Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-18 / 65. szám

1995. MÁRCIUS 18., SZOMBAT „Mindkettőnknek vannak hibái, éppen ezért azonos képességűnek tartom magunkat. A gyakorlásokon egymásra vagyunk utalva, kölcsönösen segítjük is a másikat, mivel (és ezt nem igazán értem) a HLC-nél egyszerűen nincs kapusedzés..." • Két és fél év után a kispadon %A vásárhelyi (csere) kapus esete Vörös Józseffel Kopschitz Péter lejáratva, megalázva B

ár Fekete Robin semmi sem múlott (hisz a meZőny legjobbjának bizonyult), bennem mégis napok óta motoszkált a kisördög. Sejtésem bejött, Kopschitz Péter ugyanis nem sérülés miatt maradt ki a gárdából. Akkor hát miért? - tettem fel magamnak a kérdést. A választ csütörtök este próbáltam kiszedni az őszi idény egyik legjobb NB Il-es kapusából. - Peti, milyen érzés a kispadot koptatni? - Hát, ismerek ennél jobb érzést is... Két és fél éve vagyok Vásárhelyen, de ezt a 75 bajnokit két perc kivételével végigvédtem. - Most viszont Fekete Róbert élvezi az edződ, Antal Ferenc bizalmát. Mivel tudod ezt magyarázni? - Véleményem szerint ennek az egész ügynek volt előzménye. Mint ismeretes, múlt év novemtórében véget ért Pataki Tamás korszaka Vásárhelyen. Hogy jogosan állltották-e fel, vagy sem az edzői kispadról, azt ki-ki magában döntse el. Az tény, hogy a távozását követően a csapatból pár labdarúgóra egyszerűen rásütötték, hogy Pataki-párti. Köztük voltam én is. Pedig csak azt nem értettem, hogy a szezon vége előtt két fordulóval, miért kell edzőt cserélni. - Ez volt az előzmény, de most halljuk a folytatást. - Január 3-án elkezdtük az alapozást, ni két hétre Rostás Gyula irodájában, az elnök jelenlétében, a csapat szakosztályvezetője, Vörös József tett egy gyalázatos kijelentést. Nevezetesen azt, hogy ő pontosan tudja, mit ígért Portörő Zoltán volt pályaedző nekem és Kemenes Zolinak, hogy Hajdúnánáson vereséget szenvedjünk. Pontosan azért, hogy az űj mestert, Antal Ferencet „megégessük". Amikor ezt közölte velem, köpni-nyelni nem tudtam. Egy olyan ember mondta ezt nekem, aki tíz év alatt sem fog annyit tenni a vásárhelyi fexiért, mint amennyit én két és fél év alatt tettem. Pedig Vörös 0 Kopschitz: - Hetvenöt meccs után nem ezt érdemeltem! Vasárnap délután izgatottan vártuk a szerkesztőségben a HLC-Wesl Radial labdarúgócsapatának tavaszi bemutatkozását. Gödöllőn ugyanis a vásárhelyinél jobb együttesek is kikaptak már. Örültünk, amikor meghallottuk az 1-1-re végződött meccsről érkező híreket, ám mindnyájunknak feltűnt, hogy a HLC kapuját nem a jó ideje kiszorithatatlan Kopschitz Péter védte, hanem az eddig tartaléksorban levő I Fekete Róbert. Vimjí• mmmm.,- mmi Ma m^r József azt is nekem és a csapatnak köszönheti, hogy most ő a szakosztályvezető... - Valami tehát megváltozott a személyed körül, az edzőmeccsek kétharmadán mégis le áUtál a háló elé... - ...de érzésem szerint csak azért, mert Fekete Robi sérült volt. Végig tisztában voltam vele, ahogy felépül, rögtön az ó nevével kezdődik majd az összeállítás. - De ha így érezted, miért nem igazoltál el, hiszen az ősszel az NB II. Keleti csoportjának a harmadik legjobb kapusa letté! a sportnapilap osztályzatai alapján?... - Úgy éreztem, nem szabad meghátrálnom. Keményen végigcsináltam a felkészülést, szerintem jó formában voltam s vagyok a mai napig. A legfurcsább az, ez idáig még senki sem közölte velem, hogy miért is szorultam ki az együttesből. - Milyen a kapcsolatod Antal Ferenccel? - Nagyon sajnálom, hogy Feri nem nekem, hanem Vörösnek hisz. Pedig ismerhetne, tudhatná, a győzelemért a szívemet, a lelkemet is kiteszem, kitenném. Úgy látszik, felült egy aljas rágalomnak! - Vetélytársaddal, Feketével hogy jössz ki? - Nyugodtan mondhatom: semmi bajunk egymással. Mindkettőnknek vannak hibái, éppen ezért azonos képességűnek tartom magunkat. A gyakorlásokon egymásra vagyunk utalva, segítjük is a másikat, mivel (és ezt nem igazán értem) a HLC-nél egyszerűen nincs kapusedzés... - Úgy vélem, kicsit kilátástalannak érzed jelenlegi helyzetedet. Hogy tudsz igy visszakerülni a csapatba? - Cserekapusként nem tudok mást csinálni, mint „megszakadok" az edzéseken, s a bajnokin azt lesem, mikor hibázik a vetélytársam, vagy mikor állítják ki... Pedig legbelül egyáltalán nem ezt kívánom. - Peti, te nagyon el vagy keseredve. - Persze, hogy el, de nem amiatt, hogy pillanatnyilag csak tartaléknak számítok. Az bánt, de nagyon, hogy egész Vásárhely előtt bundázással gyanúsítottak és lejárattak. Szélpál László Gyenes Kálmán dicsősége E

s persze egy kicsit a mienk is. Hiszen kitűnő fotóriporterünk a '94-es esztendő legjobb sajtóképeit bemutató kiállításon (ami a Néprajzi Múzeumban április 10-ig látható) „felkerült a falra". Méghozzá azzal a felvételével, amelyen egy gyálaréti 11-es rúgó verseny legrutinosabb résztvevője megcélozza a jobb felső sarkot. Nekünk persze az a képe is tetszik, amelyen a SZESK kézilabdásainak mestere, Barát János éppen ásító inast játszik... • Ki látja úgy, hogy nagy a hasam? • Ez a Vasas bármire képes lehet! •A középhátvéd számára a Ferencváros már a múlt Pintér Attila súlya csak a „negróevőket" érdekli? Mi a teendő akkor, ha az ember egy Vasasjátékossal, mondjuk Pintér Attilával kíván csevegni egy jót? Világos: egy telefon a Fáy utcába, bemutatkozás, ezt követően a hívás okának előadása, időpont-egyeztetetés — és kész. Gondoltam én. Ehhez képest nagyjából a következő történt: „Egy interjút? Tőlem? Semmi akadálya, csak engedélyt kell kérni hozzá a Mestertől.", így Pintér. Jómagam, kissé naivan, rávágtam, hogy rendben van, hát kérjél. Mire Pintér: „Úgy értem, neked kell kérned..." ezeken a meccseken kellett a pontokat begyűjteni, hanem a hasonló pozícióban lévő együttesek ellen kell majd bizonyítanunk. Az csak egy kis plusz lett volna, ha olyan csapatok ellen is, mint a Békéscsaba, vagy az UTE sikerül pontot szereznünk. - Mihez kezdesz, ba nem éritek el a célt, s a Vasas kiesik? - Én nem foglalkozom ilyesmivel, hiszen a csapat számára és nekem is csak a bennmaradás jelenthet örömet. Nem is gondolok az NB Il-re, mert ebben a gárdában sokkal több van annál, hogy kiessünk. Nálunk gyengébb csapatok is szerepelnek az NB I-ben. - Igen, de mennyi? - Körülbelül az NB l-es csapatok fele rosszabb, mint mi. Nem reális a tabellán elfoglalt helyünk. - Hol voltak jobb feltételek, Győrben vagy a Vasasnál? - Ez nem tartozik senkire, sem az újságírókra, sem a közvéleményre. - Mi idegesít jobban, ba azt kutatják, miért mentél el a Fraditól, vagy ha a súlyod felől érdeklődnek ? - Erre nem is szeretnék válaszolni. A Fradi szép volt, jó volt, elmúlt, az utóbbival pedig csak azok foglalkoznak, akik olyan sötétek, hogy a negró világít a szájukban. - Szerinted a többi élvonalbeli együttes edzőjénél mekkora esélyed lenne a csapatba kerülésre ? - Én ezen még nem gondolkodtam, de nem is akarok ezzel a témával foglalkozni. - Mit lehet ebből a Vasasból mondjuk két év alatt kihozni ? - Bármit. —Azaz... - Bajnokságot, kupát. Bármit. — - Akkor pontos ttok: erősítés nélkül, ez a mostani Vasas mit érhet el egykét éven belül ? - Dobogós helyezést! Majd elfelejtettem: a beszélgetést - Verebes József távollétében - Híres Gábor engedélyezte... Beck Artúr • A lényeg, hogy fürge legyen az ember... M

i tagadás, gondolkodóba estem. Egyrészt azért, mert sehol másutt nem talákoztam még efféle „előzetes cenzúrával", másrészt, ha már engedélykérést tr elő a szabályzat, akkor miért nem a labdarúgó illetékes a Mester hozzájárulásának megszerzésében? Szóval, nem lenne ésszerűbb a játékost felnőtt emberként kezelni, hagyni nyilatkozni, és ha a klub érdekeit sértő módon nyilatkozik - felelősségre vonni? Ami pedig a profikat illeti, az ő helyzetük ilyen szemponttól elég egyszerű: a közvélemény tájékoztatása nekik kötelességük... A beszélgetés azért hozott egy-két érdekességet. - Attila, mégis, minek köszönhető ez az engedélykérősdi? - A profi világban mindenhol benne van az ember szerződésében, hogy csak a vezetőség beleegyezésével lehet nyilatkozni. Lehet, hogy ez itthon nem megszokott, de amióta én Verebes Józsefnél vagyok, ez így van. Szó sincs arról, hogy nem akarjuk tájékoztatni az embereket, de ez a profi gondolkodás. - Verebesnek már volt eRy pór nézeteltérése újság írókkal, tévésekkel, nem ez áll a dolog hátterében? - Szerintem nem. - Ha a szerződésed aláírásakor tudtad volna, hogy az első két meccset igy elbukjatok, akkor is jöttél volna Angyalföldre? - Miért ne? Egyértelmű, hogy nekünk nem elsősorban