Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-23 / 69. szám
8 OKTATÁSÜGY DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1995. MÁRC. 23. T egnap országszerte tüntetéseket tartottak az egyetemi hallgatók a tandíj bevezetése ellen. A fővárosban a tüntető diákok a Pénzügyminisztérium elé vonultak, s petíciót nyújtottak át Bokros Lajos pénzügyminiszternek. A miniszter a tüntetőkhöz szólva kifejtette: meg kell menteni ezt az országot az államcsődtől, ezért van szükség a tandíj bevezetésére is. Egyébként eddig sem volt esélyegyenlőség az oktatásban, így a liavi kétezer forintos tandíj e tekintetben nem rontja a helyzetet. Sokan már eddig is több százezer forintot fizettek azért, hogy részt vehessenek a nem állami képzésben. Az oktatás terheit a jövőben mindenkinek vállalnia kell. Az érvelés azonban egyáltalán nem győzte meg a fiatalokat, sőt az ellenkező hatást váltotta ki. Bekiabálásokkal, füttyszóval zavarták meg a pénzügyminisztert, aki képtelen volt gondolatmenetét tovább folytatni, így nem tehetett mást, átvette a petíciót és visszament a hivatalába. A petícióátadást követően Szabó László, az OFÉSZ elnöke azzal búcsúzott az összegyűlt diákoktól, hogy valóban szükség van az oktatás minőségi színvonalának javítására, ám ezen a téren a kormány eddig semmit sem tett. A diákok és a tanárok azt tapasztalták, hogy a kormány érdemi tettei ezen a téren mind ez ideig elmaradtak. Egyébként is januárban még olyan megállapodás született, miszerint a tandíjat csak 1996-ban vezetik be. Két hónap múlva a kormány felrúgva ezt a megállapodást, másként döntött. Ha a tárgyalások a következő hetekben nem vezetnek eredményre, valószínűleg a diákoknak ismét össze kell gyűlniük a Pénzügyminisztérium előtt. Dugig volt a Dugonics tér. (Fotó: Révész. Róbert) „Akit bársonyszékbe fodort a szél..." Presser Gábor rekedtes hangja „ugrik be" a Lokomotív GT egykori slágerének címe hallatán. Nos, a Fidesz alapító tagja, aki látványosan igazolt át az SZDSZ-hez (Fodor Gábor „kultuszminiszter") vélhetően nem örül annak, hogy a tüntető diákok a Pressernótából az alábbi csasztuskát faragták. A „szöveg" kétségtelenül nem irodalomtörténeti remeklés, annyit azonban jelez, hogy a fiatalok körében a jelenlegi kultuszminiszternek nincs kultusza... (A Fidesz képviselője kérdésünkre elmondta: az alábbi csasztuskát nem ók alkották, de érdeklődéssel olvasták.) Neked írom a dalt Hééé! Te, aki régen F'ideszes voltál és velünk együtt jöttél a térre, most miniszteri székbe ültetted magad és ha rád gondolunk, a könnyünk kicsordul. Refrén: Mindkettőnket meggyötör, ó, a felsőoktatás! Mert téged gondok nyomnak, minket kemény padok, neked Gyula diktál, nekünk a professzorok, és ha bukni kell, hát megbukunk, de legalább mi még „úvézhatunk", hát így neked írom a dalt, neked énekelek! A Fidesz már régen elfelejtett, most az a baj inkább, hogy már ránk nem fidesz, és ha a tandíj-ötletet díjazod, a citromdíjat tőlünk megkaphatod. Refrén: FZgvkor a fényes szelek ifja voltál, most bársonyszékbe fodort a szél, és fodorlatos mesterkedésed következtében nyakunkig ér... • A tegnapi időjárás majmolta a kormánypolitikát: a gyülekezéskor, fél 3-kor kisütött a nap, a dóm előtt sütkéreztek a SZOTE és a SZÉF, az Aradi vértanúk terén a JATE és a JGYTF hallgatói (a konzisok egyenest a Dugonics térre mentek). Ámde röpke fél óra múlva goromba siéllel jött jeges lég fagyasztott a téren. A központi egyetemi épület előtt körbefolyta a szökőkutat a több ezer diák, köztük középiskolások, akik mostantól kevéssé remélhetik, hogy majd egyetemisták lesznek. Szép számmal eljöttek tanárok is, oktatók, az egyetemek és főiskolák vezetői, s .együtt énekelték a fiatalokkal, hogy „Hazudni és csalni csúnya dolog." Aztán a Timur Lenk-ről nevezett, több jel szerint alkalmi együttessel is énekeltek egy dalt Fodor Gábor miniszternek, majd elkövetkezett a „legyulázás", ama bizonyos LGT-s dallamra, hogy: „Ugye mi jó barátok vagyunk/ Ó, Gyula mi jó Csak a gazdag tanulhasson? barátok vagyunk. " Garamhegyi Ábel (JATE. TTK hallgatói önkormányzati elnök) elmondta, miért ért mindenkit váratlanul a tandíj-határozat, olyannyira, hogy a felsőoktatásért felelős államtitkár, a JATE-ról kormányhivatalba került dr. Csirik János azonnal A művelődési tárca álláspontja Bizonyos értelemben jogosnak nevezte a felsőoktatási tandíj bevezetésének időpontját és az intézkedés módját ért kritikákat Szabó Zoltán, a művelődési tárca politikai államtitkára szerdán Budapesten tartott sajtótájékoztatóján. Nyomban hozzátette azonban, a kormány kényszerhelyzetben cselekedett, és a tárca feladata most az, hogy a felsőoktatásra nézve a lehető legkevesebb sérelemmel hajtsa végre a kabinet döntését. Az államtitkár ugyanakkor hangsúlyozta: a hallgatók, a felsőoktatásban dolgozók és a művelődési minisztérium „egymásra találtak" a felsőoktatás fejlesztésének koncepciójával kapcsolatban. Szabó a továbbiakban rámutatott, hogy a minisztérium törekvése olyan szemléleti átalakulás ösztönzése, amely szerint a hallgató „megrendelő" helyzetbe kerül a felsőoktatásban és Igy a szféra fejlesztésének motorjává válik. Rámutatott arra is, hogy a tandíjfizetés amennyiben elfogadjuk, hogy a felsőoktatás finanszírozása nemcsak közfeladat - jó egyéni befektetésnek tekinthető. Példaként azt hozta fel, hogy amíg az alsófokú végzettségűek 20,4 százaléka, addig a felsőfokú képzettséggel rendelkezőknek mindössze 2,7 százaléka volt munkanélküli 1993-ban. Papp Lajos főosztályvezető - akit Csirik János lemondása után ideiglenesen megbíztak a felsőoktatásért felelős helyettes államtitkári teendők ellátásával - kifejtette: a tervek szerint ez év szeptemberétől 2 ezer forintos havi tandijat fizetnének a hallgatók és szociális alapon átlagosan 20 százalékos lenne a tandíj-kedvezmény. Ezen túlmenően a tandíj-befizetés 30 százalékát le lehet írni az adóból. A főosztályvezető elmondta: a Pénzügyminisztérium hajlik arra a megoldásra, hogy 1996ban a tandíj-befizetésekből befolyó nettó 1,4 milliárd forintos összeget a felsőoktatás fejlesztésére fordítsák. Hozzáfűzte: a művelődési tárca és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége (OFÉSZ) egyetért abban, hogy amennyiben a tandíj-bevételeket visszafordítják az oktatási szférába, akkor a hallgatók kapjanak beleszólási jogot az összegek felhasználását illetően. le is mondott (Visszavárjuk, mondta a szónok s zúgott a helyeslő taps.) Miért a HÖK-nek kell felmérni, hány egyetemistának nem engedi az anyagi helyzete, hogy folytassa tanulmányait? - kérdezte a diákvezér. Mikor járt egyetemre, aki kitalálta, hogy 20 százalék kaphat mentességet? - folytatta. („Sohase járt!" „Díszdoktorátus nem számít!" - mordult a tömeg.) Nem a hallgatók és az egyetem, vagy a minisztérium között van ellentét! Hanem arról van itt szó, hogy a magyar felsőoktatás küzd az ostobaság ellen! - összegzett az utcai demonstráció szónoka. Fölolvasták dr. Dinya Lászlónak, a SZÉF főigazgatójának a szegedi Universitas soros elnökeként megfogalmazott nyilatkozatát: „...Csekély tartalékainkat mára feléltük... Változatlan állományi létszám mellett hallgatói létszámunk körülbelül 50 százalékkal nőtt, mialatt a költségvetésből származó forrásaink reálértéke mintegy 40 százalékkal csökkent! Nincs még egy ágazat az országban, amely az utóbbi 3-4 év alatt ilyen hatékonyságnövekedést produkált volna, eltekintve a fekete gazdaságtól... A felsőoktatás rezervátummá válik, amelynek éppoly kevés köze lesz Európához, mint az ország jövőjéhez... Ha ez a cél, nyíltan deklarálni kell pusztán az érintett 120 ezer hallgató, 60 ezer dolgozó, valamint hozzátartozóik, összesen körülbelül 600-700 ezer ember miatt is, akik nem ringatnák magukat illúziókban jövőjüket illetően." A Nyilatkozat nyíltan beszélt a szavak és tettek ellentmondásáról: a politikusi beszédekben a felsőoktatás húzóágazat, a jövő letéteményese, amely prioritást élvez. A valóságban a visszatérülés legcsekélyebb reménye nélkül folynak a pénzek a „kedvezőtlen adottságú" helyekre, meg banki konszolidálásra. „...Míg hatósági asszisztencia mellett a feketegazdaság 'vállalkozói' évek óta a költségvetéstől eltérített százmilliárdokkal labdáznak, eközben a kormány a költségvetés kétségbeejtő állapotán siránkozik és felszámolja a felsőoktatást." Még egy levél volt, ezt azonban kifütyülték a tüntetők: dr. Szalay István, Szeged polgármestere hiába hivatkozott benne felsőoktatási előéletére, úgy tűnt, a diákok nem díjazták, hogy a kulturált viselkedésre szólította fel őket és arra, hogy „...demonstrációjuk a leendő értelmiség felelősségtudatától áthatottan ugyanakkor eltökélten adjon hangot törekvéseiknek." Annál nagyobb sikere volt Bicskey Lukács színművész versmondásának és Fülöp Attila egyetemista gyújtó hangú szónoklatának. Utóbbi azt mondta, addig mennek az utcára, amíg nem lesz megegyezésen alapuló, új döntés: csakis 1996-tól és csakis a felsőoktatás céljaira fizetnek tandíjat; addig és másra egy fillért se! Ezután behelyezte - a pénzügyminiszter (képmásának) száján át - az első, kizárólag a felsőoktatás fejlesztésére fordítható 2000 fillért egy hatalmas tartályba, amelynek csak egyik arca volt Bokros Lajosé, a másik Horn Gyuláé (fölötte a felirat: Wanted!, alatta: 2000 Ft/hó). A fillérbehelyezés processzusa lapzártakor még tartott, szemtanúk állítása szerint: rendben. A (többségükben használt lepedő alapanyagú) transzparensek közül állítólag azt tartották legkitartóbban, amelyikre ez volt ráírva: „Miért kell engem folyton hülyének nézni?" Sulyok Eizsébet A PDSZ is tüntet A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) március 30-dikára „csendes, szigorú demonstrációra" htvja a pedagógusokat, a szülőket és mindenkit, aki működőképes oktatást szeretne és nem ért egyet az egyoldalú kormánydöntésekkel, amelyek a családok anyagi biztonságát és az óvodák, iskolák helyzetét veszélyeztetik. A résztvevők a Pénzügyminisztérium elé vonulnak, ahol petíciót nyújtanak át a tárca felelőseinek. • Az utóbbi drámai megállapítások nemcsak KeletEurópa „tanerőire" és gyermekgondozóira érvényesek, a viszonyok világszerte hasonlók. A szomorú információkat Dr. Temesváry Beáta az orvostudományi egyetem ideg-elme osztályának adjunktusától hallhatták a résztvevők, azon az előadáson, melyet a Szegedi Akadémiai Bizottság Gyermekintézmények Mentálhigiénés Munkabizottsága szervezett. A SZAB speciális munkabizottsága megalakulásakor fontos szerepet vállalt, nevezetesen a különböző szakterületeken, a gyermekek lelki egészségének védelméért dolgozó szakemberek munkájának összefogását. Feladatának tekinti a nevelő, oktató munka során kialakuló mentálhigiénés károsodások, devianciák megelőzését, a meglévők hatékonyabb kezelését. A gyermekek lelki egészségének védelme mellett a szervezet fontosnak tartja a nevelők mentálhigiénés állapotának karbantartását is. A bizottság regionális szervezet, vagyis a munkában részt vehetnek Csongrád, Békés és BácsKiskun megye szakemberei, bölcsődei gondozónők, óvónők, általános iskolai, középiskolai tanárok, szakmunkásképzőben, nevelőintézetben foglalkoztatott pedagógusok. • A lelki egészség munkabizottsága Védelem: bölcsődétől az érettségiig Mentálhigiénés lehetetlenség jellemzi a magyar társadalmat. Mindazt a nevelőmunkát, amit a múltban a nagy család végzett el, azt ma a pedagógus kénytelen elvégezni, teszi ezt olyan helyzetben, hogy közben a presztízsvesztesége egyre nagyobb. A gyermekekkel foglalkozó szakember a fenyegetettség érzésében él, társadalmi nyomás alatt, ráadásul munkáját alulfizetik. az ÁNTSZ megyei szervezeteiben, az egészségügyi szolgálatban, a drogfüggőséggel foglalkozó intézményekben, a rendőrség bűnmegelőző csoportjában tevékenykedő szakemberek, vagy akár a pedagógusképzők hallgatói is. Mint a munkabizottság elnökétől, Csorjáné Radics Katalintól megtudtuk, a szervezet segítője kíván lenni minden olyan intézménynek, melynek munkatársai e témában már komoly eredményeket produkáltak. A bizottság a terület fehér foltjait keresve próbál hozzájárulni a mentálhigiénés továbbképzéshez, töbóek között előadások, szervezésével, neves tudósokkal, elméleti és gyakorlati szakemberekkel való találkozásokkal, de pályázatok hirdetésével is. (pacsiba)
