Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-10 / 108. szám

SZERDA, 1995. MÁJ. 10. Gazdaköri piac Budán HORIZONT 15 Lapunkban már je­leztük: Buda várában gazdaköri piacnak „ágyaztak" a helyi ön­kormányzat illetékesei, élen Katona Tamás pol­gármesterrel. Szomba­ton már teríthettek a Csongrád megyei őster­melők az erdélyi pavilo­nok alatt. A Szatymazi Gazdakör el­nöke, dr. Somogyi György reg­gel hét órakor még kissé izgult, később viszont annál elégedet­tebben nézte a Kapisztrán téren a sokadalmat. A budaiak nem kelnek korán, de szombaton több ezer vásárló sétált ki a tér­re és a kellemes időben teli ko­sarakkal élvezte a 100 tagú, Boros Lajos prímás által vezet­te cigányzenekar és az Etyeki Sváb rezesbanda által felváltva adott műsort. Sok száz nyug­díjas hitetlenkedve hallgatta a gazdák „diktálta" alacsony árakat. Sándor Mihály balás­tyai termelő 20 forintot kért a salátáért - hasonló a Fény utcai piacon 40 Ft lett volna. Barna • A sok vihart megélt kicsiny állam most szabad, független, békében él. Ritkán adatott meg számára ez a történelem során. Nevét fenséges hegyeiről kap­ta. Montenegró annyit tesz, mint Fekete Hegyek. De hogy miért feketék, azt már nem olyan egyszerű kideríteni. Vannak, akik szerint sötét fe­nyőerdői miatt, mások pedig a sziklák alacsony mészkőtartal­mát említik. De általában az arra járói—nem elmélkednek ezen a kérdésen: szépek és va­lószínűtlenül megmászhatatla­nak ezek az ormok, melyek lépten-nyomon kiemelkednek környezetükből, ameddig a szem ellát. De ne kalandoz­zunk ilyen messzire, hiszen még nem is értünk el az or­szágba, s addig is van élmény bőven. A Belgrád-Bár vasút olyan, mint egy mozi, részeg gépész­szel. Megkapóan szép a vidék, egyre romantikusabb lesz, aztán huss, be egy alagútba. Kiérünk, újabb gyönyörű tá­jék, a tévések bekapcsolják a kamerát, fotósok tüzelőállásba helyezkednek, s hopplá, me­gint sötét lesz. Én, a firkász ka­jánul vigyorgok. S ez így megy elméletileg négyszázvalahány­szor, mert ennyi alagút van összesen az úton. Persze, én nem vigyorgok ennyi ideig, a kárörömnek is van határa. A csodának azonban nincs, a magamfaja alföldi csávó csak bámul, bámul, s iszik egy korty hazait. Majd még egyet. Aztán a színek. Környezet­szennyezéshez szokott szeme­ink kitágulnak, amikor egy va­lószínűtlenül zöld színű pata­kot kerülünk jobbról és balról. Lent a tavasz virágzik, fejünk fölött hósipkában alszanak a fekete hegyek. Ez már Monte­negró. Ulcinj. Nagyon délen van, szinte már Albánia. A hegyek itt kissé kopárak, a hangulat azonban ugyanaz. A partvidék, melyet volt szerencsénk bejá­rni, közel azonos hangulatot hozott. Délről észak felé halad­va, a part mentén kis halász­falvak mellett vezet az út. Bal­ról a tenger terül el végtelensé­gében, jobbról pedig hegyek zárják a látóhatárt. Népszerű üdülőhelye a vidéknek Suto­more. nem messze tőle Sveti Stefan. Innen aztán csak egy Károly szatymazi almát árult ­az importár alatt -, el is vitték az utolsó szemig mindet. A vérbeli piacozó fiatalember szerint családja az első napi ta­pasztalatok alapján biztosan rendszeres eladó lesz a gazda­köri piacon. A zsombói falu­gazda, Bálint Péter földiepret és paprikát hozott - gyorsan el­adott mindent -, azután legna­gyobb élménye a polgármester, Katona Tamás cigány nyelvű éneke volt, amit a zenekar kí­sért. A pusztamérgesieknél dr. Tóth László gazdaköri elnök minden üveg bort eladott, a zöldpaprika kevésbé, a spárga viszont szépen fogyott. Hódi Pál, Mórahalom eladója nagy­kereskedővel is tárgyalt arról, hogy a jövő szombaton több árut vihessen. A röszkeiektől Vastag Józsi bácsi minden por­tékán túladott. Csóti György országgyűlési képviselő továb­bi piacok megnyitására bíztatta a jelenlevő gazdaköri vezető­ket; dr. Kozma Huba szerint tárgyalások folynak a többi budapesti kerülettel is hasonló piac megnyitására. Farkas Tibor • A szegedi Makkosházi Ál­talános Iskola hagyományai közé tartozik a természettu­domány hetének megrendezé­se. A május 8-tól 12-ig tartó programsorozat kiemelkedő eseménye az 5.-8. osztályosok számára szervezett egyéni ma­tematika verseny, amelyre teg­nap délután került sor. A szel­lemi próbatételen összesen 180 tanuló, közülük 9 határainkon kívüli magyar gyerek, vett részt. A diákok két kategóriá­ban mérték össze tudásukat. Egymással párhuzamosan zaj­lott ugyanis a matematika ta­gozatosok megyei, illetve a normál tantervű osztályok Sze­ged városi versenye. A szín­vonalas vetélkedőn a nem tagozatos ötödik osztályosok közül 1. Ambrus Nóra (Sze­ged, Tarján IV. Ált. Isk„ felké­szítő tanár: Soós Edit), 2. Tóth Balázs (Szeged, Madách Imre Ált. Isk., felk. t.: dr. Tihanyi Ernőné), 3. Bódi Szilvia (Sze­ged, Zrínyi Ilona Ált. Isk., felk. t.: Hódi Attiláné). Hatodik osz­tályból 1. Csukonyi László (Szeged, JGYTF II. Gyak. Ált. Isk., felk. t.: Bunda Viktória), 2. Kiss Miklós (Szeged, Tisza­parti Ált. Isk., felk. t.: Kot­m Megyei verseny Szegeden Kis „matematikusok" sikerei hencz Jánosné), 3. Pálfi Kinga (Arad, 21. sz. Ált. Isk.). Hete­dik osztályból: 1. Pethő László (Szeged, Dugonics A. Ált. Isk., felk. t.: dr. Véghné Lánczai Györgyi), 2. Heffner Péter (Szeged, Tarján IV. sz. Ált. Isk., felk. t.: Ponicsánné Pintér Ilona), 3. Bata Krisztina (Tápé, Bálint S. Ált. Isk., felk. t.: So­mogyvári Lajosné). Nyolcadik osztályból: Horváth András (Szeged, Kodály Téri Ált. Isk., felk. t.: dr. Gudmanné Dobcsá­nyi Ágnes), 2. Jász Judit (Sze­ged, JGYTF I. sz. Gyak. Ált. Isk., felk. t.: Palánkainé Jakab Ágnes) és Sebők Krisztián (Dorozsma, Jerney J. Ált. Isk., felk. t.: Atlasz Henrik), 3. Zá­dori Mónika (Szőreg, Kossuth L. Ált. Isk., felk. t.: Káity Károlyné) és Csapó Nóra (Szeged, Rókus I. sz. Ált. Isk., felk. t.: Szikoráné Duba Ida). A matematika tagozatos • Montenegró: Szerelem első látásra ugrás Budva, ahová legalább egyszer érdemes elmenni. Na­gyon szép város, de erről ké­sőbb. Ottjártunkkor a minden évben megrendezett idegenfor­galmi kiállítás zajlott. Hatal­mas csarnokban több ezren küzdöttek a megrendelők ke­gyeiért. Irodák ajánlották útjai­kat, s szállodák a szolgáltatá­saikat. Az itteni hotelek sokfé­lék. Van olcsó, van drágább is, összkomfortos, félkomfortos, tengerre és hegyre néző szo­bákkal. A szállodák tiszták, mindenhol van hall, társalgó, bár, terasz, számtalan szabad­idős, sportolási lehetőség. Szó­val nem kell sok csomagot vinni. Az idegenforgalmi vásár szomszédjában - szó sincs áru­kapcsolásról - egy fegyverbe­mutatóra gyűlt össze a társa­ság. Úgy viselkedtem, mint egy múzeumban, s bámultam a mindenfele méretű és alakú fegyvereket, mintha értenék hozzá. Aztán egyszer csak ke­zembe nyomtak egy olyat, mint ami Rambón szokott lóg­ni. Szakértően vállamhoz emeltem, aztán elégedett cset­tintéssel visszadtam a tulajnak. Jó néhány évvel ezelőtt egy ifjú újságíró egy számára ismeretlen vidék feltérképezésére indult. Kicsiny