Délmagyarország, 1995. február (85. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-10 / 35. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1995. FEBR. 10. Szolgáltatás és áramellátás Megjelent Beretzk Péter bibliográfiája A Somogyi-könyvtár kiadványainak 34. köteteként megjelent „Beretzk Péter munkássága" című bibliográfia. A szép kiadású és kézbesímuió kötet 300 példányban jut el az érdeklődőkhöz. A szeretett fehér-tói természettudós születésicentenáriumi megemlékezéseinek szivárványos soraiban értékes és fontos munka ez a könyv. írója, összeállítója Jakab Béla, maga is tudós, gólyakutató és könyvtáros-szakember. A kötet szerkesztője és lektora Gyuris György. A könyv címlapját Kass János fehér-tói „címer grafikája" - gulipán fészkén díszíti. Ismert, hogy Beretzk Péternek, a szegedi újságokban, ismeretteijesztő lapokban közölt írásai „tudományos értékű adatokat tartalmaznak az ornithológusok számára". S ma már látjuk: nemcsak azok számára, de minden a természetet „csak" szerető szegedi polgár számára is. Ezért a mai diákoknak igen hasznos segítséget ad ez a bibliográfia, amikor pályamunkához, szakdolgozathoz keresnek irodalmat. A mai fehértó evolúciója csak a félévszázados cikkek összevetésével érhető és szerethető. A bibliográfia nyilván teljességre törekedett, ezt a centenárium motiválta, de természetesen az is igaz, hogy egy élet munkásságának bibliográfiája csak nehezen válik teljessé. Ehhez sok segítséget adhatott volna a kollektív munka és lektorálás. De az idő végtelen, a fehértói madárvilág sodró élete is a messzi jövőben él, csak az ember élete... más. Elsó madárszón/i olvasatra is látszik, hogy még van kiegészítenivaló: pl. „Észak madarai a téli Fehér-tón" Délmagyarország 1955. XII. 23-án, „Kacsavadászat" Magyar Vadász XI. évf. 1958. VIII. 8. szám cikkek hiányoznak az enumerációból. Helyesbítendő a 494. tétel „Meghalt Beretzk Péter" Cs. Gy. Dm. 1973. június 12. p. 5. a Délmagyarország hírt adó nekrológját, melyet a bibliográfia Csongor Győzőnek tulajdonít, pedig azt egy másik Cs. Gy. írta.... Csizmazia György (A kötet megvásárolható a Somogyi Könyvtárban.) Amíg a munka becsület dolga... OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF,: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Néhány nappal ezelőtí hallottam a Magyar Rádió Reggeli Krónikájában, hogy a munkanélküliek egyharmada nem hajlandó elhelyezkedni, munkát vállalni. Nem lepett meg a hír, mivel nekem is vannak hasonló tapasztalataim, többé-kevésbé helytálló következtetéseim. Ismerőseimtől tudom, hogy például Tokaj-Hegyalján a szőlősgazdák nem kapnak napszámost. Az újságban olvastam, hogy a főváros egyik kerületében, ahol 22 ezer munkanélküli van, 90 főt alkalmaztak volna útépítő munkára, de csak öten jelentkeztek. Az egyik szomszédomnak munkát ajánlott a Munkaközvetítő Iroda, de az illető csak három nap késéssel jelentkezett a hivatalban, hátha közben odaadják másnak a neki szánt munkahelyet. „A munka becsület és dicsőség dolga" - fülembe cseng néha és nosztalgiával tölt el ez. a ránk hagyományozott közismert szöveg. Ugyanakkor szomorúan konstatálom, hogy pár év alatt a magyar emberek jelentős része leszokott a munkáról. Még emlékszem a "30-as évekre, a közelmúlt által sokat eszményített kócsagtollas uram-bátyám világra. Futkároztak a munkanélküliek mint pók a falon, vagy ácsorogtak az „emberpiacon", árulták magukat, hogy betevő falathoz jussanak. Jobb híján elmenlek utcái seperni, havat lapátolni, még a diplomás „űri" emberek is. Ma már nincsenek ilyen kényszerhelyzetben az emberek. Meg lehet élni munkanélküli segélyből, jövedelempótló kiegészítésből, illegális üzletelésből, sőt - uram bocsá'a gyanúsításért - bűncselekményekből is. Kilopják a halat a Balatonhói a fegyverrel, korszerű halászfelszereléssel rendelkező orvhalászok, tonna számra. Fizetség nélkül viszik el a tolldzsekit meg a farmernadrágot a tőrkéssel hadonászó maffiózók világos nappal a Szeged Mars téri kiskereskedőktől. Lépcsőházunkban feltörték a tévéelosztó dobozát és kilopták belőle az erősítőt. Vannak akik ez utóbbira szakosították magukat. Csak néhány példa annak illusztrálására, hogy a pénzszerzés primitíven agresszív és rafinált változatai kimeríthetetlenek. Burjánzik az ügyeskedés szükségből vagy nyereségvágyból. csak lehetőleg dolgozni ne kelljen a pénzért. Az értékteremtő munka devalválódott. Létminimum, elszegényedés. Ma divatos kifejezések. Tagadhatatlan, hogy léteznek súlyos társadalmi anomáliák, a megélhetés egyre nehezebb. De ha szegénység van, akkor mivégre az a sok, sörösüvegekkel lézengő munkanélküli (főleg nyaranta) a boltok elótt? Erre még mindig telik a megsarcolt lakosság adóforintjaiból? Miért botlik az ember lépten-nyomon az utcán eldobált kifli- vagy zsemledarabokba? Miért van az, hogy a nem éppen gazdag negyednek számító lakótelepeken még mindig érdemes a kukákban turkálni, a kidobott értékek után kutatni? A sok eldobott félkenyerekkel az élelmesebb emberek sertéseket hizlalnak fel. Gyakran hangoztatott társadalmi igény, hogy a rászorultság elvét jobban kellene érvényesíteni, hogy a segélyekre szánt pénzeszközök oda jussanak el elsősorban, ahol erre a létfenntartás érdekében égetően szükség van. Mégiscsak paradox, hogy a rámenősebbek elónyt élvezzenek, vagy ha igaz, hogy egyes sötétebb bőrű polgártársaink Mercedesszel guruljanak Ui. Én egyébként tavaszra vettem egy kerékpárt, amit Ön^íek is melegen ajánlok... Tisztelt Pádár Zoltán! Amikor megírtam jegyzetemet, azt gondoltam, hogy egyedi esetről van szó, de látom, hogy tévedtem. Azért mondom, hogy egyedi, mert az SZKV illetékesei áramkimaradással magyarázták a hétfői torlódást. (Én tudok helyeket, ahol ilyen eseteket autóbuszok azonnali beállításával orvosolnak, s ha van is fennakadás, az nem tart tovább 15-20 perca hivatal elé, a segélyek felvétele céljából. A sok szöveg és kinyilatkoztatás helyett hatékonyabb lépéseket kellene tenni (nemcsak kormányzati szinten) a fent jelzett rendellenességek megszüntetésésre, a fekete gazdagság méretének szűkítésére és a szemünk előtt zajló bűnözés visszaszorítása érdekében. Takács József A Délmagyarország 1995. január 25-én megjelent „Áremelés és szolgáltatás" című írásra az alábbiakat kívánjuk válaszolni. Mindenekelőtt minden kedves utasunktól - természetesen az írás szerzőjétől is akiknek kellemetlenséget, bosszúságot okoztunk a 23-án délelőtti üzemzavar miatt, szíves elnézést kérünk. Semmiképpen sem a bizonyítvány magyarázása, csupán a száraz tények ismertetése a cél, melyet szívesen tettünk volna rövid úton is. Nem azért, mintha a nyilvánosságot kizárni szándékoznánk - sőt! -, csupán és kizárólag azon ok miatt, hogy talán a megjelent írás címe változott volna. A bírált szolgáltatás ugyanis ez esetben semmiképpen nem az árral, hanem az árammal hozható összefüggésbe. Történt ugyanis, hogy a kérdéses napon 6.30kor az egyik 9-es trolibusz a Mikszáth Kálmán u. 24. sz. ház előtt a váltónál kiugrott és szakított. Egyenes következmény, hogy 7.20-ig a Széchenyi téri szakaszon (színház-régi híd szegedi hídfőMars tér között) áramellátás szünetelt és javítási munkákat végeztek. A Gáspár Zoltán utcai megállóban várakozó utasok tehát már csak azokat a trolibuszokat várhatták, melyek a szakítás pillanatában a Mars téri szakasz szigetelőt a Honf F. u. és a Vértó irányában már elhagyták. A Belváros felé már csak a Mars térig lehetett közlekedni. Az irányító személyzetnek dönteni kellett, hol legyen torlódás a trolikkal a végállomáson vagy a Belvárosban. Az ideiglenes javítás 7.20-kor befejeződött (a végleges 11.30-kor), ami azt jelentette, hogy a trolik az áramszedők „áthelyezéses módszerével" (un. „ugratással") közlekedtek a vonalon. Emellett a trolipótló autóbuszok teljesítettek összesen 16 menetet a kimaradt 36-ból. Ez tehát a rövid történet. A „Ha" és „Miért" kezdetű mondanivalók ismeretének hiányában talán csak ennyit még: Úgy ítéljük meg, igyekeztünk a körülményekhez és lehetőségekhez képest az elvárásoknak megfelelően intézkedni, erre törekszünk a jövőben is. Mindannyiunknak azt kívánom, hogy a technika ördöge minél ritkábban hozzon bennünket ilyen és hasonló helyzetbe, de azért ne felejtsük el az ismert úr ama bizonyos „dolgok elromlásáról" szóló törvényét. Radics János, a Közönségkapcsolatok Iroda irodavezetője. Szegedi Közlekedési Kft. Levélváltás kroliiigyben Tisztelt P. Sándor József! „Engedje meg, hogy reflektálhassak igen érdekes és tanulságos cikkére, amely „Áremelés és szolgáltatás" címmel jelent meg a Délmagyarországban. Minthogy írásából kikövetkeztettem, Ön is tősgyökeres trolizó, buszozó ember, ezért csodálkozom, miért lepődött meg a trolibuszok követési idején és az abból adódó zsúfoltságán. Igaz, jómagam „végállomásközelben" lakó polgár lévén, reggel munkába indulva kevésbé vagyok áldozata a trolinak. De valamikor haza is kell jutnom, s így bő hétévi kutatás és megfigyelés után sikerült megfejtenem a trolibuszok követési idejének titkát. A (troli)vezetők szeszélyessége, kiszámíthatatlansága miatt nehéz munka volt, de végre sikerült kétféle teóriát felállítanom, íme: 1. Állunk a megállóban, várjuk a trolit, eltelik tíz perc, s jön egy, de teli. Ez az Önnel is megesett, „kitudjamikorférünkfölrá" eset. 2. Éppen lekéstünk egy trolit (ún. majdnemsikerült eset) és várunk, majd, amikor eltelik tíz perc, aztán még tíz és megjelenik legalább három. Én már láttam öt (!) egymást követő trolit is, persze ezekből csak az első „másfél" jármű volt teli, a többi üres. Ez a reggeli, délutáni és esti kombináció. Az SZKV-nak már csak annyit: én még emlékszem, amikor méteres szavakkal mondták a vezérek, hogy „hű, de jó dolog lesz, jönnek az új trolik és még jobb lesz, amikor racionalizáljuk, sőt összehangoljuk a követési időket". Hát hurrá! Ezt egyébként akkor hallottam, amikor még 20 forintot kellett fizetni egy jegyért..." Tisztelettel: Pádár Zoltán. nél). Úgy látom viszont, hogy nem csak a már említett napon, hanem máskor is előfordul, nem csak Ön, hanem mások szerint is egyre gyakrabban az ilyen eset. Ezért javasolnám, hogy ilyenkor, ha nem tudnak gyorsan intézkedni, a troli vezetőjénél legyen elegendő pénz, s a hoppon maradt utasoknak fizesse vissza a jegy árát... De nem rossz az Ön ötlete sem a kerékpárral. Ha viszont mindenkinek lesz kétkerekűje, akkor mi szükség a trolikra? - kérdezhetné jogosan. Szerintem lenne, de olyanokra, amelyek pénzünkért nem okoznak bosszúságot... P. Sándor Jóssal Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő vállalata, a Pannon GSM Értékesítő Kft. vidéki szervizhálózatának bővítéséhez partnereket keres. Azon kis- és középvállalkozások jelentkezését várjuk, melyek megfelelnek alábbi elvárásainknak: • tapasztalatok a távközlési és számítástechnikai eszközök szervizelésében • rugalmasság • együttműködés a folyamatos továbbképzésben Ha Ön és cége rendelkezik a felsorolt tulajdonságokkal és szeretne egy sikeres vállalkozás részese lenni, akkor jelentkezését cégének bemutatkozásával együtt küldje el az alábbi címre: Szacsky Tibor, Országos Szerviz Manager Telefon: (1) 270-4130, Fax: (06-1) 270-4110, (06-1) 270-4155 PANNON i A. A Á A & A. A il.