Délmagyarország, 1995. január (85. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-21 / 18. szám

1995. JANUÁR 21., SZOMBAT „Én ugyanis azt tartom: ha megdobtak kővel, dobj vissza kenyérrel. Egyébként a súlyzós erőfejlesztés temakörében állok Nyári Sándor rendelkezésére. Elleshetne tőlem egyet-mást." Ducsai tanár úr végrendelete • Nyári Sándor nem kíméli • Mikor lesz profi csapat az SZDRE? • Balázsikék plusz egy fő Beszéljük meg! S iromány A zsibvásárnál is zajosabb a Radnóti gimnázium tornaterme. A gyerekek kurjongatása talán még a körúton is ballatszik. Aztán reccsen Ducsai Géza tanár úr hangja, s nyomában csend bonoí, mini a templomban. - Elnézést, csak eligazítottam diákjaimat. • Sikerük? - Többnyire sikerül. Szót értek velük. • És a kollégákkal? - Wirth Istvánnal és Láng Imrével egy húron pendülünk. • Nem rájuk gondoltam, hanem az edzőkotlégákra. - llramatyám, most arról akarsz faggatni, milyen a kapcsolatom teszem azt Nyári Sándorral? • Például vele. Mondják, a Medikémia férfi röplabdázóinak főnöke nemes egyszerűséggel stílyemeUiedzőként aposztrofái - Juszt sem veszem a lapot! Én ugyanis azt tartom: ha megdobtak kövei, dobj vissza kenyérrel. Egyébként a súlyzós erőfejlesztés témakörében állok Nyári Sándor rendelkezésére. Elleshetne tólem egyetmást. • És te mit kérsz cserében? - Némi jóindulatot az újszegedi Sportcsarnok órarendjé• Juszt se veszem a lapot! nek összeállításakor. Néhány edzőtársam ugyanis tulajdonának tekinti a létesítményt, minek következtében röplabdás lányaim csak a hajnali, avagy a késő esti órákban kénytelenek gyakorolni. • Miközben a „kiváltságosok" napi vendégek ott. - Legyünk egészen pontosak: a Szegedi TF. kosárlabdázói a napi két edzésükkel 24 óra afatt letudják a mi egyhetes penzumunkat. Az eredmények alapján nem indokolt a megkülönböztetés. • Az Izometria Kft. konditermében viszont nem kell helyosztót játszanod... - Köszönet érte Ördögh Istvánnak, aki ingyen bocsájtja rendelkezésünkre „okos" erőgépeit. • Éltek a lehetőséggel? - Naná! Az alapozáskor mindennapos vendégek voltunk, a versenyidőszakban pedig hetente egyszer gyakorolunk ott. Aki azt állítja, hogy a súlyzós erőfejlesztés fölösleges, az — sarlatán. Sietve hozzáteszem: a képességfejlesztés nagy tudomány, kellő jártasság hiányában tönkre lehet tenni a versenyzőket. • Végtére is a sport roppant egyszerű és igazságos „szakma": fel kell készülni, jó! kell játszani - Kösz. Nem mondom, hogy úgy készültünk, mint még soha, mert mindenki azt mondja. Nehéz helyzetben vagyok, mert a Szegedi DRE játékosai töröl metszett amatőrök, nekik elsősorban az iskolapadban kell nagyot alakítaniuk. Ezért azután csak heti öt edzésre van idö. • Ez az egyik gond. - Van másiiiik... A szponzorálás körül is akad némi hézag. 1993 decemberében például megszűnésünk volt közgyűlésünk témája. • Végül mégis életben maradtatok. - Hála érte öcsémnek, továbbá a helyi önkormányzat közel 3,5 millió forintos segítsége is jókor jött. • Miben reménykedsz? - Abban, hogy leszek én még vérbeli proficsapat edzője. • Mi az, elpályázol Szegedről? - Szó sincs róla! Tíz éve élek itt, és ez idő alatt valósággal beleszerettem a városba. A végrendeletemben úgy intézkedtem, hogy hamvaimat az öreg hídról szórják a Tiszába. Addig azonban szeretnék valami maradandót alkotni. • Kíváncsivá tettéi.. - Tisztességes anyagi háttérrel, teszem azt, évi 8 millió forintos költségvetéssel megpályáznánk a dobogó legalsó fokát. • Gondolom, alaposan körülnéznél külföldön. - Tévedsz. Egyetlen játékosra lenne szükségem. • Hallhatnánk a nevét? - Névvel nem szolgálok, annyit azért elárulok, hogy a legjobb honi játékos, azonkívül dolgozott már a kezem alatt. • Extraklasszisnak kell lennie... - Ne becsüld le tanítványaimat! Hidd el, Balázsik, Huff, Komáromi és Kiss Kati nagyon szép jövö előtt állnak. És nem csak ők... Thékes István K

ülföldön még mellemnek szegezik a kérdést (főleg a korombeliek, akik még emlékeznek), hogy mikor nyeri vissza régi fényét a magyar labdarúgás? Általában kitérő választ adok: ha én azt tudnám! Mert hát, ugye, jobb a békesség. De itthon is kíváncsiskodnak. Megint csak korombeliek, mert a fiatalabbakat és különösen a még fiatalabbakat már nem érdekli ez a téma. Vannak azonban kellemetlenebb kérdezők is. Leginkább német barátaim. Ők már ilyen emberek. Praktikusak. Két koccintás között tágra nyitja a szemét és - honnan veszi? — ilyesmi jut eszébe: „Mondd csak, mit kezdtek most tulajdonképpen a Népstadionnal?" Szellőztetjük - válaszolom, de látom, hogy ettől nem lett okosabb. Ha tudná, hogy éppen mi foglalkoztat... Az, hogy hol tartunk. Csak az imént beszéltem Danszky Jóskával. Hogy ki ö? Az MTK ban játszott középhátvédet és típusa volt a lelkiismeretes, lelkes, megbízható játékosoknak. Nyilván később, az életben is ilyen lehetett, mert most a Kútvölgyi úti állami kórház gazdasági igazgatója. És a Budapesti Labdarúgó Szövetségben tevékenykedik, a BLASZ-ban, ahogy mi, öregek hívjuk. Tetszik tudni, milyen az, ha beszélünk egy s/e rettünkről, aki halálán van! Nahát, én behúzom a nyakamat és teleszívom a tüdőmet. Mert a fővárosban enyhén szólva siralmas a helyzet. A játékosok száma soha nem tapasztalt mélypontot ért el. A pályák száma is rohamosan csökken. Ezt a BLASZ közlése nélkül is régóta figyelem s így tudom. Nehezen lehet nekem újat mondani - gondolom. Naiv vagyok! Ilyen helyzetben mindig lehet! „Miért vagytok ilyen tutyimutyik? Él még az a régi kormányrendelet, hogy pályát megszüntetni csak akkor lehet, ha az építtető gondoskodik valahol egy új pályáról!" Persze, hogy él! De az építtető jó esetben legyint rá egyet. Rosszabb esetben kiröhög. Ennyi. D

e hát más is van! Új. Számomra legalább. És kérdés formájában, hogy most mi legyen? Mit feleljenek? Mert ugyebár a szabály előírja i Fokföldön, Dániában és így honunkban is, hogy a mérkőzést hárman vezetik. A bíró és a két határbíró. Ez, úgy is mondhatnám (bár ilyen nincs), alapszabály. És erre jön az egyesület kérése, hogy csak egy bírót küldjenek, mert hármat nem bírnak el anyagi gondok miatt... - Játszani kell! - motyogom, de nagyon szomorú vagyok. Barcs Sándor ,A makóiak csakis önmagukat hibáztathatják!" Volt egyszer egy békési levonulás Szabó Józsefet kiáltották ki bűnbaknak • A bírókkal Igenis lehet tárgyalni! Egy évvel ezelőtt még a kézilabdacsapat sikereinek lázában égett Makó. Az 1992 nyarán alakult együttes újonc létére a Békés mögött, a második helyen állt az NB Il-es tabellán, de csakis rosszabb gólkülönbsége miatt. A kupában elért diadalokról — a legjobb nyolc között ejtette ki a Maros-partiakat a Nyíregyháza — még ma is ódákat lehetne zengeni, ám sokakat, így engem is, változatlanul az a bajnokságot záró „ügy"foglalkoztat A békési balhé... K

ülönös, de most, a '94/95ös bajnokság félidejében szintén „társbérletes" éllovasként emlegetik Szabó Laciékat. Ha másért nem, hát ezért mindenképpen érdemes még egyszer felidézni a tavalyi, békési eseményeket. Ehhez SzaTró József, a DélMagyarországi Kézilabda Szövetség akkori elnökének segítségét kértem, aki civilben a JATE testnevelési tanszékének vezetője. Takarékos bíróküldés - Nagy tisztelője, de úgy is mondhatom ismerője vagyok a makói kézilabdának. IJgy érzem, minden dicséretet megérdemelnek azok a lokálpatrióta játékosok, akik ismét feltámasztották poraiból a korábban oly' nagy népszerűségnek örvendő sportágat. Mint hallottam, a város vezetése sem zárkózott el a támogatástól. A munka gyümölcse pedig elég hamar beérett, s már egy éve is adottak voltak a feltételek ahhoz, hogy a makóiak egy lépcsővel feljebb kerüljenek. • Elég sok vád érte a szövetséget, bogy nem segítette kellőképpen a Csongrád megyei csapatokai - Erről csak annyit, hogy amikor a szövetség megszerezte az. NB II-cs férfi bajnokság rendezési jogát, akkor azzal is számoltunk, hogy - a sportszerűséget mindenkor szem előtt tartva - a régió együtteseit hatékonyabban tudjuk támogatni. Ez a szándékunk elsősorban a „takarékos" játékvezető-küldésben nyilvánult meg. így elértük, hogy (a tisztesség határain belül, persze) a hazai pálya előnye jobban érvényesült. A Makóra és a Pick Szeged utánpótlás csapatára, a Pincegazdaságra, már az elejétől kezdve külön is figyeltünk. Később viszont látszott, hogy a bajnoki cím sorsa a Makó és a Békés között, ráadásul épp az utolsó összecsapáson dől el. Még a sorsdöntő mérkőzés előtt felkerestem az MKSZ-t, és közöltem: nálunk annyira éles a küzdelem, hogy amennyiben lehetőség nyílik rá, úgy mindkét csapatot sorolják be az NB l/B-be. (Már csak azért is, mert tudtuk, hogy a két „finalista" örömmel vállalná a magasabb osztályt.) Egyébként nagy dillemában voltunk a játékvezetők miatt. Csongrád és Békés megyei bírópáros szóba sem jöhetett, de Bács megyeit sem akartunk küldeni. A legkézenfekvőbbnek az tűnt, hogy Hajdú-Biharból kérjünk NB l-es sípmestereket. A Sebők, Taizs páros az első osztályú rangsorban az első 15 között szerepelt. Szövetségünket pedig Czikkely László titkár, aki egyben a szűri elnöke is volt, valamint jómagam képviseltem. Szóval, mi készültünk... • Szabó József: Hogy miért épp rám neheztelnek?... # Úgy tudom, bogy az „éremosztó" rangadó előtt mindkét csapat öltözőjébe bement, és fontos bejelentést tett. Egyszerűen összeroppantak % - Mindkét együttessel közöltem: a második helyen végző gárda rövid időn belül adjon be egy kérvényt az országos szövetségnek, amiben kinyilvánítja, hogy kész az NB I/B-s szereplésre. Nem vagyok különleges képességekkel megáldva, de én úgy éreztem: a makóiak abban a tudatban érkeztek Békésre, hogy a hazaiak megvették a játékvezetőket. Az tény, hogy mindkét csapat már jó előre sejtette, kik vezetik á találkozót. (Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy a Makó miért nem kereste meg a játékvezetőket...) Annyit azért szeretnék megjegyezni, hogy a két bíró nemegyszer hibázott, de a mérkőzés eredményét jelentősen nem befolyásolta ítéleteivel. A rutinos makóiak egyébként csakis önmagukat hibáztathatják, hiszen a tét súlya alatt egyszerűen összeroppantak. • Aránylag méltányosan úszták meg a magyar pályán ritkán előforduló levonulást. - Ha az események okait kutatjuk, azt kell, hogy mondjam: a makói csapat, a közönsége, sőt még a klub vezetői sem voltak igazán felkészülve egy nagyobb megmérettetésre. Már Czikkely László is nagyon humánusan járt el, de ugyanígy tettek a játékvezetők is a jelentésükben. A botrány élét sikerült tompítani, így aránylag olcsón megúszta a Makó KC ezt a példátlanul sportszerűtlen cselekedetét. Egyébként az volt a legnagyobb büntetésük, hogy nem kerültek fel a magasabb osztályba. Én részemről lezártnak tekintem az ügyet, annak ellenére, hogy a makói éremosztón a helyi közönség engem kiáltott ki bűnbakká... Süli József