Délmagyarország, 1995. április (85. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-29 / 100. szám

1995. ÁPRILIS 29., SZOMBAT HMMŰI „Teljesen megdöbbentem a vezetők lépésén. Még élénken élt az emlékezetemben 1985 nyara, amikor a SZEOL és a Délép SC egyesült. Ez akkor nem jött be, de úgy látszik, ebből senki sem tanult. A két jó NB III-as csapatból csináltak egy közepeset..." • Sajnálja a hajdani játszótársakat • A Csongrád megyei csapatok már vadásznak rá • A kapusnak a munkája is fontos Csehó „Csifu" egyelőre a széksorok között vetődik A ma már csak emlékcinkben létező Szegedi Dózsa hálója '94 őszén nem kevesebb, mint kilenc(l) fordulóban maradt érintetlen. Ebben, természetesen, óriási szerepe volt a lilák 32 éves kapusának, Csehó Tibornak is. Mindenki várta a hasonlóan jó folytatást, de Csehó „Csifu" ez év februárjában eltűnt a szurkolók és a társak szeme elől. A magas, erős, ruganyos, egyszóval Ideális felépítésű (volt) cerberussal szerkesztőségünkben ültünk le beszélgetni a múltról, a jelenről és a jövőről. • Csifu. mesélj valamit pályafutásod kezdetéről! - Ha jól emlékszem, '75ben Dobozi Pista bácsinál, a SZEOL Sí-ben húztam először kapusmezt magamra. Nagyjáhöl velem egyidőben igazolták le Takó Ferit is. A Tiszaparti stadionban végigjártam a szamárlétrát, m(g végül azt közölték velem, hogy bár ügyes és tehetséges vagyok, védeni inkább máshol próbáljak meg... így felnőtt csapat kapujában csak 1983-ban, a Délép színeiben mutatkoztam be. • Ezután elég sok helyen megfordultál Sehol sem vallottál szégyent, de életed legjobb szezonját kétségkívül tavaly ősszel, a Dózsa kapujában produkáltad. - Hidd el, engem lepett meg legjobban a teljesítményem, hiszen munkahelyi elfoglaltságom miatt rengeteg edzést ki kellett hagynom. Sokszor a melóból estem lx a Tavaly őszszel - nyilván sokan emlékeznek rá - kisebbfajta csoda történt a Hunyadi tért futballcsapattal. Az NB IIIas bajnokságot roppant gyengén kezdő Szegedi Dózsa együttese (4 meccshői 1 pont) hirtelen megtáltosodott. Bókáék zsinórban szerezték az értékesebbnél értékesebb győzelmeket, döntetleneket. A gárda, amelynek kapuját egy remek adottságokkal megáldott fatalember őrizte, azon vette észre magát, hogy elfelejtett veszíteni... • F.gycdül Csehó sem tud meccseket nyerni. (Fotó: Sclimidt Andrea) melegítésre... Ami ezt némiképpen ellensúlyozta, ^az az edzők bizalma volt. Czibere Laci, de előtte Protlty Sanyi is maximálisan hitt bennem. Ez szinte szárnyakat adott. Az is jólesett, hogy akkori munkahelyi főnököm, Csonka Gábor erejéhez mérten maximálisan segítette sportolásomat. • Aztán, egyik pillanatról a másikra, a remek őszt produkáló Dózsa FC felszámolás alá került. - Teljesen megdöbbenteni a vezetők lépésén. Még élénken élt az emlékezetemben 1985 nyara, amikor a SZEOL és a Délép SC egyesült. Ez akkor nem jött be, de úgy látszik, ebből senki sem tanult. A két jó NB III-as csapatból csináltak egy közepeset... Az sem tetszett igazán, hogy az „új" FC mindössze fél évet kapott a bizonyításra. Azt gondolom, hogy néhány, jó képességű játékossal megerősítve, a Dózsa hamarabb elérhette volna az NB Il-t... — Óriási meglepetést okoztál amikor bejelentetted: március l-jétől nem futballozol tovább. - Ezt én is hallottam. A lelkiismeretem tiszta, hiszen én már '94 nyarán jeleztem a vezetőknek: csak addig védek, amíg a munkámmal össze tudom egyeztetni a sportot. Februárban egy rendkívül kedvező, hosszú távú munkaajánlatot kaptam, amit szinte kötelező volt elfogadnom. De megmondom őszintén, akadt olyan Szeged FC-s vezető, aki a bejelentésemnek szívből örült. • Sokak véleménye szerint veled együtt 8-10 pont ts eltávozott - ba csak ezt a tavaszt nézzük... - Ezzel a kijelentéssel abszolút nem értek egyet. Nem a magam megnyugtatása miatt mondom, de ősszel nem csak az én érdemem volt az a nagyon kevés gól. Az. a garnitúra lényegesen szervezettebben, jobban védekezett, mint a mostani Szeged FC. A kapus egyedül amúgy sem tud mecscseket hozni. • A volt társak találkozóira azért kijársz? - Amikor a munkám engedi, természetesen ott vagyok a lelátón. Hihetetlenül rossz kívülről nézni a történéseket, sokszor azon kapom magam, hogy a széksorok között majdnem elvetődöm... Látva a gárda vergődését, főleg azokat a srácokat sajnálom, akikkel fél éve még együtt fociztam. • Tibi, téged nagyon sokan, nem minden ok nélkül, a megye legjobb kapusának tartanak. Utolsó kérdésem: védesz-e még valaha? - Amióta leálltam, azóta már négy Csongrád megyei csapat is megkeresett. Kicsit már hiányzik a védés, de az biztos: ebben a szezonban nem öltök szerelést. Ám a jövőbe még én sem látok... Szélpál László A pickes legények másik arca Az „egyiket", ugye, már ismerjük. Azt, amelyiket Kővári Árpád, Mezei Ricsi, Fekete Robi, vagy éppen Grőber Matyi a csarnok parkettjén, netán a kézilabdapálya szélén visel. Ám ezek a marcona urak a civil orcájukat (azt, amelyiket kifejezetten a gyengébbik nemnek tartogatnak) eleddig ügyesen titkolták a nyilvánosság elől. Szerencsére fotóriporterünk, Gyenes Kálmán előtt a bajnokság befejeződése után sincsenek titkok... Az ára: 880 ezer forint Domokos már nem tudott újat mondani a lányoknak • Misik Mónika - útban a „nagybetűk" felé. (Fotó: Gyenes Kálmán) Kevés olyan meccset játszott az elmúlt hónapokban a Szeged TE, amelyen Misik Mónika nem „köszönt be" legalább 15 ponttal az ellenfélnek. Ha társai is követték volna példáját, a Tisza-parti lányok aligha a B-csoportban várnák az új bajnokság kezdetét... - Nincs elege a kosárlabdából? - kérdeztem tőle, amikor az edzés előtt leültünk egy kis tere/erére. - A kosarazást nem lehet megunni - felelte kapásból. Ezek az edzések amúgy is már csak a levezetést szolgálják, meg aztán a társak, akik az egyetemre és a főiskolára járnak, bekerültek az egyetemi bajnokság döntőjébe, s nekik segítünk. - Ügy tudom, az ön számára sem ért még véget a bajnokság. - Ami a játékot illeti, már befejeződött, de én jelen pillanatban profi játékos vagyok, tehát megélhetés után kell néznem... -Miért, itt, Szegeden nem él jól? - Már nem! Kiestünk az NB I. A-csoportjából, s nem hiszem, hogy az egyesületnek lenne pénze arra, hogy az új idényre szerződéses játékosokat tartson. - Tehát maga most „kérőkre " vár... - így is mondhatjuk, és Misik Mónika várja a kérőket Több napja már, hogy befejeződött az NB l-es női kosárlabdabajnokság, de kedd este még mindig edzésre gyülekeztek a Szeged TE együttesének tagjai. Köztük volt Misik Mónika is, akinek a neve szinte minden héten csupa nagybetűvel jeleni meg az újságban. i Idén nemigen volt minek örülni elárulom, hogy egy ajánlatot már kaptam. De nem akarok mindjárt igent mondani, hátha jobb is akad. — Ha nem titok, ki a „kérő"? - A szekszárdiak kerestek meg. — Mitől függ, hogy elfogadja-e az invitálásukat? - Elsősorban attól, hogy rajtuk kívül jelentkezik-e még valaki. Meg aztán velem, ellentétben egy menyasszonynyal, nem adnak hozományt. Sőt kérnek! - Mennyit? - Úgy tudom, hogy 880 ezer forint az áram. - Ha nem esnek ki, maradt volna Szegeden? - Minden további nélkül, de sajnos kiestünk... - Minek tulajdonítja a kudarcot? - Elsősorban annak, hogy nagyon sok volt a sérült a csapatban, gyakorlatilag egyszer sem tudtunk a legjobb összeállításunkban játszani. Nagyon hiányzott egy ponterős center is. Meg aztán Domokos mester sem tudott már újat mondani nekünk. -Ezt hogy érti? - Nem rossz, edző ő, de túl hosszú ideje van már együtt a csapattal. Másutt 2-3 évenként váltják a szakvezetőket. Talán egy új arc, egy új hang fel tudott volna rázni bennünket is. - Pedig Domokos Mihály is „rázta", hajtotta a lányokat, sokszor tán a kelleténél is hangosakban... - Kár volt a hangerőért, mert mi a játék hevében nem nagyon hallottuk, mit kiabál. - Végleg elköltözik Szegedről? - Á, dehogy! Ha úgy alakulnak itt a dolgok, s ha hívnak, szívesen visszajövök, mert megmondom őszintén, nagyon hiányozni fognak a barátok, maga a város. P. Sándor József