Délmagyarország, 1995. április (85. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-21 / 93. szám

PÉNTEK, 1995. ÁPR. 21. A HELYZET 7 Vakvágányon csattog a sztrájkvonat? Az elmúlt hat esztendő sztrájktörténelmén végig­araszolva kiderül, har­mincnégy alkalommal került sor munkabeszün­tetésre. s a vasutasok „vezetnek" hét sztrájkkal. A furcsa toplistán ott vannak még a buszve­zetők és a bányászok. A közlekedési ágazat így azután dobogós helyen vézett, a nehézipar előtt. Nem véletlen, hogy így alakult a kép: egy­részt a MÁV évek óta komoly gondokkal küzd, másrészt ez az a terület, ahol százezreket lehet sakkban tartani, kikény­szeríteni a kedvező dön­tést, különben „mozgás­korlátozott" ország ma­radunk. Csak éppen a vasút elmúlt évi telje­sítményei ehhez sem­milyen racionális alapot nem adnak. A tét most sem kicsi - 300 milliós állami támogatás mellett is a szakadék szélén tán­torog a magyar vasút. Az utaslétszám 31 száza­lékét, a szállított áruk mennyiségének 59 száza­lékát veszítette el az el­múlt évtizedben a MÁV. Ezenközben az alkal­mazottak létszáma mind­össze háromnegyedére apadt. Furcsa, de az átlagkeresetek alakulását is figyelve kiderül, a vas­utasok jövedelme jócskán meghaladja a gyógyító orvosokét és a gyer­mekeket nevelő pedagó­gusokét. A mozdonyve­zetők - a vasút „elit" al­kalmazottai - 48 ezer 324 forintos átlagkerese­tükkel minden bizonnyal még a több diplomások „csapatában" is az él­bolyhoz tartoznának. Miről van szó va­lójában? A vasútnál most jött el az az idő. ami a gazdaság jó néhány szeg­letében már lejátszódott. A tehetetlenségi erő a végéhez ért - váltani kell! Szemléletet elsősor­ban és gazdálkodási me­tódust. Az állami zseb kimerülőben. így azután támogatásból nem lehet tovább élni. A két gra­fikon meredek lejtői és emelkedői alapos ellent­mondást takarnak: nö­vekvő bérek az egyik oldalon és zuhanásszerű teljesítmény a másikon. Ezen pedig a sztrájk sem segít. Sőt! Szakértők sze­rint naponta 89 millió forinttal rontja a sztrájk a MÁV eredményét. R. G. Hol mennyi? A tegnap óta tartó vas­utassztrájkot szervező szak­szervezetek akár csalódot­tak is lehetnek. Az előzetes bejelentésekkel szemben ­miszerint a vasutasok egysé­gesen támogatják a meg­mozdulást - igen csak „mel­lé kalapáltak" az érdekvé­delmi szerveztek. A vasuta­sok csaknem 80 százaléka írásban nyilatkozott arról, hogy dolgozni és nem sztráj­kolni szeretne. Országré­szenként is eltérő a sztrájk támogatottsága. Szegeden a vasúti dolgozók közel 78 százaléka nem vesz részt a sztrájkban. Tegnap 4158-an jelentkeztek munkára az igazgatóság területén. Még a síneket is befestik • Tegnap Szegedről a megszo­kott 75 vonat helyett csupán 12 „pöfögött" ki és be. Az állo­más általában kihalt volt, ta­karítással, csinosítással szor­goskodtak az alkalmazottak. Festették a biztonsági sávot, mosták az ablakokat - a tisz­tábban látás érdekében. És hogy tisztábban lássan a kívülálló is nem árt tudni, még egyszer összefoglalni, mi is vezetett a sztrájkhoz. A 70 ezer vasutasból mint­egy 10 ezernek - masiniszták­nak, kalauzoknak, forgalmis­táknak - létkérdés a kollektív szerződés, amely március vége óta nem létezik. Már pedig így veszélybe kerül az a pótlék, amelyet az üres, várakozással töltött órákért kaptak eddig. Ez a gyakorlatban 3-6 ezer fo­rintot jelent havonta. A MÁV­nak pedig tízmilliókat. Hajnali 5 előtt indult a nyolc kocsiból álló szerelvény 65-70 (!) utassal Szegedről Budapest Takarításra is jut idő. (Schmidt Andrea) takarékon Tizenkettő bizony „pöfögve" ment A vasutasok fegyelmezett társaság. Ha a sztrájk mel­lett is döntött a dolgozó, a szegedi területi igazgatóságnál a 0 órára, sztrájk kezdésre vezényelt 758 vasutas közül valamennyi megjelent munkahelyén, más kérdés, hogy 56 százalékuk vette fel a munkát. A százalékos arány persze a nap folyamán változott, az arányokat tekintve reggeltől egyre többen maradtak ki a sztrájkból. irányába. Máskor tízszer ennyien váltanak jegyet. Vagy lemondtak az útról, vagy más megoldást választottak. A sajtó, a vasút saját tájékozatása megtette a magáét, mivel egyetlen utas sem ment ki potyára az állomásra. - Reggel 8-ig a szolgálatra vezényelt 154 kolléga közül 137-en jelezték, hogy nem kívánnak sztrájkolni - magya­rázta Darvas Tibor állomás­főnök. - A sztrájkolok itt töl­tenek 4 órát, utána haza men­nek, a többieknek pedig talá­lunk valamilyen hasznos elfog­laltságot. Egy félreértést sze­retnék eloszlatni! Semmiféle retorzió nem jár azért, ha va­laki sztrájkol és semmi előnyt nem remélhetnek azok, akik munkára jelentkeztek. Szeret­ném megköszönni az utasok­nak a türelmet, a megértést, amit személyesen tapasztal­hattunk, illetve telefonon je­leztek nekünk. • Nem tűnik sikeresnek a sztrájk, hiszen a többség dolgozik... - A sikert nem azon kell lemérni, hogy hányan sztráj­kolnak - vélekedett Szabó Pál, a szakszervezet tagozatve­A z egyik MÁV-vezető azt mondta pár nappal ez­előtt, hogy csütörtökön csak az induljon el vonattal, akinek halaszthatatlan dolga van, vagy aki kalandra vágyik. Nohát, akkor kalandra fel! - határoz­tam el magam. A sztrájkmenet­rend szerint a főváros felé Szegedről hajnal négy ötven­kor indul a vonat. Kedves sze­mélyszállító jószág, tudják, amire azt mondják, minden második fánál megáll. A Nagy­állomáson a szokásos kép: álmos vasutasok, félhomály, padokon, asztalokon alvó pol­gárok. Terveim szerint inkog­nitóban utaztam volna egy darabon, aztán vissza, mert így nagyobb az esélyem egy reális hangulatjelentésre. Felhajtot­tam farmerkabátom gallérját, s határozott léptekkel indultam a vonatajtó felé, mikor egyszer csak a szegedi MÁV-sajtófő­nök köszönt rám. Ezután be­mutatott az állomásfőnöknek, s egy-két szakszervezeti veze­tőnek. Hát ennyit az inkognitó­ról, gcffidoltam. majd emlékül egy szakszervezeti tollat és egy kulcstartót kaptán. Utóbbira azt írták: „A biztos munkahely kulcsa". Jobb híján rátettem a lakáskulcsomat. A hajnali vonaton rendsze­rint négyen-öten kezdik meg az utazást, most azonban vol­tunk vagy hetvenen. Kevés szó esett a kocsikban, talán álmo­sak voltak az emberek, talán közömbösek. Annyit azonban a szomszédban ülő szatymazi kerttulajdonosoktól megtud­tam, hogy még az indulás előtt valami újságíró beszélgetett az állomásfőnökkel. (Az inkog­nitó, ugye?) Kiskunfélegyhá­záig jó egy órás volt az út, ahogy kelt fel a nap, úgy eredt meg az emberek nyelve. Nénik és bácsik, diákok és vasutasok vitatták a dolgokat. „Hadd sztrájkoljanak!" - mondták sokan, mások viszont a korai kelést, és a kiszámíthatatlan közlekedést sérelmezték. „Ha lekésem a délutáni vonatot, jöhetek haza gyalog" - mondta egy hölgy. Kihalt, üres állomásokon, megállóhelyeken zavarta meg a csendet a sztrájktörő vonat. Kiskunfélegyházán útjára en­gedtem a járatot, hisz hosszú út áll még előtte. A kunsági város állomásán egy kedves pénztá­ros néni világosított fel, hogy az ellenjárat másfél óra múlva ér ide, addig üdítő lesz egy kis séta. A megyei napilap, a Pe­tőfi Népe meglehetősen szűk­szavúan tájékoztatott a sztrájk­ról, viszont fotót közölt a francia postások munkabe­szüntetéséről. Félegyházán is türelmesek voltak az emberek, talán a legdühösebb egy vas­utas volt. Őt az bosszantotta, hogy így csak későn ér haza, Vigyázz, ha nem jön a vonat! Éppen időben sztrájkolnak a vasutasok. Ha még egy kicsit várnak, a Horn-kor­mány fölszedi az országban az összes sínt, és a vasuta­soknak nincs miért nem dol­gozniuk. Horn Gyula, amikor hata­lomra jutott, világhírű drót­vágó ollóját azonnal sínfel­szedő gépre cserélte - konk­rét és jelképes értelemben egyaránt. Nem lesz Expo. Nem les/ útépítés, de ha így folytatódik, vasúti közlekedés sem lesz. Nem lesz családi pótlék, múlik a gyed, lesz azonban egyetemi tandíj, s lesznek más rejtett-nyílt ár­emelések, és adók. amelyek­ről nyugodtan állíthatjuk, hogy már nem is adók, ha­nem a szimpla pénzelvonás különféle módozatai. Hogy a kaliberben Horn Gyulához mérhető egykori Für Lajost fordítsam ki a szemléletesség érdekében: a Horn-kormány szociálisan épp olyan érzékeny lett. mint a Horthy-korszak bármelyik kormánya, azzal a nem kis többlettel, hogy szétzülleszti a munkásokat, a parasztokat, és a magyar középosztály­csírákat is a megsemmisülés felé taszigálja. A most regnáló kormány pontosan olyan, mint az a gondnok, amelyik sorra járja a rábízott épület termeit, szo­báit, mindenütt leoltogatja a villanyokat, kikapcsolja a fűtést, és azt várja, hogy ettől jó legyen. Vasutassztrájk, sztrájk az. egészségügyben, elégedetlen pedagógusok... A helyzet paradoxona pe­dig az, hogy Hornék eközben azon a hallatlan nagy töme­gen ütik a legnagyobbat, amelyik ma Magyarországon egyáltalán nem képes változ­ni és változtatni, fejlődni, és irányt venni bármilyen cse­kélyke jövő felé. Ez a tömeg választotta be Hornékat ilyen aránytalan mértékben a hata­lomba, abban bízva, hogy a kormány ú jra eltartási szerző­dést köt velük, mint a hat­vanas-hetvenes évtizedben. Ez a tömeg az, amelyik mostmár belátja talán: a mos­tani kommunisták már nem azok a régi kommunisták, akiket még kötött a szociális hamuka, akik olykor kényte­lenek voltak betartani az ígéreteiket. A mostaniakat nem köti semmi, és nem választóik dajkamesékbe illő vágyai irá­nyítják őket. hanem a pucér hatalomvágy. Zelei Miklós zetóje a lényeg: áll a szol­gáltatás, ezzel nyomás gyako­rolható a munkáltatóra. Egyéb­ként sokkal többen szimpa­tizálnak a munkabeszüntetés­sel, mint ahányan csatlakoznak hozzá. A vasutasok nagy része a létminimum alatt él, nem engedheti meg magának, hogy akár csupán 1-2 napos béréről is lemondjon. A rókusi pályaudvaron a 28 vasutas közül csupán egy dön­tött a sztrájk mellett, a többiek munkára készek voltak. - A magam nevében be­szélek, de bizonyára a kol­légáim is úgy gondolják, az egész ország nehéz helyzetben van, így a MÁV is - fejtette ki véleményét az állomásfőnök, Kenderessy Szabó Péter. ­Csak a bevétel után lehet bért fizetni. Természetesen min­denkinek fontos, hogy legyen kollektív szerződés. De, nem szerencsés olyankor sztráj­kolni, amikor éppen felfutóban van a forgalom. Jópofa sztori minden alka­lommal születik, sztrájk idején is akadt. Tegnap hajnali 5-kor teljesen elnéptelenedett a sze­gedi állomás máskor zajos csarnoka. Egyetlen férfi téb­lábolt a peronon. Miben se­gíthetünk? - kérdezték tőle. Mire ó: - Nem vagyok ideva­lósi. Beutalóm van. Árulják már el, hogy hogyan juthatok el Nagyfára! Igaz, nagyfai „beutalóval" még sztrájk idején sem illik elkésni. V. Fekete Sándor holott jöhetett volna motorral is, az akkor megy, ha berúgják, s nincsenek jogai. Egyébként nem sztrájkolt mindenki: egy néni rutinos mozdulatokkal söpörte össze a csikkeket. A vonatom késett, előre látha­tólag húsz percet. Húsz perc elteltével percre pontosan be­futott, mert azért sztrájk ide, sztrájk oda, a vasútnál első a pontosság. Azért a késésből az utasoknak is elegük volt, nekik nem kollektív szerződésekből a világ. Valószínűleg a dorozs­mai kamionterminálra várako­zó sofőrök sem lelkesedtek a munkabeszüntetés miatt, hi­szen ezzel ók is kényszerpi­henőre ítéltettek. Vagy huszon­öt kamion álldogált egymás mellett a parkolóban. A vonat fél órás késéssel befutott, de szerencsére senki sem késte le a csatlakozását. A nyúzott arcú utasokat pedig tévékamerák, fényképező­gépek, újságírók fogadták - az inkongnitó teljes hiányában. Aiató László Sínen vagyunk IH Legalább tizen vannak egy csoportban, kivétel nélkül nők. Gyulán szállnak fel a vonatra, a sztrájk előestéjén. A jelekhői ítélve az egészség- és az oktatás­ügyben dolgozhatnak, elej­tett szavaik erre utalnak. Azt taglalják, hogy másnap miként jutnak majd haza, Békéscsabára. Egymás sza­vába vágva ecsetelik a lehetőségeket: busz, autós kollégák, taxi... Egyik hölgy autóstoppal tér majd haza. Ez, mint mondja, komoly elhatározása, ebből nem enged. Társai igyekeznek meggyőzni: veszélyes, hi­szen az autósok azt is gon­dolhatják, hogy „azért" áll az út szélén... Gondoljanak, amit akarnak, így a hölgy, ha „arra " is sor kerül, megfizettetem! Legalább megtérül a bérletem, amit különben úgy sem térítenek meg... Békéscsabán a vasút­állomás alagsori sörözőjé­ben a nagy meleg és a várható sztrájk a téma. Azt próbálják megjósolni, hogy mennyien vesznek majd részt a munkabeszüntetés­ben. Egyesek 90, mások csak 80 százalékot jósolnak, de abban egyöntetűek, hogy tömeges lesz a megmoz­dulás. Mígnem egyik, eddig hallgatagon szemlélődő és sörét kortyolgató munka­ruliús atyafi is hozzászól: ­EH ugyan beállok a sorba, veletek leszek, de attól félek, Itogy ha olyan tömeges lesz a sztrájk, mint azt tijelzitek, akkor hamarosan sínen lehetünk mindannyian... 4 társak kérdő tekintetét láh a, a mnnkászuhhonyos csak ennyit mond: - Fejjel a sí­nen, hajtársak... Aztán nagyot kortyolt a sörből. K. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom