Délmagyarország, 1995. január (85. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-02 / 1. szám
HÉTFŐ, 1995. JAN. 2. HORIZONT 9 • Oswald Spengler főműve magyar fordításban Az elaggott Nyugat prófétája „Nehéz tél elé nézünk" A Tető alatti Kisebbségi Székház vendége volt a napokban Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke. Tájékoztató előadást tartott a délvidéki politikai és gazdasági helyzetről, a kisebbségben élő magyarok életkörülményeiről és válaszolt az érdeklődők kérdéseire is. Szegedi látogatása alkalmával exkluzív interjút adott lapunknak. Ágoston András: Autonómiatörekvéseink mindenekelőtt... • Önök szerint minek tekinthető A Nyugat alkonya: kultúrtörténeti alapműnek vagy a gondolkodás áramlataiban ma is ható, élő, „nyitott" műnek? Csejtei Dezső: - Egyszerre mindkettőnek. Spengler egyrészt természetesen a kultúrtörténet klassziusának számít, műve integrálódott a XX. századi történeti gondolkodásba. Másrészt olyan problémákkal foglalkozik, amelyek időről időre felvetődnek és aktualizálják a művet. Spengler műve ma is szembesít a kor problémáival. Simon Ferenc: - Csírákból is képes volt megrajzolni olyan tendenciákat, melyek most, a század végén válnak félelmetessé. A század elején Spengler előre látta a nagyvárosok mai problematikáját, a provincia és a világváros ellentétét, előre látta a sajtó „politikacsinálását", azt a szerepét, hogy naponta etalonokat és „igazságokat" szolgáltat majd a társadalomnak. Látta a gyermektelenség és a család XX. századi problémáját, nem is beszélve a század vallásosságának jelenségéről, erről az új típusú burokról, amelyben a század racionális embere az irracionális világot valahogy mégiscsak át szeretné élni. Juhász Anikó: - A spengleri mű elevenségének beszédes bizonyítéka, hogy számottevő hatást gyakorolt például Szerb Antal, Németh László, valamint Márai Sándor és Hamvas Béla gondolkodására is. Szerb Antal A világirodalom történetéhez írt Bevezetésében mondja, hogy ott, ahol a jelenségeket történetfilozófiai megvilágításba kívánja helyezni, elsősorban Spengler kultúrmorfológiájára támaszkodik. Rokonszenvez Spenglernek azzal a gondolatával, hogy el kell vetni az emberiség fejlődéseszményének ideáját, vagyis nem igaz az, hogy létezik egyenesvonalú világtörténelmi vagy európai fejlődés, az emberiség nem a tökéletesedés felé halad, s így az irodalmi műalkotások sem fűzhetők fel egy tökéletesedő láncra. Spengler nyomán Szerb Antal is azt vallja, hogy önmagukba zárt kultúrkörök vannak, amelyeknek saját élettörténete van. Értékszempontból az irodalmi alkotások is önálló, külön világok, s attól, hogy valamelyik időben modernebb, még nem tökéletesebb. • Ma, amikor a kor szellemi irányzataiban inkább az elfogadás, a konszenzusteremtés hat, kiindulhatunk-e a spengleri hanyatláselméletből? Csejtei Dezső: - Attól függ, mire vonatkoztatjuk. Spenglemél a civilizáció állapotához tartozó területek, a technika, a jog, a gazdaság virágzik. Amit hanyatlásként konstatál, az a kultúrkör vallási élete, irodalma, a művészetek és a filozófia világa. Nos, megítélés kérdése, hogy ezt ki mennyire fogadja el. Tény, hogy ma is vannak regények, hangversenyek, és írnak verseket is, tehát virágzik a "kultúra", de azt is meg kell nézni, hogy milyen világ nyílik ki ezekben. Juhász Anikó: - A hanyatláselmélettel kapcsolatban megjegyezhető, hogy Németh László Magyarság és Európa című tanulmányában számos olyan elem bukkan fel, amely közel áll a spengleri gondolatkörhöz, így például az, hogy a Egy bölcsészlegenda azt tartja, hogy A Nyugat alkonyát, Oswald Spengler főművét, a háború alatt valaki már lefordította magyarra. Sem azt nem tudni, ki volt, sem azt, hogy mi lett a kézirattal. Ilyesmi jellemző a könyv magyarországi ismertté válására is: ki tudja, mennyien jegyezték meg Szerb Antal világirodalom-történetében a találó spengleri utalásokat, A Nyugat alkonyáról meg azt sem tudták, regény-e vagy tanulmány. A hatalmas terjedelmű eszmetörténeti mű teljes fordítására mindenesetre mostanáig kellett várni - a húszas évektől. Az Európa kiadó megbízásából szegedi filosorssal jobban összeszövődött történelmi látásmódra van szükség, mert sorsunk, mondhatni, belénk van írva. Németh László is használja a fiatal és elaggó kultúrák fogalmát, s nála is hangsúlyt kap az, hogy számot kell vetni a kultúrák haláloldalával is. • Pesszimistának neveznénk-e Spengleri? Juhász Ánikó: - ő önmagát realistának nevezi. Simon Ferenc: t- A bölcset mindig lehet pesszimistának nevezni. Szerintem Spengler komolyan számot vet a XX. század civilizációjának lehetőségeivel - és nincsenek illúziói. A véleményét bárkiéval szemben végigviszi, a bölcs ember élettapasztalatával, aki újat már nem vár, mert abban a gondolati körben, amelyben elgondolta a valóságot, már új nem is várható. Ezt én is realizmusnak érzem. Csejtei Dezső: - Ez az illúziótlanság borúlátásának is felfogható akkor, ha a jövőhöz mások reményt kapcsolnak, s egyáltalán, ha az ember reménykedik az emberiség sorsának jobbulásában. Mert Spengler éppen ezzel az illúzióval kíván leszámolni. Nem adja meg előre azt a hitelt a jövőnek, hogy a világ idővel majd jobb lesz. Abból próbál előrejelezni, amit a korról megtapasztal. • Az elmúlt évek filozófiai lexikonjai Spengler főművét a német nemzeti szocializmus ideológiai előkészítőjének nevezték. Mi a véleményük erről? Csejtei Dezső: - A politikatörténet már német vonatkozásban is régen különbséget tett a nemzeti szocializmus és az úgynevezett konzervatív forradalom irányzata között. Utóbbihoz tartozik Spengler, azok közé, akik a demokrácia és a liberalizmus pozícióit egy konzervatív, arisztokratikus alapról támadják. A nácizmus fogalomkörébe tartozó ideológiák azonban nem jellemzők rájuk. Spenglernél nincs sem antiszemitizmus, sem biológiai fajelmélet. Tény, hogy több gondolkodóhoz hasonlóan egy ideig ő is rokonszenvezett a nemzeti szocializmussal, de igen hamar kiábrándult belőle, mihelyt az hatalmat kapott. Akárcsak Heidegger, ő is később ismerte fel a veszélyt. Gyakorlatilag belső száműzetésben fejezte be az életét 1936-ban. Simon Ferenc: - A Nyugat alkonya második kötetének legsúlyosabb fejezete az arab OSWALD SPENGLER A NYUGAT ALKONYA L í I fc sPA zófusok vállalkoztak a feladatra: Juhász Anikó és Csejtei Dezső Spengler művének első kötetét, Simon Ferenc a másodikat fordította le. A velük készült interjúban a nagy mű fontosabb problémái jöttek szóba. kultúra problémáival foglalkozik. Ebben Spengler egyedülálló vállalkozásba kezd: megpróbálja kiszélesíteni a döntően az „európai történelemre" koncentráló történelemfelfogás általános trendjét azzal, hogy bevonja a keleti problematikát is. Mármost itt vetődik fel az áija és a szemita rasszprobléma, de ez szigorúan az arab-ázsiai kultúra, illetve a néplélek kérdéseinek része marad. Amit állít, az történeti következtetés: úgy véli, a zsidó nép történetét nem egy különös történetnek kell felfogni, hanem a keleti világ históriájának részeként. Spengler annak ellenére, hogy igen erősen antiliberális, soha nem antiszemita. • Oswald Spengler az első világháborút elveszítő Németország társadalmi válságában írja művét. Mit ért időben és történetileg Európa, illetve a Nyugat fogalma alatt? Milyen távlatát látja ezeknek? Csejtei Dezső: - Lényeges, hogy Spengler szakít a maga korában még uralkodó történelmi látásmóddal, amely kevés eltéréssel a földrajzi Európát kezeli történelmi Európaként, ő az Európa-fogalmat kulturális és civilizációtörténeti értelemben használja, az ő művében merül fel először, hogy európai történelemről az ókort illetően nem célszerű beszélni, hiszen a Mediterráneum sokkal szorosabb egységben volt Észak-Afrikával, mint Észak-Európával. Ugyanakkor az európai fausti kultúrán földrajzilag a nyugat-európai és az észak-amerikai területeket érti. Simon Ferenc: - Spengler a történeti időfelfogáson is módosít: a hagyományos ókor-középkor-újkor sémát elveti. A kultúrákat organizmusokként különbözteti meg, amelyek megszületnek, fiatal-, felnőttés aggkoruk van, majd elpusztulnak. E kultúrköröket inkább lelkületük felől közelíti meg. A nyugati kultúrkört például a dinamikus fausti kultúra fogalmi egységén belül kezeli. Az „alkony" fogalma mindazonáltal nem a kultúrára, hanem a nyugati civilizációra vonatkozik: a tárgyiság, az intézményesültség gazdag tárházát nyújtja. „Elaggott" tehát, s a spengleri parabolikus, önmagába többszörösen visszahajló időben egy másik veszi át majd a helyét. Az orosz kérdés jó példa erre. Spengler teljes csődnek tartja I. Péter cárnak azt a kísérletét, hogy az oroszságot a Nyugathoz közelítse. Számára orosz az, amit a Dosztojevszkij-féle pánszláv lelkület fejez ki jól. Úgy véli, a bolsevikok is csődöt mondtak, amikor voltaképpen a társadalom söpredékeként próbálták meg a társadalom másik söpredékét, a civilizatorikus és beteg nyugati lelkületet a sajátjukkal felcserélni. Spengler szerint a XXI. század a magukhoz térő szlávokkal fog kezdődni - a Nyugatnak nincs jövője. Juhász Anikó: - E vonatkozásban érdemes utalni arra, hogy Németh László Európafelfogása - a korábban említett hasonlóságok ellenére - közelebb áll a tradicionális elképzeléshez, mint a spenglerihez. Németh László úgy gondolta, hogy az antikvitás, melyet Spengler külön kultúrkörnek tart, előjátéka volt az európai kultúrának. E fundamentumra rakódtak rá a századok vízrétegei, amelyekbe aztán minden kor megásta a saját kútját. Németh László is beszél a kultúrák növekedéséről, de ő Spenglerrel ellentétben elképzelhetőnek tart több megtorpanást is. Ahogy az emberek, mondja, éppúgy kultúrák is juthatnak válságba. Innen azonban egy új, belső teremtő erő vagy például a friss népek érkezése továbblendítheti a kultúrákat, s így talán az európai kultúrát is. Spenglernél viszont csak egyszeri válságok vannak. Lezáró, nagy végválságok. Másfelől azonban a Németh László-i „kultúrember" szembeszökően hasonlít ahhoz a lényhez, akit Spengler a civilizáció emberének nevez, akinek gépies világában elvész az organikus színesség, és aki már csak utánzásra képes. • Szerb Antal nemcsak az akkori világérzés legrendszerezettebb, de legművészibb kifejezésének is nevezte A Nyugat alkonyát. Mit gondol a spengleri nyelvezetről? Juhász Anikó: - A spengleri mű nyelve, Németh László-i kifejezéssel élve, olyan nyelv, amelynek van színe és illata. Művészi nyelvnek lehet nevezni, amely metaforákban gondolkodik, és analógiák segítségével kísérli meg a történelmi jelenségek értelmezését. Sok benne a többszörös áttét, mégis érthető és áttekinthető, nem lehet azt mondani, hogy Spengler szimbólumokról gyártana még bonyolultabb szimbólumokat. Ennek a nyelvnek van mágiája, vagyis igéző hatása - és van máglyája, tűzereje is. Spengler valamennyi érzékünket mozgósítja. Nem olyan képzelőerőre kíván hatni, amelyik csak fogalmakban gondolkodik, hanem olyanra, amely képies módon is gondolkodik a világról. E nyelv tűzereje felvillantja a kultúrák világának elevenségét, s ezeket aztán a szemünk előtt el is emészti. • Milyen fogadtatásra számítanak? Simon Ferenc: - Valószínű, hogy a könyv azonnal hatást vált majd ki, de tartok attól, hogy ez nem a mű teljességének eszmei hatása lesz. Sok kisajátítható és ideologikusan felhasználható vallási és politikai részlete van. Mégis reménykedem, hogy a magyar köztudatban ezek nem különkülön vagy egy-egy félmondat formájában ragadnak meg. Ez a könyv szól minden gondolkodó, és nemcsak hivatalból gondolkodó emberhez. Panek Sándor • Elnök úr, előadásában igen sötét képet festett kisJugoszlávia gazdaságáról... - Igen, súlyosnak látom a helyzetet. A gazdaságit is. Úgy vélem, nagyon nehéz tél elé néz az ország. Az áramkorlátozás olyan érzékenyen érinti a lakosságot, hogy az már a tűrésküszöböt is meghaladja. A szociális feszültség növekszik és mindjobban rányomja bélyegét a politikai életre. Ez pedig nem jó jel. Az egyetlen, ami talán reményre ad okot, hogy a helyzet általános romlása arra ösztökéli a vezető politikusokat, hogy minél előbb igazi békét kössenek a volt Jugoszlávia területén. Remélem, hogy ebben a megfelelő nemzetközi támogatás sem marad el. Ennek elmaradására ugyanis gondolni sem merek... • Az utóbbi időben mind az ottani, mind a világsajtóban sok hír látott napvilágot a szerb kormány betelepítési politikájáról. Jelesül arról, hogy a boszniai szerb menekülteket a vajdasági magyarlakta falvakba telepítik. - Ebben a pillanatban konkrét betelepítési akcióról nem tudunk. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy 1992-ben a Szerbiai Menekültügyi Főbiztosság elfogadott egy betelepítési tervet, amelyet a kormány jóvá is hagyott. Ez a terv tehát érvényes. Mi mindent megteszünk azért, hogy ne váljék valóra. • Nem kerülhetem meg a kérdést: mi a helyzet a VMDK és a VMSZ viszonyában? - Mi a VMDK-t látjuk az egyetlen legitim magyar politikai szervezetnek Szerbiában. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy a vajdasági magyarságnak az a legjobb, ha a megszokott, kiegyensúlyozott politikai tevékenységünket folytatjuk. A VMDK tehát politikai kezdeményezésekkel áll elő mind a hazai, mind a magyarországi és a nemzetközi színtéren, s igyekszünk előbbre vinni az autonómia ügyét. Úgy érezzük, hogy történelmi esélyt szalasztanánk el, ha most teljes politikai tevékenységünket nem ennek a törekvéseknek rendelnénk alá. A vajdasági magyarság számára úgy vélem egyértelművé vált: kell az autonómia, s ezt csak a VMDK tudja biztosítani. Meggyőződésem, hogy érdekszervezetünk politikai legitimitása a soron következő választások után sem válik kérdésessé. • Mi a VMDK állásfoglalása a Délvidékről elköltözött, külföldön élő és dolgozó magyarokkal kapcsolatban? - Abból indulunk ki, hogy a VMDK feladata elsősorban az, hogy a Vajdaságban élő magyarság számára harcolja ki az autonómiát, hogy ezáltal az ottani magyar kisebbség „érezze" az ottmaradás értelmét... Érzékeny vesztesége a délvidéki magyarságnak a mintegy 35-40 ezer eltávozott ember, de mi az egyéni döntésekej nem minősítjük, s ezt nem tettük meg korábban sem. Úgy érezzük: ha az otthoni körülményeket kedvezővé tesszük a vajdasági magyarok számára, akkor sokakban talán megérlelődik a hazatérésre vonatkozó elhatározás. Az azonban biztos, hogy minden egyes magyar ember, vagy család hazatérését nem csak az érintett család, hanem az egész vajdasági magyarság nagy örömmel vátja. • Milyen kapcsolatot alakított ki a VMDK az új magyar kormánnyal és a Határon Túli Magyarok Hivatalával? - A magyar kormány programjával kapcsolatban már kifejtettük véleményünket. Különösen nagyra értékeljük azt, hogy egy ilyen szintű dokumentumban is jelen van az a politikai akarat, amely a kisebbségek autonómia-törekvéseit támogatja. Fontosnak tartjuk, hogy a kormányprogramnak e kitétele minél teljesebb formában valósuljon meg. Ebben a pillanatban igen jelentős és reális támogatást kapunk a magyar diplomáciától, sajnos úgy érezzük, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatalának nem sikerült reális formába önteni a kormányprogram által deklarált autonómiatörekvések támogatására vonatkozó részét. Mi ezt átmeneti állapotnak tartjuk. Fontos feladatként jelöltük meg, hog\ mindenkivel, aki hajlandó ve lünk szóba állni, mi is keressiia kapcsolatot, kezdeményezzünk, igyekezzünk olyan politikai hangulatot kiépíteni, amely kedvez autonómia-tö rekvéseink megvalósításának. kisimre Ferenc