Délmagyarország, 1995. április (85. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-20 / 92. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. APR. 20. Egy szál rózsa helyett Szombaton este ismét megtörtént a Csoda. Nem világraszóló, nem az újságok címoldalán megjelenő, nem a Híradóba felvett. Csupán a szívünket megérintő, az agyunkba bevésendő, az el nem felejthető. Mert mai világunkban nem csoda-e, ha a fülünket, a szemünket, egész életünket elöntő, sokkoló hír- és reklámözönben, a jövő bizonytalanságát napról napra belénk sulykoló nyilatkozatok közepette megállunk egy percre, egy órára, és ünneplőbe öltözött szfvvel és lélekkel, beülünk a színházba, ahol sikerül elfelejtenünk mindent a hétköznapok zagy vaságából. A Pillangókisasszonyt láthattuk, hallhattuk szombaton este. Ritkán, egyre ritkábban éri az embert olyan élmény, hogy összeszorul a szfve, és már a könnyeket sem szégyelli. Mert ez az. előadás ilyan volt. Hiteles, pontos, igazi csapatmunka. Frankó Tündét az. Isten is Pillangókisasszonynak teremtette, Busa Tamás igazi diplomataként játszotta a konzult, Szonda Éva a tőle meg-. szokott alázattal alakította Suzukit, Vajk György pedig hiteles jenki viiágfiként jelent meg a színpadon. Magyarul énekeltek, ami véleményem szerint külön pozitívum, mert lehet, hogy minden opera eredeti nyelven előadva a legtökéletesebb, de nagyon kevés operarajongó ismeri a szöveget annyira részletesen és pontosan, hogy mindig, minden részletről értené, miről szól. Pedig a részletek, az apró megjegyzések („poénok") ebben az operában ugyanolyan jelentéssel bírnak, mint egy Shakespearedarabban. S habár a zenében Puccini minden gondolatnak saját motívumot adott, ahhoz, hogy ezek felismerhetők legyenek, kell a magyar szöveg! Kedves rendezők, kedves operaénekesek, nagyon kérem, énekeltessenek, énekeljenek operát magyarul, hogy érthessük jobban a zenét! Lemezen megvásárolni úgysem lehet magyarul énekelt, nem magyar szerzőtől származó operát. Mitől tetszett az előadás? Attól, hogy hiteles volt. Pillangókisasszony valóban törékeny termetű, de sziklaszilárdan erős lelkű, gyönyörű fiatal teremtés. Gondoltak-e vajon arra, hogy a Pillangókisasszonyok itt élnek közöttünk? Buszra várva, gyereket cipelve, munkahelyen vagy otthon, kiszolgáltatva anyagiaknak és érzelmieknek. De a kiszolgáltatottság és megcsalatottság nemtől és kortól független. Amit segíteni tudunk, nagyon kevés, de vajon észrevesszük-e egyáltalán őket? Sajnos, egész világunk éppen ellenkező irányba halad, nem az empátiát, hanem az önzést, a „Magadnak élj!" szemléletet erősíti. Jómagam sokszor elgondolkodom, mire neveljem inkább gyermekeimet, melyikkel ártok inkább nekik? Hiszen a másikra való odafigyelés, a másoknak élés sohasem vezet tudományos, szakmai vagy anyagi sikerhez. Azért tetszett az előadás, mert gondolatokat ébresztett. A gondolatpatakok messzire folynak, és Puccini operájához már esetleg semmi közük, de egyről ezek közül még hadd szóljak. Ha ebben az országban mindenki így tenné a dolgát, ahogy a szegedi operatársulat és a zenekar tagjai, akkor itt igazi Kánaán lenne. Mit rontunk el? Vagy nem is az énekes. a pedagógus, a bolti eladó, a buszsofőr dolgozik rosszul, hanem odafönn van valami baj? Kedves Frankó Tünde, kedves Szonda Éva, kedves Busa Tamás és mindannyian, akik e Csodában közreműködtek színpadon és színpad mögött, zenekari árokban, rendezőként, díszlet- és jelmeztervezőként, világosttóként, köszönet az előadásért! Szívünkbe zártuk és megőrizzük. Rózsa helyett fogadják ezt a pár szürke köszönő szót. Bérezi Tamás KAPCSOLATOK 11 • Uasútrongálók Szeneskályha a síneken Az utóbbi időben megszaporodott a vasúti berendezésekkel, tárgyakkal és a közlekedő vonatokkal szembeni merényletek száma. E cselekmények elkövetői nem gondolnak arra, hogy tettükkel milyen nagymértékben veszélyeztetik a közlekedés biztonságát. A MÁV Rt. szegedi Üzletigazgatósága területén idén március végéig több mint 50 pályamerényletet követtek el. A balesetek vizsgálatával és elemzésével foglalkozó vasútbiztonsági iroda munkatársai elmondták, hogy főleg Szeged határában alakultak ki veszélyes gócok. Az elmúlt hetekben mind gyakoribbá váltak a gyerekek csfnytevései. Munkaszünetes napokon, illetve iskolai szünnapokon szinte rendszeressé vált a vonatok megdobálása, nem gondolva arra, hogy az eldobott kő a vonat ablakán behatolva, milyen sérülést okozhat. A mozdony vezetőjének sérülése pedig beláthatatlan következményekkel is járhat. Nem véletlen, hogy a mozdonyvezető, vagy a vontató jármű megdobálása kimeríti a közlekedés biztonsága elleni bűntettet. Hasonlóan gyakran előfordul - leginkább a rókusi állomás közelében -. hogy ismeOLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Veszélyes útkanyar Köztudott, hogy a városon áthaladó nezetközi főútvonal mennyi kellemetlenséggel jár. A falemezgyárnál lévő kanyarból kisodródó járművek pedig súlyosan veszélyeztetik az útmenti házak lakóinak életét is. Ritka szerencse folytán eddig a kamionok többsége a házak mellett folborult, s nem tarolták le a gyenge építésű házakat, tömegkatasztrófát okozva. Nemrégen a Dorozsmai út 44. számú, utána a 42. számú házak falánál kötöttek ki a hatalmas, megrakott járművek. A házban tíz felnőtt és négy kisgyermek tartózkodott, a szomszédoknál is hasonló volt a helyzet. A veszélyt bizonyára csökkentené szalagkorlát vagy más műszaki megoldás. Mi, az ottlakók kérjük az illetékesek segítségét. Süki Ferenc kiközösítést is (ráadásul!) elviseljük. Nem tudom, hogy akik a petíciót aláírták ott, a Pósz Jenő utcában lakók közül, megkérdezték-e a gondozó pszichiátereitől, hogy egyáltalán milyen betegeket kezelnének a környezetükben. Azt biztosan tudom. ha valaki veszélyes lenne közülünk, beutalnák a kórházba. Tehát a gyerekeket nem kell félteni tőlünk. A petíciót aláírók pedig birkózzanak meg saját félelmeikkel: menjenek be a pszichiátriai gondozóba, beszéljenek az orvosokkal és velünk, „betegekkel", nézzék meg; ha ők lennének lelki betegek (márpedig a betegség nem válogat, bármikor „támadhat"), ők hogyan éreznék magukat, tudnának-e gyógyulni olyan környezetben, amilyenben mi gyógyulnánk! (Név és cím a szerkesztőségben) Kótyavetye Továbbra is rendszeresek a kábellopások, villamos vontatásra berendezett pályán pedig a földelőkábelek lopása. Ez utóbbi eltulajdonítása a pálya mellett közlekedők életét is veszélyezteti. S ami az utóbbi hetekben szintén Szeged környékére jellemző: lopják a biztosító-berendazésekhez tartozó kábelvég elzáró dobozok alumínium fedelét, hetente egykét darabot. Feltehetően a kábelekkel együtt ezeket is a színesfémhulladék begyűjtőhelyeken adják el. A vasút rongálói közül sajnos csak keveset fognak el, a nagy többség ismeretlen marad. Ezért is kéri az Üzletigazgatóság az utazóközönséget, a vasúti pályák közelében közlekedőket, az ott tartózkodókat, hogy ha bármilyen rongálást látnak, jelezzék azt azonnal a MÁV-nak, vagy a rendőrségnek. Csak közös együttműködéssel lehet leleplezni a vasútrongálókat. A segítőket a MÁV jutalomban részesíti. Gellért József I. Jó Lajosunk (támogatja az édesanyját!) megtalálta korunk paradigmatikus bűvszavát. Azt mondta a tévében, hogy a bankosok konszolidáció címén „elkótyavetyélték" a kapott százmilliókat. Lehet benne valami. mert a Délmagyarban olvastam (!), hogy dollármilliárdok is elúsztak. A szakemberek nem jó valutában tartották az államadósságot. Azt is a Lajos mondta, hogy a jó szakembert meg kell fizetni, mert elmegy máshová... A HVG a Magyarok Világszövetségének kótyavetyéjével kezdi és a KISZ? DEMISZ? BIT? MSZP?-s fiúk kótyavetyéjével folytatja legutóbbi számát. Kótyavetyélnek a tévénél, az önkormányzatoknál, az államkapitalista rt.