Délmagyarország, 1995. február (85. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-24 / 47. szám

PÉNTEK, 1995. FEBR. 24. • Rendelési trükkök, dugáru Partizánakciók a tankönyvpiacon Megbolydult a tankönyvpiac január derekán, és a szokatlan nyüzsgés, kapkodás még tartott februárban is. Az iskolák és a kiadók egyaránt háborognak, s mindez egy dilettáns fontoskodásból eredő, téves tájékoztatás miatt. Az történt ugyanis, hogy a Tankönyvesek Országos Szövetsége révén olyan hír jutott el a sajtóhoz és az iskolákba, hogy az idei tankönyvrendelések január 31-i határideje kitolódik néhány héttel, ezért az iskolák várhatnak még a megrendelésekkel. Ezzel szemben a valóság az, hogy a művelődési tárca illetékes szerve, a tankönyv- és taneszköziroda nem módosította a határidót. Évente több fontos szakasza van a tankönyvellátásnak. Az egyik a naptári év végére, illetve a következő esztendő elsó hónapjára esik. Az 1/1994-es művelődési miniszteri rendelet szerint a hivatalos minisztériumi tankönyvlistát november végén közzé kell tenni, hogy a pedagógusoknak kellő idejük legyen a megfelelő tankönyvek kiválasztására, majd megrendelésére. Hivatalos tankönyvlista a korábbi években is létezett, és most is szükség van rá. A tankönyvek 1993-tól szabadáras termékek, és jelenleg mintegy 60-70 kiadó osztozik a tankönyvpiacon. Újabban nem kis számban akadnak silány kiadványok a „gazdag" kínálatban. Egyebek közt ezek kiszűrésére szolgál a tankönyvlista, amelyet oktatási szakemberek állítanak össze tartalmi, módszertani és formai követelmények figyelembevételével. November vége helyett a mostani tanévben csak január elején jutott el a minisztériumi dokumentum az iskolákba. Ez hiba volt, amit tetézett a téves tájékoztatás. - A listához tartozik egy megrendelőfüzet is, ezt kell az iskoláknak kitöltve visszajuttatniuk a kiadóknak - tájékoztat dr. Ábrahám István, a Nemzeti Tankönyvkiadó vezérigazgatója. Ha a füzet január 31-ig visszaérkezik, akkor ütemezni lehet a tankönyvgyártást és tanévkezdésre minden megrendelt tankönyv zökkenő nélkül eljut az iskolába. Két héttel a januári határidő letelte után a Nemzeti Tankönyvkiadóhoz az iskoláknak csak 60 százaléka küldte el a megrendelőt. Nem állnak jobban a kisebb kiadók sem. Feszült hangulat uralkodik a kiadóknál a megrendelések elhúzódása miatt. Vannak, akik január legelején partizánakcióktól sem riadtak vissza, hogy minél több megrendeléshez jussanak. Noha a miniszteri rendelet előírja, a tankönyvlista könyveit kizárólag a hivatalos űrlapokon szabad megrendelni, ők jóval előbb szétküldték saját gyártmányú, egyéni nyomtatványaikat. Hasonlattal élve: szinszedást hajtottak végre. Elébe vágtak a törvényes úton járóknak. Becsapja a megrendelőket az a kiadó, amely a tankönyvek között szerepelteti a hivatalos listára fel nem vett kiadványait. Sajnálatos, hogy ilyesmi is előfordul mostanában. Azért tisztességtelen ez az eljárás. mert az ilyen „dugárura" nem jár állami támogatás, s ez a csel elkerüli a megrendelők figyelmét. Sürgős feladatnak most azt tartják a szabályosan dolgozó kiadók, hogy a kalózokat akár jogi úton is rá kellene szorítani a törvények, az előírások megtartására. Ezt követhetné a tankönyvrendelések jelenlegi gyakorlatának megreformálása. P. Kovács Imre • „Én is vágyom elit dolgok után" Szolgálat - szeretetből A HELYZET 7 • Kolleganőmmel a gondozónő és László testvér kísérőivé szegődünk. A rozoga kapun belépve két, mellettünk elsuhanó sötét alakkal futunk össze: gyanakodva méregetjük egymást. - Ebben a házban már gyilkosság is történt - súgja meg bizalmasan László testvér írt is róla a Délmagyar. A nyitott lépcsőházon keresztül fúj a metsző, hideg szél, behatol egészen a csontjainkig. Benyitunk az emeleti lakás ajtaján. A csípős ammóniaszagtól szinte visszahátrálunk. A konyhai csap lefolyója bedugult: megállt benne a színültig beletöltött sárga lé... Alatta két 10-15 literes kondér, lábasok, fazekak: tartalmuk felől, mivel párájuk kegyetlenül szúrja az orrunkat, semmi kétségünk. Átlépdelünk az össze-visszahányt bútorokon, limlomokon, amelyek érintetlenül ott hevernek, ugyanúgy, ahogy a rakodók annak idején ledobálták. Jöttünkre kitör a szobából egy fölbőszült öleb, dühe azonban hamar alábbhagy, mi több: csillapíthatatlan örömmé változik László testvér reklámszatyra láttán. Abból ugyanis mindig kikerül valami neki is jutó harapnivaló. A szobában vetetlen ágy, a huzat nélküli paplannal olyan, mintha a kutya vacka lenne. Igaz, ez az övé is, együtt osztoznak vele Margitkával. Miként a kenyérhéjon... Rendetlenség, kosz és bűz a szobában is: a benti, pisivel telt lábasok köré a kutya is odapotyogtatja a magáét. • Nincs vécé a lakásban? - Még az emeleten sem. Le meg nem merek menni... Különben is ott kulcsra zátják. • És ha nagydolgoznia kell? - Belecsinálok egy újságpapírba és kidobom az ablakon. • Egyedül él, Margitka? - Van egy fiam. Rokkantnyugdíjas... Nekem is van nyugdíjam. de a pénzt nem is látom. A postás biztos neki adja... Egyszer megkérdeztem, válaszul a fiam orrba vágott, hogy megkékült az egész arcom. % • Ki vásárol, mit tetszik enni? - Amit az atyám hoz. Karácsonykor sokfelé kellett mennie, akkor lisztet ettem a zacskóból, kanállal. Másnap már kenyeret, zsírt, süteményt is kaptam... Mindegy, hogy mit eszem, csak legyen valami a gyomromban... Nagyon tud fájni, ha üres. • Mosakodnia, mosnia is kell néha az embernek... - Nem szoktam. A piszkos ruhákat atyámék elviszik, és kidobják. Olyankor hoznak újat... Margitka valaha szebb napokat látott. (Fotó: Schmidt Andrea) • Miért hagyja igy el magát, Margitka? - Belefáradtam. Nincs kedvem semmihez... Nem találom a helyem, amióta ideköltöztettek. A gondozónő és László testvér szerint Margitka nem tudja követni az élet történéseit, mióta régi lakásából kitették, mert hogy állítólag nem fizette a lakbért. Azóta napról napra leépül szellemileg. Margitka valaha szebb napokat látott. Aranyművességet tanult, férjhez ment s fiút szült. A háború után az anyósát ápolni költözött Szegedre, a politikai ranglétrán egyre följebb kapaszkodó párjával. Még el is helyezkedett: meósként dolgozott a kábelgyárban. Rendóralezredesnéként igyekezett lépést tartani férjével: agitpropos lett a vállalatnál, meg pártvezetőségi tag. - Egyszer a Szovjetunióba utaztunk. A férjem összejött ott ls egy csajjal. Ázt hittem, a fiam nője, amikor Szegedre hívta. Egy nap értekezletre indultam a pártbizottságra, de visszafordultam a meghívóért... Ott találtam őket. Azóta élek egyedül. Azt a lakást nagyon szerettem, fürdőszobánk is volt. Ott a lépcsőházat is lemostam, nem bírtam nézni, hogy piszkos... Már mindegy! • Mégis, mire vágyik, Margitka? - Szeretném, ha a fiam velem lenne. Ha nem kocsmázna. A pénzét ideadná, és tőlem kérné a cigire valót. Hiányzik a fürdőszoba... én is vágyom elit dolgok után. László testvér a Szentháromság egy jó Isten Szeretetszolgálat alapítvány kuratóriumának elnöke a rókusi hfvők, jótékonyságból ténykedő szakképzett ápolónők és gondozónők közreműködésével igyekszik segíteni Margit nénin és a hasonlóan rászorulókon. Saját lehetőségeik azonban szűkösek, és talán a szociális juttatások biztosítása nem is az ő dolguk. Amit viszont szeretnének: szükségét érzik, hogy az egyre több magára maradt, tehetetlen embertársukat, mint amilyen Margitka is, felebaráti szeretetből, méltó emberi környezetben, szárnyaik alá vegyék. Ha kaphatnának egy ingatlant, további támogatások érkeznének a 66538908-2 számlaszámú OTP számlára, létrehoznának egy bentlakásos szeretetházat. Azt mondják: már a hfvők eddigi adományai is reménnyel tölthetik el őket. Meg talán mindazokat, akikre Margitkáéhoz hasonló napok várnak. Azokat, akiknek vesztett illóziók, vesztett értékek és vesztett társak után nem marad más, csak a hit. Hit az önzetlen, segítő szeretetben. Chikán Ágnes Tóth László - életben maradt a bombazáporban. (Fotó: Schmidt Andrea) Bombatépte katona A szerencsés szemtanú • Egy héttel ezelőtt írtunk a Hősök Kapujának katonájáról, pontosabban az álláról, ami hiányzik. Az arcrészt restaurálás miatt távolították el, s majd tavasszal kerül vissza eredeti helyére. De akik az elmúlt években alaposabban szemügyre vették a szobrot, láthatták azt a kis törésvonalat az áll körül, ami mutatta, hogy az bizony nem eredeti „tartozék". Sőt, van szemtanú is, aki látta, hogyan sérült meg a szobor - a második világháborúban, egy bombatámadás során. - Kocsivizsgáló tanuló voltam a szegedi állomáson a világháború alatt, szerencsére mindig elengedtek a szolgálatból, mert a vasúti vontatás miatt felmentést adtak - emlékszik vissza Tóth László, 72 éves nyugdíjas. - Szinte a szemem előtt zajlott minden, hiszen a németek utánpótlása Szegeden keresztül ment a keleti frontra, akkor még megvolt a vasúti htd. A várost először 1941 húsvétján bombázták jugoszláv gépek, a németek ugyanis előtte virágvasárnapon bombákkal szórták meg Belgrádot. Hat jugoszláv Henkel jött, egészen a Tisza fölött, a töltések között jöttek, s csak Szeged előtt emelkedtek ki. Rácsaptak a városra, a rendezőpályaudvarra dobtak három bombát, az állomás épületét telibe találták, az egyik 50 kilós bomba átverte a födémet, s az állomásfőnök díványában állt meg. Szerencsére nem robbant fel. Tudja egyébként később miért bombázták az amerikaiak Szegedet? • „.? - A németeknek volt egy teherautója, amely a balkáni rádióállomásukat rejtette. Legelőször a Széchenyi téren a platánfák alatt állt a kocsi, aztán betették a posta mellé. Egyszer aztán eltűnt. Budapest bombázása 1944 áprilisában kezdődött, lassan már megszoktuk a tízezer méter magasan vonuló kötelékek látványát, amikor egyszer hat gép kivált a csoportból, s elkezdte Alsóvárost bombázni. Eltaláltak egy óvóhelyet, sok ember meghalt, végül kiderül, hogy erre rejtették el a rádióadót, ez vezette ide a bombázókat. • Mikor sérült meg a Hősök kapujánál álló szobor? - Az amerikaiak tudták, hogy a német déli hadseregcsoport főparancsnoksága az egykori piarista gimnázium épületében volt - ma itt van az egyetem természettudományi kara. 1944 nyarán éppen a vasúti vontatás miatti felmentésemért mentem a katonai igazgatóságra, s a Gizella téren mai Aradi vértanúk terén - ért a légiriadó. Beugrottam a kapu alá - itt van most egyébkétn az OTP fiók -, s kisvártatva süvített a levegő. Négy B 26-os Liberator érkezett viszonylag alacsonyan, hogy a német főparancsnokságot és a vasúti hidat bombázzák, a légiakna azonban a Tisza Lajos körút közepén ért földet, s ott robbant óriásit, ugyanis ennek a bombaszerkezetnek az a tulajdonsága, hogy nem a levegőben robban. Mindenfelé repeszek szálltak, ekkor sérült meg a katona álla és a puskatusa, de az örökmécsessel együtt a márványáblák is megsínylették a támadást. Én is csak véletlenül maradtam életben. • Nem sikerült elmenekülni? - Nem volt már arra idő. Egyébként a bombázásról jut eszembe egy adoma, amit a háború alatt hallottam. Az orosz katonák amikor megérkeztek gyakran mondogatták, hogy „csaszi, csaszi", s mohón vetették magukat a nikkelóráinkra, ekkor született a vicc: ha az amerikaiak Szeged bombázás helyett a Kárpátokat szórják meg órákkal, akkor sose lett volna orosz megszállás Magyarországon. Az amerikaiak rég elfoglalják Magyarországot, amikor az oroszok még mindig az órákat szedegetik. Takács Viktor • Az Állami Vagyonügynökség belső gazdálkodását számos ellentmondás jellemezte az elmúlt négy évben. Ez nagyrészt abból fakadt, hogy folyamatosan változtak az ÁVÜ-vel szemben támasztott szakmai követelmények, illetve a működését meghatározó jogszabályi háttér. Miközben a privatizálandó állami vagyon Vásári trükkel manipuláló szélhámosok károsították meg a Komárom-Esztergom Megyei Idegenforgalmi Hivatal tatai irodájának pénztárosát. Három arab kinézetű férfi jelent meg a minap a pénztárnál azzal, hogy 22 ezer márkát óhajtanak forintra átváltani. 15 ezer márka átváltásában egyeztek meg. Az egyik férfi százmárkásokban leszámolta a 15 ezret, amit egy kötegben átnyújtott a pénztárosnak, aki azt, miután átszámolta, visszaadta azzal a megjegyzéssel, hogy egy százas hiányzik a teljes összegből. Az ügyfél ekkor újraszámolta a pénzt, majd látványos mozdulattal meglobogtatott és a kötetbe tett egy százast. Ekkor a társai elkezdtek kiabálni, türelmetlenkedni és kézzel-lábbal tudtára adták a pénztárosnak, hogy ók is szereZsugorodott a vagyon folyamatosan zsugorodott, az ÁVÜ működési költségei az 1991. évi közel 240 millió forintról 1994-re 1,8 milliárd forintra emelkedtek. tnének pénzt váltani, s hogy most már velük foglalkozzanak. E meglehetősen nagy hang- és zűrzavarban adta vissza a százassal kiegészített bankóköteget a társaság fókolomposa, és felvette az érte járó több mint egymillió forintot. A pénztáros ekkor már nem számolta újra a köteget, s az már csak a trió távozása után derült ki, hogy nem 15 ezer, hanem csupán 7 ezer 500 márkát nyújtott át másodjára a csalárd pénzváltó. A feltételezések szerint a banda tagjai nem arabok, hanem ukránok lehettek. Jó egy évvel ezelőtt ugyanis három, ugyancsak arabnak kinéző, de ukrán férfi egy Komárom-Esztergom megyei OTP-fiók pénztárosát károsította meg hasonló módon több mint félmillió forinttal. Ukránok? Mégsem arabok?