Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-13 / 61. szám

HÉTFŐ, 1995. MÁRC. 13. HAZAI TÜKÖR 7 A 20 éves Deszki Magyar Népdalkör és Citerazenekar Ünnepelt népzenei Szombaton délután fennállásának huszadik évfordulója alkalmából ünnepi népzenei hangversenyt adott a deszki mozi termében a Deszki Magyar Népdalkör és Citerazenekar Egyesület. A Kiss Ernő a deszki egyesület művészeti vezetésével működő együttes előadásán Bíró Lajosné vezetésével fellépett még az Asotthalmi Asszonykórus. Monoki Lajos citeraművész, valamint az általa vezetett Szegedi Rúzsa Sándor Népdalkör. Miről ír a Szeged? • Hegedűs András irodalomtörténészre, a szegedi tanárképző főiskola egykori főigazgatójára, a Kincskereső alapító főszerkesztőjére, halálának 20. évfordulója alkalmából önéletrajzi írással emlékezik a SZEGED 1995. februári száma. A lapszám a 80 esztendős Csongor Győzőt köszönti; ugyanitt Sulyok Erzsébet a Szegedi Balett művészeti vezetőjével, Juronics Tamással beszélget; Ruszoly József Dettre Jánosról és Osztróvszky Józsefről írott két könyvéről Apró Ferenc közöl recenziót; a Tájoló rovatban az „Új Szántás" című folyóirat szegedi vonatkozású írásait dolgozza fel Laczkó Katalin. Pozsonyi Ignác szegedi kórházalapításával foglalkozik Dudás Béla írása; a Szegedi Szép Szó rovatban Sz. Szigethy Vilmos hangulatos szegedi karcolatai olvashatók; helytörténeti érdekességű Bánkúti Ágnes írása a Reiznerház történetéről; a Memoár oldalain Kovács Miklós egy hadifogság történetét írja meg 1915 és 1918 között. • A SZEGED 1995. márciusi száma a Szegedért Alapítvány idei díjazottjait mutatja be; a fődíjas Péter László irodalomtörténésszel Tandi Lajos, a tudományos kuratórium kitüntetettjével, Telegdy Gyula akadémikussal Sulyok Erzsébet, a társadalmi-állampolgári kuratórium díjazottjával, dr. Szőke Péter rendőrezredessel Pálfy Katalin beszélget; a művészeti kuratórium díjazottja. Baka István költő Sztyepan Pehotnij testamentuma című verskötetéről Rigó Béla elmélkedik. Gliick Jenő az 1848-49es forradalom idejéből az aradvári császári erődítmény ostromát és hősi halottainak emlékét eleveníti fel. A szegedi földreform előkészítéséről Szabó István közöl tanulmányt; ezzel kapcsolatban Sz. Lukács Imre Az én földosztásom címmel emlékezik 1945 tavaszára. A lapszámban Pálfy Katalin a Nemzeti Történeti Emlékpark Országos Emlékbizottsága és a Feszty-körkép Alapítvány Kuratóriuma üléseiről ad összefoglalót. A 60 éves Weninger Richárddal, a szegedi zenekonzervatórium igazgatójával, a Weiner kamarazenekar vezetőjével Sulyok Erzsébet készített interjút. Üldözött papok Csanád egyházmegyében címmel Pál József papi életsorsokat mutat be többrészes sorozatában. A Szegedi Szép Szó oldalain Apró Ferenc közlésében Szabóné Mozgay Erzsébet írása olvasható a szegedi árvíz katasztrófájáról; az emlékezéshez járul Apró Ferenc elbeszélése egy helytörténeti kutatásról. Mindkét számban Tandi Lajos közöl jegyzetet, és folytatódik Juhász Antal sorozata a régi szegedi népélel képeiről. • A szellem legyőzhetetlen, sőt, megverhetetlen. Faludy György élete a bizonyíték; neki aztán szembe kellett néznie mindazzal, ami a század története folyamán fertelmesen, ostobán és erőszakosan belegázolt a gondolkodó ember életébe. Emigrált - sajtóperei nyomán, a börtön elől - s kommunistának tartották, és emigrált Recsk és 1956 után - mert amerikai felbujtónak is tartották. Sose volt más, mint szociáldemokrata. A második világháború alatt az amerikai hadseregben harcolt, de nem fogadta el az amerikai állampolgárságot - hazatért. Itthon egy verseskötet kiadására futotta az időből, mert jöttek Rákosiék. Aztán 1950-ben letartóztatták; mint amerikai ügynököt vallatta az ÁVÓ, és be is ismerte, hogy kapcsolata volt E. A. Poe és W. Whitman amerikai állampolgárokkal, de még az angol nevű ördöggel is. Recsk következett, borzalmas évek, 1953-ig, majd 1956 és az újabb emigráció. Mindez benne van a Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi könyvében. Szegedi estje mégis különleges volt: idős és fiatal egyformán lebilincselve hallgatta Faludy történetét; egy olyan történetet, amelyet ma Magyarországon másképp szoktak előadni. Ne részletezzük: ehhez a másképphez csorba indulatok és kellemetlenkedő célzások is járulnak, s általában a társadalomnak csak egy pólusát ragadják meg. Faludy a kellő magasságból látja ezt a brutális és tompaagyú időszakot, és iróniájával a legnyomorúságosabb helyzetben is nevetségessé tudja tenni - de csak akkor, ha már-már elviselhetetlen beszélni róla. Az ember azt gondolná, hogy a recskihez hasonló napokban A Szegedi Ifjúsági Házban telt ház várta az idén 85 éves Faludy György költőt. A esten bemutatták a Faludy életéről készült portréfilmet, majd Fried István egyetemi tanár beszélgetett a költővel. Poe és Whitman ügynök összekötője •ttíK £1 -•ttíK £1 v3> 11; * Vjfli Faludy György Szegeden. (Fotó: Gyenes Kálmán) csak teljes megadás és megalázottság van, vagy vakmerő és hiábavaló hőstettek. Nem; Faludy racionális és köznapian világos magyarázatot ad azokra a tettekre is, amelyek utolsó utániként a legkilátástalanabb élethelyzetekben megmaradtak. Faludynak sikerül anyaggá képzelni a szellemet; táplálékká; infúzióvá. Ami az emberiesség és a szellem halmazállapot-változását illeti, a világirodalomban Zweig Sakknovellája mellett, vagy, a zenében Messiaen Kvartett az idők végezetére című, fogolytáborban született műve mellett van a helye annak a fejezetnek, amelyben Faludy a recski kényszermunka-tábor borzalmas napjait követő esti szeánszokról beszél; lámpaoltás után, elgyötörten, az alvás óráiból időt lopva gyűltek össze a rabok, hogy beszélgessenek: ki meteorológiáról, ki a népvándorlások történetéről, ki filozófiáról tartott előadást; volt aki a Toscát fütyülte, volt, aki a „Monté Cristót mondja ott éjről éjre", hogy az embertelen táborban élve maradhassanak; mert aki inkább aludni ment, az nem bírta a robotot sem: meghalt. Túlélési technika ez; az ember fejében átfut, hogy a szabad gondolkodáson állandóan terpeszkedő „tábori nehezék" ellen nem használható-e Faludy szellemi infúziója? De csoda-e, ha Faludy György élőszóban nem erről, hanem leginkább szonettekről beszél az esten? Az utóbbi 40 nap alatt 98 szonettet írt; mostanra tán kivan neki a száz is. A kötet, amelyben megjelenSzegedért Alapítvány: díjátadé gála A kétrészes gálaműsorban fellépett kitűnő művészeket nemcsak a korábbi évek kitüntettjei és a színházba meghívottak hallgathatják-láthatják, hiszen a Magyar Televízió felvette és későbbi időpontban műsorra tűzi a díjátadó est programját. A zenés-táncos gálán az idén is fellépett Szeged legnépszerűbb operaénekese, Gregor József, akit Maczelka Noémi kisért zongorán; eljött a rajongók táborában tiszteletbeli szegediként szeretett Misura Zsuzsa, az Operaház magánénekese; virtuóz szólisták adtak élményeket, mint Szeged hegedűművésze, Szecsődi Ferenc, a nagyszerű fuvolaművéNyitótánc: Pavane táncegyüttes. (Fotó: Schmidt Andrea) szek, Bálint János és Alessia Sordini, s a másik két fiatal szólista, Oravecz György zon• A problémák azonban menetrend szerint ismétlődnek, leglátványosabb, amikor túltermelés vagy hiány Tormájában jelentkeznek. A felesleg a társadalom más rétegeit nem izgatja, hisz költség alatti, dömping élelmiszerárakkal jár együtt. A drágaságot hozó hiány inkább borzolja a kedélyeket, de a látszattal ellentétben a gazdálkodó ezzel a plusz bevétellel nem foltozhatja be jövedelmének lyukait. Ugyanis kis mennyiséget extra árral szorozva is legfeljebb közepes eredményt kap. A jövedelemtermelő képesség állandósult hiányát a társadalom - bár kénytelen-kelletlen - az adórendszerben biztosított kivétel révén, burkoltan elismeri. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a magántermelők tömege szinte osztályozatlan módon viseli az adómentességgel együttjáró, kistermelői Nyáját terelő kamara Felnő-e a kistermelő? címkét. Ma Csongrád megye 380 ezer hektárnyi mezőgazdasági hasznosítású területének 90 százaléka magántulajdonban van, az itt működő társas vállalkozások száma 72, a szövetkezeteké 80, míg a magántermelőké 43 ezerre tehető. Az utóbbi körből 30-35 ezren lehetnek, akik a piacon is megjelennek áruikkal, de „minősítetten" mezőgazdasági vállalkozót csak 410-et sikerült nemrégiben összeszámlálni. A mindenki által óhajtott szabályozottság, a termelési feltételek kiszámíthatósága ma már nem képzelhető el a régvolt tervutasításos rendszerrel, sőt a nagyüzemi rendszer szétA túlélésre berendezkedett mezőgazdasági termelő jellemző vonása, hogy panaszkodik. Alapvetően és rendszertől függetlenül, általában nem ok nélkül. Már itt az elején leszögezem, hogy mindig vannak az általánostól eltérő esetek. Egyébként a panaszkodás, mint pusztába kiáltott szó, nem üldözendő cselekmény. Amennyiben a sajtó útján kiemelt tálalást kap, akkor is belefér a semmire sem kötelező, építő kritika kategóriájába. Hosszú ideje léteznek a nevében eljáró érdekképviseleti szervezetek, amelyek magukba integrálják a jajkiáltásokat, s megpróbálják az érdekütköztető tárgyalásokon szalonképes formában előadni. Időnként látható eredmények is születnek. zilálódása miatt még a tüneti kezelés köztes eszköztára is használhatatlan. A szabályzónak kinevezett piaci szabadosság napjaink valósága, nem kíván külön leírást. A nyugat-európai példák alapján szerveződő, köztestületi agrárkamarágora- és Paulkovits Pál gitárművész. Az együttesek közül a Juronics Tamás-vezetXe Szegenak szánja ma a törvény azt a szerepet, hogy ellássa a piaccal harmonizáló termelést eredményező agrárszervezés szerteágazó feladatkörét. Ennek egyik oldalról az információs rendszer kiépítése, másik oldalról hatósági jogosítványok átvétele, s a szabályozás érdekében bevetett agrárkassza kezelése az alapfeltétele. A mellette továbbra is működő érdekképviseletek e szabályozott automatizmuson belül az esetleg és időnként hátrányt szenvedett érdekcsoportok szószólójaként tehetik magukat hasznossá. Hogy a termelő ne csak panaszaival jelezhessen, elengedhetetlen, hogy a kamarai törvényben kinevezett pásztor összeterelje nyáját. Az önként jelentkezéses önszerveződés lenne az igazán demokratikus megoldás, de a hézagos hagyományok miatt erre kevés az nek majd, valószínűleg az idei könyvhét legkeresettebb könyve lesz. Felolvasott néhányat: lenyűgözőek. Nehéz mesterségnek tartja a szonettírást, mindegyik előtt azt érzi, hogy semmit se tanult addig; 80 sornyi mondandót kell összetömörítenie 14 sorba, úgy, hogy folytatólagos legyen a fordulat után is. Az egyikben Wesselényi Miklóst (az árvízi hajós ükunokáját) szólítják fel a bevonuló oroszok: könyv kell a tűzre a fázó katonáknak; s amaz könnyezve derül, míg a Leninösszes ég el. Vagy: Óceániában, ahol Faludy György az amerikai hadsereggel volt, s ahová, mondja, az európaiak csak kereskedelmet és üzletet vittek, semmi olyat, ami a léleknek örörrfet adott volna Óceániában egy csapat amerikai katona tervezgeti, hogy a szigeten marad, a tahiti lányokkal boldog feledésben, de elhajóznak, mert a háborút jobban szeretik, mint a japánokat. Szonettjei ironikusak, frivolak, ritmusosak, sőt, valami különös frissesség (tán időszerűségük?) is érződik rajtuk. Versei fogantatásáról azt mondja: „néha megmagyarázhatatlan jelenségek rabja vagyok, és élvezem ezt a rabságot". Addig nem lehet nagyobb baj, míg Faludy György szabadon élvezheti rabságát. Panek Sándor di Kortárs Balett kápráztatta el egyik legdinamikusabb repertoárdarabjával (Máz) a közönséget, Weninger Richárd kamarazenekara Erkel-versenyművel remekelt, az Illés Mihály vezette Liszt kórus Haydn és Bellini-művekkel lépett fel. A Pavane nyitótánca után Janik László színművész szavalt. Az alapítvány elnöke, Zoltánfi Zoltán Bálint Sándort idézte ünnepi köszöntőjében, aki a „szegedi kozmoszt" szigetként látta kiemelkedni az alföldi síkságból - az európai világba; „Hitünk szerint így emelkednek ki polgárai sorából azok, akiket ma köszöntünk" mondta az elnök Péter Lászlót, Szőke Pétert, Telegdy Gyulát, Baka Istvánt, a díjazottakat üdvözölve. esély. Viszont eredménnyel kecsegtető szabályozás csak az árutermelők teljes körében képzelhető el. Ezzel magyarázható a kamarai tagság kötelező volta. Az agrárkamara megyénkben jelenleg 3 ezer tagot számlál. A piaci szereplők száma ennek tízszerese. A tagdíjfizetéssel járó belépést az adórendszer kreálta kistermelő nemigen szorgalmazza, hisz még nem kézzelfogható számára, hogy mit kapna cseréhe. Itt tartunk most. Ennek fényében nem meglepő az a törvénymódosító javaslat, mely az alig mérhető jövedelemmel szemben a területnagyságot, vagy egyéb konkrét mérőszámot határozna meg az önellátó és szabályozásba bevonandó kistermelői kör szétválasztására. A belépésre invitáló megszólítás csak így lehet névre szóló. Tóth Szeles István