Délmagyarország, 1995. február (85. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-11 / 36. szám

^ r* f T \ t r*. V-j r1 Cj í rV í^ 1995. FEBRUÁR n., SZOMBAT Könyvkötészeti remekmű a javából az „Elfújta a tigris" című szőrös, képzőművészeti album. Persze nemcsak a külcsín, hanem a belbecs is számít, hiszen a különleges kötet Wahorn András rajzait és Fábry Sándor szövegeit rejti. Természetesen jelen esetben fölösleges rendhagyóról beszélni, az avantgárd törvényei szerint ugyanis teljesen helyénvaló egy tigrisbőrbe bújtatott könyv - hetvencentis farokkal. „Régi álmunk egy művészkupleráj!" Fábry Sándor és Wahorn András- tigrisbőrben • Egy kiáUHásmegnyitón, mintegy másfél esztendővel ezelőtt beszélgettünk itt Szegeden, amikor Wahorn András éppen Amerikdhríl érkezett baza és éppen Amerikába készült. Mi történt azóta? Wahorn András: - 1993 decemberétől egészen a múlt év augusztusáig kint voltam New Yorkban, ahol résztvettem egy nemzetközi múvésztelepen, valamint csináltam kél kiállítást, az egyiket a Sohoban egy sztriptizbárban. Hazajöttem, majd a Maiba kiadóval megcsináltuk az .Elfújta a tigrist". A flonie Galériában volt egy Wahorn karácsony, ahol Bozsik Yvette és Lévai Lea direkt erre az alkalomra egy táncot kreált az én zenémre, ezen a rendezvényen résztvett még a Medve utcai Általános Iskola kiskórusa is. Nemrég fejeztem be Milorad Krstic festőművésszel .My baby left me" címmel egy rajzfilmet, ó rajzolt, én pedig a film hangját és zenéjét készítettem. • Nem volt eseménytelen időszak. Milyen volt sztripttzbdri tárlat fogadtatása? W.A. - Érdekes, mert általában sztriptízbárokban nem szoktak festőművészek kiállítást csinálni. A képeim azonban nagyon is passzoltak ehhez a helyhez, s nekem is régi álmom valósult meg ezzel. Komolyan ábrándozom egyébként egy műves/kuplerájról, ahol a művészet és a szex szervesen összefonódik és egymást szolgálja. Fábry Sándor: - A leglényegesebb, hogy a művészkuplerájban nincs közösülési kényszer, ugyanis a mai erotikái szolgáltatásoknak az a legnagyobb baja, hogy nyomulósak. A műves/kuplerájban lehetséges, hogy adott alkalommal az ember nem venné igénybe az erotikái szolgáltatását, vagy annak csak voyálás által befogadható részét, hanem egyszerűen kulturáltan szórakozik. • Apropó, hogyan született ez a méretes tigrisfarokkal rendelkező könyv? F.S.: A külcsín és egyéb i Művészharcostársak. (Fotó: Nagy László) FLY "U 2 fii ii a/mm un • Amióta egy bolondos délutánon sunyin elnyisszantottuk a házisárkány zsinegét, béke van minálunk (Rajz: Wahorn András; szöveg: Fábry Sándor) forma Wahorn András ötlete és részben realizációja is. Nagyon nehéz volt például beköttetni, ha egy átlag nyomdában kiejted, hogy kéne rá varrni egy hetvencentis farkat, akkor a legöregebb fómettórök is sírva dobják el a spaginátort. Végül aztán Debrecenben sikerült megoldani a problémát, ahol Wahorn végig lent volt a nyomdában. Ott egyébként még úgy nyomnak a lányok, ahogy megszokták a szocializmusban, ráteszik a kefirt a filmre, megterítenek rajta, az egyik kezükben disznósajt, a másikban sajnos nem a művész bránere, hanem maga film. • Ha jól értelmezem a felállást, akkor most Fábry Sándor a könyv illusztrátora. F.S.: - Pontosan, itt fordított folyamat játszódott le, hiszen általában szövegeket szoktak képekkel illusztrálni. András Amerikában készített sok száz rajzot, ebből választottam százat, melyekhez szöveget írtam. Igaz, ezekből kiszórtunk még tizennyolcat. Vitriolos nyelvű költőtársam és avantgarde művészbarátom, Wahorn András ugyanis azt mondta egy őszinte pillanatában, hogy én egy Karinthyval kombinált Peterdi Pál vagyok, s hogy ezeket a Peterdiket vegyük ki, mert lerontódik a többi írás hitele. • Fábry Sándortól származik az a mondás, hogy az trás természetellenes és perverz tevékenység? F.S.: Értelmesebb írók is bevallják, hiszen ezt nemcsak én mondom. Egy komoly írónak az élete teljességgel természetellenes és életidegen. Nagyon kevesen vannak azok, akik összhangban tudnak alkotni. Az írás meló, lemondás, önsanyargatás, aszkézis. • Ebben a könyvben viszont nem irodalmi szövegek vannak... F.S.: - Szerénységből azt mondom, hogy nem, de remélem, azok. Nagyon fontos, hogy Wahorn Andrásnak hálás vagyok, mert én nem tudok otthon magamnak írni. Nekem az kell, hogy naponta felhívjon, leszidjon, kényszerítsen. • Készül a folytatása is ennek a különleges könyvnek? F.S.: - Én szeretném jövő Karácsonyra kiadni a Hócipőből ismert design centert fecske fürdőnadrágos kötésben. Három méretben lehetne kapni - small. médium, large -, a fecske természetesen megkötős lenne. A fürdőnadrág egyébkén^ levehető volna a könyvről és rendesen használható. • Várható újabb közös munka? W.A. - Nagyon elégedett vagyok ezzel a kötettel, s nem maradt bennem semmi, amit most csinálni kellene. Másrészt pedig elszakít bennünket egymástól majd a távolság, hiszen az élet a világ másik palettájára visz, hogy ott verjek le újabb mérföldköveket. • Mi lesz akkor a művészkuplerájból? WA - Ha valahol találkozunk a világban, akkor talán összeülünk egy újabb közös munkára, s lehet, hogy ez majd éppen a rnűvészkupleráj lesz. F.S. - Én persze sokkal hazafiasabb érzelmű vagyok és remélem, hogy a művészkupleráj Magyarországon valósul meg. Takács Viktor Podmaniczky Szilárd Öreg gyermekvers Szád teli hajjal Rád fagy a hajnal Hol van az éjjeli út Sár megy az orrba Ebbe'a korba' Elfogy a sok levegő Víz közelít meg Híg ölelésben Úszik az öltönyön át Omlik a hasfal Három arasszal Mélyül a béliemelő % Szembogaradra Nyílt garatodra Por-dara hull meg a fű Kész amivé vagy MtíUad e hűli • Györgydeák György objektje. (Fotó: Schmidt Andrea) 1995. január 1-31. 1. Wilbur Smith: Mennydörgés (Delej) 2. Stephen King: Carrie (Európa) 3. H. J. F.ysenck: Ismerd meg az I.Q-dat (Akadémia 4. J. D. Barrow: A világegyetem születése (Kultúrtrade) 5. M. Baigent-R. Leigh: Ml az igazság a holt-tengeri tekercsek körül? (Holnap) 6. Winston Groom: Forrest Gump (JLX) 7. Száz rejtély a magyar történelemből (Gesta) 8. Erich Segal: Orvosok (Auktor) 9. Paul Davies: Az utolsó három perc (Kultúrtrade) 10. Dr. Bánki M. Csaba: Az agy évtizedében , (Biográf) Kilenc könyvesbolt, a szegcdi Bálint Sándor, Gondolat, Humanitas, Medicina, Radnóti Miklós, Sík Sándor, S és S könyvdiszkont, valamint a hódmezővásárhelyi Petőfi Sándor és a makói Lord-Szeged Kft. mintabolt legnagyobb példányszámban eladott könyveinek összesitett listája. B

uquoi, az Európa híres császári hadvezér vajon tudja-e, ha Érsekújvár falai alá vonul, többé nem látja Bécs tornyait? Nyilván nem tudja. Vajon Thur/.ó Szaniszló érsekújvári várkapitány tudja-e, hogy sikerrel oltalmazza az ostromlott várat? Inkább erősen rvményli. Az 1621-es esztendő nem csak ezért kitünteteti időpontja a felvidéki hadiesemények kivételesen gazdag krónikájának. Ez ostrom egyik váratlan epizódjában születik ugyanis Szepesi és Merg, az úgynevezett Érsekújvári ikerpár. Szepesi Károly igen alacsony ember, de tejfölszőke, s mint az édesanyját, úgy szereti az eget. Lothár Berg igen nagyra nőtt ember, a lrórc szeplős és néha szénaillatú, s a földet kedveli. Buquoi és Thurzó felderítő segédcsapatai a Fényes völgy sziklafala előtt bukkannak egymásra. Nem a fátumra, mini inkább a természet tudatos opponálására gondolunk, hogy a völgy nyomban megcáfolja a nevét. A kőd úgy érkezik, mintha imádkoztak volna érte. S az átláthatatlan, sűrű gomolygás éppen a két segédcsapat összecsapásáig tart. Ám amikor felszáll, ott áll egymással szemben sértetlenül és boldogtalanul Szepesi és Berg, s úgy tudják a másikat, ahogy magukat tudják. Mindenki más holtan hever, több tucat ember, német a magyar vérében, magyar a németet ölelve. Ugyan ki a megmondhatója, hogy a köduralta Fényes völgylx-n ki kinek ontotta a vérét. Mi se találgatunk, hiszen aki él, mindig fontosabb. De követhetjük bárhová Szepesit és Berget, csak azt láthatjuk, hogy a Fényesvölgyi mészárlás óta a két ember elválaszthatatlan. S ha föltűnnek Bécsben, Eperjesen vagy a pécsi vilajet előtt, minDarvasi László Az érsekújvári ikerpár denütt csak Érsekújvári ikerpárként emlegetik őket. Némelyek még azt is hozzáfűzik e históriához, hogy lám, a völgyek se akárhogyan szeretik a történeteket. Ugó Borgognóni betegsége 1251 szeptember nyolcadikának napsütéses délelőttjén, a bolognai Ugo Borgognóni olyat érzett, mint életében még soha, pedig száz felé közelített éveinek száma. Borgognói, a hírneves sebész egy arab kolléga, Abulkázim igazán kitűnő Chirurgiáját lapozgatta éppen, amikor megborzongott, látása elhomályosult, kiverte a veríték. Az jutott eszébe, hogy a halála érkezett el. De nem, mégsem. Elővette tehát a naplóját és feljegyzéseket igyekezett készíteni. Hasztalan. Nem a toll ellenkezett, hanem a mondatokat vezető értelem futott minduntalan a hiábavalóság ingoványába. Borgognóni doktor egyetlen használható bekezdést nem tudott lejegyezni. E nyomorúságos állapot véglegesnek bizonyult, mintha valami idegen, nehéz anyag költözött volna a szívébe. S a hosszú életű tudós, akinek minden perce a figyelem, a mértéktartás, a tudomány tiszteletének jegyében telt, soha nem találkozott ilyen kitartó és különös, a lelkét és a testét egyaránt fogságban tartó állapottal. Belátta, súlyos, eleddig fel nem jegyzett, talán éppen benne megszülető kórnak adott otthont a teste. Mindez csodálattal és, valljuk meg, némi hiúsággal töltötte el. Egész őssszel tűnődött, analizált. Kavargott Bologna körül az alpesi a hó, mire rádöbbent, a betegség gyógyíthatatlan. Az öreg sebész azt is megértette, földi ideje betelt. Végrendelkezett. Lezárta függő ügyeit, éppolyan gonddal és figyelemmel, miként a sebeket varrta be egykoron. Betegségéről, mivel képtelen volt rá, egyetlen szót sem írt le. Ám mielőtt meghalt volna, maradék erejét latba vető végső erőfeszítéssel még elnevezte Borgognóni-féle szomorúságnak. A vándoroknak éneklő Tarnszilvániai egykori sóútjain olykor még ma is föltűnik egy énekes. Úgy lehet, valóban vasparókája van. Talán az is lehetséges, hogy transzilvánia következő nemzeti hőse az ő szemfogából fog megszületni. Ez az énekes leginkább mégis arról nevezetes, hogy kizárólag vándoroknak énekel. S bár a vándorok leginkább magukról hallanának dalokat, a vasparókás mégis csak arról hajlandó énekelni, aki éppen az imént haladt tovább.