Délmagyarország, 1995. január (85. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-02 / 1. szám

HÉTFŐ, 1995. JAN. 2. A VÁROS 5 Kicsit másnap S zeged festői bérháznegyedeiben, hangulatos beton­tömbjei között igazán meghitten köszöntött be az új esztendő. A petárdák szívdobogtató ritmusban durrogtak, hol kisebbet, hol nagyobbat, néhol üvöltött a zene, s üvöl­tött az is, aki beszélni akart a másikkal. Az ittas vezetőkön kívül csak a taxisok ültek autóba, s szedték össze a hajnal első részegeit. Úgy tűnt, csendes, elégedett óév-búcsúzta­tásunk volt, bár természetesen mindenkinek meglehet a maga bánata is. Fogadkozások biztos voltak, de egy menedzserkönyvben azt olvastam, hogy csak az tesz újévi fogadalmat új életéről, aki a régivel nem tud mit kezdeni. Viszont én a fogadalmak helyett egy sokkal jobb kedélyderítőt tudok, nevezetesen: amit az első napon csinálsz, annak jegyében telik az éved. Ha így lesz, s most nem sorolom el gyarló tet­teimet, de ha ez a mondás igaz, akkor csodás évet zárok a következő szilveszterkor. Bár ahhoz nem ragaszkodom, hogy ezek a darazsak minden nap dongjanak a fejemben, és hogy itt jobbról a harkályok kopácsoljanak órákon ke­resztül. A szemetelő hajnali eső, idén az első, remélem sokmin­dent elmos, amire nem kívánunk emlékezni. Még bele-be­letülkölt egy trombita a fáradt csendbe, robbant időnként egy petárda, de érezhető volt, hogy készül pihenni a kör­nyék, még alszik egyet a város, aztán kezdődik minden elölről. Csak talán egy kicsit másképp. (aiató) Az iskolaügy mindenkinek fontos Fodor Gábor minisz­ter felhívására folyama­tosan érkeznek a közok­tatási törvény módosítá­sát érintő javaslatok a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium tan­ügyigazgatási főosztá­lyára - közölte a szak­tárca sajtóosztálya. Elmondták: beváltak a tárca azon reményei is, miszerint a kezdeményezők köre igen széles, igazolva, hogy az iskolaügy mindenki számára fontos. A javaslatokat megfo­galmazók között ugyanis szü­lők, orvosok, pedagógusok, is­kolaigazgatók, megyei pedagó­giai intézeti igazgatók, tanár­képzéssel foglalkozó egyetemi oktatók is megtalálhatók. A módosítási javaslatok több ponton megegyeznek a kormányprogramban megfo­galmazott változtatási irányok­kal, érintik az iskolaszerkezet változását, a nemzeti alaptan­tervre vonatkozó előírásokat, a pedagógus munkakörben alkal­mazhatók képesítési előírásait. Ugyancsak foglalkoznak a pedagógusok jogállását, a magánkoktatási intézmények és a művészeti oktatási intéz­mények speciális szabályait érintő kérdésekkel csakúgy, mint az alapvizsgával, az érettségi vizsgával, valamint a közoktatási megállapodás törvényi előírásaival összefüg­gő pontokkal. A javaslatok kö­zött azonban található olyan is, amely helyi érdekeket kíván érvényesíteni, illetve felmentést akar adni a kötelező feladatok ellátása alól. A minisztérium fontosnak tartja, hogy a közoktatási törvény módosítási javaslata a mind szélesebb körből beérke­zett javaslatok mérlegelésével készüljön el. A tárca ezért to­vábbra is vátja a kezdeménye­zéseket. A javaslatok beér­kezési határideje: január 10. ÍJ Szegeden a lap! HÉLMAGYARORSZÁG ,Jl kmmmtoMé mUUtMmtém!" ELŐFIZETŐI KLUBKÁRTYA Már megint egy újabb év! DE tovább folytatódik az előfizetői klubkártyajáték, újabb nyereményekkel! A Délmagyarban! (Ne feledje csütörtökön átnézni az engedményt adó boltok listáját! A világítótornyokról és az elhagyott hárfáról • Milyennek látta a világot? ' Békésebb volt? Feldúltabb? - Politizálunk is? • Azt nem. Csak ami elke­rülhetetlen. - Jó. Azt hiszem, most me­gint oda érkeztünk, ahol a hú­szas években már voltunk. Az országnak gazdaságilag is, er­kölcsileg is magára kell találnia. Akkortájt megismertük a feudál­kapitalizmust, aztán a ránk erő­szakolt szocializmust is. Az át­menetek az ügyeskedőknek kedveznek. • Korábban jobban ment? - Csak mart ismertük az ös­vényeket. Semmi részem nem kívánta az ilyesmit, de mégis­csak ebben nőttem fel. • Művészként is? - Nem. De menedzserként igen. • Szerintem ez az utóbbi évek legcsúfabb szava. - Lehet. A művészet viszont akkor szép, ha látható-hallható helyre kerül. Persze azelőtt sem adták ingyen. Senki se járta ki helyettünk a hangverseny-támo­gatást. Szóval: inkább a mene­dzser szó, mint a korábbi ösvé­nyek. • Művészként hogy érzi magát a bőrében, amikor hivatalnok-képviselőktől kell kérnie? - Vállalnom kell egy-egy kompromisszumot. Éppen úgy, ahogy a közönségízléssel sem lehet gondtalanul packázni. • Bosszantó? - Schmidt kancellár annak idején lemezre játszott Mozart­zongoraversenyeket. • A közönség? - Arra kell vigyázni, hogy bár a közönség vonzó, ismert dara­bot vár, ez nem mindig azonos az értékessel. Meg kell tehát ta­lálnom a megfelelő műveket. Jö­vőre például Schubert Halál és leányka vonósnégyesének Mah­ler által készített átiratát terve­zem, s látja, ez a két szerző, meg a mű együtt biztosan vonzza majd a közönséget. • Múltkori hangversenyén elhangzott egy „magyaros" Erkel-darab. Szecsődi Fe­renc remekül játszotta, de a mű... - Svájcban tombolt a közön­ség. Szecsődi Ferencnek nagy sikere volt. Magyart akartak hallani - magyart kaptak. • A közönség itt is szerette. Csakhát a magyar népzenei forrásból származó művek kifejező erejéhez képest a da­rab... - Szerintem téved. De téved a zenei közvélemény is: Bartók és Kodály után elterjedt, hogy ma­gyar motivikus az, ami népi. El­hanyagolódott a nemzeti motí­vumkincs - közte a verbunk is, amelyet Erkel felhasznál. Bartók csodálatos népdalkincset gyűjtött össze, de megkérdőjelezte saját művét, a Kossuth-szimfóniát. • Ön szerint minőségi jelző­e a zenében az, hogy ma­gyar? CSÖRÖG A K(C<P>))))))) WIESTEL Közérdekű problémáikat, észrevételeiket az elmúlt héten Szabó C. Szilárddal oszthatták meg. Ezen a héten ügyeletes munkatársunk, Hollósi Zsolt várja hívásaikat. Munkanapokon 8 és 10 óra, vasárnap pedig 14 és 15 óra között. Rádiótelefonunk száma: 06-60-327-784. Felhívjuk olvasóink Figyelmét arra, hogy Szegedről is mindegyik számot tárcsázni kell. Ha ötletük van Fekete pont cfmű rovatunk számára, kérjük, ugyanitt tudassák velünk. • Rendszámtáblát keres­nek. Zsoldás Zoltán 31-én délelőtt a Centrum Áruház környékén hagyta el autója rendszámtábláját (DTG-890). Aki tud valamit az elveszett tárgyról, jelentkezzen a 367-131-es telefonszámon. • Táppénz, ami van. Nem­régiben jelent meg a Csörög­ben a „Táppénz, ami nincs" című írásunk, amelyben olva­sónk arról panaszkodott, hogy, bár az illetékesek elis­merték jogos követelését, mégsem kapja meg hónapok óta járandóságát. Az Egész­ségbiztosítási pénztár illeté­kese, Dudás Lajosné e pa­naszra reagálva elmondta: a pénztár, miután felszólította a munkáltatót, megkapta a szükséges papírokat, így már nincs akadálya annak, hogy telefonálónk megkapja jogos követelését. • Beszéljük meg! Hölgy telefonálónk (494-039) el­mondta: több mint tíz éve van OTP átutalási számlája, de ilyennel még nem talál­kozott. Közölte, hogy au­gusztus óta nem kap vil­lanyszámlát a DÉMÁSZ­tól, pedig nagyon szeretné tudni, hogy miért és meny­nyit fizet. Sánta Antal, a DÉMÁSZ kereskedelmi osztályvezetője a hölgy át­utalási számlaszáma ismere­tének hiányában nem tudott érdemben nyilatkozni. Kérte a telefonálót, hogy szemé­lyesen keresse meg őt. • Köszönik a lakók. Har­mincegyedikén délben „el­ment" az adás a József At­tila sgt. 40, 44 és 46-os szá­mú házak televízió-készülé­keiben. Az IKV szakembe­rei rendkívül gyorsan, röpke egy óra alatt elhárították a hibát. Weninger Richárddal Weninger Richárd 1976 óta a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriumának igaz­gatója. 1976-ban alapította és azóta vezényli a Weiner kamarazenekart. Nevéhez számos ősbemutató és hazai bemutató fűződik. Kar­mesteri munkájáért 1989­ben Liszt-díjat kapott. 1994. december 21-én 60 éves lett. - Nem. Az lehet nagyszerű is, silány is. • Akkor mit jelent? - Gyökereket és forrást. Tudja, nekem egyik nagyapám német, másik szerb volt. Én meg magyar vagyok. Nyilván nem a két nagyapám tett magyarrá, hanem az, hogy 8 éves korom óta Magyarországon élek és a magyar kultúrán nőttem fel. • Mit jelent a zenében? - Nohát: Debussy mennyire népi? Nem az. Márpedig az egész francia zene, amelyet mi franciásnak mondunk, valójában debussys. Mert az ő zsenijében kifejeződni véljük a francia szellemiséget. Hát így vagyunk Liszttel és Erkellel, ami a nem­zeti motívumkincset, és Bartók­kal meg Kodállyal, ami a népi kincset illeti. • Úgy érti: világítótornyok „ vannak, s a kultúra nem egyéb, mint az őfényük befo­gadása? - - A befogadás! Ez fontos. So­kan túlságosan fontosnak tartják a művészet amatőr művelését és közben elvész a nevelés, amelyet a jelentős művek és irányzatok megértésére fordíthatnának. Hasznos persze az amatőr moz­galom is, de attól félek, miköz­ben saját dolgukkal vannak elfoglalva, kipipálják Rodint és Shakespeare-t. • A maga idejében Mozart zenéjét a kocsmában is fü­työrészték. Igaz, ő meg olyan dallamokat használt, ame­lyekre meg éppenséggel tán­coltak. - Tény, hogy a zene kettée­sett. Ez nem szerencsés: a zene­hallgatás szempontjából jobb volna, ha a komoly zene jobban tartaná a kapcsolatot közönsé­gével, a könnyű zene pedig nem kizárólag pénzszerzés és üzlet volna. Persze ez is új keletű. A húszas-harmincas évek könnyű műfaját még az értékes harmo­nizálás és hangszerelés jellemez­te. Gerschwin zenéje tagadha­tatlanul értékes. mÉrzi ezt a szakadást eszme és valóság között is? - Nem ilyen egyszerű. Az eszméket mindig alkalmazni fogják, ha hamisan, akkor is. Igaz, a széppel mi lett! Mire mondjuk ma, hogy szép? Még a divatra sem. Nézzen meg egy vi­deoklippet: olyan lett a világ. Ezernyi pármásodperces film­kocka. Töredékek. • Lát távlatot? - Igen, mégis. Picasso művé­szetében ugyanilyen széttöre­dezettség volt az első világhá­ború után. Aztán megpróbált rendet teremteni. Mire egészben láthatta a világot, az másodjára is széttöredezett. Én azt hiszem, mai válságérzésünk sem tarthat örökké. • Gondolja, hogy ez az em­ber természetéből követke­zik? - Biztosan. A stílusváltások­nak is ehhez lehet közük. Visszatekintve, érezhető, aho­gyan egy stílus építkezni kezd, kiteljesedik, és elvész. Ezt nem csak azért mondom, mert Speng­ler könyve most jelent meg. A szétesettnek a darabjaiból aztán összeáll egy másik, s később emez lesz a klasszikus. • Beszéljünk másról. Mi lett a hárfájával? -Óh! Hűtlen lettem hozzá! • Hűtlen természetű? - Amúgy nem, de őhozzá már akkor, amikor tanulni kezdtem rajta. Zongorista akartam lenni. De hát gyerekként Belgrádban laktunk; majd jött a háború, a német megszállás, aztán az orosz, majd Szeged - két kof­ferrel és kibombázva a házból. Hiába volt muzsikus apám, ak­kor mindenről szó eshetett csak arról nem, hogy zenét tanuljak. Mire megtehettem tizenhat vol­tam, lemaradva a többiektől. Szegeden ekkor indult a hárfa tanszak, s innen vezetett az út az akadémiára. Hárfás állást persze nem találtam mindjárt; egy németországi időszak után Vaszy Viktor időközben nyug­díjba ment tanárom helyére hívott meg Szegedre. Még min­dig hárfáztam, amikor megpró­bálkoztam egy konzervatóriumi diákokból álló vonósnégyes megalakításával. • Első kamarazenészi tette, ugyebár. - Kezdetnek jó, mondta erre Mihályi András, miután a diákok az összes fellelhető magyar­országi versenyt megnyerték, és külföldi meghívást is kaptak. • De ez még nem karmester­ség. - Arra Vántus István kért meg. Azt mondta, alakítsak vo­nószenekart a főiskolásokból; két művének bemutatójára ké­szült Budapesten. Mondtam: nem vagyok karmester. Csinál­jam úgy, ahogy a kvartettel tet­tem, felelte. Ekkor debütáltunk. Én is, a későbbi Weiner Kama­razenekar is - együtt. • Tudom, száz titka van a karmesterségnek. De vala­hányat elárultak eddig, egyet sem tudtam azonosítani az ön karmesteri mozdula­taiban. - Nem is a mozdulatokon múlik. Életem egyik megdöb­bentő élménye volt, amikor egy éve Arturo Toscaninit a kép­ernyőn láttam dirigálni. Az ő felvételeiből, fiatal koromból emlékszem, olyan elemi tempe­ramentum sugárzott, olyan tob­zódás, szenvedély, olyan igazi muzsikusság, hogy azt hittem, legalábbis a zenekar fölött szár­nyalva vezényel. És milyen volt valójában? Kiszámított, minden­re figyelő, nyugodt, elegánsan vezénylő karmester. Persze, a próbák miatt volt ily kirobbanó és egyéni a Toscanini-féle előadás - és nem attól a handa­bandázástól, amit én a rádiót hallgatva fiatalon beleképzeltem. • Bocsásson meg, hogy szóvá teszem... - Azt, hogy ez a beleképzelt Toscanini hatott a karmesteri mozdulataimra? • Kitalálta! - Óh, azt hiszem, hatott. Akarva-akaratlanul. A zene a gesztusok sorozata is, ennyiben a valóság képe. Richárd Strauss persze túlzott, amikor azt mond­ta, hogy a tormás virslit is meg tudja zenésíteni. • Nem hideg fejű ember dirigálás közben... - Mit tegyek: vállalom a ké­piét, amit Toscaniniről alkottam. • Tegyük hozzá: előadáskor nem a zenekara okozta gondok izzasztják meg. - Mi tagadás, híve vagyok a koncert előtti munkának. Az előadás már nekem is öröm. Érdekes, most, hogy mondja: csak koncerten izzadok meg, próbákon soha. • Mit érez a háta mögött? - Ráhibázott: érzem. Amint megkezdődik a darab érezni kez­dem a közönséget. Fura dolog: érzem, hogy sikerült-e kon­taktust teremteni vagy sem. Azt, hogy mikor alakult ki olyan kapicsolat, amelyben a műalkotás megszülethet. A mű ugyanis nem a hangok rezgésében éled meg, hanem abban a kapcso­latban, amely a zenekar és a közönség között létesül. • Ha idáig jutottunk: érzi a hatvan évet? - Legfeljebb némi megfon­toltságot. Éppúgy tudok lelke­sedni és örvendeni, ugyanúgy kedvem van focizni vagy kár­tyázni barátok között. Sőt, most akkor elárulom, hogy a hullám­vasútra is szívesen felülnék. • Elkísérem. Panek Sándor Nem a szegedi bébik nyertek Január l-jén 0 és 1 a babák és édesanyjuk óra között Budapesten kettő, vidéken pedig ti­zennégy baba látta meg a napvilágot. Szegeden a Szülészeti Nőgyógyászati Kli­nikán egyszerre két baba is született éjfél után öt perccel. Szabó Regina 1940 gramm, 43 centiméterrel, Dill­mann Kristóf pedig 3480 gramm, 52 centi­méterrel jött a világra. A klinikáról kapott információink szerint jó egészségnek örven­denek. Közülük sorsolták ki, hogy kik kapják az ÁB-AEGON Biztosító 100-100 ezer forintos Aranyfonal életbizto­sítását. Nos, az idei AB-bébi egy budapesti és egy nyíregyházi újszülött leánygyer­mek, valamint egy kunhegyesi, mezőkö­vesdi és szekszárdi fiúcsemete lett. Sz. C. Sz. Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy 1994. október 6-án hozott határozatával 1995. január l-jétől az önkormányzat és intézményei szám­lavezető pénzintézetévé az Unicbank Rt.-t vá­lasztotta (Szeged, Kossuth Lajos sugárút 9-13.). Ezzel az időponttal az eddig alkalmazott számlaszámaik megváltoznak. Azon állampolgároknak, akiknek rendszeres törlesztési kötelezettsége áll fenn az önkor­mányzattal szemben, december folyamán pos­tázzák a jövő évtől felhasználható csekkeket, be­fizetéseiket ezen csekkek felhasználásával rendezhetik. Egyéb ügyfeleiket arra kérik, hogy az önkormányzat javára történő átutalásaik, be­fizetéseik elindítása előtt szíveskedjenek az önkormányzattal, illetve intézményeivel számla­számot egyeztetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom