Délmagyarország, 1995. január (85. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-18 / 15. szám

SZERDA, 1995. JAN. 18. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. f m z eredeti 1994-es /l költségvetési tör­vényben tervezett 1,2 milliárd forint helyett 2,3 milliárd forintos bevétellel zárta az elmúlt évet a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet, amelynek ke­zelésében jelenleg mint­egy 85 milliárd forint értékű állami vagyon van - közölte Németh László, a KVSZ igazgatója szerdai sajtótájékoztatóján. A Kincstári Vagyonke­zelő Szervezet által kezelt vagyonból mintegy 25,5 milliárd forintnyi a nem értékesíthető ingatlan, és eddig mintegy 20 milliárd forintnyi vagyont adtak át ingyenesen különféle szervezeteknek. Többsé­gében minisztériumoknak, illetve kisebb részben önkormányzatoknak. Az elmúlt évben befolyt 2,3 milliárd forintos bevétel azért is figyelemre méltó, mert 1990 és 1994 kö­zött, négy év alatt össze­sen mintegy 3,9 milliárd forint folyt be a KVSZ-hez. A bevételekből a legna­gyobb részt a volt szovjet ingatlanok képviselik mintegy 844 millió for­inttal. Németh László kü­lön szólt a volt szovjet használatú lakások értéke­sítésének nehézségeiről, habár az eredetileg a KVSZ-re bízott mintegy 14.700 lakásból 1995-re már csupán 2.099 érté­kesítése maradt hátra teljes egészében. A KVSZ szinte ingyen, lakásonként 10 ezer forintért kínálja e lakásokat az önkormány­zatoknak, de felújításukra lakásonként 4-600 ezer forint is szükséges lehet. A Kincstári Vagyonke­zelő Szervezet vezetője beszámolt arról, hogy a privatizációs törvény általa ismert változata szerint a KVSZ kezelésében lévő értékesíthető vagyontár­gyak a jövőben az egy­séges vagyonkezelő szer­Ingyenvagyon? vezet, az ÁPV Rt. keze­lésébe mennének át. Ugyanakkor Németh László szerint mihamarabb szükség lenne a kincstári törvény megalkotására, ami elképzelhetetlen anél­kül, hogy meghatároznák a tartósan állami tulaj­donban maradó vagyon­tárgyak körét. A KVSZ vezetője, aki 1993. április l-jétől tölti be ezt posztot bizonyta­lanságának adott hangot személyes jövőjét illetően is. Mindenesetre a KVSZ a törvény megszületéséig úgy fogja folytatni tevé­kenységét, mintha sem­milyen változásra nem számítanánk - mondta Németh László. J - A mezőgazdasági szövet­ségben a támogatási alap keze­lése volt a dolgom, amikor éreztem, olyan szelek fújdo­gálnak, hogy ebből még bank lehet. Kemény idők voltak. Mindent egyszerre kellett megtanulnom. Mire egyenesbe jöttem volna következett a többiek betanítása. Ez jó jel volt, mivel a bővülést jelezte. Ma már negyvenet közelítő a létszámunk, s Makón és Szen­tesen is van kirendeltségünk. 0 A név és az alakulás körülményei egy speciális mezőgazdasági bankot sej­tetnek. - Való igaz, kezdetben ügy­feleink 90 százaléka az élel­miszergazdaságból való volt. Evek alatt ez az arány harma­dára kopott. Ma az ezer ügyfe­lünk többsége kereskedő. Mi ugyanolyan kereskedelmi bank vagyunk mint a többi, nem mi tehetünk róla hogy az élelmi­szerágazat gyengélgedik. Mi­vel kevés a hosszabb kifutású betétállományunk, az 1,3 mil­liárdos kihelyezett hitelünk zömmel állami vagy világ­banki. Több fejlesztési prog­ramban veszünk részt, ezzel magyarázható, hogy hiteleink 30 százaléka éven túli. • A véletlen müve, hogy a pénzvilágban kötött ki? - Agrárszakos közgazdász­ként egy szövetkezetben kezd­tem a pályát. Majd a közép- és felsőoktatásban folytattam, a mezőgazdasági szövetségbe adjunktusként jöttem át. Két gyereket szültem, míg otthon • A vállalkozó nem vész el, csak cserélődik Pénzdíjas mezei futás Ördöghné dr. Kotogány Ilona: A prioritás a biztonságé, a nyereség csak utána következik. (Fotó: Schmidt Andrea) Akinek pénze van, annak Szegeden nem sokat kell sétálnia, hogy bankot érjen vele. Számuk főként az utóbbi években ugrott meg. A Mezőbank immár hét éve működik, néhány költözésen átesett, mielőtt a szegedi Igazgatóság a Tisza Lajos körúton kötött ki. A sok változás közepette talán az igazgató jelentette az állandóságot. Ugyanis Ördöghné dr. Kotogány Ilona a nyitás óta áll a bank élén. voltam velük, mindig akkor döntöttem az irányváltásokról. Kitérővel, de ismét vissza­tértem a gyakorlatba, kerestem a kihívást. Az alakuló bank­rendszer mondhatni kapóra jött. • Mi a véleménye a ma­gyarországi vállalkozá­sokról? - Jellemzően így foglalnám össze: kevés tőke, hatalmas ambíció. Sok jó koncepcióval találkoztam, de a kivitelezés veszélyeit kevesen mérik föl kellő komolysággal. Sokszor támadják a bankokat a magas biztosíték miatt, de ez sajnos velejárója a vállalkozások és környezetük között kialakult kölcsönös bizalmatlanságnak. Rengeteg vállalkozás szűnik meg, de újak lépnek a helyük­be. Ebben a hatalmas moz­gásban nagyon vigyázni kell, hogy visszajöjjön a pénzünk. A prioritás a biztonságé, a nye­reség csak utána következik. • A személyes ismeret­ségnek mekkora a szerepe? - Lényeges szempont. Sokszor az egyik ügyfél hozza a másikat. Az áttelepülőknél tapasztaltam ezt leginkább. Nekünk bankosoknak is fon­tos, hogy a közéletben minél többet forgolódjunk, infor­málódjunk. Talán, ha egymás­sal is többet találkoznánk, ke­vésbé fordulna elő, hogy vala­kit párhuzamban túlhitelezünk. • Emlékszem, Ön a női menedzserklubban is fel­tűnt. - Néhány hónapig hatalmas volt a lelkesedés, aztán az el­foglaltság, vagy más okok miatt elszürkült ez a kezdemé­nyezés. • Odahaza is Ön kezeli a pénzt? - Leginkább én, de otthon is együtt kell élnem a verseny­helyzettel. A féljem sincs híján a vállalkozószellemnek. Tóth Szeles István • Az ASZ a költségvetési hiány finanszírozásáról Kincstáljegyek - pénzpiaci zavar? Az elmúlt néhány évben a pénzpiaci viszonyok nem tették lehetővé, hogy betartsák a költségvetési törvényekben előirányzott finanszírozási struktúrát. Az éves hiányok jelentős részét az év végén, rövid le­járatú forrásokkal kellett fedezni. A rövid lejáratú ál­lampapírok, azaz a kincstárjegyek állományának nagymértékű bővülése nemcsak a pénzpiac műkö­dését zavarhatja meg, hanem az az évi költségvetés pénzellátását is bizonytalanná teheti. A rövid lejáratú állampapírok állandó megú|rtási kényszere és az új finanszírozási Igények miatt a kamatok magas szinten való stabilizálódására lehet számítani. Ez derül ki abból a tájékoz­tatóból, melyet az Állami Számvevőszék készített a központi költségvetés hiányá­nak finanszírozásáról. A tá­jékoztató szerint 1990-ben az év végére kialakult hiány 1,4 milliárd forintot tett ki. Ez 8,5 milliárd forinttal volt kevesebb az arra az évre szóló költség­vetési törvényben megálla­pított összegnél. A hiányt a kincstárjegyek állomány­növekedése finanszírozta. így nem volt szükség arra, hogy a költségvetési törvényben megállapított hitelt felvegyék, illetve államkötvényeket sem kellett kibocsátani. Az 1991. évi költségvetési törvényben megállapított 78,8 milliárd forint hiány az év végére elérte a 114,2 milliárd forintot. A 35,4 milliárd forin­tos növekmény forrásait az akkori pénzügyi kormányzat tör vénysértő módon bizto­sította. Úgy bocsátott ki ugyan­is a finanszírozáshoz szükséges többlet kincstárjegyet, hogy törvényi felhatalmazást nem kért a Parlamenttől. Emellett a kormány a hiány jelentős nö­vekedése ellenére nem nyúj­totta be az államháztartási tör­vény által előírt pótköltségve­tést. Végül is a Parlament az 1991. évi zárszámadási tör­vény elfogadásával a törvé­nyességet helyreállította. E törvény értelmében a korábban törvényes felhatal­mazás nélkül kibocsátott kincstárjegyekből 35 milliárd forint értékűt államkötvénnyé kellett átalakítani. Erre 1992 negyedik negyedévében kerül­hetett sor. 1992-ben a költ­ségvetési hiány az akkori költ­ségvetési törvényben megál­lapított 69,8 milliárd forintról igen nagy mértékben, 197,1 milliárd forintra nőtt. A kor­mány által beterjesztett pót­költségvetés - az államház­tartási törvény előírásaitól eltérően - a hiány összegét nem tartalmazta, csak a meg­növekedett hiány államköt­vényekkel történő finanszíro­zásához kért felhatalmazást. E kötvények kibocsátására a pótköltségvetés viszonylag késői elfogadása, illetve a pénzpiaci viszonyok alakulása miatt csak részben, 30 milliárd forint összegben kerülhetett sor. Így az év végi hiány je­lentős részét a bankok által megvásárolt rövid lejáratú lik­viditási kincstárjegyek fedez­ték. Ezek jelentős része a kö­vetkező, azaz 1993-as esztendő februárjában járt le. A 100 milliárd forint éven túli lejá­ratú államkötvény kibocsátása is áthúzódott a következő évre. 1993-ban az arra az évre vonatkozó költségvetési tör­vényben 185,4 milliárd forint hiányt jelöltek ki, azt az év során a benyújtott pótköltség­vetéssel 213,3 milliárd forintra növelték. A zárszámadás a tényleges hiányt 199,7 milliárd forintban állapította meg, ami kevesebb a pótköltségvetésben korrigált deficitnél. A hiány finaszírozására 190 milliárd forint értékű kötvénykibocsá­tást és 23,3 milliárd forint összegű kicstárjegyállomány­növekedést irányoztak elő. A tőkepiaci viszonyok miatt azonban az év során az állam­kötvény-kibocsátások üteme­zése egyenlőtlenül alakult. Az év végére a kialakult hiány döntő hányadát, közel 70 szá­zalékát, ismét kincstárjegyek­kel kellett finanszírozni, a költ­ségvetési törvényben biztosí­tott kötvénykibocsátási keret jelentős része áthúzódott 1994­re. Az MNB adatai szerint 1993. végén a kincstárjegy­állomány összesen közel 235,7 milliárd forintot tett ki. Ez az azóta ismertté vált adatok alapján 1994-ben 94,4 milliárd forinttal emelkedett. Szakemberek a megmond­hatói, hogy mennyi pénzt je­lenthet egy-egy, gazdálko­dásukat érintő jogszabály mi­előbbi „felfedezése". Amelyik vállalkozás időben „kapcsol", súlyos tíz- és százezreket taka­ríthat meg, a lépéselőny ugyan­is anyagi haszonnal mérhető. A gyorsaság és a jólértesültség különösen akkor fontos, ha első ránézésre pusztán jelen­téktelen változás történt pél­dául egy vámrendelkezésben, ám annak gyakorlati beveze­tése már néhány nap után hátrányos helyzetbe hozza a késlekedőket. A külkereskedelem, a vám­szabályozás sajnos épp ilyen terület, ahol a .játékszabályok" naprakész ismerete elenged­hetetlen. Ilyenkor, év elején derül ki, hogy milyen új termék behozatala esetén kell • Külkereskedelmi konferencia Szegeden Banán és vámszabály előzetes vámengedély, s hogy néhány napja milyen lehetőség van a devizaügyletek finanszí­rozására, banki segítséggel. Látszólag keveseket érintő kérdés, hogy a külföldi eredetű fogyasztási cikkekre kontin­gens, mennyiségi korlátozás várható, de a banánt és naran­csot árusítóknak is érdemes erre figyelni. Az úgynevezett globálkvóta a déligyümölcsök mellett a szeszes italokat importálókat is kellemetlen helyzetbe hozhatja. Jó tudni: megszűntek bizonyos jogi konstrukciók a személygépko­csik behozatalánál, és a vám­szabályok módosításával a vámáru-nyilatkozat szintén megváltozott. Mindezekről persze lehet tájékozódni újságokból, vagy a szokásos év eleji méregdrága fővárosi tanfolyamokon. De most egy jó hír a Csongrád megyeieknek: nem kell Pestre utazniuk, közlönyöket bön­gészniük, mert a jövő héten Szegeden a szakma sztárelő­adói lesznek a Triplax Bt. kül­kereskedelmi konferenciájának vendégei, akik első kézből tájékoztatják az érdeklődőket a vám-, a devizagazdálkodás és a külkereskedelmi jogszabályok legújabb változásairól. V. I. P. Tejdiszkont, tízmillióéit A szegedi konzervgyár Vá­sárhelyi Pál utcai frontján egy­más után nyílnak a diszkont áruházak, közöttük a legutolsó egy tejdiszkont. A Szegedtej Rt. alakította ki, a Mercator Kereskedelmi Kft. üzemelteti. Az előbbi üzemigazgatója Szporny Miklós, az utóbbi ügyvezetője Mágori Imre, tő­Fotó: Gyenes Kálmán lük kaptunk részletesebb infor­mációkat az újszerű vállalko­zásról. Az 1500 négyzetméternyi területet hosszabb távon bérlik, ebből 800 a hűtött, a többi raktár, szociális helyiség, el­adótér. Nem csak a Szegedtej Rt. termékeit kínálják nagyker­áron, hanem a konkurenciáét is, az ország minden szegle­téből. Tejes szakmában a 280 „cikkelem" már nagyon ko­moly választéknak számít. Az új vásárlási lehetőséget a la­kosság találta meg előbb, s nem a kereskedők, bár ez nem újság, a tejüzemi diszkontba a város szélére is kibuszoztak a nyugdíjasok, időtöltésképpen és némi megtakarítás reményé­ben. A december 22-én nyílt üzlet négymillió forint körüli indulókészlete egyébként né­hány nap alatt, gyakorlatilag karácsonyra elfogyott, nem győzték utántölteni. A tejdiszkont nem egyedül foglalja el az egyik konzerv­gyári „hajót", hanem - szövet­kezve a Tisza Kenyér Rt.-vel, egy igen tágas eladótérben, 600 négyzetnéteren - kenyeret is árulnak. A megállapodás is így szólt, amit azóta tisztes­ségesen betartanak a partnerek. A több mint tízmillió forintos, beruházásból jelentős értéket képvisel a számítógépes vezér­lésű biztonsági hűtőrendszer, a tejtermékek ugyanis a 6-8 fokot szeretik a legjobban. K. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom