Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-11 / 109. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. MÁJ. 11. SZEGEDI TÜKÖR 11 (Újság)író-olvasó találkozó • Az jutott az eszembe... Mindennapra egy tulipán Megszámláltam, egy tövön hetet találtam. Héttollú buzogány helyett is tulipán van már? A régi dicsőséget ezen a téren nem sfrom vissza, de a tulipán kimondottan tetszik. Minden napra egy virág? Volt még ugyanazon a tövön három csenevész is, azzal együtt tíz. Egész csokor egyetlen szálon. Káeftékkel megvert világunkban időbe tellett, mire telefonilag eljutottam a Pacsirta utcába, a kömyezetgazdálkodók birodalmába, Varga Gábor és Kovács János színe elé. Ők mondják, az őstulipán is lehetett ágas, mindenesetre három-négyszáz évvel ezelőtt Kinek mi jut eszébe, ha elmegy az Aradi vértanúk tere egyik virágágya előtt? Nekem a nagy szovjet tudomány hajdani csodabumerángja, az ágasbúza, technikai társával, a lépegető exkavátorral együtt. Bolond észjárásra vall, de van rá magyarázat: ágas tulipán virágzott ott. Ha ágasbúza nem lett, lett legalább ágazú-bogazó tulipán? már volt ilyen. Csak elfelejtette volna ágasságát a civilizáció hatása alatt? • Bandukolva Főutcából országút Az Éva presszó bezárt, a koleszba indultunk. A Tiszával párhuzamos utcán baktattunk, ami rávitt a hídra. Akkor nem volt fontos, hogy ez az Oskola utca. Azóta Péter Lászlónak hála - tudom: a Palánknak, s ezzel Szegednek középkori főutcája a mai Oskola utca, amit illettek már Palanka Gasse, Iskola és Tanoda, de Kossuth és Apponyi Albert utca névvel is. A névadó, a piaristák városi gimnáziuma 1793-ban épült, de a Fogadalmitemplom építése során lebontották. • Kevés iskolás sétál a mai Oskola utcán. Pedig közel a Tömörkény Gimnázium, a Somogyi könyvtár s a klinikák. Errefelé jártában fiatal és öregebb egyaránt sietősre fogja lépteit. - Egyetemisták, főleg külföldi diákok meg a környéken dolgozók ugranak be hozzánk egy szendvicsre, egy üdítőre mondja Dalliné Tóth Piroska, az Ali Baba, a város egyetlen arab ételspecialitásokat kínáló „büféjének" vezetője. A keleti ízek gyors próbáját követően az Oskola utcában csak 17 óra után öblíthetnénk torkunkat jófajta nedűvel, mert akkor nyit az elegáns Alabárdos étterem borozója. A modern, stílusával az utca elképzelt hangulatába simulni igyekvő épület sarkán a takarékszövetkezet bejárata. A legfelső emelet erkélyén egy kalitkába zárt madár emlékeztet, tán a természetre. Ismerősömnek, ha erre jár, az a varrónő jut eszébe, akinek az üzlete ennek a palotának a helyén állt. Kislánykorából bukkan föl a földszintes ház képe, meg a műhelyben görnyedő öregasszony alakja. Az utca szintje alatti a földszint, abban a „színes házban", amelyikben egyszer repülőjegyet váltottam. Most itt egy biztosítótársaság irodája kong az ürességtől. Szeged egyik legrégibb házában milyen lehet lakni? Megkérdezem az „emeleti" lakót, határozom el magamban. A csöngetésre a kicsi ablakon egy ápolt asszony dugja ki a fejét. Azt mondja, nem enged be, de azért elárulja: 20 éve laknak itt. Már éppen „beszélgetnénk", amikor a kapun kiront a férj. „Nemmegmondtamhogyneadjsemmiféleinformációt?!" - teremti le az aszszonyt. Dühösen felém int: „Annyi bajom volt már magukkal! Újságírókkal nem állunk szóba! " Sarkon fordul, s bevágja maga után a kaput. - A herendi porcelán hivatalos márkaboltja négy éve azért nyílt éppen itt, mert azt ígérték: az Oroszlán utca folytatásaként ez is sétálóutca lesz. De nézze meg - mutat a délutáni csúcsforgalomban a Dóm térig „bedugult" kocsisorra dr. Kiss Lajosné üzletvezető -, országutat csináltak abból az utcából, ahol Szeged legrégebbi házai sorakoznak! Magamban elképzelem: a Hősök kapujától, a magára talált Dóm téren át, a virágládákkal és padokkal nyugalmassá varázsolt Oskola utcán keresztül a régi híd lábához, a kertépítők által megkomponált térre érne a sétáló, aki a Stefánián a múzeum, a vár vagy a palotasor mellett folytatná útját, ha színházba menne, majd megpihenhetne a Kass szálló teraszán... - De a mi polgármestereink nem sétálnak Szegeden, csak a nyugati városokban - radírozza ki az idilli T>elvárosi képet kissé ingerült hangú közbeszólásával a férj. - Ott megcsodálják a hangulatos centrumot, itt meg tönkreteszik a városközpontot! Az Oskola utcát száz éve Szeged Váci utcájaként emlegették... - tesz elém egy régi rajzot. - Mostanában nemigen látni itt sétálót - tereli személytelen irányba a beszélgetést Katika, egy kedves tanárom özvegye. - Aki meg vásárolna, nem talál parkolóhelyet. Szemünk láttára mennek tönkre az üzletek. Nem is igen ismerjük a tulajdonosokat. Igaz, a túlsó oldalon lakókat se. Hiába, városban élünk! Nem lehet olyan értelemben közösség egy utca, mint abban a jászsági faluban, ahol születtem! Itt legfeljebb az egy lépcsőházban lakókkal tartjuk a szomszédságot. - Mi '52 óta élünk ebben az utcában. Ó, a mai utca nem hasonlít arra a régire! - legyint Magdi néni. - Az uram köszörűs. Itt, egy Víz előtti házban bérelte az első műhelyét. Az emberek összejártak, az udvarban kártyáztak, a gyerekek az utcán játszottak. Szemben egy fodrász, mellette egy fotográfus üzletére emlékszem. A hentesnek is jól ment. Egy halász család lakott, itt, az öreg a hfd lábánál, a piacon árulta a halat. A sarkon egy halászcsárda... Álomszerű bennem az az utcakép, olyan régen volt már... Aztán '60-ban is itt utaltak ki nekünk lakást. A három gyerekkel a másodikra költöztettek. A lépcsőházban rajtunk, a „kisiparosokon" kívül egy tanár, egy kereskedő, egy segédmunkás, egy erdélyi magyar meg a házmester lakott. Akkoriban ügyeltek az „arányokra". Egy csoport tömörkényis átvág a zebrán. A másik, ráérősebb csapat a Palánkba megy, fagyizni. Ők legfeljebb a szüleiktől hallhattak arról, hogy a mai csupatükör cukrászda egykor állópultos kocsma volt. Az Égő Arany fölirat meg a régi, élőzenés presszót, az intim találkahelyet jutattatja eszembe. Az itt tornyosuló „olajosház" fölbillenti az utca arányait. A robusztusság bántó. A Komócsin-éra szándéka mára eltűrt kényszer: a téglaés betontömbtől nem látszanak a dóm tornyai... Djtnsxi Ilona NyUt levél egy szocialista • képviselőhöz Kedves Szocialista Képviselő Úr! A Délmagyarország 1995. április 27-i számából szereztünk tudomást Önről, mint felelősségteljes politikusról. Ön szerint a 4 vagy több gyermek vállalása felelőtlenség, mert ennyit úgysem lehet eltartani és felnevelni. Nem hallottuk, még mi minden felelőtlenséget követ el ez a bohó magyar nép. Nem tudjuk példáub milyen autót engedhetünk meg magunknak, talán maximum egy hatéves Trabantot, mennyi (hányadrész) nyaralót, vehetünk-e televíziót, utazhatunk-e szabadságra, megengedhetjük-e magunknak, hogy sertéscombot vegyünk vasárnapra, vagy a jelen helyzetben igazán be kell hogy érjük pacallal, sertésfarokkal és egyéb belsőségekkel, természetesen mélyhűtve, amerikai importból (amit ott csak kutyaeledelként lehet eladni). Nem tudjuk, ismeri-e dr. Goebbels nevét, most, május elején időszerű rá is emlékezni. Ő elég sokáig hitt a német győzelemben, és komoly elképzelései voltak a leigázott szláv területek népesedéspolitikáját illetően. Terveket dolgozott ki például arra, hogy ezen népek körében a kétgyermekes családmodellt kell propagálni addig, amíg a németek természetes szaporodásukkal ki nem szorítják a szláv elemet KeletEurópából. Neki például hat gyermeke volt. Nem tudjuk, tudatában vane annak, hogy a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap helyesli a kormány megszorító intézkedéseit. Úgy általában elégedett e két szerv a mai magyar kormánnyal. A Világbank és a Valutaalap szakemberei nem buták, ellentétben egyes önjelölt magyar szakemberekkel. Ők nagyon jól tudják, ha csökken a népesség, kevesebb a fogyasztás, kevesebb a termelés, még állandó adósságállománynál is növekszik az egy főre jutó adósság. Talán nem is az a céljuk, hogy Magyarország kilábaljon ebből az adósságkátyúból és eljusson egyszer oda, hogy állampolgárai bűntudat nélkül nemzenek-szüljenek több mint 2 gyermeket, és az ország népessége ne csökkenjen? Talán egy igen jól kiszámított szisztéma szerint történik minden így, aminek végcélja a magyarság kiradírozása? Felvetéseimre válaszát várva maradunk tisztelettel: Király József, (egy felelőtlen, négy gyermeket nevelő apa); Kovács Ferencné, Királyné Kocsis Magdolna (7 gyermekes családanya) Tisztelt Nagycsaládosok! Nem valószínű, hogy a nemzetközi pénzintézetek ki akarják irtani a magyarságot, sőt, ilyesmit még a kormányról sem érdemes feltételezni. Én azt javaslom Önöknek, hagyják meg tévedésében a képviselő urat, s ha neki sok a négy gyerek, hát legyen. Vagyis ne legyen. Az ellen azonban mindenképpen tiltakozni kell, hogy az akárhanyadik gyermek vállalása matematikai számítások kérdése legyen. Ha valaki így gondolkodik, annak ajánlatos figyelemmel kísérnie a fogamzásgátlók reklámjait. Persze, az sincs ingyen... A tiszta környezetért Egy ideje csak halmozódik bennem a harag és az elkeseredés Szeged város köztisztaságát látván. A város állapota ebből a szempontból felháborító. Pontosabban fogalmazva, az emberek hozzáállása a felháborító. Természetesen kivétel mindig van, azonban ők vannak kevesebben. Sajnos. Felfoghatatlan, hogy vajon az az ember, aki a felesleges hulladékot nem a megfelelő rendeltetési helyére, a hulladékgyűjtőbe teszi, hanem kocsija csomagtartóját kél jókora szemeteszsákkal megrakva autóba ül, és a közeli kiserdőhöz hajtva a zsákok tartalmát a fák közé szórja, vajon ez az ember szereti, becsüli lakóhelyét? Nem törődik a sajátjával, de a másét sem becsüli. Magára ismer kedves Hölgyem és Uram? Ha igen, azt javaslom, nézzen magába és gondolkozzon el azon, mennyi mindennel járul hozzá a kedvezőtlen városkép kialakulásához! Pedig a porták tisztán- és rendbentartásához csupán két dolgos kéz kell, ami a közhiedelemmel ellentétben nem a városgazdálkodás, hanem a lakók feladata! Sándor Gabriella Kedves Sándor Gabriella! Önnek teljesen igaza van. Sajnos. Mindazonáltal vannak biztató jelek. Szegeden egyre több megmozdulásról hallhatunk, amelyek során a város egy-egy kritikus pontját próbálják megtisztítani az önkéntesek. Volt ilyen akció a Boszorkányszigeten és a Tisza újszegedi oldalán is. Ez az egyetlen járható út. Az is igaz, hogy hiú ábránd azt remélni, hogy a város saját hatáskörében teljes nagytakarítást végez. Ugyanis erre nincs pénz, azonban az illetékesek mindenféle állampolgári kezdeményezést támogatnak, ahogy tették az említett akciók során is. Ezen a hétvégén pedig a Vér-tónál szerveznek szemétgyűjtést. Akinek tehát szívügye a város tisztasága, ott bizonyíthat. Arató László Egy tavaszi hajnalon, még diákkoromban éreztem itt a Tisza-szagot. Az iszapos víz, a virágzó fűzek és a nyárfák semmivel össze nem téveszthető illatát... Ágas tulipán a parkban. (Fotó: Fnyedi Zoltán) Az ágasbűza azonnal kilőve a versenytársak közül. - Hollandiából hoztuk a hagymáját, csakúgy, mint huszonegy társáét. Van közöttük illatos tulipán is, de jó, hogy idén még nem sokan vehették észre. A lopástól is tartunk anyák napja előtt tarolni szoktak parkjainkban -, de azért is szeretjük jobban az alacsony növésűeket, mert a szél se fordítja ki őket, és a széplelkű kutyák rohamának is jobban ellenállnak. Sajnos, virágágyban tudja csak elvégezni némelyik a dolgát. • Ami idén megmaradt, annak a hagymáját jövőre fölhasználják? - Másodlagos helyekre ültetjük csak. Jó egy hónappal korábban föl kell szednünk, mielőtt beérne, hogy friss virág legyen mindig parkjainkban, így nem őrzi meg mindegyik a szükséges életerejét. Örömmel vettük viszont, hogy óvodák is beneveznek a másodlagos hasznosításba. A virág szeretetét, a parkok védelmét egészen kicsi korban kell megtanulni. Horváth Dezső Ahonnan még látszik valami a dómból Az Oskola utcán is érezni a Tisza-szagot. (Fotó: Schmidt Andrea)