Délmagyarország, 1995. február (85. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-18 / 42. szám

t 1995. FEBRUÁR 18., SZOMBAT „Gyakran akasztottam tengelyt a klub főnökeivel. Szóvá tettem, ha nem volt zokni a szertárban, magyarázatot kértem, ha a megbeszéltnél kevesebb pénz került a borítékba." % Antul Ferenc vásárhelyi ultimátuma Beszéljük meg! % Rostás Gyula esete a lázadó középpályással Kemenes különös klubcseréje Nagyot fordult a viliig Kemenes Zoltánnal, a HLC-West Kadial egykori futballistájával, aki immár Kiskundorozsmán rúgja a labdát. Bő fél évvel korábban a vásárhelyi klah vezetői tapsikolva fogadták a néhány hétig a Szegedi Dózsával flörtölt középpályásuk visszatérését. Decemberben viszont közölték vele: nyugodtan nézzen más munkaadó után. Az NB Let is meg/árt focista nem akart hinni a fiilének, és a pályán próbált csattanós választ adni - Szomorúnak látszol, Zoli... - Csodálkozol?! Hat évet húztam le Vásárhelyen, az elmúlt négy idény gyötrelmeit csak Kiss Csaba meg én éltem túl. Nem mondom, az őszön egyetlen egyszer sem találtam az ellenfelek kapujába, viszont vagy fél tucat gólunknál asszisztáltam. Másként képzeltem el a búcsút. - Nem érhetett váratlanul menesztésed. - Reménykedtem, különösen azok után, hogy januárban egyetlen edzésről sem hiányoztam. Ráadásul a meghatározó emberek közül Nagy Attilát és Varga-Tóthot megműtötték, Mihálffy pedig Szegeden folytatja pályafutását. -Mi volt a bűnöd? - Az, hogy gyakran akasztottam tengelyt a klub főnökeivel. Szóvá tettem, ha nem • Kemenes (jobbról): Öreg, te nem küldesz el az erdőbe! (Fotó: Gyenes Kálmán) volt zokni a szertárban, magyarázatot kértem, ha a megbeszéltnél kevesebb pénz került a borítékokba. - A nagyhangú embereket sehol sem kedvelik. - A csapat legidősebb tagjaként kötelességemnek éreztem emlékeztetni a vezérkart adott szavának betartására. - Inkább szedted volna szaporábban a lábaidat a bosszú távú futások alkalmával - Te is evvel jössz?! Antal Ferenc edző is sokat zrikált emiatt. Tény: nem voltam első, de utolsó sem. Egyébként, ha leköröztem volna a mezőnyt, akkor sem marasztaltak volna. Finoman fogalmazva, nem voltam a nagyokosok kedvence. Kígyót-békát kiabáltak rám. -Például mit? - Hogy eladtam a meccseket; hogy szívesebben látnám a harmadik vonalban a csapatot; hogy üzenetértékű volt a Hajdúnánás elleni vesztes mérkőzés utáni parolám a HLC-tól eltávolított Portörő Zoltánnal; hogy rossz hatással vagyok társaimra; hogy túlságosan hangosan követeltem az együttes megerősítését. - Mikor és bol hangzott el a megfellebbezhetetlen mondat: Kemenes sporttárs, többé ne látogassa az edzéseket! - Nem fogod elhinni, de ezt így senki sem mondta ki. Később tudtam meg, hogy az Orosháza elleni edzőmérkőzésünk második félidejét Rostás Gyula, a HLC és Fejes Ernő, a Kiskundorozsmai ESK elnöke a vásárhelyi stadion irodájában töltötte. A tárgyalás végén kézfogással pecsételték meg az alkut, s elmenőben Fejes úr arra kérte kollégáját, hogy közölje velem a hírt. Ahogy te nem szóltál, úgy ő sem. Négy nap múltán Szegeden, a Postás-pályán a Kiskundorozsma-HLC előkészületi meccs szünetében Fejes Ernő tette fel a kérdést: „Kemenes, maga miért nem nálunk játszik?". Sietve kerítettek egy mezt, majd bemutatkozásként rúgtam egy gólt. - Látom rajtad, hogy még mindig nem emésztetted meg a történteket. - Sokáig nem is fogom. Ha hoznak helyettem egy fiatal, jó képességű labdarúgót, akkor szó nélkül félreállok. Antal Ferenc nevetséges indokát, mi szerint nem férek bele az elképzeléseibe, nem tudom elfogadni. - Az meg sent fordult a fejedben, hogy túlságosan sokba kerülsz a vásárhelyieknek, és ezért adtak túl rajtad? - Huszonháromezer forint volt a nettó bérem, de ebből az összegből sokat költöttem benzinre. Nem olcsó mulatság naponta furikázni Szeged és Vásárhely között. - Nézd, végül is minden edző és vezető szive joga megválasztani Játékosait. Sokan tudni vélik, Antal Ferenc ultimátumot intézett Rostás Gyulához: „vagy 6, vagy én... - Szerintem is ő tette a bárdot a nyakamra. Azt viszont végképp nem értem, miért adtak kölcsön a dorozsmaiaknak. Ezek szerint a nyáron visszavárnak?... -És visszatérsz? - A lelátóra mindeféleképpen, és tiszta szívből szorítok majd Kopschitzéknak. A srácokkal nagyon jól kijöttem, tőlük barátsággal váltam el. - Nem válaszoltál a kérdésre... - Egy-két évig még hasznos tagja tudnék lenni a HLC-nek. Most azonban új környezetemben szeretnék bizonyítani. Jó kis csapatunk van. Meglátod, a Kiskundorozsma jövőre is NB 111-as lesz. Thékes István Önnek ki a focistája? Szepesi György születésnapját ünnepeltük nem vagyok felhatalmazva rá, hogy eláruljam, hanyadikat s ekkor szegezett mellemnek egy kérdést, amelyet azóta már magam is felteszek másoknak, mint most önöknek is. Szégyenkezve bevallom, gondolkodás nélkül úgy válaszoltam neki, hogy most nincs kedvenc futballistám. Nem hagyta annyiban. Mivel több, mint fél évszázados barátság fúz össze kettőnket, kezdte felsorolni, kik voltak a kedvenceim. Nem felejtve ki a számomra minden idők legkedvesebb játékosát, a móravárosi Csikart. Igazi nevén Sándor Károlyt. De várjunk csak, mert ha jól belegondolok, akkor sohasem volt egy kedvenc játékosom, hanem több. Sáros! Gyurka, például, a Fradi centere. Világklasszis - nem tudom másként jellemezni. Igen ám, de ugyanakkor ott volt Cseh „Matyi" (Igazából Laci, a Matyi nevet az MTK-pálya szamaráról ajándékozták neki játékostársai, s a csacsi szerepe egy labdarúgó-stadionban az volt, hogy a focipálya négy sarkán még kisarjadó füvet lelegelje, a talaj ugyanis nem volt beültetve fűvel). Vagy egy másik (harmadik) világklasszis kortárs, az újpesti Zsenjjellér Gyuszi (becézve: Abel). De hoppá! Hiszen én láttam még Orth Gyurit is játszanil Ott voltam, amikor az ő vezényletével az Üllői úton válogatott csapatunk 13:l-re (nem nyomdahiba!) verte Franciaországot, s szemem előtt van még ma is, hogy egy szöglet után a francia kapu előtt mindenki a földön, Orth is, a kapus is. Orth hanyatt, háttal a kapunak fekve egyszer csak két bokája közé szorítja a labdát, aztán mindkét lábszárát átlendíti feje fölött, úgy ér el gólt. És vajon mit kezdenék az „Aranycsapattal"? Mint az MISZ akkori elnöke, idehaza és külföldön sülve-főve együtt voltunk, ráadásul akkor még az Antenna centere voltam, és egy túrán egyszerre edzettem velük és persze játszottam is közöttük, sőt amikor vonaton utaztunk a 6:3as meccsre, Londonba és Párizsban elidőztünk, akkor a Renault-gyár csapata ellen, a második félidőben Hidegkútit is helyettesítettem. Másnap a francia lapok tele voltak a fényképemmel, amint edzek, s amint játszom. Öcsi mutogatta nekem az előre kijelölt képeket és utána megjegyezte: „Fuccs lett a francia elnök!" Mit kezdjek az „aranyosokkal?" Hiszen valamennyi a testvérem volt, úgy szerettem és szeretem még ma is őket. Már akik még itt vannak velünk. Flóri óta viszont nincs kedvenc játékosom. Tessék mondani: bennem van a hiba? Barcs Sándor - Melyik volt az első nagy futása életében? - 1984-ben indultam az olimpiai ötpróbán, méghozzá a 28 kilométeres futáson, ^lögem állítottak egy mentőautót, azzal, hogy ha rosszul leszek, azonnal vigyenek be a kórházba. Mondanom sem kell: a futást .szintidőn belül teljesítettem. Ez óriási lökést adott a továbbiakban.Voltam veterán világjáték-győztes 400 méteren; nyertem EB-triatlont és szegedi maratonit senior II. kategóriában; különdíjat, ezüst- és bronzérmet Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban és Debrecenben. Eredményeim alapján 1991ben, az azóta már elhunyt Kraivich József - Schirilla egykor volt edzője - meghívott abba a csapatba, amely Görögországba utazott a Spartathlonra. - Mit kell tudni a Spartatblonról? - Az Athén-Spárta maratoni szuperversenyen 250 kilométert kell lefutni 36 óra alatt. Hogy a verseny nehézségi fokát érzékeltessem, elmondom: nappal negyven fok körüli, éjjel pedig tlz fok alatti a hőmérséklet. A mezőny kétharmada nem is tudja teljesíteni a távot. Tavaly például a kilenc magyar indulóból mindössze egy futott be a célba... —S ön hogyan szerepelt? - Én sem voltam szerencsésebb... 1991-ben minden rend• Oly kar hazaszalad Mindszentre %A világ nyolcadik csodáját Gémesnek hívják Korinthosz előtt elütötte egy Mercedes N A mindszenti Gémes Ferencet 32 évvel ezelőtt súlyos betegséggel, hipofízistumorral szállították be a szegedi kórházba. Az orvosok közölték vele, bogy megoperálják. Gémes azonban nem engedte megműteni magát. Helyette hazament, és a sport segítségével tervszerű önnevelésbe kezdett. Futott, biciklizett, úszott; leszokott a kávéról, a cigarettáról s leadott harminc kilogrammot. Az idők során az önnevelés fantasztikus szenvedéllyé vált. Ma már nem telik el úgy nap, hogy Gémes Ferenc ne fusson vagy kerékpározzon „pár" kilométert. A veterán szuperhosszútávfutó ebben az esztendőben ünnepli hatvankettedik születésnapját ben ment, egészen harminc kilométerig, amikor baleset ért. Egy Mercedes oldalról belémszállt, én felbucskáztam a motorháztetőre, onnan pedig le a földre. — Gondolom, azon nyomban feladta a versenyt a baleset után. - Nem. A szabály előírja, hogy az első ellenőrzési pontig, azaz Korinthoszig - ami 82 kilométerre van Athéntól nem lehet külső segítséget igénybe venni. De egyébként sem engedtem volna, mert akkor nem állhattam volna Kraivich József szeme elé. így aztán hiába akartak bedugni a mentőautóba, nem engedtem. Befásliztam a sérült, agyonzúzódott lábam, és lefutottam a maradék 52 kilométert. Megmondom őszintén, az utolsó négy kilométert már négykézláb, hasoncsúszva tettem meg. Korinthosnál, edzői parancsra, feladtam a versenyt. 1993-ban már 135 kilométerig jutottam el. Ekkor azért kellett feladnorr) a versenyt, mert kifutottam a limitidőn. Ennek pedig a szemüvegem volt az oka. —Micsoda? - Megmagyarázom, miért. Egy útjelzőkkel telerakott erdőn keresztül futottunk az éjszakai órákban. Nekem - mi• Nyertem már egy-két érmet... (Fotó: Révész Róbert) vei behomályosodott a szemüvegem, és semmit sem láttam - mindig meg kellett állnom, s meg kellett keresnem a nyilakat, hogy ne tévesszek irányt. Rengeteg időt veszítettem a keresgéléssel. — Az idén újra megpróbálja a Spartathlont? - Igen, hiszen egyrészt óriási kihívásnak érzem, másrészt Kraivich József emlékének adózom ezzel. — És mi lesz, ha újra behomályosodik a szemüvege? — Tanultam a tavalyelőtti esetből. Idén már kontaktlencsével futok. — Hogyan készül a versenyre? Mennyit fut naponta? - Tavaly november óta Budapesten készülök. Együtt edzek a magyar atlétaválogatottal a Népstadionban és az Olimpiai Csarnokban. Amikor pedig hazajövök, akkor bebuszozok Szegedre, s hazafutok Mindszentre. A kilométer mennyiség megfelel a maratoni távnak. Egyébként a havi fejadagom 500-700 kilométer. - Kíváncsi lennék, hogy mennyit fut százon Gémes Ferenc veterán szuperhosszútávfutó? - Mostanában nem mértem. Három évvel ezelőtt 13 másodpercen belül futottam a száz métert. - Mi a helyzet a betegségével? Mit mondanak az orvosok? - A betegségemről nem veszek tudomást. Nem fáj, éppen ezért nem érdekel. Öt évvel ezelőtt azt mondta nekem a szegedi klinikán Janka Zoltán professzor, hogy én vagyok a világ nyolcadik csodája- Árulja el, meddig akar futni? - Végkimerülésig... ha ötven métert tudok futni, akkor annyit. Nekem a futás életelememmé vált, biztonságot és komfortérzetet ad. Higgye el: amióta futok, már semmitől sem félek ebben az életben. Szabó C. Szilárd