Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-08 / 57. szám

& SZERDA, 1995. MÁRC. 8. o í % i GAZDASÁGI MELLÉKLET III. f. E lkészült s pénteken megkapták a parla­menti képviselők a köz­beszerzésről szóló jogsza­bálytervezetet. A köz­beszerzések szabályozá­sára azért van szükség, hogy áttekinthetőbbé, hatékonyabbá váljon az államháztartás vagyongaz­dálkodása és a különböző vásárlásoknál - szállítók versenyeztetésével - lé­nyegesen alacsonyabb árakat érhessenek el. En­nek megfelelően a készülő törvény előírja a verse­nyeztetést, az átlátható eljárást. Alapkérdés a köz­beszerzési piac létrehozá­sánál, hogy a hazai vállal­kozókat milyen mértékű kedvezményben részesít­sék. A javaslat szerint a versenyeztetésnél ki lehet kötni, hogy csak belföldi székhelyű cégek pályáz­hatnak, ám ennek fél té­tele, hogy megfelelő mi­nőségű hazai áru, illetve szolgáltatás álljon rendel­kezésre. A törvényjavaslat szerint az ajánlatok érté­kelése során preferenciát lehet adni a termék szár­mazása, illetve hazai alvál­lalkozók foglalkoztatása alapján. A preferencia mértéke az ár tekintetében elérheti a 10 százalékot is. Ez azt jelenti, hogy a hazai termék ha csak 10 száza­IS lékkai drágább mint a kül földi, még mindig verse­nyelőnyben van. A tör­vényjavaslat szerint a leg­feljebb 10 százalékos ár preferenciát azok a ter­mékek kaphatják meg, amelyeket legalább 50 százalékban belföldön foglalkoztatottak állítottak elő. • Algériai vtzugyes Műszerész, mérnök, menedzser Közbeszerzés Az államháztartás, il­letve az állami szolgáltató ágazatok évente mintegy 273 milliárd forintot for­dítanak vásárlásokra. Ezek­ből 110-120 milliárd fo­rintnyi vásárlás esetében oldható meg a versenyez­tetés. A versenyeztetés természetesen pénzbe kerül, növeli a beszerzés költségeit, de ez a többlet az előzetes számítások szerint nem haladja meg a 0.1-0,2 százalékot Ugyan­akkor a versenyeztetés eredményeként 5—20 százalékos árcsökkentés érhető el. A becslések sze­rint évente 600-800 köz­beszerzési eljárás indul / Ausztria: ezüstérmes Hogyan alakulhat a legelő­nyösebben az osztrák-magyar gazdasági-kereskedelmi kap­csolatok feltételrendszere az EFT A -tagországok EU-fdvétele és az uruguayi forduló ered­ményének alkalmazása nyomán erről folytatott csütörtökön Bécsben megbeszéléseket Major István, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium főtitkára. A tét igen nagy - mondotta az MTI tudósítójának -, hiszen az Európai Unióval rövidesen megkezdődő tárgyalások ered­ményétől függ, milyen mérték­ben sikerül átmenteni a kétol­dalú kereskedelemben kialakítón koncessziókat. Ezek különösen a magyar mezőgazdasági termé­kek ausztriai forgalmazására vonatkoznak, s nemcsak azért olyan jelentősek, mert igen nehezen sikerült kialkudni őket. hanem mert Ausztria a magyar agrártermékek második legna­gyobb exportpiaca. Major István az osztrák gaz dasági. a külügy- és a mezőgaz­dasági minisztériumban tárgyak. Mindenütt áttekintették a konkrét listát is. Szavai szerint ugyanazt a készséget tapasztalta, amiről vezető osztrák politikusok a ma­gyarokat - legutóbb Vranitzky kancellár Horn Gyulái - bizto­sitolták. Ausztria, anelynek sok esetben magának is érdeke a ko­rábbi feltételek fenntartása, min­dent el fog követni a brüsszeli tárgyalásokon ezeknek az. érdé kéknek a/érvényesítésére. — Budapesten sajátítottam el az elektrotnűszerészséget. ké­sőbb két évet elvégeztem a miskolci gépész karon, nap­palin. de abbahagytam. Nem ez volt az utolsó kudarcélmény az életemben. A diákévek után következett 18 esztendő a Sze­gedi Postaigazgatóságon, köz­ben azonban csináltam egyet s mást Levelező tagozaton táv­közlési mérnöki diplomát sze­reztem. majd a műszaki mellé elvégeztem Budapesten a köz­gazdaságtudományi egyetemet is, öt év alatt. A könyvvitelt akkoriban egyáltalán nem sze­rettem. mégis sokat használtam a későbbiekben. # Mikor beszélte élesbem először a francia nyelvet? — Algériában, az orani egye­temen oktattam a távközlést 1975 és 1978 között, francia nyelven. Kint az első hónapok­ban szinte csak tanultam, nem volt más választásom. Amikor hazajöttem, elkezdődtek a pofonok. A postaigazgatóság nem nagyon tartotta be igére teíL talán azt hitték, disszi­dálok. szóval elváltak útjaink. Közgazdászként dolgoztam tovább, hét évig jártam át Vá­sárhelyre a Csomiéphez. Min­dennel foglalkoztam: bérrel, normával, utókalkulációval, csak pénzüggyel nem. Jó is­kola volt. egy padlót fogott céget sikerült életben tartani. t Mikor tért vissza Sze­gedre? — A Szegedi Közlekedési Vállalat gazdasági igazgatója lettem 1986-ban. majd három évvel később a Volán főköny­velője. Kardos igazgató irányí­tása alatt kezdtem. 1991-ben én is megpályáztam az iga/ga - A zöld a víz. a páros a csatorna. (Fotó: Schmidt Andrea) Orvosnak készált, mégis elektroműszerész lett, elvégzett néhány egyetemet levelező tagozaton, s vé­gigkísérte életét a nyelvtanulás. Lázár Sándor mér­nök, közgazdász, a Városi Vízügyi Beruházási Kft. ve­zérigazgatója a Radnóti Gimnáziumban végzett, ahol 1956-ig bed 9 órában tanulta az orosz nyelvet, majd ugyanennyiben a franciát. Jelenleg heti háromszor két órában angolul tanuL lóságot, de eredménytelenül. Egyébként hatan indultunk versenybe, öt közülük már nincs a cégnél. Akkoriban kezdtem el aktívan könyvelés­sel. számítógéppel foglalkozni. • Hogyan lett távközlési mérnökből és a közgazdász­ból rizügyes. - "A korábbi nagy vízmű négy részre szakadL Az utód a fürdőket kezeli, a második kft. az üzemeltető, a harmadik a kivitelező, a negyedik pedig a beruházó. Ezek vagyunk mi. Amikor a váras már megkötöt­te a keretszerződést a CGE-vel, pályázatot írtak ki a vezérigaz­gatói posztra. A műszaki és a közgazdasági végzettség mellé francia nyelvtudást is kértek. Miután egyedül írtam idegen nyelven az elképzeléseimet és az életrajzomat, én nyertem el az állást. Júliustól dolgozom itt a kft.-ben. 70 százalék részese­dése van a városnak. 30 száza­iét a CGE alapította Servitec­nek. A Önök menedzselik a beruházásokai, de milyen forrásból? - Az önkormányzat vissza­vette vagyonát, s egyúttal bér­be adta. Tavaly egy köbméter vízért 48 forint plussz áfát fizetett a lakosság, ebből 12 forint 4 fillér ment a vízügyi építési alapba, amiből mi gaz­dálkodunk, beruházunk. Az 1995-ös vízár köbméterenként már nettó 64 forint 20 fillér, ebből 22,50 illeti az alapot. Tavaly 69 millió forint gyűlt így össze hat hónap alatt, idén 300-zal számolunk. • Következő nagy költe­kezésük? - A gyálaréti 3,4 milliárd forintos szennyvíztisztító, eh­hez persze még kell a közgyű­lés döntése. Már dolgozunk a tendereztetésen, jelentkeznek a potenciális pályázók. A napok­ban tárgyalok az amerikai­akkal, még kell tolmács, de heti háromszor két órában már gyűröm az angolt is. Kovács András Külkerhiány A Központi Sta­tisztikai Hivatal adatai szerint tavaly 408 milliárd forin­tos hiány keletke­zett a külkereskede­lemben. Ez mint­egy 3,9 milliárd dollárnak felel meg. A deficitből 3 milliárd dollár fi­zetési kötelezettsé­geket is vont maga után. így a folyó fizetési mérleget is terhelte. A behoza­tal folyó áron mér­ve 1537 milliárd forintot tett ki, míg a kivitel 1128,7 milliárd forintot ért el. Az import 32, az export 38 százalék­kal növekedett egy év alatt. Változat­lan áron számolva a behozatal és a ki­vitel közel azonos ütemben. 18 száza­lékkal bővült. • Magántulajdon a Liget közepén? Eladják a Vigadót Mint tudjuk, a Vigadó az újszegedi Liget kellős közepén található. A jövőben márpedig meglehetősen furcsa helyzet állhat elő azzal, hogy a város tulajdonához tartozó park kel­lős közepén magántulajdonban lévő ingatlannal rendelkez­(nek) majd magánszemélyek), avagy társaság(ok). Ad abszur­dum: akár kempinget is mű­ködtethet az új tulajdonos? A tények a következők: a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat végelszámolás alatt áll. Üzleteinek értékesítése 1990-ben kezdődött, az előpri­vatizációs törvény életbe lépé­sét követően - tudtuk meg Éri Ferenc végelszámolótól. Esze­rint el kellett adni a 15-nél ke­vesebb alkalmazottat foglal­koztató, szerződéses vagy bér­let formájában működő egysé­geket. A Csongrád Megyei vendéglátó Vállalat 167 üzleté­ből 152 esett az előprivatizá­ciós törvény hatálya alá, ezek közül az utolsó „mohikán" az újszegedi Vigadó. Fotó: Nagy László A büfének titulált, ám a va­lóságban ennél jóval „komo­lyabb" egy ségnek tűnő Vigadó kikiáltási ára 6 millió forint. Alapterülete 1500 négyzetmé­ter (azt követően, hogy a ko­rábban Jelekkönyvileg" egy ingatlant képező büfét és sportpályát a privatizáció elő­készítése miatt megosztották). A kikiáltási árból 900 ezer forint a privatizációs költség, amely csak készpénzben fizet­hető ki. Az árverés időpontja március 28_ de helyszíne még nincs, erről a pályázókat külön értesítik. Kérdésünkre, hogy vajon a Hági értékesítésekor kirobbant botrány miatt titkolózik-e a vállalat, a végelszámoló el­mondta: természetesen nem szeretni, ha megismétlődne a „Hági-szindróma". Ezért a helyszínre nem milliókkal a zsebükben érkeznek majd a li­citálók. március 20-íg ugyanis a cég pénztárában kell a 300 ezer forint bánatpénzt letenni, s az erről szóló igazolás a ver­senytárgyalás feltétele. Külön ben nincs jitkolózás™, az eddi­gi nyilvános árveréseket a Há­gíban tartották, viszont az az egység már nem a vállalat tu­lajdona. í vért is fedi homály a további részleteket. A Vigadó eladásával kap­csolatban megkerestem Básthy Gábort, Szeged gazdasági ügyekért felelős alpolgármes­terét is. Mint mondta, nem öröm. hogy magántulajdonba kerül egy telek a Liget kellős közepén. A városnak azonban nincs 6 millió forint készpénze, hogy ringbe szálljon az árveré­sen. Kárpótlási jeggyel ugyan jele a padlás", de az alpolgár­mester legjobb tudomása sze­rint ezzel az értékpapírral csak eredeti kárpótolt versenyezhet, így már most látszik, hogy a jövőben okozhat még bonyo­dalmakat a városnak, s az új tulajdonosnak egyaránt az újszegedi Vigadó sorsa. Fekete Klára TEJTERMELÉS ÉS FOGYASZTÓI ÁTLAGÁRÁNAK 46,9 VÁLTOZÁSA (1990-1994) I«J0 13Í77 1990 1991 1992 1993 1994 Egy pohár tej Amennyiben igaz az „Egy pohár tej, tiszta fej" szlogen, akkor egyre zavarosabb a ma­gyar ember agya. Ugyanis az elmúlt öt évben 170-ről 155 literre csökkent az egy főre jutó fogyasztás. Az ember elgondolkodik, vajon mi áll e deviáns magatartás háttercben. E szemléletes grafikon látszó­lag mindent pontosan megma­gyaráz. Tény, hogy csökkent a tejtermelés, miközben folya­matosan nőtt a felvásárlási ár. A logikus következtetés az lenne, hogy azért nőhetett az ár, mert a kevesebbre drá­gábban is akad vevő. A fordí­tottja - miszerint azért ter­meltek kevesebbet, mert drá­gábban el lehetett adni - ön­magában zavaros, ellentmon­dásos megállapítás. Érdemes itt beiktatni egy mindenütt ható tényezőt, amely e grafikon mögött is megbúvik. Míg a tej fogyasztói ára öt év alatt két és félsze­resére nőtt. addig az infláció ezt meghaladó volt. Vagyis ennek az egyébként is alacsony jövedelmezőségű mezőgazda­sági terméknek tovább romlott a pozíciója. Ez még inkább igaz a felvásárlási ár tükrében. amely ráadásul a fogyasztóihoz mért arányát kétharmadról felére változtatta. Vagyis a termelő sínylette meg legin­kább e változást, amit csak úgy tudott áthárítani a tehenére, ha levágatta. így már nem is annyira érthetetlen, hogy nö­vekvő ár mellett — az import termékek zavaró hatásait is leszámítva - miért csökkent a termelés. Mivel a tej nem hiánycikk, látszólag elég is belőle ennyi. A táplálkozástudományi szak­emberek és a mennyiségi vagy minőségi szempontból alultáp­láltak bizonyára vitatják e megállapítást. Kénytelen az ember arra gyanakodni, hogy az embereknek csak ennyire futja a jövedelmükből. A képet árnyalja még, hogy a fogyasz­táscsökkenés tavaly gyakorla­tilag megállt. Mivel a hús és a tej valamelyest egymást he­lyettesítő termékek, a nagyfo­kú húsáremelések révén a húshoz viszonyítva olcsóbb lett a tej. De nem bogozok tovább, többre megyek, ha felhörpintek egy pohár tejet. Még így sem bírom ki magyarázkodás nél­kül: most kaptam fizetést. T. Sz. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom