Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-25 / 71. szám

1995. MÁRCIUS 25., SZOMBAT Aki legalább hallomásból ismeri a magyar labdarúgás történetét, annak aligha­nem ismerősen cseng Bundzsák Dezső neve. Nem is lehet ezen csodálkozni, hiszen aki az ötvenes években huszonötszörös magyar válogatott lehetett, az nyilván sokat tudhatott a foci tudományából... • Vciss Feriék hajdan az MTK-t is leiskolázták Bundzsák és a nök Nagy szerencsémre a minap Szegeden, a Virág cukrászdá­ban sikerült utolérnem ezt a roppant szimpatikus sport­embert. - Bundzsák úr, ha jóI tudom, negyedszázada ön volt a SZF.OL AK fo­cistáinak edzője. Azóta nem sokszor járt a nap­fény városában. Talán a szabadtéri játékokra akart elővételben jegyet vásárolni? - Nem, mostani látogatá­somnak csupán egyetlen célja volt, nevezetesen, hogy meg­tekintsem a helyi Boszor­kányok bajnoki mérkőzését. Tudja, a női válogatott szövet­ségi kapitányaként már sok jót hallottam Molnár Ferenc tanítványairól. - A fiatalabb generáció már nemigen ismeri az Ön játékosmúUját. - Kiskunhalason kezdtem el focizni, majd 1950-ben ke­rültem a Vasashoz. Ötszázszor játszottam piros-kék színek­ben, mig a nemzeti tizen­egyben huszonötször ölthét­tem magamra a meggypiros szerelést. - Milyen szegedi emlékei vannak? - Csodálatos éveket töl­töttem a Tisza partján - 1972­tól 1974-ig. I la jól emlékszem, az ötödik fordulóban vettem át a csapatot Szűcs Györgytől, • Fénykorában rettegtek a kapusok Bundzsák Dezsőtől (középen) s a Népstadionban mindjárt .ikszeltünk" a Fradival, majd zsinórban hat meccsen nem tudtunk kikapni. Amire a mai napig büszke vagyok: az MTK-t a Hungária körúton is­kolázták le Vass Feriék. Re­mek srácokat gyötörtem ak­koriban... Gujdár, Bencze, Nagy Pista voltak a kapusok, Várhelyi, Bánfalvi, Zámbori, Virágh, Varga, Vörös, Mészár, Antal, Vass Feri, Berkes, Pa­taki, Szeghalmi, Emödi és Ma­gyar Gyuri pedig a mezőnyjá­tékosok. Jaj, ki ne felejtsem Imriket, aki nagyon tudott fo­cizni, de nehezen kezelhető ember volt! Az első évadban simán bentmaradtunk, de a második évben a fiúk fejébe szállt a dicsőség, s ez a kiesést jelentette számunkra. — Mi a véleménye a je­lenlegi szegedi futbailról? - Nagyon csodálkozom, hogy ilyen mélyre süllyedt a szegedi foci. El nem tudom képzelni, hogy miért nem tud egy egyetemi város eltartani egy első osztályú csapatot. Úgy tudom, a szegediek imádják a labdarúgást. Hajdan jó néhány válogatottat adtak a nemzeti tizenegynek, így Gujdárt, Kozmát, Kocsis Lajost, Pusztai Lacit... Véleményem szerint túl sok csapat van ma Szegeden; egyetlen egy kel­lene, de az kapjon meg min­den segítséget a várostól és a megyétől egyaránt. - A női válogatott mes­tereként mit szeretne elérni? - A régi edzó, Tóth Ferenc segít nekem az új keret ki­jelölésében, de itt, Szegeden személyesen szerettem volna meggyőződni a „boszik" te­hetségéről. - Lesz-e szegedi játékos a válogatottban? - Biztosan, de sajnos, ne­vekkel még nem szolgálhat­ok... - Milyen program vár a lányokra és az asszo­nyokra? - A válogatott először az oroszokkal randevúzik, majd a hónap végén Franciaországba utazik pár edzőmérkőzésre, s azt követően a bulgáriai Várna lesz a főhadiszállásunk, ahol nyolc csapat részvételével nemzetközi tornán veszünk részt. Remélem, ennyi mérkő­zés elég lesz arra, hogy kiválo­gassam a legjobbakat, akik méltó módon képviselhetik a címeres mezt 1995-ben. - Úgy tudom, egyik leg­jobb barátja, Mészöly Kálmán, a magyar lab­darúgók szövetségi ka­pitánya két hónapja kér­te fel e megtisztelő fel­adatra. Mennyi időre szól megbízatása? - Két évre vállaltam, s mivel nyugdíjas vagyok, úgy érzem, ez lesz az utolsó „fellé­pésem". Szeretnék mara­dandót alkotni... Bokor Béla Kopschitz botrányt kavart Vásárhelyen Portörő erkölcsi és anyagi kártérítést követel Vörös József hallgat... • Vörös József, a látszat ellenére, nem akart beszélni. (Fotó: Gyenes Kálmán) •^rdekes módon mindkét th sportembernek az interjú egyazon része ellen volt kifo­gása, amely a következőkép­pen látott napvilágot: Január 3-án elkezdtük az alapozást, rá két hétre Rostás Gyula irodájá­ban, az elnök jelenlétében, a csapat szakosztályvezetője, Vörös József tett egy gyaláza­tos kijelentést. Nevezetesen azt, hogy ó pontosan tudja, mit fgért Portöró Zoltán, volt pályaedz.ó nekem és Kemenes Zolinak, hogy Hajdúnánáson vereséget szenvedjünk. Ponto­san azért, hogy az új mestert, Antal Ferencet -megégessük-. Amikor ezt közölte velem, köpni-nyelni nem tudtam. Egy olyan ember mondta ezt ne­kem, aki tfz év alatt sem fog annyit tenni a vásárhelyi fixá­ért, mint amenynyit én két és fél év alatt tettem. Pedig Vörös József azt is nekem és a csa­patnak köszönheti, iiogy most ó a szakosztályvezető..." Ha valaki nem tudná, ezek a mondatok Kopschitz Péter aj­kát hagyták cl. ' Portörő: Ahelyett, hogy megköszönték volna... Éreztem, bogy nagy port fog kavarni egy bete közölt írásunk. amely „Kopschitz Péter — lejárat­va, megalázva" címmel jelent meg. Két embernek, ez érthető, nagyon nem tetszett a cikk. Az egyiket (a HLC volt pályaedzőjét) Portörő Zoltánnak, a másikat (a HLC-West Radial szakosztályveze­tőjét) Vörös Józsefnek b ívják. A cikkre először Portörő Zoltán kívánt reagálni, aki meglehetősen feldúlva érke­zett meg szerkesztőségünkbe. - Ami megjelent, az sze­menszedett hazugság. Követe­lem a 1 ILC-West Radial vezető­ségétől a Hajdúnánás-HLC NB Il-es bajnoki mérkőzés körüli mendemondák hivatalos ki­vizsgálását! Továbbá azt is el­várom, hogy a rágalmazók ki­létet mielöbh kiderítsék, és el­lenük a klub azonnal fegyel­mit indítson. - Zoli, te mit gondolsz, a személyedet miért épp Kemenessel és Kopschitz Péterrel hozták össze­függésbe? - Csak sejtéseim vannak... Talán azért, mert ók álltak leg­közelebb Pataki Tamáshoz. Egyébként az a meglátásom, hogy a HLC-West Radialnál össze-vissza beszélnek, egyik nap nyilatkoznak valamit, másnap pedig visszavonják. Ráadásul ebbe az ügybe en­gem is belekevertek. Tették mindezt ahelyett, hogy meg­köszönték volna mindazt, amit Vásárhely labdarúgásáért tet­tem, A legszebb az egészben. hogy amikor Pataki távozása után megüresedett az edzői kispad, pont Vörös József kért fel vezetőedzőnek! Nem vállal­tam, mert úgy éreztem, nem vagyok még NB Il-es szintű szakember. De az is érdekes, hogy Kopschitz az egész törté­netet akkor jelenteti meg, ami­kor sérelem érte öt. Pedig már január közepén tudott a do­logról... Egy a lényeg: a fentebb említett események rám nézve nem éppen hízel­göek, ezért teljes erkölcsi kár­érítést, ennek elmaradása esetén pedig, bírósági úton, erkölcsi és anyagi kártérítést kérek. Vártam, nagyon vártam Vö­rös József hívását, de az csak nem akart „megérkezni". Az nem létezik, hogy Jóskának ne legyen véleménye, gondoltam magamban. Többszöri keresés után végre otthon találtam a szakosztályvezetőt. - Józsi, biztosan olva­stad a szombati cikket... - Igen, olvastam. - Nem kívánsz rá rea­gálni? - Nem bizony! - De sokan úgy fogják ezt értékelni, bogy meg­futamodás, beletörődés... - Akkor sem nyilatkozom! Bármennyire is szerettem volna pár mondatot kicsikarni Vörös Józsefből, nem tudtam. Azt viszont a hangjából meg tudtam állapítani, hogy egy vérig sértett ember burkolózott hallgatásba/Hogy ezt jól tett-e, vagy sem, ki-ki döntse el ma­gában. Én a nemre szavazok... Szélpál tászló • Visszatér bet-e még Gulyás a „nyájához"? Kizárt mester, két dannal i Gulyástól van mit tanulni. (Fotó: Nagy László) Mi tagadás, a ma­gyar küzdősportok története sem mentes a botrányoktól. A rendszerváltás után megkapott önállóság­nak, számos előnye mellett, hátrányai is voltak és vannak. Az alábbi eset arról szól, bogy egy kétda­nos mester miképpen próbálta szövetségén belül elfogadtatni vé­leményét... Gulyás László két aranycsí­kot varrhatott fel eddig fekete övére. Már a kezdetektől tagja volt a Magyarországi W.T.F. Taekwon-do Szövetségnek, s egészen a közelmúltig az is maradt. Aztán kizárták. Hét évre. - Mi volt a kizárás oka? - A W.T.F. taekwon-do olimpiai sportág lett, s a 2000-es játékokon már szere­pelni is fog a műsorban. Úgy gondoltam, szükség van bizo­nyos szervezeti átalakításokra, s ugyanúgy kell működnünk, mint minden sportszövet­ségnek. Ezért 1994 júniusában 13 oldalas levéllel fordultam az elnökséghez, melylxm több javaslatot tettem például a válogatásra vonatkozóan, a magyar bírói karral és a bírók képzésével kapcsolatban. Erre a levélre semmiféle választ nem kaptam. Közben össze­hívták a szövetség tisztújító közgyűlését, s úgy gondoltam, ez a testület a legalkalmasabb előterjesztésem megtárgyalá­sára. Ehhez persze hozzátar­tozik, hogy fel kell tárnunk a múlt hibáit, azt, hogy mit csináltunk rosszul. Körlevelet írtam, melyben beszámoltam az elnökség mulasztásairól. - Például? - Az elnökség a közgyűlés jóváhagyása nélkül döntött a költségvetésről. A szövetség elnökének évente kétszer be kell számolnia, s ez egyszer sem történt meg. A közgyűlés előtt egy héttel készítettem egy alapszabály-módosítást, s egy „szmsz"-t is. Úgy tűnt, a szövetség vevő ezekre, azon­ban a közgyűlés megkezdése előtt két perccel a kezembe nyomtak egy kizáró nyilat­kozatot, etikai vétség miatt. A helyszínen óriási botrány ke­rekedett, majd a közgyűlés ön­magát feloszlatta, s nem kívánt semmilyen kérdéssel sem fog­lalkozni. Ez október 5-én tör­tént. Én azonnal fellebbeztem, s a Magyar Harcművészek Össz-szövetségének fegyelmi bizottsága megállapította, hogy tizenvalahány pontban támadható meg a kizáró hatá­rozat. A W.T.F. szövetséget új eljárásra szólították fel, s a kizárást nagyon súlyos formai hibák miatt megsemmisítették. Januárban ült össze az úgyne­vezett pártatlan fegyelmi bi­zottság. A testületiben ott volt Engrich Mariann és Takács Gábor, mindketten á szövet­ség elnökének, I'atakfalvy Miklósnak a tanítványai, tr/. 6 klubjának edzői, azaz Patak­falvytól függ elóremenetelük, válogatottságuk is. Ez á pár­tatlan bizottság január 22-én hét évre kizárt a szövetségből. E döntés ellen szinténJplleb­• 6 J * » •• beztem. 5 v. „ „: . - Tudtommal bűnvádi eljárás is indult az el­nökség ellen. - Olyan súlyos szabályta­lanságokat ,i törvénysértéseket tapasztaltam a W.T.F. Taek­won-do szövetség működé­sében, mélyek kimerítik a BTK egyes szakaszait, ezért 1994. októberében beadványt adtam be a Fővárosi Főügyészséghez, ahonnan az ügyet átutalták a Legfőbb Ügyészséghez. Innen kaptam egy értesítést, hogy novemberben megkezdték a vizsgálatot, s ez még mindig tart. -Mi a vád? - Pénzügyi szabálytalan­ságok miatt kértem a vizsgá­latot. Az elmúlt öt év során a közgyűlés egyszer sem foglal­kozott a költségvetéssel, holott az egyesülésről szóló törvény ezt előírja. Vagyis a szövetség pénzét az elnökség a közgyű­lés felhatalmazása és jóváha­gyása nélkül költötte el. Ugyanígy elmaradt a beszá­molás is. Bár a szövetségnek van számvizsgáló bizottsága, öt év alatt egyszer sem szá­molt be. A szövetségnek van főtitkára, ez az intézmény azonban sehol sincs rögzítve, szabályozva, s a közgyűlés sem erősítette meg ezt a tiszt­séget. - Kizártak a szövetség­ből viszont van egy klu­bod. Mi lesz veled és a ta­n ttványokkal? - A szövetséggel minden­féle együttműködés reményte­lenné vált. A közgyűlés vá­lasztott egy hétfős elnökséget, melyben hat budapesti van, a közülük is négyen Patakfalvy klubjának, az MTK-nak a tag­jai. Úgy döntöttem, teljesen önálló szövetséget alakítok. Ez meg is történt, s létrehoztuk a Taekwon-do és Koreai Harc­művészetek Szövetségét, angol megfelelőjének mozaikszavát használjuk majd, vagyis ne­vünk TAKMAHA. Élő kapcso­latunk van már a hap-ki-do­val, valószínűleg lesz ilyen szakosztályunk is. Jók a kül­földi kapcsolataink is, ápri­lisban például nagyon magas danfokozattal rendelkező mesterek vezetésével nemzet­közi edzőtábort tartunk. Meg­rendezzük majd saját bajnok­ságainkat, s bízunk abban, hogy visszatérhetünk még az olimpiai taekwon-dohoz. Arató

Next

/
Oldalképek
Tartalom