújtja. A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata 1995. május 15-19-ig jegyezhető. A kamatozás kezdődátuma: 1995. május 19. Évi bruttó kamata 28,5%. A Kamatozó Kincstárjegy tőzsdei forgalmazásra kerül, valamint az OTP Bank kijelölt fiókjaiban a futamidő alatt napi árfolyamon adható és vehető. Ugyanakkor vissza is váltható, de ekkor csak a névértéket fizetik ki Önnek. Erre a befektetésre biztosan számíthat, hiszen a Kamatozó Kincstárjegyet minden hónapban kibocsátják. A Kamatozó Kincstárjegy az alábbi forgalmazóknál jegyezhető: OTP Bróker Rt 1051 Bp., Vigyázó F. u. 6. • OTP Bank Rt: 6701 Szeged, Takaréktár u. 7., Szeged-Rókus, Szentes, Csongrád, Hódmezővásárhely, Makó, Kistelek • Kereskedelmi Bank Rt 6720 Szeged, Deák Ferenc u. 17., Széchenyi tér 12., Kiskunhalas, Makó, Szentes • Magyar Hitelbank Rt. 6800 Hódmezővásárhely, Kossuth tér 5. • MKB Rt 6722 Szeged, Kossuth L. sugárút 8 • MNB Csongrád Megyei Igazgatóság 6720 Szeged, Deák Ferenc u. 17. • Inter-Európa Bank Rt. 6720 Szeged, Széchenyi tér 2. • Pakett Bróker Értékpapírforgalmazási és Befektetési Rt. 6721 Szeged, Szt. István tér 16. • Quaestor Értékpapír Kft 6720 Szeged, Deák F. u. 24. • Cooptourist Rt 6720 Szeged, Kis Menyhért u. 2. (a New York Bróker Kft. ügynökeként) 9 A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG