Délmagyarország, 1995. január (85. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-04 / 3. szám

Az amerikai „mozdony" A viszonylag mérsékeltebb fejlődés másik, még biztatóbb oldala, hogy az Egyesült Államokban a munkanélküliség tovább mérséklődik és 1995 második felére végre 5,75 százalék alatt lesz. Ez gyakorlatilag teljes foglalkoztatottságnak felel meg, szemben az Európai Unió országaiban tapasztalható átlag 12 százalékos munkanélküliséggel. Az infláció ugyanakkor - ez az USA-ban természetesnek számít - valamelyest emelkedő irányzatot mutat: 1994 első felének 2,4 százalékáról 1995-ben 3,1 százalékra emelkedhet. Emögött a bérek emelkedése rejlik, még ha az viszonylag igen szerény is, ám ez az egyik fontos tényezője annak, hogy az amerikai gazdaság újabb export offenzívára képes, amit a dollár folyamatos leértékelődése is elősegít. A világgazdaságban tapasztalható élénkülés nem jön rosszul az egykori szocialista |ó hír az európai, benne a magyar gazdaságnak Is: a világgazdaság fó mozdonya, az amerikai, 1995-ben megnyugtató körülmények között fejlődik. Az OECD-nek, a fejlett világ gazdasági együttműködési szervezetének adatai szerint az Egyesült Államok gazdasági növekedése 1994-ben kereken 4 százalékos lesz. országoknak. A bécsi székhelyű Nemzetközi Gazdaságkutató Intézet (WIIW) legfrissebb értékelése szerint öt ország profitál a nyugat-európai fellendülésből. A várható 1994-es eredményeket tekintve a bruttó nemzeti össztermék növekedése az előző évhez képest Lengyelországban és Szlovéniában 4,5^4,5, Szlovákiában 4, Csehországban és Magyarországon 2,5-2,5 százalékos. Hasonlóan kedvezőek az inflációra és a munkanélküliségre vonatkozó számok. Az említett öt ország együttes gazdasági növekedése 1995-ben további 3,5 százalékos átlagot eredményez a bécsi előrejelzés szerint. Magyarország várható teljesítménye eszerint a legszerényebb, mindösszeg egy százalék lesz, míg a többi négy ország ennél jobban szerepel. (Szlovákia: 2,Csehország: 4, Lengyelország: 4,5, Szlovénia: 5 százalék). A hízelgő számok azonban megtévesztőek. Szlovákia és Magyarország ugyanis - másmás okokból - igen rossz évet zárt 1993-ban, a negatív zónából küzdötték fel magukat a „felszínre". Új, közel száz négyzetméteres épületben várja ügyfelelt a Mórahalom és Vidéke Takarékszövetkezet Domaszék Fő terén. A takarékszövetkezet magától értetődően a helyi lakosságra építi üzletpolitikáját: 4800 tagjából nyolcszáz domaszéki. II. GAZDASÁGI MELLÉKLET \mm SZERDA, 1995. JAN. 4. • Mórahalom és vidéke Új kirendeltség Domaszéken Fotó: Somogyi Károlyné reséggel zárta az elmúlt évet. A kiemelkedő eredményből hasznot húz a tagság: a részjegyek utáni osztalék az átlagos betéti kamatok színvonalát is elérheti, a pontos számot persze majd a küldöttgyűlés határozza meg. A tagság és a betétesek egyaránt bizalommal tekinthetnek a pénzintézet 70 millió forintos szavatolótőkéjére; a Mórahalom és Vidéke Takarékszövetkezet a pénzintézeti törvényben előírt mutatószámoknak (likviditás, tőkemegfelelés, általános tartalék stb.) eleget tud tenni. Az új, tágas épületben a kirendeltség szolgáltatások széles körével áll a lakosság rendelkezésére: betétkezelés, folyószámla-, illetve átutalási betétszámla-vezetés, értékpapírjellegű megtakarítási lehetőségek, valamint építési kölcsönök, rövid lejáratú fogyasztási, illetve vállalkozói hitelek. A pénzintézet a központi leosztású, kedvezményes kamatozású hitelekből (Start stb.) viszonylag keveset helyezett ki, ám a mezőgazdasági fejlesztési alap révén a helyi agrártermelők több mint ötvenmillió forintra pályázhattak, amelyet a pénzintézet kiegészítő kölcsönökkel spékelt meg. Szabadtéri kiállítás sorozat Szegeden, a józsef Attila sugárúttól a Tiszapartig tartó szakaszon. A negyed óra alatt megörökített kollekció helyszínei: Sólyom utca, Fecske utca, Pille utca, Felső Tisza part. (Fotó: Somogyi Károlyné) • Kelet-Európának is fontos Az itteni kirendeltség az elmúlt években magára vállalta, pontosabban meghitelezte a gáz bevezetését a házakba, a domaszéki polgárok 25-30 ezer forint állami támogatású kölcsönhöz jutottak. A polgármester az újabb közműfejlesztési elképzelések megvalósításához már természetes partnert talált a takarékszövetkezetben. A pénzintézet a közepes ahogyan Soós Sándor, a vezető fogalmaz: OTP-s - kamatzónában tartja a lakossági betéteket, új, sávosan növekvő kamatjegyének végállomása a 28 százalék, éves átlagban ez 23,21 százalékot jelent. A Mórahalom és Vidéke Takarékszövetkezet - annak ellenére, hogy nem vett részt a bankkonszolidációban, vagyis nem kapott állami tőkeinjekciót - 20 millió forint feletti nyeNe jusson koldusbotra a A nádudvari háznak nyitva a kapuja. Ám hiába keressük otthonában a hetvenesztendős Szabó Istvánt, a hajdani nádudvari Vörös Csillag Tsz, a volt TOT elnökét, aki országgyűlési képviselő, az MSZMP Központi Bizottságának, majd Politikai Bizottságának Is tagja volt, a KITE központjában találjuk meg. Nyugdíjasként a termelési rendszer társadalmi elnökeként tevékenykedik. Ennek ellenére az utóbbi négy-öt évben alig hallottunk róla. Miért?* Hogyan alakult Szabó István sorsa a rendszerváltás után? Csillagok közül a porba hullott? # Nagyon csalódott? -Én mindig a földön jártam, s a faluban se bántott senki. Mégis kérdezgetem magamtól, hogy mit szerettem annyira ezen a parasztságon? Hiszen fenik a kést, ez meg odatartja a nyakát. Itt nőttem fel, megtapasztaltam a paraszti sorsot, de ha nem látom a saját két szememmel, hogy mi folyik most a mezőgazdaságban, el nem hiszem. Megáll tőle az ész. • Hogy élte meg az elmúlt négy évet? - Magammal vívódva. Először is, hetvenéves vagyok és még mindig mozgok a pályán. Nem olyan aktívan és pozitívan, mint korábban, és van rálátásom a dolgokra. Nagyon sok emberrel találkozok, a KITE-ben 300 nagyüzemmel és száz egyéni, magánvállalkozóval tartunk kapcsolatot. A családommal semmi bajom. Unokáim vannak. Megélünk, még jobban is, mint a magyar átlag. Hanem látom saját falumban és az országban is a leépülést, a parasztok munka nélkül való sinylődését, hát akkor hazudnék, ha azt mondanám, hogy jól vagyok. Erről nemigen beszél senki. Még az érdekképviselet is keveset. Nem munkanélküli segélyt kérek a parasztnak, hanem munkalehetőséget. És nekem ne mondja senki, hogy nem lehet eladni a magyar élelmiszert. Ők azért vannak ott, hogy eladják, mi meg azért itt, hogy megtermeljük. Azt se hitték el régen, hogy nyugdíjas lesz a paraszt. Az lett. És most nem akarják elismerni, hogy 1967től 1985-ig ami itt bekövetkezett, az egyedülálló a történelemben. Se az agrártörténelem, se a világ nem ismer ilyet. Mi kellett hozzá? Elfogadható agrárpolitika, ártámogatás, termelési biztonság. Ez a vadkapitalizmus tönkretesz itt sok mindent. Több helyen néhány ember lerabolja a falut. A kormány meg nem tesz semmit. Ismerek köztörvényes bűnözőt, akit még én is védtem annak idején, most dúsgazdag ember. Mindig azt mondom ilyenkor, Weiss Manfréd, Ganz Ábrahám is meggazdult itt, no, de ötven év alatt. Nem egyik évről a msikra lett milliárdos. És a golyó még nem ért a medence aljára. • Ennyire rossz helyzetűnek találja a gazdaságot? - Ennyire. Megettünk négy év alatt 850 ezer szarvasmarhát, másfél millió birkát, a sertéshústermelés talán ötven százaléka a 90-9l-es évinek, a baromfiágazat szintén összezsugorodott. Egyszóval, nincs termelés, mit várhatnánk akkor? Miből és kitől? A belső fogyasztás hová esett vissza? Mennyivel kevesebb tejet iszik a magyar gyerek, mennyivel eszünk kevesebb húst, szóval nem nagy dicsérete ez az elmúlt négy évnek. Ki a hibás, hogy ötszáz forint a karaj? Nem a termelő, az biztos. Leépült ez az ágazat. Nádudvaron 616 munkanélkülit tartanak nyilván, 366 ember szorul szociális segélyre. Pedig ez nem cigányfalu. Mindig is híres volt a termelésről. Csakhát így, hogy se agrárlobby nincsen, se egy igazi parasztvezér, így nehéz lesz. Engem se annak szült az anyám, ezért nem hihetem, hogy nincs a fajtánk között olyan, aki kinevelődne erre a feladatra. Társadalmi háttere így lehetne a mezőgazdaságnak. • Új szerkezetű mezőgazdaság jön létre. És a társadalom éppen ezzel az ágazattal fizetteti meg a nagy átalakulás árát. - Nem ezzel van vitám. Nem a magántulajdon visszaállításáról szól ez a történet, hiszen a magántulajdont elismerem, sőt nekem is van egész emberre való, a magántulajdont vissza kellett állítani, de az nem feltétlenül és kizárólagosan magángazdálkodást jelent. Nem bizony. A saját bőrünkön tapasztalhattuk, hogy az a társadalom, ahol nincs gazdája semminek, előbbutóbb tönkremegy, felbomlik. Nálunk meg, ugye ez az űj társadalom még ki se alakult, hol van a piacgazdaság, de máris csőd fenyegeti. Szerintem nincsen abban semmi új, hogy bizonyos termékeket korábban a háztáji, most meg családi vállalkozások állítanak elő. Ahol jobban, olcsóbban megy a termelés. De a főbb növényeket, a búzát, kukoricát, kalászosokat, csakis nagy táblákon érdemes egyben jövedelmezőn termeszteni. Ne vacakoljunk már kéthárom hektárokkal. A reformokat mindig támogattam. Már 1967-ben elindították, elindítottuk, nem ezt a vadpiaci, vadkapitalizmust, hanem igenis olyat, amelynek a lényege a piac, a versenytárgyalás, a saját kockázat. Aki le tudta tenni a saját erőt, az kapott hitelt, aki meg a hitelből akart megélni a jövedelemtermelés helyett, annak kopogott a szeme. A KITE, a HAGE mindig is letette. Ezért fejlődhetett. paraszt! • Mondták is ám, a parasztkirály saját fészkébe vackol. Nádudvarra viszi a tejfölt. - Ami nem igaz. Nem én csináltam se a KITE-t, se a HAGE-t. De nélkülem nem lett volna! Ezt elismerem. Az információ volt a birtokomban, az pedig pénzzé tehető. így történhetett meg, hogy Nádudvaron három nagy mezőgazdasági üzem működhetett. Azt ugyanis egyszerűen nem tudtam elviselni, hogy miért csupán egyedül az állami gazdaságok azok, amelyeknek integrációs szerepük van. Viták is lettek ebből, mert megmondtam Fehér Lajosnak, Dimény Imrének, nem tudtam lenyelni a megkülönböztetést. Sajnos, komoly szerepet Nádudvaron kívül más nem vállalt. De még egyszer mondom, olvasatlan pénz nem jött ide soha! Ha engem most bántanak Nádudvaron, bírálnak, akkor azért, mert miért nem osztottam el annak idején a vagyont. Miért halmoztunk fel? Azért, hogy itt maradjanak a fiatalok. Jövedelmük legyen. Meg, mondjuk ki kertelés nélkül, bíztunk a nagyüzemben, a szövetkezetben. Ki merem jelenteni, hogy fordultak elő hibák, visszásságok, de ilyen durva dolgokat, amilyeneket most láthatunk, a mi számlánkra nem lehet írni. Törvény ide, meg akárhova, a bent lévő vagyont elismerik? Demagógia. Rákosi csinált ilyent. A nép meg azt látja, hogy se munkája, se megélhetése, amit a nevére írtak, az benn van a szövetkezetben, nem kap utána semmit. % Ez a kormány szövetkezetbarát. - Bizalmat előlegezek ennek a kormánynak. Örülök, hogy a szocialisták győztek a választásokon, meg a liberálisok, de idáig nem sokat csináltak. Szándékuk, az van. Egy év időt adok, türelmi időt addig nem mondok vélemény: Szeretném hangsúlyozni viszont, amit már fejtegettem, még nem értük el a mélypontot. Szóval, a bizalom megvan, de meglátjuk, ki mer-e állni a nagyüzem mellett a tárca? • Mégis hallgat a falu. - Mert eszi a tőkét. A saját jövőjét. De hiányozni fog egyszer az a sok leromlott ól, épület, eszköz, az elkótyavetyélt erő. Elhagyott épületekkel van teli az ország. Hébe-hóba jelzik is ezt, de bocsánatos bűnnek tartják. Ez nem bocsátható meg, mert nem indokolta semmi, hogy így legyen. Nemcsak a szövetkezeteket, de a kisüzemi termelést is tönkreverték. Pedig a kisüzem volt ennek a kapitalizmusnak az előőrse. Ha nem termelünk, koldusbotrajut a parasztság. Azon én, meg mások is zsörtölődhetünk, hogy valakinek le kellene már írnia, 1965-től 1985-ig olyan fejlődés történi itt, amilyet se Európa, se a világ agrártörténelme nem ismer, s lesz idő, amikor ezt elismerik, de hogy újra koldussá, kifosztottá tegyük a parasztságot, azt a lelkiismeretem nem veszi be.