-knél, az impexeknél és globexeknél... Kótyavetyélnek a pártok (még az öt magyar is!). Jó látja Viktor - nem aki a játék a betűkkel-ben van -, meg kell röntgenezni a határon a kamionokat. Persze, kótyavetyeképes elitünk mint mindig, mindezt az ország jövőjéért teszi. Tudjuk, kapitalizmus nincs kapitalisták nélkül - tied az ország magadnak építed, az átalakulás árát valakinek fizetni kell - nem vághatjuk le az aranytojást tojó tyúkot, - aki dolgozik, boldogul - többet fogyasztunk. mint amit megtermelünk, valamint mindenki a saját szerencséjének kovácsa. Mielőtt félreértenének, csak azt akartam kérni; támogassuk az édesanyákat. Mészáros Csaba Miért este 11 óra körül? Miért félnek tőlünk? A lakók félnek a betegektől ctmű cikkre reagált egy olvasónk. Azt, hogy az emberek mennyire félnek tőlünk, pszichiátriai betegektől, nagyon elkeserített és rosszul esett, hogy így kitaszítanának bennünket maguk közül. Nem érzem azt, hogy mi rosszabbak vagy elküldeni valóbbak lennénk. Mi ugyanolyan emberek vagyunk mint mindenki más, csak nem testi fájdalmaink vannak elsősorban, hanem lelkiek. Talán éppen azért, mert a környezetünk mindig kilökött bennünket, magunkra hagyott, nem segített már gyerekkorunkban sem. Talán, nem tudom!? Ahogyan a betegtársaimmal beszélgettünk, kialakult bennem az az érzés, hogy mekkora erő van bennünk - emberekben -, hogy így betegen, szinte elviselhetetlen problémákkal megterhelve neveljük a gyerekeinket és egyáltalán: élünk. Mekkora erő lehet bennünk, lelki betegekben, hogy még a Április 15-én, nagyszombaton a feltámadási körmenet este I 1 óra körül kezdődött a Dóm téren. A „körül" időmeghatározás a DM '95. április 18i híradásában így szerepelt. Nem tudom, hogy volt-e még hazánkban máshol is ilyen későn feltámadási körmenet? Praktikus-e szinte az éjszakában rendezni? A mintegy ezer ember helyett nem lett volna-e még több, ha az időpont mondjuk este hat órakor lett volna? A közbiztonságunk is rossz, sokan már csak azért sem mernek elmenni, mert ha nem rendelkeznek gépkocsival, és gyalog vagy valamelyik tömegközlekedési eszközön kénytelenek hazamenni, ilyen későn már félnek. Nem szólva arról, hogy a tömegközlelcedési eszközök sem veszik figyelembe a körmenetet! Mindezek után talán még más érveket is fel lehetne hozni. Kérdezem, hogy miért kell Szegeden a körmenetet ilyen késői időpontban rendezni? Olyan nem mellőzhető szempontot is figyelembe kellene venni, hogy mi megy a tévében este. Hit, vallás és tévé ma már hatnak egymásra! Kíváncsi lennék arra, hogy másoknak mi erről a véleménye. Remélem, majd az illetékesek az egyház nevében választ adnak erre az általam feltett kérdésre. Dr. Veress Sándor retlen személyek, illetve gyerekek különböző tárgyakat helyeznek a sínekre. Az akadályok között az apró kövek éppúgy megtalálhatók, mint a nagyméretű betonlapok, betontömbök vagy más tárgyak. Csupán érdekességként említették a vizsgálók, hogy a közelmúltban egy másik helyen szeneskályhát is raktak a vonat útjába. Ezen akadályok amellett. hogy a vasúti járműveket megrongálják, szélső esetben még kisiklást is eredményezhetnek. Megszaporodtak a vágányok mellett elhelyezett jelzőeszközök, különböző figyelmeztető jelek eltulajdonításai. Ezek hiányára egyetlen következményt említünk: az útátjáró figyelmeztetőjelek ellopása esetén a mozdonyvezető az útátjáróhoz közeledve nem ad kürtjelzést, s emiatt a közúti járművezetők későn, vagy egyáltalán nem észlelik a vonatot. A nyíltvonali távbeszélő készülékek ellopása pedig a vonatok közlekedésével kapcsolatos információk adását akadályozzák meg. Hasonló veszélyt jelent a fénysorompók optikájának, izzóinak kiverése, mivel a berendezések ilyen esetben a közlekedőknek téves jelzést adhatnak. • György vitéz a régi szögedi nemzet egyik kivételesen tisztelt szentje. Még akkor is, ha az egyház már a legendák világába utalta. Vagyis, már hivatalosan nem tekintik szentnek, ám a hozzá, méginkább napjához (április 24.) kapcsolódó hagyományokhoz napjaink idősei is ragaszkodnak. Benne értve egynémely hiedelmet, babonát is. Mert kisgyermek korukban sokat hallottak arról, miként mentette meg György vitéz a királylányt, akit a víziszörnysárkány szájából szedett ki. majd megölte a veszedelmes szörnyet. Magunk is megmegállunk a szegedi Szent György szobor előtt, hogy lássuk, miként formálta ezt a pillantot a művész, egyfajta üzenetnek szánva; és lett György vitéz a lányok, a lovagok, a vitézek, a leventék és a cserkészek védőszentje: a legelő jószágok és pásztoraik, sőt, a parasztok, földművelők védőszentje - évszázadokon át. György nap hajnalán fehér lepedőt húztak a vetésen, amely összeszedte a harmatot. A harmatból csöppentettek a kenyértésztába, hogy majd szép kenyér süljön belőle. A bűbájosok szerelemvarázsolásra használták a • Hagyományaink Süss föl, nap,... „szödött harmatot". Mivel a cigányok nagyon várták a tavaszt hozó Szent Györgyöt, rájuk mondották mások: „A cigány egy Szent Györgyöt nem adna száz Szent Mihályért." Meg azt, hogy: „Nem abrakolja mán a cigány a lovát, ád néki Szent Györgytül fogvást kosztot a határ." Persze, az állatokat nem csak a cigányok, hanem a gazdák is e naptól kezdve hajtották ki hajdan a közös legelőre. Külön a teheneket, külön a borjúkat. Pásztoraik voltak a ij csordások. A ménest csikósok, a disznócsürhét kanászok őrizték, kisebb nyájban pedig a kecskék, illetve a birkák legeltek, általában Szent Mihályig. Bizonyára sokak előtt ismert a török átok, illetve a magyar átok fogalom. A török átok magyarázata az, hogy megharagudott a török nagyvezir a gyaúrra, akinek a magyart tisztelő tolmácsa azt tanácsolta, hogy átkozza meg őket, mégpedig imígyen: „Veije mög az Úr a magyarokat szentgyörgy-napi harmattal!" Nos, a nagyvezir csak annyit tudott magyarul, hogy verje meg az Úr a magyarokat, és ez neki elég volt az üdvösséghez. Nékünk pedig ugyebár jól jött a harmat. A magyar átokról meg azt regélik, hogy egy magyar vitéz török rabságba esett. Akkor engedték el, miután a vitéz megátkozta szülőországát, eképpen la: „Verje mög az isten szép országomat Szent György napi esővel, de naggyal!" Nos, örvendett a török. Mégjobban a magyar vitéz, mert lett nagy eső, bő termés az „átokra". A hajdani paraszttársadalomban főként a cselédek és a béresek tartották számon Szent György napját, mert ezen a napon szegődtek. Ügyes volt az a béreslegény, amelyiknek kalapjára kis darab vakondbőr került, mert tavasszal a vakondok sok kárt tehettek az újvetésű zöldségesekben. Mások meg ürgét fogtak, és annak bőréből erszényt csináltak, irtível - hitük szerint - ürgebőr-bukszából sohasem fogy ki a pénz. A legszebb, egyben látványos gyermekjátékaink egyike is ehhez a naphoz kapcsolódik, a naphívogató. A gyerekek a falu szélfcn sereglettek össze, és nagy kört alkotva, egyirányba haladva, és az ég felé nézve kórusban mondották: „Süss föl nap, Szent György nap, kertök alatt a ludaim mögfagynak." Ezt követően megálltak, karjaikat a/ ég felé emelve mondották: „Terftsd le a köpönyegói, adjon Isten jó melegöt. Happ!" A „Happ!" szóra mind a kör közepe felé ugyrottak. cs leguggolva a kezükkel a földet érintették, mintegy a földre hívták a nap áldó, meleg sugarát. Napjainkra elenyészőben vannak ezek a hagyományok. Talán ott él belőlük néhány, ahol hagyományőrző idős emberek élnek, és mesélgetnek az unokáknak. És azokban az iskolákban, ahol a népszokásokat ismerő pedagógusok is taníthatnak; mint a szegedi Tabánban, ahol több szakkörben is ügyelnek arra. hogy a mindennapi tantárgyak mellett jusson idő múltunkkal is foglalkozni. Hiszen, minden nemzet, fgy a magyar is, a tisztes hagyományaiból (is) él. Ifj. Lele József