Délmagyarország, 1995. április (85. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-21 / 93. szám

PÉNTEK, 1995. ÁPR. 21. A HELYZET 7 Vakvágányon csattog a sztrájkvonat? Az elmúlt hat esztendő sztrájktörténelmén végigaraszolva kiderül, harmincnégy alkalommal került sor munkabeszüntetésre. s a vasutasok „vezetnek" hét sztrájkkal. A furcsa toplistán ott vannak még a buszvezetők és a bányászok. A közlekedési ágazat így azután dobogós helyen vézett, a nehézipar előtt. Nem véletlen, hogy így alakult a kép: egyrészt a MÁV évek óta komoly gondokkal küzd, másrészt ez az a terület, ahol százezreket lehet sakkban tartani, kikényszeríteni a kedvező döntést, különben „mozgáskorlátozott" ország maradunk. Csak éppen a vasút elmúlt évi teljesítményei ehhez semmilyen racionális alapot nem adnak. A tét most sem kicsi - 300 milliós állami támogatás mellett is a szakadék szélén tántorog a magyar vasút. Az utaslétszám 31 százalékét, a szállított áruk mennyiségének 59 százalékát veszítette el az elmúlt évtizedben a MÁV. Ezenközben az alkalmazottak létszáma mindössze háromnegyedére apadt. Furcsa, de az átlagkeresetek alakulását is figyelve kiderül, a vasutasok jövedelme jócskán meghaladja a gyógyító orvosokét és a gyermekeket nevelő pedagógusokét. A mozdonyvezetők - a vasút „elit" alkalmazottai - 48 ezer 324 forintos átlagkeresetükkel minden bizonnyal még a több diplomások „csapatában" is az élbolyhoz tartoznának. Miről van szó valójában? A vasútnál most jött el az az idő. ami a gazdaság jó néhány szegletében már lejátszódott. A tehetetlenségi erő a végéhez ért - váltani kell! Szemléletet elsősorban és gazdálkodási metódust. Az állami zseb kimerülőben. így azután támogatásból nem lehet tovább élni. A két grafikon meredek lejtői és emelkedői alapos ellentmondást takarnak: növekvő bérek az egyik oldalon és zuhanásszerű teljesítmény a másikon. Ezen pedig a sztrájk sem segít. Sőt! Szakértők szerint naponta 89 millió forinttal rontja a sztrájk a MÁV eredményét. R. G. Hol mennyi? A tegnap óta tartó vasutassztrájkot szervező szakszervezetek akár csalódottak is lehetnek. Az előzetes bejelentésekkel szemben miszerint a vasutasok egységesen támogatják a megmozdulást - igen csak „mellé kalapáltak" az érdekvédelmi szerveztek. A vasutasok csaknem 80 százaléka írásban nyilatkozott arról, hogy dolgozni és nem sztrájkolni szeretne. Országrészenként is eltérő a sztrájk támogatottsága. Szegeden a vasúti dolgozók közel 78 százaléka nem vesz részt a sztrájkban. Tegnap 4158-an jelentkeztek munkára az igazgatóság területén. Még a síneket is befestik • Tegnap Szegedről a megszokott 75 vonat helyett csupán 12 „pöfögött" ki és be. Az állomás általában kihalt volt, takarítással, csinosítással szorgoskodtak az alkalmazottak. Festették a biztonsági sávot, mosták az ablakokat - a tisztábban látás érdekében. És hogy tisztábban lássan a kívülálló is nem árt tudni, még egyszer összefoglalni, mi is vezetett a sztrájkhoz. A 70 ezer vasutasból mintegy 10 ezernek - masinisztáknak, kalauzoknak, forgalmistáknak - létkérdés a kollektív szerződés, amely március vége óta nem létezik. Már pedig így veszélybe kerül az a pótlék, amelyet az üres, várakozással töltött órákért kaptak eddig. Ez a gyakorlatban 3-6 ezer forintot jelent havonta. A MÁVnak pedig tízmilliókat. Hajnali 5 előtt indult a nyolc kocsiból álló szerelvény 65-70 (!) utassal Szegedről Budapest Takarításra is jut idő. (Schmidt Andrea) takarékon Tizenkettő bizony „pöfögve" ment A vasutasok fegyelmezett társaság. Ha a sztrájk mellett is döntött a dolgozó, a szegedi területi igazgatóságnál a 0 órára, sztrájk kezdésre vezényelt 758 vasutas közül valamennyi megjelent munkahelyén, más kérdés, hogy 56 százalékuk vette fel a munkát. A százalékos arány persze a nap folyamán változott, az arányokat tekintve reggeltől egyre többen maradtak ki a sztrájkból. irányába. Máskor tízszer ennyien váltanak jegyet. Vagy lemondtak az útról, vagy más megoldást választottak. A sajtó, a vasút saját tájékozatása megtette a magáét, mivel egyetlen utas sem ment ki potyára az állomásra. - Reggel 8-ig a szolgálatra vezényelt 154 kolléga közül 137-en jelezték, hogy nem kívánnak sztrájkolni - magyarázta Darvas Tibor állomásfőnök. - A sztrájkolok itt töltenek 4 órát, utána haza mennek, a többieknek pedig találunk valamilyen hasznos elfoglaltságot. Egy félreértést szeretnék eloszlatni! Semmiféle retorzió nem jár azért, ha valaki sztrájkol és semmi előnyt nem remélhetnek azok, akik munkára jelentkeztek. Szeretném megköszönni az utasoknak a türelmet, a megértést, amit személyesen tapasztalhattunk, illetve telefonon jeleztek nekünk. • Nem tűnik sikeresnek a sztrájk, hiszen a többség dolgozik... - A sikert nem azon kell lemérni, hogy hányan sztrájkolnak - vélekedett Szabó Pál, a szakszervezet tagozatveA

z egyik MÁV-vezető azt mondta pár nappal ezelőtt, hogy csütörtökön csak az induljon el vonattal, akinek halaszthatatlan dolga van, vagy aki kalandra vágyik. Nohát, akkor kalandra fel! - határoztam el magam. A sztrájkmenetrend szerint a főváros felé Szegedről hajnal négy ötvenkor indul a vonat. Kedves személyszállító jószág, tudják, amire azt mondják, minden második fánál megáll. A Nagyállomáson a szokásos kép: álmos vasutasok, félhomály, padokon, asztalokon alvó polgárok. Terveim szerint inkognitóban utaztam volna egy darabon, aztán vissza, mert így nagyobb az esélyem egy reális hangulatjelentésre. Felhajtottam farmerkabátom gallérját, s határozott léptekkel indultam a vonatajtó felé, mikor egyszer csak a szegedi MÁV-sajtófőnök köszönt rám. Ezután bemutatott az állomásfőnöknek, s egy-két szakszervezeti vezetőnek. Hát ennyit az inkognitóról, gcffidoltam. majd emlékül egy szakszervezeti tollat és egy kulcstartót kaptán. Utóbbira azt írták: „A biztos munkahely kulcsa". Jobb híján rátettem a lakáskulcsomat. A hajnali vonaton rendszerint négyen-öten kezdik meg az utazást, most azonban voltunk vagy hetvenen. Kevés szó esett a kocsikban, talán álmosak voltak az emberek, talán közömbösek. Annyit azonban a szomszédban ülő szatymazi kerttulajdonosoktól megtudtam, hogy még az indulás előtt valami újságíró beszélgetett az állomásfőnökkel. (Az inkognitó, ugye?) Kiskunfélegyházáig jó egy órás volt az út, ahogy kelt fel a nap, úgy eredt meg az emberek nyelve. Nénik és bácsik, diákok és vasutasok vitatták a dolgokat. „Hadd sztrájkoljanak!" - mondták sokan, mások viszont a korai kelést, és a kiszámíthatatlan közlekedést sérelmezték. „Ha lekésem a délutáni vonatot, jöhetek haza gyalog" - mondta egy hölgy. Kihalt, üres állomásokon, megállóhelyeken zavarta meg a csendet a sztrájktörő vonat. Kiskunfélegyházán útjára engedtem a járatot, hisz hosszú út áll még előtte. A kunsági város állomásán egy kedves pénztáros néni világosított fel, hogy az ellenjárat másfél óra múlva ér ide, addig üdítő lesz egy kis séta. A megyei napilap, a Petőfi Népe meglehetősen szűkszavúan tájékoztatott a sztrájkról, viszont fotót közölt a francia postások munkabeszüntetéséről. Félegyházán is türelmesek voltak az emberek, talán a legdühösebb egy vasutas volt. Őt az bosszantotta, hogy így csak későn ér haza, Vigyázz, ha nem jön a vonat! Éppen időben sztrájkolnak a vasutasok. Ha még egy kicsit várnak, a Horn-kormány fölszedi az országban az összes sínt, és a vasutasoknak nincs miért nem dolgozniuk. Horn Gyula, amikor hatalomra jutott, világhírű drótvágó ollóját azonnal sínfelszedő gépre cserélte - konkrét és jelképes értelemben egyaránt. Nem lesz Expo. Nem les/ útépítés, de ha így folytatódik, vasúti közlekedés sem lesz. Nem lesz családi pótlék, múlik a gyed, lesz azonban egyetemi tandíj, s lesznek más rejtett-nyílt áremelések, és adók. amelyekről nyugodtan állíthatjuk, hogy már nem is adók, hanem a szimpla pénzelvonás különféle módozatai. Hogy a kaliberben Horn Gyulához mérhető egykori Für Lajost fordítsam ki a szemléletesség érdekében: a Horn-kormány szociálisan épp olyan érzékeny lett. mint a Horthy-korszak bármelyik kormánya, azzal a nem kis többlettel, hogy szétzülleszti a munkásokat, a parasztokat, és a magyar középosztálycsírákat is a megsemmisülés felé taszigálja. A most regnáló kormány pontosan olyan, mint az a gondnok, amelyik sorra járja a rábízott épület termeit, szobáit, mindenütt leoltogatja a villanyokat, kikapcsolja a fűtést, és azt várja, hogy ettől jó legyen. Vasutassztrájk, sztrájk az. egészségügyben, elégedetlen pedagógusok... A helyzet paradoxona pedig az, hogy Hornék eközben azon a hallatlan nagy tömegen ütik a legnagyobbat, amelyik ma Magyarországon egyáltalán nem képes változni és változtatni, fejlődni, és irányt venni bármilyen csekélyke jövő felé. Ez a tömeg választotta be Hornékat ilyen aránytalan mértékben a hatalomba, abban bízva, hogy a kormány ú jra eltartási szerződést köt velük, mint a hatvanas-hetvenes évtizedben. Ez a tömeg az, amelyik mostmár belátja talán: a mostani kommunisták már nem azok a régi kommunisták, akiket még kötött a szociális hamuka, akik olykor kénytelenek voltak betartani az ígéreteiket. A mostaniakat nem köti semmi, és nem választóik dajkamesékbe illő vágyai irányítják őket. hanem a pucér hatalomvágy. Zelei Miklós zetóje a lényeg: áll a szolgáltatás, ezzel nyomás gyakorolható a munkáltatóra. Egyébként sokkal többen szimpatizálnak a munkabeszüntetéssel, mint ahányan csatlakoznak hozzá. A vasutasok nagy része a létminimum alatt él, nem engedheti meg magának, hogy akár csupán 1-2 napos béréről is lemondjon. A rókusi pályaudvaron a 28 vasutas közül csupán egy döntött a sztrájk mellett, a többiek munkára készek voltak. - A magam nevében beszélek, de bizonyára a kollégáim is úgy gondolják, az egész ország nehéz helyzetben van, így a MÁV is - fejtette ki véleményét az állomásfőnök, Kenderessy Szabó Péter. Csak a bevétel után lehet bért fizetni. Természetesen mindenkinek fontos, hogy legyen kollektív szerződés. De, nem szerencsés olyankor sztrájkolni, amikor éppen felfutóban van a forgalom. Jópofa sztori minden alkalommal születik, sztrájk idején is akadt. Tegnap hajnali 5-kor teljesen elnéptelenedett a szegedi állomás máskor zajos csarnoka. Egyetlen férfi téblábolt a peronon. Miben segíthetünk? - kérdezték tőle. Mire ó: - Nem vagyok idevalósi. Beutalóm van. Árulják már el, hogy hogyan juthatok el Nagyfára! Igaz, nagyfai „beutalóval" még sztrájk idején sem illik elkésni. V. Fekete Sándor holott jöhetett volna motorral is, az akkor megy, ha berúgják, s nincsenek jogai. Egyébként nem sztrájkolt mindenki: egy néni rutinos mozdulatokkal söpörte össze a csikkeket. A vonatom késett, előre láthatólag húsz percet. Húsz perc elteltével percre pontosan befutott, mert azért sztrájk ide, sztrájk oda, a vasútnál első a pontosság. Azért a késésből az utasoknak is elegük volt, nekik nem kollektív szerződésekből a világ. Valószínűleg a dorozsmai kamionterminálra várakozó sofőrök sem lelkesedtek a munkabeszüntetés miatt, hiszen ezzel ók is kényszerpihenőre ítéltettek. Vagy huszonöt kamion álldogált egymás mellett a parkolóban. A vonat fél órás késéssel befutott, de szerencsére senki sem késte le a csatlakozását. A nyúzott arcú utasokat pedig tévékamerák, fényképezőgépek, újságírók fogadták - az inkongnitó teljes hiányában. Aiató László Sínen vagyunk IH Legalább tizen vannak egy csoportban, kivétel nélkül nők. Gyulán szállnak fel a vonatra, a sztrájk előestéjén. A jelekhői ítélve az egészség- és az oktatásügyben dolgozhatnak, elejtett szavaik erre utalnak. Azt taglalják, hogy másnap miként jutnak majd haza, Békéscsabára. Egymás szavába vágva ecsetelik a lehetőségeket: busz, autós kollégák, taxi... Egyik hölgy autóstoppal tér majd haza. Ez, mint mondja, komoly elhatározása, ebből nem enged. Társai igyekeznek meggyőzni: veszélyes, hiszen az autósok azt is gondolhatják, hogy „azért" áll az út szélén... Gondoljanak, amit akarnak, így a hölgy, ha „arra " is sor kerül, megfizettetem! Legalább megtérül a bérletem, amit különben úgy sem térítenek meg... Békéscsabán a vasútállomás alagsori sörözőjében a nagy meleg és a várható sztrájk a téma. Azt próbálják megjósolni, hogy mennyien vesznek majd részt a munkabeszüntetésben. Egyesek 90, mások csak 80 százalékot jósolnak, de abban egyöntetűek, hogy tömeges lesz a megmozdulás. Mígnem egyik, eddig hallgatagon szemlélődő és sörét kortyolgató munkaruliús atyafi is hozzászól: EH ugyan beállok a sorba, veletek leszek, de attól félek, Itogy ha olyan tömeges lesz a sztrájk, mint azt tijelzitek, akkor hamarosan sínen lehetünk mindannyian... 4 társak kérdő tekintetét láh a, a mnnkászuhhonyos csak ennyit mond: - Fejjel a sínen, hajtársak... Aztán nagyot kortyolt a sörből. K. F.