országba ment, bejárta néhány szegletét, mígnem idegenvezetője szomorú hírt kapott: egy ismerős néni meghalt, most lesz a temetése. A kalauz vendégét is magával vitte, aki - isme­retlenül bár - de lerótta kegyeletét az elhunyt előtt. Ez­után meglepő dolog történi A gyászoló család egyik tagja odalépett az idegenhez, s közölte, bárhol, bármikor segít­ségre lesz szüksége a világban, rá és családjára vakon szá­míthat. A fiatal újságíró meglepődött, majd elmagyaráz­ták neki, hogy itt a család szent dolog: aki megjelenik egy temetésen, vagy esküvőn, azt maguk közé fogadják. Ilyen ez a nép. S ilyen az ország, melynek neve: Montenegró. Úgy láttam, örömet szereztem neki. Hamarosan békésebb vizek­re eveztünk. A másik dolog, amit szintén ki kell próbálni Montenegróban, az a hajózás. Kis motoros jószággal bejártuk a Kotori-öböl néhány szegletét, s mondhatom, a tenger belülről is szép. Színe itt is zöld, a szik­lákon fehér tarajokban törik meg a víz, följebb pedig dús növényzet egészíti ki a lát­nivalót. Egy montenegroi város ma­gunkféle emberek előtt rejtély. Van egy kiépített, pálmafás, központi városrész, mely nem túl nagy. De bármerre is indul­jon a látogató, falakba ütközik. Az óváros falaiba, legyen bár Budvában, Herceg-Noviban, Kotorban. A falak egészen más világot rejtenek. Kicsiny szűk utcákat, údon hangulatot, macskakövet és lapostetőt. Meg romantikát, az itt aztán van bőven. Minden szembe jö­vő lányba szerelmes lesz az ember, persze, csak úgy plátói­an. Az azonban ellentmondá­sos, hogy ezek a barátságos há­zikók a legmodernebb idők di­vatját rejtik, tele shoppal és night clubbal. így aztán veszi a fáradtságot az ember, s be­megy a még szűkebb utcákba, ahol a két válla súrolja a falat, magába szívja az illatokat, s osztályokban tanulók közül az ötödikesek kategóriájában: 1. Bertus-Barcza Tímea (Makó, Kálvin Téri Ált. Isk., felk. t.: Geráné Góg Ildikó), 2. Gera Judit (Kistelek, Petőfi S. Ált. Isk., felk. t.: Szél Istvánné), 3. Fáskerti Zsuzsanna (Szeged, Makkosházi Ált. Isk., felk. t.: Györe Mihályné) és Kórus Gergő (Szeged, Gutenberg U. Ált. Isk., felk. t.: Törteli Er­vin). Hatodikosok: 1. Ambrus Gergely (Szeged, Makkosházi Ált. Isk., felk. t.: Szalainé Szu­nyi Klára), 2. Gyebnár Gábor (Szeged, Alsóvárosi Ált. Isk., felk. t.: dr. Imreh Balázsné), 3. Marosi András (Makó, Kálvin Téri Ált. Isk., felk. t.: dr. Var­ga Istvánné). Hetedik osztály­ból: 1. Biczók Sándor (Szeged, JATE Ságvári E. Gyak. Ált. Isk., felk. t.: Bucsuné Józsa Erzsébet), 2. Flach Attila (Sze­ged, Makkosházi Ált. Isk., tűnődik. Azon. hogy vajh a zöld redőny mögött kik lakhat­nak, milyen ott belülről, ho­gyan történik az élet, már szá­zadok óta. Izgalmas kérdés. A tenger. Magyarországi lá­togatónak nem kell mondani, ez a világ legszebb dolga. Ha­talmas. végtelen, s hívogató, így hát magam is kénytelen voltam belemerészkedni az áp­rilis végi tengerbe úgy ötven méterig. Homokos part, nyáron turistákkal, most azu»iban egyedül a hullámok között: nagy élmény. Fejes a hullá­mokba, forró parti homok után, s mindenhol ez az áttetsző zöld víz, mely ha magasról nézzük, láttatni engedi a tengerfenéket. Montenegróban egyébként van mindenféle part: lapos és szik­lás, homokos és kavicsos, mély és sekély. Lehet fürdeni, hajóz­ni. szörfözni, napozni (már most!), s egyéb dolgokat tenni. Ifan például nudista strand is. Egyszerre kellene szólni a montenegróiakarói és a béké­ről. A tévhittel ellentétben itt nincs, s nem is volt háború. Ezt tükrözi a helybéliek arca is: igencsak itt élnek a világ leg­nyugodtabb emberei. Kedve­sek, mosolygósak, bárkihez oda lehet lépni az utcán, a ven­déglőkben az ember szeme ál­lásáról leolvassák, mit kíván. (Persze, sok esetben ez nem olyan nehéz-.) Tréfálkoznak és harsányan nevetnek a polgá­rok. de azt sem bánják, ha ők a nevetség tárgya. Kis csapatun­kat két miniszter is fogadta, a turisztikai és a tájékoztatási. Gyanítom, munkakapcsolatuk igen szoros, jelentőségük pedig átlagon felüli. Montenegró ugyanis az idegenforgalomból él, próbál élni, s ahogy az egyik szállodavezető fogalma­zott, a magyarok jelentették a törzsgárdát, ránk mindig lehe­tett számítani. Az utóbbi idő­kig. Azt azonban tudni kell, felk. t.: Tarnai Magdolna), 3. Dósai Molnár Erika (Szentes, Szent Erzsébet Kat. Ált. Isk., felk. t.: Kertészné Gábor Ju­lianna). Nyolcadikból: 1. Lovas Róbert (Csongrád, Batsányi J. Gimnázium, felk. t.: Papp Ferencné), 2. Fodor Krisztina (Makó, Kálvin Téri Ált. Isk., felk. t.: dr. Varga Ist­vánné), 3. Széli András (Sán­dorfalvi Ált. Isk., felk. t.: Veres Antalné) és Végh Zoltán (Makó, Kálvin Téri Ált. Isk., felk. t.: dr. Varga Istvánné). A Mozaik Oktatási Stúdió, a Nemzeti Tankönyvkiadó, az Andreas Kft., a Cosinus Kft. és a szegedi önkormányzat támo­gatásával megszervezett verse­nyen a helyezést elért gyerekek könyvet, könyvvásárlási utal­ványt, emléktárgyakat és okle­velet kaptak jutalmul. N. R. J. •MHBMHHnMMMHHMMMHHMHHMHI hogy mi igencsak jobban érte­sülünk a háborús események­ről, mint a montenegroiak. Ott ugyanis többnyire süt a nap. Ennyi líra után nem árt vala­mi prózait is szólni. Például az árakról. Szerény felmérésem szerint közel magyarországi összegekkel lehet számolni. A minőséggel nincs gond, a ki­szolgálással még kevésbé. Márkát érdemes az útra vinni, pillanatnyilag egy márka két dinárt ér. Vagyis vőnzó ország Montenegro, már csak el kel­lene oda jutni. Ennek legegy­szerűbb módja a szegedi Adria Tours utazási iroda, mely teljes körű szolgáltatással rendelke­zik. A jugoszláv és a magyar államvasutak megállapodása alapján kizárólag az ő joguk hasznosítani a Belgrád-Bar vasútvonalat idegenforgalmi célokra. Ehhez a járathoz pedig Budapestről indítanak szerel­vényt, melyhez Szegedtől is lehet csatlakozni. Le sem kell szállni, csak a tengerparton. A vonaton kuset­tekben tehetik meg a majd ezer kilométert, s lehetőség van autók szállítására is. Monte­negróban aztán az Adria Tours mindenről gondoskodik, kiváló' a kapcsolata a szállodákkal, s számtalan fakultatív programot is szervez, hegymászástól kezdve éjjeli horgászaton át a hajózásig. Akinek azonban ez után sem tetszik a vonatút, az charter repülőjáraton is eljuthat az Adriára. Montenegró ismeretlen vi­dék, ismeretlen kapcsolat. Mindenki késztetést érezhet arra, hogy feltárja e rejtelme­ket. Talán kalandvágyból, talán a romantikája miatt, de hogy szerelem lesz belőle, az biztos. SZEGED, GUTENBERG U. 23. Telefon: 62/323-922 Arató László w (fhJxla. HA VALAMI TÖBBET SZERETNE, JÖJJÖN VELÜNK MONTENEGRÓBA... Szállodák félpanzióval: Herceg Novi, Kotor, Tivat, Budva, Sutomore, Ulcinj: 14 200 Ft/fő-től. Utazás: repülővel, transzferekkel: 15 400 Ft/főtől. Gyermekkedvezmény: 10 éves korig 30%. Telepített idegenvezetőink mindenhol várják Önöket! Érdeklődni.: Szeged, Gutenberg utca 23. Telefon: 323-922.

Next

/
Oldalképek
Tartalom