Délmagyarország, 1995. január (85. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-04 / 3. szám

SZERDA, 1995. JAN. 4. INFORMÁCIÓ 13 Fájdalomtól megtört szívvel tudatom, hogy szeretett fele­ségem, RÁCZ KÁLMÁNNÉ Vincze Mária életének 45. évében, 1994. de­cember 31-én súlyos beteg­ségben elhunyt. Kedves, sze­retett egyénisége és harca a betegségeivel az életért, örök példaként fog emlékezetünk­ben maradni. Temetése 1995. január 6-án 14 órakor lesz a Belvárosi temetőben. Emlékét őrzi és halálát gyászolja férje, szülei, testvére, rokonai, barátai. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett leány, fele­ség, édesanya és testvér, VARGA ISTVÁNNÉ Tóth Margit 45 éves korában hosszú szen­vedés után elhunyt Temetése január 5-én 12 órakor lesz a Belvárosi temető ravatalozó­jából. Gyászoló családja. Szögi és Zsa Temetkezési Iroda Szeged TÖRÖK l). 11/B. TEL.: 314-447, H-CS: 8-16-ig, P: 8-15-ig TEMETÉSEK SZERVEZÉSE, TELJES ÜGYINTÉZÉSSEL Halottszállítási ügyelet: (rádiótelefoni 06-60-381-557: 0-24-IG GYÁSZKÖZLEMÉNYEK Tájékoztatjuk kedves ügyfeleinket, hogy a gyászközlemények keretes, fényképes formában is feladhatók. Bővebb információt a gyászhír felvételekor kaphatnak Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szerettünk, JANKOVICS GUSZTÁVNÉ Tápai Erzsébet 86 éves korában elhunyt Teme­tése január 6-án 13 órakor lesz a kiskundorozsmai temetőben. A gyászoló család. » Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett édesanyánk, FARKAS LÁSZLÓNÉ Kónya Mária életének 73. évében rövid, súlyos betegség után elhunyt. Temetése január 6-án, pénteken 11 órakor lesz a dorozsmai temetőben. Gyászoló gyermekei. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szerettünk, - TEMESVÁRI ISTVÁNNÉ (volt Lázár Jenöné j Kispál Erzsébet életének 91. évében hosszú szen­vedés után fáradt teste megpi­hent. Temetése 1995. január 5­én 14 órakor az ásotthalmi te­metőben. A gyászoló család, Mórahalom. Fájó szívvel tudatjuk, hogy a szeretett édesanya, anyós, nagy­mama, HUNYA ÁRPÁDNÉ Balogh Jusztina 77 éves korában rövid szenvedés után elhunyt. Temetése január 9-én 13 órakor lesz a hódmező­vásárhelyi Kincses temetőben. A gyászoló család. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett férj, édesapa, VARGA RÓBERT operaénekes, 75 éves korában váratlanul elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása január 9-én 11 órakor lesz a Dugonics teme­tő ravatalozójából. Gyászoló családja. Fájó szívvel tudatjuk, hogy a szeretett férj, édesapa, nagyapa, testvér és rokon, KUCSERA ISTVÁN 62 éves korában súlyos beteg­ségben elhunyt Temetése janu­ár 5-én 14 órakor lesz a szóregi temetőben. A gyászoló család. í*. Megtört szívvel tudatjuk, hogy szeretett kollégánk és barátunk, SCHMIDT GYÖRGY, a Tisza Piért raktáráruház dol­gozója, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Gyászoló kollégái. Fájó szívvel tudatjuk, hogy a szeretett édesanya, nagymama, anyós, BRANDT GYÖRGYNÉ Sipiczkv Anna 78 éves korában súlyos beteg­ségben elhunyt Temetése janu­ár 6-án 11 órakor lesz a Dugo­nics temető ravatalozójából. A gyászoló család. Szomorú szívvel tudatjuk, hogy kedves kolléganőnk, VARGA ISTVÁNNÉ 45 éves korában türelemmel vi­selt betegség után elhunyt Em­lékét kegyelettel megőrizzük. A Szegedi Centrum Áruház vezetősége és dolgozói. Í*. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szerettünk, KODÉ MIKLÓS 60 éves korában elhunyt Teme­tése 1995. január 5-én 15 órakor lesz a mórahalmi temetőben. A gyászoló család. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szerettünk, SZABÓ SÁNDOR 61 éves korában hirtelen el­hunyt. Temetése január 5-én, csütörtökön 13 órakor lesz az alsóvárosi temető ravatalozójá­ból. A gyászoló család Az Önkormányzatok Csongrád Megyei Kegyeleti Kft-je temetkezés teljes körű szolgáltatását ügyelettel vállalja: Szeged-Dorozsmán. tel.: 62/361-039. rádiótelefon: 06-60/382-298 Rúzsán, tel: 62/385-197, rádiótelefon: 06-60/382-296, Mórahalom: Kiss Ferenc, Gyep sor 12., tel.: 06-62/381-301 Szeged, Szóreg, Tösmagi András, Kisszóló u. 52., tel.: 62/405-594 Fájó szívvel tudatjuk, hogy sze­retett édesanya, anyós, nagyma­ma, dédnagymama és testvér, özv. RÓZSI JÁNOSNÉ hosszan tartó betegség után, éle­tének 90. évében, 1995. január 2­án örökre itthagyott bennünket. Temetése 1995. január 5-én 11 órakor lesz az alsóvárosi temető kápolnájából. Gyászoló család. Mihálytelek. Fájó szívvel tudatjuk, hogy sze­retett édesanyánk, özv. MOLNÁR ISTVÁNNÉ Németh Mária (volt Csuka utcai lakos) 82 éves korában rövid szenvedés után elhunyt. Temetése január 5-én 14 órakor lesz a Belvárosi teme­tő ravatalozójából. A gyászoló család. » Köszönetet mondunk mindazon rokonoknak, barátoknak és is­merősöknek, akik szeretett fele­ségem, ÚJVÁRI MÁTYÁSNÉ Emese elhunytával mély gyászunkban osztoztak. Külön köszönjük az intenzív osztály áldozatos mun­káját A gyászoló család. M. Köszönetet mondunk mindazok­nak, akik szeretett halottunkat, FARKAS SZILVESZTERT utolsó útjára elkísérték, részvé­tükkel és virágaikkal mély fáj­dalmunkat enyhíteni igyekeztek. Külön köszönet az Autófer Rt. vezetőinek és dolgozóinak rész­vétnyilvánításukért és segítség­nyújtásukért. A gyászoló család. M­Köszönetet mondunk mindazok­nak, akik szeretett halottunkat, TÁBOROSI LÁSZLÓT utolsó útjára elkísérték. Gyászoló édesanyja és családjai, két kisfia és volt házastársa. Táborosi család, Sándorfalva. Köszönetet mondunk mindazok­nak, akik szeretett halottunkat, FARKAS JÓZSEFET utolsó útjára elkísérték. A gyászoló család. • Amikor Mao nevét vérrel írták Beszélgetés a Vadhattyúk iréjával Jung Chang, a Londonban élő írónő Magyarországon járt. Magával hozta múltjának tár­gyi emlékeit, köztük egy ken­dőt, amelyre vérrel írták Mao Cetung nevét. • Asszonyom, szokott e ál­modni, s ha igen, miről? - Hosszú éveken át lidérces álmaim voltak, miután eljöt­tem Kínából. Éjszaka sikoltoz­tam, hánykódtam az ágyon. Gyötört ez az állapot és csak lassan, nehezen szabadultam tőle. De még olykor ma is visszatérnek a szörnyű emlé­kek. Azt hiszem, azzal, hogy megírtam a könyvemet, sike­rült megszabadulni a lidérc­nyomástól. • Úgy gondolja, hogy egy­fajta öngyógyítás, terápia volt a családi élmény nyil­vánossága? - Teljes mértékben. Mert az volt az édesanyám számára is. Emlékszem, amikor először meglátogatott Angliában, 1988-ban, érezhető volt, hogy kínozza a múlt, az átélt szen­vedés. Képtelen volt szabadul­ni a rettenetes emlékektől. Az­zal, hogy beszélt nekem, ki­adott mindent, megnyugodott. • Egy magyar író a rend­szerváltás után azt mondta, hogy sajnálja azokat az éveit, amelyeket hamis ideálokkal raboltak el tőle. Önben fölmerült e, hogy el­lopták az ifjúságát? - Igen, engem is megfosz­tottak számos dologtól. Sőt, azt kell mondanom, hogy nem volt kamaszkorom. Még a diákéveket is elvették, hiszen a középiskola második osztályá­ba jártam, amikor bezárták az iskolákat. Dühöngött a kulturá­lis forradalom. Hét évig zárva voltak az iskolák. Ennek a megrázkódtatásokkal teli idő­szaknak egyetlen értelme - ha szabad így fogalmazni - az volt, hogy bizonyos élmények­re szert tehettem. Nehéz idők­ben különleges módon visel­kednek az emberek. Megmu­A nagymama egy kí­nai hadúr ágyasa. Apja, anyja mindent vállaló, hithű kommunista. A generáció harmadik tag­ja, szívében a Mao iránti rajongással eltöltött vö­rösgárdista. Aztán Vad­hattyúk cfmmel megírja a család történetét, a „modern" Kína legmeg­rázóbb történelmét. A könyv, érthetően, világ­siker. tatkozik a nagylelkűség, de a kegyetlenség is előjön. így az­tán a kulturális forradalomtól én az emberi viselkedésnek na­gyobb dózisát kaptam, mint normális körülmények között. • Mikor merült fel Önben a kétely aziránt, amiben hitt, amiért lelkesedett? Például, hogy amit Maóról terjesztenek, nem igaz. - 1974-ben, 23 évesen ju­tottam el odáig, hogy helyére tegyem Maót. Persze, csak a gondolataimban. Bár a kéte­lyek már korábban is éltek bennem. Ám nagyon nehéz volt szabadulni, hiszen amit teijesztettek ott és akkor, meg­fellebbezhetetlen volt. Az első sokkot 14 éves koromban kap­tam, amikor a kulturális forra­dalomra hivatkozva a tanárai­mat verték, folyamatosan meg­alázták. • Ön Londonban él. On­nan megítélve milyen a mai Kína? - Az integráció folyamata megállíthatatlan. Kína válto­zik, nyitottabbá válik. Ha mindez Európából nézve kevésnek is tűnik, tény, hogy szűkül az a szellemi terület, amelyet ellenőrzés alatt lehet tartani. Én például minden év­ben hazajárok, a könyvemet azonban még nem engedik be. K. E. A mindenkori politikai vezetők - mielőtt hatalomra kerültek volna - joggal szidták az elődeiket azért, mert elengedték az adósságát azoknak, akik nem fizették meg tar­tozásaikat. Aztán a hatalom birtokában első dolguk az lett, hogy elengedjék a tarto­zásaikat azoknak, akik legalább kis részben megfizetik azt, amit a törvények betartói már régen megfizettek. Mivel rossz a lelkiismeretük, hozzáteszik: ez az utolsó ilyen opportunista kegyelemgyakorlás a nem fizetők felé, ezután jön a könyörtelen szigor. m Szakvélemény a tb-adósságokról Mégsem jár jól, aki nem fizetett • Én hosszú közéleti pályafu­tásom során már legalább egy tucat ilyen „igazán ez az utol­só" adósságelengedést éltem meg. Mivel eddig minden új kormányzat, amelyik az elő­deitől hiányokat örökölt, ilyen adósságszanálással kezdte, egyre kevesebb olyan naiv adófizetésre kötelezett vállal­kozás maradt, amely nem a biztosra spekulál. Vagyis arra, hogy a következő kormány úgyis el fogja engedni tartozá­sa nagyobbik felét. Tehát egyre kevesebben maradnak azok, akik lelkiismeretesen fizetik azokat az adókat és elvonáso­kat, amelyeket a törvények alapján kötelességük lenne. A kormány ugyan most keres pár tízmilliárd forintot az elenge­dések gyümölcseként, de jövő­re ennél sokkal több adója fog kiesni, mert többen számítanak arra, hogy az adótartozásaikat egyszer, legalább részben, el­engedik. 4 Ne higgye azonban senki, hogy a kormányok olyan nai­vak, hogy nem látják: hova ve­zet az ilyen olcsó és gyors pénzszerzésük! Ők ugyanúgy tudják, mint mindenki, hogy ezzel tovább rontják az egyéb­ként is nagyon rossz pénzügyi fegyelmet, az adómorált, de számukra nem az években mért jövő, hanem a hónapok­ban mért jelen néhány tízmil­liárdos bevétele a fontos. így érthető volt a gondolat: miért tegyen a kormány másként most a bérjárulék tartozások elengedése kérdésében? Ami­kor magának, vagyis az állami vállalatoknak is, amelyeket el akar adni, vagy amelyeket sza­nálnia kell, elenged ezzel sok tízmilliárdot. Ez esetben nem is a költségvetés, hanem a tár­sadalombiztosítási önkor­mányzatok felé rontja a fize­tési fegyelmet. A Pénzügyminisztérium ve­zetői állandóan azt hajtogatják, hogy az állami vállalatok adósságáért nem ők a felelő­sek. Természetesen, ha eladják azokat, akkor ők a tulajdono­sok, és az árbevétel a költség­vetéshiány csökkentése céljá­ból az övék. A társadalombiztosítás két önkormányzatának az állami vállalatok már közel 150 mil­liárddal tartoznak. Ha az adós­ságrendezés során ennek két­harmadát elengednék, száz milliárddal többet érnének ezek a vállalatok a privatizá­ciójuk során, illetve ennyivel kevesebb kellene a szanálá­sukhoz. Vegyük példaként a legnagyobb adóst, a MÁV-ot. Ha nem rendezik a 20 milliár­dos társadalombiztosítási adósságát, ez az összeg is kell a szanálásához. Ha rendezik az adósságát, ennek kétharma­dával kevesebb is elég. Mire mindezt leírtam, a kor­mány visszavonta az adósság­elengedési javaslatát. Hangsú­lyozom, javaslatát. Mert ez az igazság, annak ellenére, hogy most azzal érvel, hogy a két önkormányzat volt a kezdemé­nyező. Mi is történt? A pénzügyi kormányzat az­zal akarta kisebbíteni a költ­ségvetési hiányt, hogy a két társadalombiztosítási önkor­mányzattal szemben felhalmo­zódott adósságállományát a fenti módon „rendezteti". Ez­zel két legyet ütött volna egy csapásra: egyrészt az önkor­mányzatok bőrére szanálja az állami vállalatok ezirányú adósságállományát, másrészt ezen keresztül tízmilliárddal csökkenti a két önkormányzat­nál jelentkező és törvényileg a költségvetést terhelő hiányt. Most tapasztalva az erkölcs­telen „adósságrendezési ja­vaslaf'-tal szemben a közvé­lemény és a törvényhozás el­lenállását, és hogy a költségve­tési sarokszámait sikerült el­fogadtatni, visszavonul az „adósságrendezéstől", azzal, hogy ezt nem is ő, hanem az önkormányzatok találták ki. A visszavonása indoklá­sában töredelmes módon ki­oktatja az önkormányzatokat, hogy a jövőben jobban gyűjt­sék be a járandóságaikat, ak­kor majd nem lesz ilyen nagy a hiányuk. Az én hozzátenni valóm: a) A járadéktartozások nagy többsége nem a nyilvántartási és behajtási hiányosságok mi­att keletkezett, hanem a kor­mányok hét éve tartó vagyon­felélő politikája következté­ben. Mivel azt a politikát a je­lenlegi kormány sem kívánja feladni, sőt továbbfejleszti, a fizetésképtelen vállalatok szá­ma és az egészségbiztosítási önkormányzatok felé jelentke­ző adósság tovább fog nőni. A kintlevőségek mintegy négyötödével ugyanis olyan állami nagyvállalatok tartoz­nak, amelyek tartozását eddig is nyilvántartották. Azért nem fizettek, mert nem tudtak fi­zetni. Előbbre sorolták az adóikat, és a feltétlen szüksé­ges költségek, mindenek előtt a bérek kifizetését, a sor végén aztán árván maradtak az ön­kormányzatok. A MÁV és mintegy tucat­nyi nagyvállalat adóssága nem azért keletkezett, mert nem volt rendben a nyilvántartás, hanem azért, mert már az előző kormányzatok is olyan vi­szonyokat teremtettek, ame­lyek mellett törvényszerű volt sok nagyvállalat fizetésképte­lensége. b) A tartozások második csoportjába tartoznak a csődbe jutottak, a megszűntek. A csődhullámról sem az önkor­mányzatok tehetnek, hanem ugyancsak a kormányzatok po­litikai hovatartozásától füg­getlen vagyonfelélő politikája. c) Csak a harmadik és a leg­kisebb csoportot jelentik azok, amelyektől az önkormányzatok jobb munkájával, nagyobb szi­gorával többet lehetett volna behajtani. Ez is akkora összeg, amiért fel lehet vetni a felelős­ség kérdését. De csak annak, aki maga nem sokszorta job­ban felelős a kintlevőségekért. Ez pedig mindenki lehet, de a kormányzat nem. Az önkormányzati társada­lombiztosítási választások óta csak abban reménykedtem, hogy a választásokkal vége lesz a hatalom velünk szem­benállásával. és majd jön egy minket támogató baloldali kor­mány. Ennek a reményemnek a jelenlegi pénzügyminiszter úr hamar véget vetett azzal, hogy még a kinevezését sem várva meg, kijelentette: A nyugdíjak törvényes emelésére nincs fe­dezet. Most a saját portáján nem söpörve, ismét másokat vádol. Most miben reményked­jek? Kopátsy Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom