Délmagyarország, 1995. április (85. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-22 / 94. szám

SZOMBAT, 1995. APR. 22. • Pénteki párbeszéd a Sajtóházban A gazdaság kettészakította a társadalmat Rendezett, növekvő és dina­mizáló gazdaságot adott át tény­kedésének eredményeként az Antall-, majd a Boros-kormány - állította Póda Jenő (MDF) honatya. Nőtt az ipari termelés, a magántulajdon aránya megha­ladta az 50 százalékot, az inflá­ciót kordában tartották. A Horn-kormány indulása­kor olyan volt a gazdaság, mint egy tüdőbeteg, melynek arcán pír látszik, mintegy utolsó fel­lángolásként - érzékeltette elté­rő véleményét Fritz Péter (MSZP) országgyűlési képvise­lő. Most a nulláról indulva, egy modern gazdaság épületének felhúzása előtt az alapozással kell kezdeni a sokak számára fájdalmas munkát. A tegnapi Pénteki párbeszéd ezen kiindulópontjairól elru­gaszkodva kiderült: Fritz szerint a legfontosabb a belső egyen­súly megteremtése a stabilizá­ció mentén, lassú növekedéssel, és az államháztartás reformjára építve érhető el; Póda álláspont­jának lényege, hogy gazdasági növekedés árán, a társadalmi békét fenntartva képzelhető el a stabilizáció. BELÜGYEINK 3 Képünkön, balról jobbra: Fritz Péter (MSZP) országgyűlési képviselő, Újszászi Ilona újságíró, Póda Jenő (MDF) honatya. (Fotó: Révész Róbert) A nyilvánosság a Bokros­program egyik lényeges eleme, mégis gyenge a kormány társa­dalmi kommunikációja. Ennek oka Fritz szerint a média, mely­nek - értelmezések helyett - a kormánydöntésekről való kor­rekt tájékoztatás lenne a dolga. Póda szerint a Horn-kormány­nak nem a kommunikációs készség a leggyengébb pontja. hanem a tőkéhez való viszonya, melynek következménye, hogy leállt a privatizáció, vagyis az országba az elmúlt hónapok alatt nem jött be 170 milliárd forint. Fritz állította: a külföldi tőke azért tartotta magát távol az országtól, mert eddig a Horn-kormány sem szüntette meg az államháztartás pazarlá­sát, amit kívülről olyannyira sürgetnek. A rövid távra szóló Bokros-féle megszorító intézke­dések ezt a változást is meg­hozzák, éppen ezért érezhetően pozitív módon változik a tőke Magyarországhoz való viszo­nya. Az állami vagyon folya­matos értékvesztésének tényé­vel, a privatizáció gyorsításának szükségességével egyetértettek. A Dél-Alföld érdekében lob­byznak, pártállástól függetlenül egyetértettek abban, hogy a me­zőgazdaságot támogatni kell. A feketegazdaság kifehérítését lé­nyeges lépésnek tartanák, de míg Fritz szerint kényszeríteni lehet az ottani vállalkozókat az adófizetők táborába, addig Póda szkeptikus, a politikai akaratot kevésnek találja, ha az ellen hat a közgazdasági környezet, pél­dául az elszabadulni látszó in­fláció, mely az egész országot a mélybe ránthatja. A gazdasági folyamatok félelmetes hatásá­nak nevezte mindkét honatya a társadalom kettészakadását: Póda szerint a nyomorgó adófi­zetők és a dőzsölő adócsalók, Fritz szerint a Dunától nyugatra és az attól keletre élők, illetve a letargiában senyvedők és a ba­jokból való kilábalásban hinni tudók táborára. Mert annyi bi­zonyos - mondták egybehang­zóan -: nincs magyar közép­osztály. Sajnos - tette hozzá a tegna­pi Pénteki párbeszédet vezető újságíró: Újszászi Ilona • Hasonló lehetőségeket sze­retnénk kapni, mint a szállo­dák, mert jelenleg jócskán hát­térbe vagyunk szorítva - szö­gezte le Makalicza Lajos, a Magyar Turisztikai Egyesület megyei választmányának veze­tőségi tagja, aki egyébként a szegedi Marika panzió tulajdo­nosa. - Hogy mire gondolok? Ha egy hotelban rendezvényt tartanak, akkor - nagyon he­lyesen - az újságban kiírják a szállodának a nev.ét. Ezzel szemben ha az újságíró egy panzióban készít interjút az ott vendégeskedő világhírű kar­mesterrel vagy neves külföldi cég képviselőjével, akkor a panzió nevét véletlenül se ír­hatja ki, mert az reklámnak mi­nősül. Miért? Mondok más példát. A városba érkezőket KRESZ-táblák vezetik el a szállodákhoz. A panziók szá­mára az önkormányzat ugyan­ezt már nem teszi lehetővé. így gyakorlatilag a nyilvánosságot nehezen kapják meg a panziók. • Szegeden hány panzió lé­tezik, mi kell ahhoz, hogy annak minősítsék? m Panziósok a háttérben Felszálló ágban a családias vendéglátás Megérkezik a vendég a szállodába. A portán megkapja a kulcsát. Beszáll a liftbe, felmegy a harmadikra, megkeresi a szobáját. Ha kísérik - jobb helyeken ez történik -, akkor illik borravalót adnia. A Nyugaton már népszerű panziók esetében más a helyzet. A vendéget az ajtóban kupica itóká­val köszöntik, bemutatják neki a panziót, a szobáját, meg­kérdezik, miben segíthetnek, és ha névnapja van, akkor vi­rággal kedveskednek neki. Kétségtelen, az utóbbi a hangula­tosabb, a családiasabb vendéglátás. - Folyamatosan nyílnak az újak. Úgy gondolom, jelenleg húsz üzemel a városban. Sze­geden legalább ötszobásnak kell lennie, hogy megkapja a panzió minősítést. A szolgálta­tásban alapkövetelmény, hogy a szobában legyen rádió, tele­vízió, telefon, legyen fürdőszo­ba, és biztosítani kell napi egy­szeri étkezést. Külön éttermet 10-15 szoba esetében sem ér­demes, nem éri meg kialakítani. • Milyen árfekvéssel dol­goznak? - A szállodákhoz képest a panzióban egy szoba féláron kapható meg. Főként a szegedi cégekhez üzleti tárgyalásra ér­kezők veszik igénybe ezt a vendéglátási formát. Általában egy-két napot töltenek itt. Saj­nos, a turizmus idáig elkerült bennünket. Ezen úgy próbá­lunk változtatni, hogy a leg­alább három éjszakát itt töltő magyar vendégeknek 20 száza­lékos kedvezményt adunk ára­inkból. • Ahogy elnézem a színes prospektust, az jut eszembe, mégiscsak megélnek vala­hogy a panziósok. Nem is akármilyen színvonalon. - Igaz - válaszolta Makali­cza Lajos. - Az indulás ko­moly erőfeszítést kíván. Ké­sőbb családi vállalkozásként üzeifielnek a panziók. Ha tisz­tességesen dolgozik, akkor tisztes megélhetést várhat tőle az ember. A szegedi húsz pan­zió mintegy kétszáz szobát je­lent. amely fontos tényező a város vendéglátásában. Éppen ezért gondolom úgy, hogy a nyilvánosságnak se lenne szabad a panziósok mellett úgy „elmennie", mint eddig tette. W. F. S. ji mújiBií a ehet jó mélyeket lélegezni. Mert ez egy ilyen évszak. Semmi pihegés, fujtatás, szapora ki s be. Nem tolul az orrba nyirkos köd, száraz és forró levegő. A langyos szellő sodorta édes akácfa-, cseresznyefa- és vadorgona virág illata elnyomja a förtelmes bűzöket és gázokat. A természet ilyenkor legyőzi a posztindusztriális világot, annak minden szennyét és mocskát. A hullámokban érkező illatfelhőtől mint hatalmas virágcsokortól elbódul az ember, és emlékezni és álmodozni kezd. És nem a szívével, és nem az agyával, hanem a tüdejével emlékezik. A Föld „párája" bennem ilyenkor életrekelti a régmúlt idők dolgait. Félek azonban, hogy kódolt illatemlékeim néhány évtized (vagy év?) múlva nem jönnek többé elő, mert már nem lesznek akác- és cseresznyefák meg vadorgona bokrok. Nem lesznek mézédes illatok. Csak szagok lesznek a Földön. Savanyú szag terjeng majd a légben, azt kavarja majd az északkeleti szél. S az édesség, az émelyítő édes­ségszag majd csak a rothadást jelzi. Akkorra az aranyat érő májusi eső minden cseppjében találnak majd kén­molekulát; csupaszon állnak majd az erdők, hal nélküliek lesznek a tavak és a folyók; a drága anyaföld pedig nem ád termést, mert savas lesz az ő öle. S hogy miért nem vízió az) amit most itt leírok? Nos, a négy évvel ezelőtti mérések alapján 1991-ben Európában csak kénből 20 millió (!) tonnányi került a levegőbe. S akkor még a többi szennye­zőanyagról nem is beszéltünk. Í.T e hogy Szegeden maradjunk. Ha valaki látni szeretné L—' a szépség és a pusztulás eklatáns példáját, az sétáljon el a Bérkert utca és a Fogarasi utca között lévő Holt­Maros partjára. Döbbenjen meg, és szagoljon bele a levegőbe. • Játékos vetélke­dőnek álcázva tit­kos tanácskozás kezdődik ma Mát­raszentimrén, a Ho­tel Narádban. Ti­tokzatos hölgyek és urak döntenek szombaton és va­sárnap arról, hogy mennyi DAB árpa­levet enged(j)ünk le a torkunkon a káni­kulai hónapokban. Az utóbbira, vagyis DAB-sörtanácskozás a nyári forróságra, mint az a meghívó­ból kitűnik, az egész napos ima, fohász és egyéb, az afrikai törzsektől azon a földrészen már jól bevált és melegcsinálásra használatos recept a garancia. Szóval a lényeg: vasárnap éjjel, a DAB-bál végén felszáll a sörhab, s megtud­juk. hol és mekkora erővel tör ki néhány hét múlva a hor­dókból, üvegekből a - többek között az Euró Trade, vala­mint a DORT kft. á­ltal forgalmazott ­germán beer. 0. z. Tavaszí leiasz Ezen a héten nyitotta meg teraszát a Sóhordó utcában lévő Osztrák-Magyar Étterem. Papp Jenő üzletvezetőtől meg­tudtuk, hogy - akárcsak az étterem többi helyiségében ­itt is éjjel egy óráig várják a vendégeket, s igény szerint rendezvényeknek, találkozók­nak is helyet adnak. Az egyéb­ként csendes környezetben lé­vő teraszon hétvégenként ci­gánymuzsika várja a betérőket. Sőt, a szomszédban parkolót is üzemeltetnek, ahol a jobb han­gulatban távozók bízvást ott­hagyhatják járműveiket. Az ét­terem különböző helyiségei természetesen arra is lehetősé­get adnak, hogy párhuzamos rendezvényeket szervezzenek. Töröltek egy kormányrendeletet A kormány csütörtökön úgy döntött, hogy hatályon kívül helyezi a termőfölddel rendelke­ző munkanélküliek vállalkozóvá válásának támogatásáról szóló 152/1993. számú kormányren­deletet. Az 1993. október 28-án hozott kormányrendelet tör­lésének indokai között szerepel, hogy igen kevés munkanélküli volt képes eleget tenni azoknak a feltételeknek, amelyek alapján megkaphatták volna a bevezetett 200 ezer forint összegű visszaté­rítendő kamatmentes támoga­tást. • A Makó térségi Víziközmű Kft. ügyvezető igazgatóját, Medgyesi Pált nemrégiben választották meg a Csongrád Megyei Mérnöki Kamara elnökévé. Annak apropóján kértük beszélgetésre, hogy várhatóan a nyáron meg­születik a mérnök kamarai törvény. • Egy, a reflektorfénybe ritkán kerülő szakma ese­tében kivált jogos a kér­dés: miért fontos a ma­gyar mérnök és építész ka­marai törvény mihamara­bbi megalkotása? - A törvénytől azt váijuk, hogy megmenti a magyar mérnökök és építészek presz­tízsét és identitását. Pillanat­nyilag ugyanis az a helyzet, hogy az elmúlt években meg­született a gazdasági kama­rákról szóló törvény, melynek értelmében a vállalkozó mér­nökök, tervezők, szakértők egy gazdasági kamarába tar­toznak a kereskedőkkel, ipa­rosokkal. Ez a tény hátrányos helyzetbe hozta a mérnök- és építésztársadalmat. Az egyik probléma tehát az identitás kérdése, a másik, hogy a ma­gyar jogrendszerben lekezelt a mérnöktársadalom azáltal, hogy besorolták az ipari és kereskedelmi kamara 12 osz­KÉRDÉS A születés előtt álló kamarai törvényről tálya közül valamelyikbe. Ép­pen azért lenne fontos a mér­nökkamarai törvény megszü­letése, hogy ne oldódhasson fel a mérnöktársadalom más gazdasági kamarákban. • A mérnöki kamara léte­zik, hiszen akkor nem be­szélgethetnénk kamarai elnöki minőségében Ön­nel. Mi a különbség a mostani és a törvénnyel szabályozott mérnöki ka­mara között? - Most köztestületként, társadalmi szervezetként mű­ködünk, nem pedig hivatás­rendi kamaraként, mint aho­gyan ez már az orvos-, a gyógyszerész-, az ügyvédtár­sadalomban működik. A je­lenlegi kamara bizonyos jo­gokat, feladatokat átvállal az államtól, és önigazgatás for­májában megold. Ilyen töb­bek között az etikai problé­mák rendezése, a szakmai fej­lődés előmozdítása, informá­ciós bázis megteremtése, és nem utolsósorban a mérnök­társadalom megélhetésének biztosítása. • Ma mire van jogosítvá­nya a még köztestületiként működő kamarának? - A mérnökkamara Csong­rád megyei csoportja - sze­rénytelenség nélkül mondha­tom - a legjobban működő kamarai csoport az ország­ban. Vannak olyan területek, amelyeken mindenkit meg­előzünk, ide tartozik, hogy mi nyújtunk már olyan szolgál­tatásokat, amiket csak hiva­tásrendi kamaraként szol­gáltathatnánk. Létrehoztuk a műszaki könyvtárat, amelybe Medgyesi Pál átmentettük a mérnöktársada­lom javára azokat az óriási értékű műszaki dokumentá­ciókat, könyveket, amelyeket például a Délép és hasonló nagyvállalatok a korábbi évti­zedekben felhalmoztak. A könyvtár közkönyvtári funk­ciókat is ellát. A Nemzetközi Mérnökszövetség kiadványai magyar fordításban már ren­delkezésre állnak e könyvtár­bán, és megvásárolhatók. Az, hogy ennyi szolgáltatást tu­dunk nyújtani, köszönhető a pszonzorainknak, valamint az Országos Műszaki és Fej­lesztési Bizottságnak, és a Soros-alapítványnak, ahon­nan igen komoly összegeket kaptunk. K. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom