Délmagyarország, 1995. április (85. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-06 / 81. szám

8 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1995. ÁPR. 6. Volt egyszer egy vetélkedő KI OLVASÓSZOLGÁLAT A Ki tud többet Magyarországról? cfrruí televíziós vetélkedő 1995. március 4-én lebonyolított döntője úgy témaválasztásában. mint lebonyolításában önérzetünket sértő módon történt, nem méltó a Magyar Televízió hagyományos színvonalához. Mellékelten csatoltam a vetélkedőt rendező LP-Félix Film Kit. igazgatójának küldött levelem, melyben részletesebben vázoltam a mindennapinak nem nevezhető visszásságokat. Részletek a levélből. „A Ki tud többet Magyarországról? című televíziós vetélkedő szegedi csapatának egyik tagjaként néhány megjegyzésemet fűzném a döntőhöz, illetve a játékhoz. Merthogy játék volt, azt elfogadom, de azért mi, játékosok több tiszteletet érdemeltünk volna a rendező szerv részéről. E vetélkedő honismereti jelleggel indult az elődöntők során, majd többnyire színvonalas, lényeget érintő kérdésekkel folytatódott a középdöntőkben. Ezek után érthetetlen számunkra, hogy miért csapott át az országismereti vetélkedő a döntőben történelmi témájúvá, ráadásul igen kicsinyes színvonalon. Ez a dönlű nem azt állapította meg, hogy ki tud többet Magyarországról, hanem két hét alatt ki tud többet bebiflázni az 1848-49-es eseményekről. Nem tudom, milyen apropóból szállították le a színvonalat ennyire, hogy akár egy érettségizett kampánytanuló is esélyes lehessen. Ha ludom. hogy ez lesz a téma, akkor nem is indulunk. Ezek után nem lett volna meglepő, ha a magyar lótenyésztésből, lóversenyből, sőt fésűgyártásból tesznek fel kérdéseket. Két héttel a döntő előtt, amikor megtudtam a döntő témáját, kértem a szegedi önkormányzatot, hogy ne kelljen részt vennem ebben a nevetséges színjátékban, de óhajomat a csapat összetételének megváltoztathatatlanságára hivatkozva elutasították. Aztán szombaton a furcsa kérdések, feladatok egyszerűen sokkolták csapatunkat. Mint tanár, helytállásra, a stabil értékrendek, a tudás tiszteletére és lényeglátásra nevelem tanítványaimat, hallgatóimat. Ugyanakkor itt, a televízióban, az ország előtt, hogy lehet Magyarország ismeretét a '48-49es eseményekre redukálni? Volt már Magyarország útikönyv annak kezében, aki e témát választotta? Időnként szégyelltem, hogy részt kell vennem a döntőn, s megaláztatásom akkor hágott a tetőpontjára, amikor Antal Imre zárómondata elhangzott: „Tehát a debreceni csapat tudja a legtöbbet Magyarországról!" bár ezzel az ő ostobaságát, illetve hozzá nem értését is minősítette. így állhatott elő az a kényes szituáció, hogy a négy csapat közül talán a legesélytelenebb csapat ült be az autóba. I)r. Somorjai Ferenc Tandíj máshol Egyik este egy kiírás jelent meg az egyik diákotthonban a következő szöveggel: „Tandíj csak itt - Sehol máshol. 1998 tói az európai közösség tagállamaiban megszűnik a tandíjfizetési kötelezettség". Elgondolkodtam ezen a nyilvánosan kifejezett állításon. Tandíj pl. van az Egyesült Államokban és nem is kevés. Szó sincs arról, hogy a tandíj az USA-ban ne folytatódna. Az, hogy az Európai Unióban nem lesz tandíj az az ő ügyük. Egyelőre Magyarország még Levél a hivatalnak Tisztelt Sz. M. J. V. Polgármesteri Hivatal! Tisztelt Rózsa Ágota ügyintéző. Tisztelt dr. Dékány Géza osztályvezető! (a jegyző megbízásából) Egy töredelmes beismerő vallomással tartozom Önöknek. Nagy az én vétkem: 1994. június l-jén vásároltam egy 865 kg-os személygépkocsit. Törvénytisztelő ember lévén, a második félévre esedékes 900 forint súlyadói augusztus 22-én befizettem. A csekket a postán kértem. Itt nagyot hibázl im, mert a II. emeleten köteles lettem volna egy A/4-es méretű lapot is - adóbevallásként - kitölteni. Ezáltal a Hivatal részére nyilvántartásba vehetővé vált volna édesanyám neve, gépkocsim súlya és még egyéb, rendkívül fontos adatok is. Mulasztásomért ez évben lesújtott rám a magas Hivatal keze. Március l-jén kelt. 8-án tértivevényes postázott határozatukban köteleznek precízen citált törvény, szakasz. bekezdés... alapján -, hogy fizessek 540 forint mulasztási bírságot. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Szemeteljenek kevesebbet! A Vértői trolimegállón túl, a vasúti átjárónál található szeméttelep ügyében, a Szegedi Környezetgazdálkodási Kft. részérói az alábbi tájékoztatást adjuk. Az idei évben rendelkezésre álló költségkeretből a Polgármesteri Hivatal Városgondnoksága nem tudja biztosítani a spontán kialakuló vadlerakóhelyek felszámolását. Kérik a Tisztelt Lakosságot, 30%-kal kevesebbet szemeteljenek, mint tavaly, ugyanis kb. ennyivel kevesebb az önkormányzat által biztosított pénz az idén. Hajósné Bulik Zsuzsa PR-menedzser temperamentummal táncoltak és énekeltek magyarul, szerbül. Nem csoda, hogy jó étvággyal fogyasztottuk a szabadkai konyha ízletes és kiadós vacsoráját, amelyért itallal és belépővel együtt magyar pénzben is fizethettünk, fejenként 600 forintot. Jóleső volt hallani, hogy a pódiumról a vajdasági városok küldöttei hol magyarul, hol szerbül üdvözölték az ünneplőket, akik szemmel láthatóan egyaránt megértették a kétnyelvű köszöntőket. Asztalszomszédunk. Lázár Dénes 60 éves vasutas volt, és - optimista: - Amikor Horvátország felől idehallatszott az ágyú• dörgés és a behívott magyar fiatalok közül is többen elestek, vagy külföldre menekültek - féltünk. Ma ez a feszültség oldódott és mi, itteni magyarok ennek szívből örülünk... Néhány órás itt-tartózkodásunk alatt ez a szabadabb légkör volt a legkellemesebb élményünk. A határon, a jugoszláv büfében és útközben az útirány felől érdeklődve, mindenütt tiszta vagy tört magyarsággal, de készségesen válaszoltak kérdéseinkre. így mi, szegediek a három ország határán élők nemcsak jól szórakoztunk Szabadkán, hanem kellemes felismeréssel is gyarapodtunk: a szó legtágabb értelmében enyhülést éreztünk... Patik István Váltópénz dezett volna valaki, mi ez a pénz csak így magában, bevallásmentesen?! Erre a könyvelés '95. februárig nem volt kíváncsi. A számítógépes nyilvántartásban és a telefonkönyvben csak egyetlen ilyen vezeték- és keresztnevű személy szerepel! Egyszerűbb és hivatalosabb is márciusban bírságolni! Mindenki levonhatja a maga következtetéseit az ügyről. Abban azért bízom, hogy a bírság összegét hasznos célokra fordítják. Ha nem, akkor van egy szerény javaslatom: szervezzenek belőle továbbképzést azoknak az ügyintézőknek, akikből hiányzik az emberség. Tisztelettel: Bakacsi Gábor Szeged, Blaha L. u. 24. 99 Megenyhült a lég... 991 nincs az Európai Unióban. Amint értem, a tandíj bevezetés arra van, hogy aki képes fizessen és aki nem az pedig segélyben részesül. A tandíj bevezetést az tette szükségessé, mert az ország az államcsőd szélén áll. Itt az ideje, hogy minden magyar állampolgár azon gondolkozzon, mit tudna tenni országa fellendüléséért, és ne a saját egyéni kiváltságainak elvesztése ellen küzdjön. Ficsor Gyula Phd-vendégprofesszor A Tarján bisztróban Szénási Pálék vezetése mellett évek óta működik az Egyedülállók Egyesülete. Sokan vallják, hogy a kellemes zene és egykét pohár ital mellett a beszélgetés, a tánc - sorstársak között - jobban segít a lelki egyensúly megőrzésében, mint akár egy reklámozott csodaszer. Nem csoda, hogy még a határon túlról is érkeznek ide látogatók. Néhány napja azonban a szabadkai Magányosok Klubja hívta meg a szegedi „testvérszervezetet", hogy együtt ünnepeljék a szabadkai klub megalakításának 10. évfordulóját. így vágtunk neki, egy autónyi kis szegedi csapat, a szabadkai országútnak és szerencsésen megérkeztünk a Pátria Szálló több száz személyes éttermébe, ahol ismerősök, Sáfrány Ferenc és barátai magyaros vendégszeretettel fogadtak bennünket. Bemutattak a klub vezetőjének, Emíliának is. - Tagságunk fele magyar mondta -, én horvát származású vagyok, elhunyt férjem pedig Kiss János volt. Az újvidéki zombori, csantavéri, sőt belgrádi testvérklubjainkból több száz küldött érkezett autóval vagy különbuszokon. A zenekarunk fele szintén magyar. Erről hamar meggyőződtünk, mert a pezsgő ritmusú kólót éppoly szakértelemmel játszották, mint a magyar csárdást. És a vendégek? Egyforma Felháborodásomnak szeretnék hangot adni, mivel nem először tapasztalom azt, hogy a város több pontján működő bérlet- és jegypénztáraknál az ott dolgozók képtelenek viszszaadni sokszor még 100, vagy 500 forintos bankjegyekből. A válasz általában az, hogy épp most volt műszakváltás. Lehet, hogy a fent említett nagyvállalatok megengedhetik maguknak a fent említett okból történő bevételkiesést, hiszen a közelmúltban tapasztalható ellenőr-invázió miatt - és egyéb becsületbeli és lelkiismereti okokból kifolyólag épeszű, és törvénytisztelő ember nem kocáztatja meg a jegy nélküli utazást. Arról niui nem is beszélve, hogy kevésbé tőkeerős cégek mint pl. Mari néni bögrecsárdája, legalább 5-10 ezer forint váltópénzt tart a kasszában. Kíváncsi lennék, miket gondolna az ez ügyben illetékes felelős vezető, ha három degeszre tömött szatyorral a kezében kellene villamos-, vagy buszjegy után végigkajtatnia a várost. Ugyanis a régi bevett szokással ellentétben, mostanság már a legtöbb élelmiszerboltban sem árulnak jegyet. Hogy ők szolgálati bérlettel utaznak és a hiányosságokat nem észlelik - ezérf született ez a levél. Suri és Társa Bt. Szeged Mennyiért fütyül a cipő? Március 14-én Szegeden az Aktuell Sportboltban vásároltam gyermekemnek egy Nike sportcipőt, 8990 forintos áron. Kétszeri viselést követően a cipő csúnya vízhólyagot tört gyermekem lábán, ezért március 21-én visszavittük a cipőt, hogy tanácsot kérjünk, mit tegyünk, illetve mit lehet ez ellen tenni. Egy nagy termetű fiatalemberhez fordultunk. aki feltehetően az üzletvezető volt. Szinte semmi tanácsot nem tudott ajánlani azon kívül, hogy viselje a gyermekem! Hát ezért vásároltuk. A beszélgetésünket megszakítva a fiatalember a kollégáihoz lépett és megjegyezte: „Ezek azt hiszik, 9000 forintért még fütyül is a cipő." Visszatérve hozzánk azt ajánlotta, vigyük el cipészhez, aki majd tanácsot ad. Én is adnék néhány tanácsot a fiatalembernek: 1. A vevőnek mindig igaza van! 2. Ha kritizálja a vevőket, legalább azt várja meg, míg a vásárló elhagyja az üzletet! 3. Csak olyan sportcikkeket árusítson, amelyről felvilágosítást is képes adni a vevőnek! Név és cím a szerkesztőségben Cselekményem különösen veszélyes lehet a társadalomra, ezért bűnhődnöm kell! Fellebbezésnek helye nincs, pontosabban 1000 forint illetékbélyeg ellenében 15 napon belül még lehetséges. Én inkább kifizettem az 540 forintot. Belátom, hogy veszélyes mulasztásom esetében méltányosságnak helye nincs, bár az ügyfélfogadásnál levő kedves hölgyek februárban ezt feltételes módban megígérték. Remélem emberségükért utólag nem kerülnek kellemetlen helyzetbe. Viszont kérdeznék valamit az „Illetékes elvtárstól!" (Koltai Róbert után szabadon), hátha válaszra méltatna! Az 1994. augusztus 25-én beérkező pénz és a nyomtatott nagybetűkkel kitöltött feladóvevény, amely tartalmazta a nevem, lakcímem, a hátoldalon a rendszámot és azt a közlést, hogy ez a '94. II. félévi súlyadó - miért nem szúrt szemet senkinek?! Legalább annyira, hogy postán levélben (ár 17 forint) vagy telefonon (ár 5 forint) rákér• Ezt a szívesen invitáló mondatot csak nagyritkán hallja az ember trolin, buszon. Ha mégis, akkor az idősektől, akik a náluk is idősebbeknek adját át a helyüket, pedig éppenséggel... Nem kell töprengeni azon, miért nem ilyenek a fiatalok. Nem, mivel ehhez szoktattuk őket. Nézzük csak meg: felszáll a szülő gyermekével a járműre és a gyereknek keresi a helyet. Ha talál, azonnal oda löki: „Ülj már le, hallod!" A gyerek szétnézve, nincs-e idős, mire a kedves szülő mégnagyobhnt taszít csemetéjén, meglódítva az ülőhely felé. Nehogy reggel, de iskola után se tegyük ezt, kedves szülők. Ha mégis, akkor ne várjuk azt, hogyamikor megvénülünk, ezek az odataszftott - egykori gyerekek a helyükre engednek majd bennünket... Nyitott szemmel járó emberek naponta látnak ilyet, de alig van olyan, aki odaszólna: Kisfiam, kérlek, add át nekem a helyedet. Már hogyne láttam volna, amikor egy idős, a nálánál idősebbnek kért így helyet, és a gyerek egyből süket lett: megaztán nagyon fontos dolog után nézett kifelé az ablakon, hogy a nyaka majd kilekeredett szeTessék helyet foglalni" 99 génynek. De azt már látta, amint a mögötte lévő székéről egy fehér botos felállt, hogy az idős asszonynak átadja a helyét. Es nézte, látta. Mármint a gyerekek, milyen illedelmesek, milyen alázatosak is az emberek, főként ha segítség adásról van szó. A fiatalság túlon túli figyelmetlensége másutt is érezhető. Mondjuk azokon az utakon, amelyeken iskolájukba törtetnek. Mert az már nem menés. Mégcsak nem is rohanás, hanem törtetés a javából. Hogy hogyan? Széltében. Vagyis, elfogják a gyalogút teljes szélességét, s ha valaki megy/jön velük szemben, eszükbe sem jut, hogy egy fertálynyi utat átengedjenek néki, inkább nekimennek. Es, mivel ők már szinte teljes egészében a matek órán vannak, természetesen az sem jut eszükbe, hogy elnézést kérjenek a majd fellökött emberektől. Ha most azt goldolja valaki, hogy személyes sérelmeimet vetettem papírra, az téved. Nékem nem kell még átadni az ülőkét sem a buszon, sem a trolin, de a fogorvosi váróban sem, ráadásul engem még nem löktek föl az utcán sem. Jó, jó, tudom, még fellökhetnek... Inkább azért Írtam le ezeket a dolgokat, mert féltem a fiatalságot. Féltem őket, mert akiket a kedves szülők erőszakos helyfoglalásra nevelnek, illetve nem úgy indítják el őket otthonról, hogy „kisfiam/kislányom, az utcán, járművön illedelmesen viselkedj, ismerősöknek előre köszönj, és a járműveken csak akkor ülj le, ha idős ember egy sem áll" - azokból sohasem lesz tisztelettudó felnőtt! Az iskolákban sem szokás ma már a fiatalok ilyen fajta nevelése, hát akkor mi jogon várjuk el tőlünk a jó illemet? Kedves nagyobb testvérek, szülők, nagyszülők és kedves pedagósusok, segítsünk a fiatalokon, szép, szelfd szavakkal: és ne szidjuk őket, hiszen ők főként a kicsik - vétlenek még. Ne utasítsuk, ne akarjuk durva szavakkal megnevelni őket, és főleg, ne sértsük alakuló személyiségüket, mert a durvaságra még durvább szavakkal válaszolhatnak u gyerekek. Sajnos erre is számtalan a példa, ugye kedves felnőttek? Kipróbáltam, hogy egy alkalommal, amint felszálltam a torlira, rámosolyogtam az egyik gyerekre, aki éppen ült. Azonnal felkelt és „Tessék helyet foglalni" szavakkal kért, üljek le. Mivel azonban a következő megállónál le kellett szállnom, hozzá hasonló udvariassággal megköszöntem, és meg is mondtam néki, hogy máris le fogok szállni. IJgy is tettem, de lentről még láttam, hogy a gyerek nem ült vissza, mert a mögötte álló idősnek is felkínálta a helyet, talán le is ült, nem láttam. Most, hogy teljes gőzzel folyik a tanítás, zsúfolt buszok és trolik követik egymást, amelyeken töhh mint a fele diák. Legyünk hát figyelmesek, kedves diákok! Mindegyik idősben szülőnket, mamikánkat, tátikánkat lássuk és adjuk át a helyünket. Az idősek pedig mindig fogadják el és ne felejtség cl, hogy ők is voltak fiatalok, csintalanok, akikből azért lehetett aranyos idős, mert valamikor őket is szelíd, szép szavakkal nevelték a jóságra, a figyelmességre és az illemre. Ifj. Lele József