Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-11 / 109. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. MÁJ. 11. Még mindig zsong a dóci darázsfészek KAPCSOLATOK 13 Tisztelt Főszerkesztő Úr! Április 18-án „Újra zsong a darázsfészek" címmel újságcikk jelent meg. Az újságcikk (riport) olyan sértő megállapításokat tartalmaz, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni és mint a község polgármesterének a tisztánlátás miatt válaszolnom kell. Már a cikk bevezető sora is sértő kitételt tartalmaz - Dóc egy darázsfészek, amibe nem jó belenyúlni -, amit a község lakossága nevében visszautasítok. Úgy látszik, a hátrányos helyzetű kisközségekről az újságírók mindent írhatnak. Volt már ez a falu trágyaszagú is egy múlt évben megjelent cikk szerint, és azt is el kellett viselnünk. Itt jegyzem meg, hogy mindig azok kavarják a paklit, akik csak munkahelyre járnak ide. Kifogásolom a nyilatkozók magatartását is éppen emiatt, mert dr. Tóth István körzeti orvos sem a valóságnak megfelelően nyilatkozott, úgy és olyan kérdésben foglalt állást, amit pletykaként hallott, de diagnosztizálni nem tudott. Dr. Tóth István 1994. április 1. óta vállalkozó háziorvos. 1994. december lf-től újraválasztott képviselője a községnek. Ebből eredően, ha olyan dologról szerez tudomást, ami a lakosságot izgatja, kötelessége volna képviselő-testületi ülésen, vagy egyéb módon tudomásunkra hozni, ám ez nem történt meg. Soha egyetlen szülő olyan panasszal nem keresett meg, hogy a gyerekét az iskolában megverték. A Doktor Úr által említett fiúk már évek óta kezelés alatt állnak, egyéb egészségügyi gondok miatt, sajnálom, hogy erre a nyilatkozatában nem tért ki. . Hogy 3 gyereket elvittek más iskolába, nem gond, mert 5 gyerek jött helyette, és szabad iskolaválasztás van. Az elviteleknek egyébként személyes okai voltak. Nyilatkoztatta az újságíró a csak munkahelyileg Dóchoz kötődő, rendkívül elfogult Királyné védőnőt, akitől a községre nézve minden rosszindulatú, lejárató cikk származik, aki e cikkben is úgy nyilatkozik: „verésről a fiúk osztálytársaitól hallottam". Tehát nem győződött meg a valóságról, de személyiségét, magatartását, beállítottságát ismerve nem is várható el tőle. Ő egy sértett ember, akit 90-ben nem választottak meg - mint idegent - polgármesterként, sajnos képviselőnek igen, és nem választották meg képviselőként éppen az ilyen magatartása miatt 1994. december 11-én sem. Ő az, aki egy korábbi cikkben trágyaszagúnak nevezte a községet. Az iskolai egészségügyi feladatokon kívül az egyéb védőnői feladatát megfelelően látja el. Sajnos a politikai sértettségét nem tudja levetkőzni, nem tudja elfogadni, hogy nincs politikai hatalom a kezében. Az iskolaigazgató nem viseli el a rágalmakat, ő rendet és eredményt akar, amit bizonyít, hogy 1993-ban 76 gyerek iratkozott be az iskolába, ma pedig már 94 tanul itt. Olyan emberek próbálnak feszültséget szítani, akiknek a gyereke nem is Dócon jár iskolába. A cikk végére odailleszt az újságíró egy tényközlést, egy állásfoglalással, anélkül, hogy ismerné a képviselő-testület ide vonatkozó döntését. Sokkal célszerűbb lett volna e pletykaszintű cikk helyett arról írni, miért és hogyan lett ez a község is önhibáján kívül forráshiányos, továbbá milyen intézkedéseket hozott a képviseő-testület a forráshiány OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK.- DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 csökkentése érdekében, hogyan hajtjuk végre a kormány március 12-i döntéséből reánk háruló feladatokat, amelynek része a bér és létszámcsökkentés is. Ebben a döntéscsokorban 25 pontban határozta meg a képviselő-testület a végrehajtandó feladatokat, ennek része a dolgozók elküldésén kívül az egyes munkakörök ellátottsági idejének a felülvizsgálata is. Ebbe a körbe tartozik a védőnői munkakör és egyéb munkakörök is. Az intékedéseket könnyű bírálni és a törvényességét vizsgálni, de annak érdekében, hogy a község működőképességét megőrizzük, milliós megtakarításokat érjünk el, hogy az iskola, az óvoda, az egészségügy működését biztosítani tudjuk, sajnos, ilyen népszerűtlen intézkedéseket is hozni kell. De aki ezeket nem fogadja el és jogorvoslati lehetőséget keres vélt igazára, azt is mondja meg, hogy a szükséges munkaidőn felül végzett munkáért honnan vegyünk pénzt, a munka nélkül töltött időnek miből lesz fedezete, vagy megengedhető-e az, hogy egyes dolgozók csak azért járjanak a munkahelyre, hogy az idejüket eltöltsék, mikor az rövidebb munkaidőben is elvégezhető. A képviselő-testület alapos vizsgálódás után hozta meg döntését. Tisztelettel: Belovai Pál polgármester • Fényűzés Ötszázharminc forint egy üveg sós vízért? Folyó hó 10-én, e szeles, szeszélyes áprilisi napon elindultam, hogy orvosi javallatra vásárolt kontaktlencsémhez a szükséges kellékeket beszerezzem. A szigorúan importnak minősülő OPTI-FREE tisztító- és tárolófolyadék esetében jó 20 százalékos áremelkedést kalkuláltam, elvégre hallottam egyet s mást a vámpótlékról meg a forint leértékeléséről. Nem kellett csalódnom, mert az előző beszerzéshez képest pontosan 430 forinttal, azaz 27,8 százalékkal fizettem többet. Ezután az egyik frekventált fekvésű gyógyszertárba mentem, hogy vegyek egy 500 mles (amúgy fél liter) Infusio NATRII CHLORATl-t, egyszerűbb nevén izotóniás konyhasóoldatot. Azért javasolták ennek használatát, mert eredeti rendeltetésénél fogva nemcsak steril, de garantáltan nem tartalmaz olyan adalékot, amit saját szemében gerendának érezhet az ember. Pont ilyen oldatot, ilyen kiszerelésben, pontosan itt vásároltam legutóbb 1995. február 27-én 40 forint 10 fillérért. Mert akkor is vittem cserepalackot. Az igazi meglepetés akkor ért, amikor az árazó pénztároshölgy közölte az árat. Igen, azért az egy üveg sós vízért 530 forintot, azaz ötszázharminc forintot kellett fizetnem. A biztonság kedvéért felhívtam • Tekintve, hogy a második világháborúról szóló adatok tendenciózus megváltoztatásának korszakán már túljutottunk, de a megváltoztatott tényekre épített látszólagos stabilitás utáni nosztalgia jól érzékelhető, úgy vélem, érdemes foglalkozni a közvetve vagy közvetlenül máig ható események lehető legpontosabb, körültekintő felelevenítésével. A második világháború egyik nevezetes hadieseménye volt Kréta elfoglalása amelyről gyakran elnagyolt adatok kíséretében emlékeznek meg a történészek, például az igénytelennek éppen nem nevezhető Haditechnika című folyóirat a németek halottainak számát a közelmúltban több mint négyszeresen eltúlozva adta meg. A 24 évvel ezelőtti támadásra az angolok számítottak, ezért Kréta védelmére 32 ezer birodalmi {angol, ausztrál, új-zélandi) és 11 ezer görög katonát biztosítottak, köztük olyan elit csapatokat, mint a Leicester ezred egyik zászlóalja vagy az Agyle- és Stuherland-Highlanders 700 fős kontingense. A német támadás 1941. május 20-án. egyes források szerint reggel 6 órakor, bombázással kezdődött. A bombázást követően Ju-52-esek által Kréta elfoglalásáról vontatott vitorlázö-szállltórepülőgépek érkeztek Maleme repülőtere fölé és lekapcsolás után erős elhárttótüzben leszálltak - Rohwer szerint 8, Rosentreter szerint 7 órakor. A vitorlázógépeket ejtőernyővel aláereszkedő katonák követték. nemcsak Maleme. hanem a néhány kilométerre keletre fekvő Chania térségében is. Az ejtőernyős rohamezred elsőnek érkező' százada két óra alatt 90 fős állományának kétharmadát elveszítette, de a beérkező további egységekkel megvetette lábát a repülőtéren. A Chania térségében aláereszkedők is súlyos veszteségeket szenvedtek, például sokan vlzbefúltak, sokakat a levegőben ért halálos lövés, sokakat a terep hozott tragikus helyzetbe. Délután Rethymon és Herakleion fölé érkeztek ejtőernyősöket szállító repülőgépek. Május 20-án estig 5000-7000 embert tudtak a németek a szigetre eljuttatni. Május 21-én csaknem egy egész ezred bajor hegyivadászt szállítottak Ju-52-esekkel Maleme repülőterére, amely akkor még tűz alatt állt. A nap folyamán az ejtőernyősök és a hegyivadászok elfoglalták a repülőteret uraló 107-es magaslatot, aminek következtében a szilárdan birtokolt repülőtér május 22-én óránként 20 csapatszállító gépet tudott fogadni. A hatodik hegyivadász hadosztály kb. 7000 katonáját rekvirált halászhajókból, motoros jachtokból, vitorlás kutterekből és partmenti szállítóhajókból összeállított két konvoj egy-egy olasz torpedónaszád kíséretében szállította Kréta irányába, de az első hajókaraván 20-30 hajóját május 2l-re virradóra egy légvédelmi- illetve könnyűcirkálókból (Dido, Orion, Ajax). valamint négy rombolóból álló brit hajóraj megtámadta. A biztosítást ellátó Lupo nevű olasz torpedónaszád kétségbeesett erőfeszítésének köszönhetően „mindössze" 10 vízijármü veszett el és a behajózott 2300 hegyivadászból kétezret megmentettek. A küzdelem hevességét jellemzi, hogy a konvoj vezérhajóját egy cirkáló legázolta és a Lupo 18 találatot kapott. A Sagittario nevű olasz torpedónaszád által kísért másik konvoj King ellentengernagy hajórajával (Naiad. Perth, Calcutta és Carlisle légvédelmi- illetve könnyűcirkálók, továbbá 3 romboló) „randevúzott" a hajnali derengésben és az olasz tengerészek ebben az esetben is derekasan helytálltak a nyomasztó túlerővel szemben. (A brit kötelék legkisebb hajója is felsőbb hajóosztályba tartozott mint a Sagittario.) A torpedónaszád ködfüggönyt vont a csapatszállító vtzijármüvek köré és addig zavarta vakmerő manőverezéssel az angolokat, míg megérkeztek a német zuhanóbombázók és védekezésre kényszerítették őket. A hajókaravánból két hajó veszeti el. A harcokban résztvevő német hetedik ejtőernyős, ötödik és hatodik hegyivadász hadosztály kb. 23 ezer katonájából. akiket 500-502 Ju-52es és 72-100 vitorlázószállítórepülőgép szolgált ki. 6500-6580 fő került veszteséglistára, szemben az angolok kb. 13 ezerfős veszteségével. A 6500-6580 főből kb. 4000 az elesettek száma, a többi sebesült és eltűnt. A sziget elfoglalása egy fontos kockázati tényezőt iktatott ki a Sztálin birodalma ellen harcra készülő németek terveiből. Horpácsy András a hölgy figyelmét, miszerint én sóoldatot kértem és csereüveget hoztam, ó udvariasan közölte, hogy pontosan azt számolt nekem, és a sóoldat ára üveggel együtt 200 forinttal többe került volna. Hazamenet közben próbáltam megfejteni, mi indokolhat ilyen mérvű áremelést egy hazai gyártású terméknél. Vizünk, palackunk csak akad még, dugó meg lemez is van a lezáráshoz. Persze a benne lévő só biztosan import, lehet akár távol-keleti tengeri párlat is. De az a 4,5 gramm csak nem lett ennyivel drágább! Gyanakodtam még arra a gumifélére, ami a légmentesebb zárást hivatott szolgálni. Egyszer a tévében hallottam a 'Czeizel doktortól, hogy a Japánban gyártott méretek hazai alkalmazása sokszor problémás. Hát, ez is legfeljebb az üveg szájára passzol. Otthon a feleségem folytatta az okfejtést. Első kérdése az volt, hogy miért nem néztem meg a blokkot. Azon ugyanis 5.0000 dob. INF. NACL 0.9% 100 ml és 500.0000 egység Magidij: Műkönny szerepel, biztosan az volt ilyen drága. Meg az, hogy „ - Jó egészséget kívánunk! -" Könny ide, kívánság oda: magam igazolása végett felhívtam a hozzánk legközelebb eső állami (?) gyógyszertárat. Kérdeztem, van-e kontaktlencséhez használható félliteres sóoldatuk. Mondták, hogy igen, de drága. Üveggel együtt 930 forint. Erre csak azt mondtam, hogy akkor inkább konyakot veszek. De azért büszkeség töltött el a feleségem előtt, hogy lám-lám, mégsem vagyok annyira hülye! Fentebb vázolt beszerző körútam végeztével, két flakonnal meg egy üveg vízzel gazdagabban és pontosan 2506 forinttal szegényebben most azon elmélkedem, hogy miféle fényűző életmódot élek én! Az ország apraja (a nagyja nem) napi megélhetési gondokkal néz szembe, én meg nem átallok akár havi kettőötöt is arra áldozni, hogy szembenézhessek a magaméival! Ez több mint egy egyetemista majdani havi tandíja, ennyi pénzből két hétig kosztol egy kisigényű nyugdíjas házaspár. Én meg csak nézek ennyiért. Hát mi a fényűzés, ha nem ez? Mielőtt valamilyen olajkutat vagy feketegazdaságot emlegetnének az esetemmel kapcsolatban, elárulom, hogy feleségemmel együtt nyugdíjból élünk. Amiért sós vízzel dőzsölök, annak oka az, hogy kontaktlencse nélkül nem látok jól. Azzal is csak elfogadhatóan. Valamivel könnyebb megélhetés reményét meg azzal sem látom, legalábbis az általam belátható jövőben. Ezért talán nem is olyan nagy baj, ha az efféle látással „megáldott" embernek előbbutóbb nem telik majd kontaklencsére, műkönnyre meg hasonlóan felesleges dolgokra. Úgyis csak a bajt, a rosszat látnánk, amiktől nem árt óvni bennünket. Például az 530 forintos sóoldattal, amiért akár tíz liter jó fehér tejet is vehetek magamnak. Vagy egy fehér botot. De azt meg faraghatok is. De még addig, amíg végleg el nem űzik szemem elől a fényt. Palatínus József Férfikorban a sihedercsapat Fidesz Magyar Polgári Párt. Férfikorba lépett tehát az egykori sihedercsapat, s ennek megfelelően egyre határozottabb arcélű, markáns politikai erővé kezd formálódni. A gyermekbetegségek hegeit sem takargatva, tudatosan vállalják kezdeti és mai önmagukat. Vallják: nem lettek mások, csak éppen a nyargaló történelmi idő az, amely nem hagyott alkalmat a lassú, átgondolt fejlődésre, felnagyítva ezáltal egyik vagy másik megnyilvánulásokat. A mérleg serpenyőjében - ne feledjük! azért ott van az a sorsdöntő elhatározás is, amely a mai baloldali kormánykoalíció kisebbik tagjától, az SZDSZtől való elszakadást eredményezte. Igaz, meg is fizették ennek az árát. Ám meglehet, hogy e döntésük - hosszú távon - nagy hozadékú erkölcsi befektetést jelent. Ugyanakkor tény, hogy a fiatal demokraták áz előző kormányzati ciklusban keményen bírálták az akkori koalíciót és jelesül az MDF-et. Sokak számára talán ezért is meglepő a két párt egyre nyilvánvalóbb együttműködése. Bár, ha belegondolunk, nincs ebben semmi rendkívüli. Ahogy nem érhető tetten semminemű elvtelen taktikai lépés, netán önös érdekek vezérelte elem sem. Van viszont egy nagyon is konkrét politikai helyzet, amely mind fenyegetőbbé kezd válni azok számára, akik egy erős polgári középosztályban gondolkodnak, s a liberalizmus szó előtt hangsúlyozottan szerepeltetik a „nemzeti" jelzőt. Ideje felismerni: annak érdekében, hogy az ország ne szakadjon végérvényesen ketté milliárdosokra és nincstelenekre, igenis elsősorban a közösét kell egymásban keresniük az ellenzéki pártoknak és nem azt, ami elválaszt. „Az a nemzet pedig, amely nem segít önmagán, az meg is érdemli sorsát" — hangzik Deák Ferenc máig érvényes megállapítása. S éppen e mai, a beletörődést sugalló és kényszerítő helyzetben válik sürgető erkölcsi kötelességgé alternatívát felmutatni.,Ez pedig nem más, mint a reménybeli és célul tűzött polgári Magyarország, ahol a most felkínált szolgai státus helyett lehetőség nyílik az önálló egzisztencia megteremtésére, a hagyományokon alapuló értékrend társadalmi beágyazódására. s az önbecsülésnek csakúgy mint a környezet megbecsülésének birtoklására. Tehát Magyar Polgári Párt (MPP). Ha egy betűt egy másikkal behelyettesítünk, lesz belőle: MPSZ, vagyis Magyar Polgári Szövetség. Nem is hangzik rosszul. S ha az így kapott rövidítés utolsó két betűjét felcseréljük... Ezt azért talán mégse! Az egy egészen más. a polgári eszménytől, s a mai gondolkodás természetétől is idegen történet. Sok sikert Fidesz Magyar Polgári Párt! Csorba Mária, az MDF szegedi elnökségének •> tagja