Délmagyarország, 1995. április (85. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-20 / 92. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1995. ÁPR. 20. • Bocsássa meg most a kataló­gus, Tatár Emese a mi ked­vünkért maradt itthon Szőre­gen. Igaz, hazaért volna, ami­korra megbeszéltük a találko­zónkat, de ki tudna akkor elő­adásra odafigyelni, amikor nagy rémség fenyegeti újságíró képében, aki mindenképpen Imi akar róla? Mással is megesett már, hogy visszatáncolt valahonnan, és ide jött, de ő többszörösen is egyedi eset. • Hogyan is kezdődött? - Az ellérülés? A Radnóti­ban érettségiztem, de nem vol­tam elég határozott a pályavá­lasztásban. Nyelvekből jól áll­tam. tanáraim a Külkereske­delmit ajánlották. Megfordult már akkor is a fejemben az or­vosi pálya is, de el is aludt. Nem akartam két szék között a földre esni, ezért hajlottam a kisebb ellenállás irányába. El is végeztem három év alatt, a személyi igazolványomba is beírták, hogy német-orosz nyelvű külkereskedelmi leve­lező lett belőlem. A diploma­osztóra ugyan már nem tudtam elmenni, a húgom ugrott be helyettem. Amikor a nevemet szólították, ő ment ki átvenni, és ő is fogott kezet a főigaz­gatóval. • Megismétlik majd ezt a tréfál az orvosinál is? - Szó se lehet róla! Az or­vossá avatást nem lehet átru­házni senkire. • El is helyezkedett? - Három hetet dolgoztam egy betéti társaságnál. Arra elég volt a három hét, hogy rá­jöjjek, ez a pálya szép ugyan, hasznos is, de nem nekem való. • leghangosabban a pénz beszél. - Hatvanezer bruttóért he­lyezkedtek el évfolyamtársaim 1992-ben. Erőszakkal sem le­hetett rossz kezdőfi/.etésnek mondani. Hogy azóta hol tarta­nak, nem tudom, de leginkább attól függ, ki mennyire volt Gyerekgyógyász, mindenáron Ha csúfolódni akarnék, azt mondanám, vannak, akiknek kétszer is vízbe kell ugraniuk, hogy egyszer csobbanjanak. Tatár Emese például elvégezte az egyik legfölkapottabb főiskolát, a külkereskedelmit, és amikor már lehorgonyozhatott volna a legpénzesebb állások egyikében, akkor lendült neki istenigazából, és fölvételizett az orvosegyetemre. Jó, jó, erre is mondják, hogy sokan a pénz kedvéért jönnek ide, és igazság is lehet a szóbeszédben, de akinek már a markában van a pénz, és mégis orvos akar lenni, arra érdemes legalább egy kicsit odafigyelnünk. ügyes a jól szaladó lovon való megkapaszkodásban. • <4 három hét után? - Délutáni iskolában néme­tet tanftottam fölnőtteknek, a Volánnál is vállaltam egy cso­portot, és magántanulóim is voltak. • Nem hiszem, hogy hat­vanezer összejött volna. - Ami összejött, azt arra for­dítottam, hogy tanuljak. Taná­rokhoz jártam. A hároméves főiskola arra teljesen elég volt, hogy biológiából és fizikából mindent elfelejtsek. • Készült, fölvételizett, és? - És első nekifutásra nem vettek föl. Örülhettem volna, mert az államvizsgám legalább sikerült, de nem tudtam örülni neki. A kudarc mindig erő­sebb, mint az öröm. Még job­ban készültem, a második pró­ba sikerült. Két fölsófokú nyelvvizsgám van, nyilván so­kat nyomott a latban az is. • Apja nem orvos, anyja se az. Honnan tudta, hogy ez való magának? - Kitaláltam, hogy nekem orvosnak kell lennem. Nagyon sajnálom, hogy nem gimná­ziumban jutott eszembe, illetve amikor eszembe jutott, akkor engedtem a csábításnak, de erre szokták azt mondani, jobb későn, mint soha. Bízom ben­ne, a végén kiderül: így se telt el fölöslegesen az a három esz­tendő, amit a főiskolán töltöt­tem. Egyelőre a nyelvvizsgák hasznát élvezem. • Gondolom, volt olyan osztálytársa is, aki egyene­sen az orvosira ment. „Koponyatan.'" (Fotó: Enyedi Zoltán) - Kettő is. Az egyik már végzett, mert fogorvos lett, a másik most hatodéves. • Milyen érzés találkoznia velük? - Nagyon jó. Drukkolt mind a kettő, amikor megtudta, hogy ide jelentkeztem a végén. Az érdeklődés továbbra is kölcsö­nös és élénk. Sehol nem érez­tetik velem, hogy végered­ményben „túlkoros" vagyok az évfolyamunkon. Belülről néz­ve se föltűnő, akik többször is nekifutottak, azok ugyanott vannak. Az biztos, ha a máso­dik forduló se sikerül, tovább már nem próbálkoztam volna. Akkor valahol a külke­reskedelemben ügyködnék. • Miért éppen a gyerek­gyógyászat a legkedvesebb? Nem hiszem, hogy ez állna legközelebb az előbbihez. - Ne tessék nehezeket kér­dezni! Nem tudom. Szeretem a gyerekeket. • Gondolom, az egészsége­seket. - Hetente egyszer bejárok a klinikára, játszom velük. Nyári ápolástan-gyakorlatomat is ott töltöttem. Nővéri föladatot jelent ez végeredményben, de szívesen vállaltam. A kisnő­vérek el-elhúzták a szájukat néha, amikor „ugráltatta" őket az orvos, én soha nem húztam el. Gondoltam, engem ugráltat­hattok, úgyse maradok nővér. • És majd ugráltathat maga is másokat? - Ez a katonatempó meg se fordult a fejemben. Itthon se kisasszonynak neveltek ben­nünket, be is fognak itthon is, ha nem kell tanulnom, arra nem is gondolhattam, hogy ki­ülhetnék én is a teraszra, ci­garettázni. mint némelyek. Hadd érezzék a gyerekek is, hogy szeretek közöttük lenni! Jobban rágörcsöltem arra, hogy nekem muszáj orvosnak lennem, mint ők a nővérségre. • Rágörcsölni? Furcsa szó. - így is nagyon nehéz az orvosi. Az a három év, amit előtte eltöltöttem, ehhez képest lezser gyönyörűség volt. Ne­künk se volt lényeges, hogy hajnalban mentünk haza, és másnap iskola volt. Most is megteszik ezt sokan, én nem. Nem lehetek hazardőr, sike­rülnie kell minden félévemnek. Azt tudom, lehetetlen minden vizsgára mindent egyforma tökéletességgel megtanulnom, de ami rajtam múlik, köteles­ségem tudni. • Közben történt más is. „Visszaszakadt" a családba. - Ne nevezzen farizeusnak, de ennek is örülök. Az igaz, hogy a velem egykorú lányok­kal egészen más volt a pesti élet, de könnyű volt vissza­zökkennem. Szüleim megér­tőek, soha nem akadályoznak. • Gondolom, nem én fi­gyelmeztetem először, hogy az idő is múlik. Előbb-utóbb férjhez kellene menni. - Barátommal gimnáziumba együtt jártunk, és megegyez­tünk, ha majd lazul a gyeplő az egyetemen, akkor összeháza­sodunk, de addig nem. • Nagy józanság kell hozzá. - Most megtehetem, hogy nem mosogatok el, mert tanul­nom kell, de asszonyfejjel már nem tehetném meg. Nagy ko­lonc lenne rajtam, kölcsönösen beláttuk, várnunk kell. • A más gyerekéért a saját gyerek is halasztódik. - Ez is vele jár. sajnos, de meg kell hoznunk ezt az áldo­zatot is. Belátom, nehezebb, mint a pénzről lemondani, de ha el akarom érni a célomat, akkor következetesnek kell lennem. Irtózatosan nehéz az egyetem, pillanatra se szabad megállnunk, de mindennap jobban érzem: nekem csak ezt az utat volt szabad választa­nom. Nehéz volt itthon is, édesapámnak éppen nem volt munkája, az én fizetésemre a legnagyobb szükség lett volna, de jobb megoldás nem kínál­kozott. Ketten vagyunk gyere­kek, Enikő húgom lekörözött, ő már negyedéves a műszaki egyetemen, és fenyeget a ve­szély, hogy tandíjat is kell fizetnünk, mégis azt mondom, ezt a lépést én nem kerülhet­tem el. Azt hiszem, kell ekkora ma­kacsság a gyerekgyógyászat­hoz. Horváth Dezső PHARE-pályázatok a szociális szféra fejlesztésére A PHARE ez évben is nyil­vános pályázatok útján juttat adományokat azoknak, akik új formában, új módszerekkel egészítik ki a szociális gondos­kodás rendszerét. Támogatja azokat a példa értékű progra­mokat, amelyek a szokásostól eltérő, újszerű megoldásokat nyújtják a rászorulók segítése érdekében, a meglévő erőfor­rások kihasználása mellett. Az Újítási Alap pályázatok: A helyi önkormányzatok és intézményeik, egyesületek, alapítványok és egyéb szerve­zetek nyújthatnak be pályá­zatokat olyan programok meg­valósítására, amelyek reális igényt kielégftő, újszerű szol­gáltatásokat kívánnak nyújtani időseknek, fogyatékosoknak. vagy krónikus betegeknek, illetve az állami gondozásban felnőtt, valamint olyan fiata­loknak. akik letöltendő, vagy felfüggesztett szabadság vesz­tésben részesülnek. A szociális ellátórendszer reformja elképzelhetetlen új­fajta ellátási formák és az egyes szektorok együttműkö­dése nélkül. A pályázat lehető­séget teremt új módszerek kipróbálására, és előnyben részesíti a közös pályázatokat, amelyeket például több önkor­mányzat együttesen, vagy ön­kormányzat és egyesület kö­zösen nyújt be. A pályázatokon elnyerhető támogatás munkabérekre, mű­ködési költségekre, olyan bú­torok és eszközök beszerzésére fordítható, amelyek a program végrehajtásához szükségesek. A támogatás nem használ­ható fel ingatlan vásárlására, építésére vagy felújítására! A részletes ismertetés már átvehető és további információ igényelhető a következő cí­men, illetve telefonszámon: Hajnal István Szociális Központ. 5630 Békés, Farkas Gyula u. 2. Tel./fax: (66) 341-225. Mobil telefon: 06­30-457-004. A pályázatok beadási határ­ideje: június 17. 24 óra. A pályázat beadásának he­lye: Népjóléti Minisztérium PHARE Program Iroda 1060 Budapest V. Aranv János u. 6S. • Pénteken este bemutató lesz a Kamaraszínházban, Gogol A revizor cirnű darabját Bodolay Géza állítja színpadra. A ren­dezővel a főpróba előtt beszél­gettünk. • Meglepődtem a szerep­osztáson... - Az előadásnak kifejezetten használ, ha a polgármester már nem az aktív éveit taposó közép­korú úr. A szerző a szövegben utal rá, hogy igen régóta, har­minc éve a szolgálatból él. Eddig soha, senki nem tudta átvágni, de már abba a korba került, amikor ez is megtörténhet. Szinte az elő­adás gerincét adja, hogy pol­gármesterként Mentes József és Hlesztakovként a pimaszul fiatal Kancsár József kerülnek egy­mással szembe, és a társulat a kisváros körülöttük. • Miért tartotta szükséges­nek újrafordítani a darabot? - A revizort oroszbó/ is elég jól ismertem. Mészöly Dezsőnek nagy tisztelője vagyok, A revi­zor-fordítása maradandó irodal­mi remekmű, de tény, hogy 1947-ben németből fordította. Ezért sok helyen azt a jellegzetes biedermeier korszakot idézi, amit nagyon jól ismerünk a ha­sonszőrű magyar darabokból. Szigligeti vagy Kisfaludy mű­veiből. Az orosz eredeti ennél lényegesen nyersebb, kevésbé fi­nom kifejezéseket használ, sok­"szor ismétel dolgokat, aminek mindig oka van, hiszen ha ugyan­azt a szót háromszor megismét­lik. az egészen mást jelent a színpadon, mint ha szinonimákat használnak. Amikor összeve­tettem az eredeti szöveget a fordítással, a hatodik-hetedik ol­Ma is él a gogoli vízió' • mondja A revizor rendezője Bodolay Géza. (Fotó: Révész Róbert) dalnál úgy éreztem, egyszerűbb újrafordítani az egészet, mint át­alakítani a régit. Általában is jó­nak tartom, ha a szöveg a konk­rét előadás része, akárcsak a dísz­let, - nem függetlenedhet attól. • Gogol olyan szerző, akinek a müvei az idő múlásával egyre modernebbnek hatnak. Mit gondol, mi ennek az oka? - Már a XIX. században ész­revették ezt, a Dosztojevszkijnek tulajdonított hfres mondat is erre utal: Mindanynyian Gogol kö­pönyegéből bújtunk elő. A XX. század olyan rémületeket produ­kált. amilyeneket az előző szá­zadban még csak Gogol érez­hetett a maga furcsa kívülállá­sával egy hallatlanul kilátástalan, diktatórikus cári birodalomban. Elég fiatal és pofátlan volt ah­hoz, hogy ezt meg is írta. Bizo­nyos színpadi megoldásai elfe­lejtődtek. majd a századfordulós avantgarde újra felfedezte. Azóta számunkra ez már beszélt szín­padi közhely, de tény, Gogol volt az első szerző, aki nagyon pontosan meghatározta, kiknek kell együtt beszélniük a színpa­don, mikor, mely mondatok han­gozzanak el kifejezetten a né­zőtérnek. Mindezt egy évszá­zaddal Brecht előtt. Gogol olyan színpadi fogásokat várt el az előadástól, amelyeket az akkori színpad csak részben tudott meg­valósítani. Az ősbemutató ennek ellenére óriási siker volt, s úgy tűnik, A revizor Európának ezen a felén azóta is mindent túlél. • Gogol hitt abban, hogy a színpad szószék, amelyről közvetlenül befolyásolható a társadalom. A mai színházi emberek hisznek még ebben? - Élete végén már Gogol is meglehetősen szkeptikus volt ezzel kapcsolataban, de tény, hogy azzal a huszonéves változ­tatni akarással frta meg ezt a darabot, amellyel egyedül ér­demes létezni ezen a világon. Senki nem gondolhatja komo­lyan, hogy színházi előadások változtathatják meg a társadal­mat. Amikor 1984-ben elkezd­tem színházat csinálni, tudni lehetett, hogy esténként pár száz embert a fennálló világ ellen lehet izgatni. Az akkori Büntető Törvénykönyv ismerte még ezt a fogalmat, lehetett a tűzzel ját­szadozni. Még akkor is, ha ezt a korszakot ma már puha dikta­túrának nevezik. Akkoriban nem lehetett tudni, tovább puhul-e majd, vagy mi fog történni. Gogol idejében még veszélye­sebb lehetett a dolog; óriási sze­rencséje volt. hogy a cár nagyo­kat röhögött a bemutatón, külön­ben lehet, hogy Szibériában kötött volna ki, ha csak a kultűr­csinovnyikok látják az előadást. Néhány éve azt lehetett hinni, a társadalomra közvetlenül ref­lektáló színháznak befellegzett. Örültünk, mert úgy gondoltuk, végre valami egészen másról lehet színházat csinálni. Közben újra minden politizál körülöt­tünk, s már nem világos a barri­kád két oldala, helyette itt a ká­osz, amelyben tökéletesen él a gogoli vtzió. A hatalom most egészen más arcát mutatja. Nem erőszakszervezeteken keresztül irányító, látható hatalom, hanem egy sokkal veszélyesebb, átlát­batatlanabb hatalom működik körülöttünk: a pénz. A revizor bennünket röhögtet ki, mert hallatlanul mulatságosan vonul­tatja fel a teljes galériáját azok­nak a típusoknak, akik - rend­szerváltás ide vagy oda - mind­annyiunk számára régi jó isme­rősök. Hollós! Zsolt 20x20% adókedvezmény? Akár...! Az Európa-GAN Biztosító Ráció életbiztosítása rugalmas és sokoldalú lehetőséget kínál azok számára, akik a jelenben jövőjükről is gondolkodnak. ...és idén januártól az adóévben befizetett biztosítási díj 20%-a, évente max. 50.000 Ft-ig levonható az adóból! Egy életrevaló biztosítást ajánlunk Önnek! Vegye fel velünk a kapcsolatot! 6722 Szeged. Csongrádi sugárút 12., "B (62) 324-130 Európa-GAN Biztosító ERŐT AD. HOLNAP IS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom