Délmagyarország, 1995. január (85. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-12 / 10. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. JAN. 12. A kutató keres - és talál - avagy: túlélési technikák az SZBK-ban INTERJÚ, RIPORT 7 - Az egy évvel ezelőtti ag­gasztó helyzet egyértelműen a kutatók kimagasló teljesítmé­nyének köszönhetően enyhült. A beszámolómban ezért vol­tam optimista. Óvatos pedig azért, mert a bevételeinknek az a hányada, amely a költség­vetésből származik, továbbra sent fedezi az intézet működési költségeit, az alapellátást. Ez azt jelenti, hogy továbbra sem érezhetjük biztonságban ma­gunkat. • Nyilvánvalóan anyagi bi­zonytalanságra gondol, hi­szen az akadémiai törvény megszüntette a másikfajta bizonytalanságot. - Az akadémiai kutatóinté­zetek, köztük az SZBK további működésére szükség van - ezt tisztázta a törvény. De az anya­gi garanciák továbbra is hiá­nyoznak. • A költségvetési támoga­tás reálértéke jónéhány éve folyamatosan csökken, a tavalyi helyzet már az in­tézet létét fenyegette; ho­gyan sikerült a mélyponton túljutni? - A kutatók bel- és külföldi pályázatai olyan eredményesek voltak, hogy az így szerzett ­tehát nem a költségvetésből kapott - pénzek a bevételeink többségét, 60 százalékát adták. A költségvetésbőj^síármazó bevételünk mindössze 40 szá­zaléka volt az összbevételnek, azzal együtt, hogy 1994-ben megkaptuk a közalkalmazotti bérminimum eléréséhez szük­séges pénzt is. • Mekkora béremelésekre volt szükség, hogy a törvény szerinti minimumot elér­jék? - Átlagosan 50 százalékos, a kutatók egy részének 80-90 százaiékos béremelést kellett biztosftan. Ez az SZBK ko­rábbi, súlyosan hátrányos hely­zetét mutatja és nem azt jelen­ti, hogy most jólfizetettek a kutatók. • Ha jól értem, a költség­vetési támogatásból a tör­vény szerinti bérminimu­mot és a működési költsé­geket sikerült fedezni, a ku­tatásokat pedig a pályáza­tokon elnyert pénzekből fi­nanszírozták. - Nem így van. Kénytelenek Venetianer Pál, az SZBK főigazgatója Már-már komor hangulatot közvetített a frissen kine­vezett főigazgató egy esztendővel ezelőtti interjúja. Vene­tianer Pál akadémikus egyenesen a Szegedi Biológiai Központ megmaradásáért aggódott. „Természetesen" a rossz anyagi viszonyok miatt nem lehetett optimista; a modern, molekuláris biológiai kutatások hazai - sőt, kö­zép-európai - fellegváraként emlegetett, két évtizede eredményesen működő kutatóközpont vezetőinek és munkatársainak a társadalmi-gazdasági változások kö­zepette először kellett szembesülni - létkérdésekkel. Hi­szen azt szinte biztosra vehették, hogy annyi költségve­tési pénzre sem számíthatnak, amennyiből a puszta in­tézményfenntartás finanszírozható - és akkor hol van­nak még a kutatásra fordítható összegek? Eltelt az esz­tendő, a fenyegetéssel terhes 1994-es: az SZBK működik, a főigazgató év végi beszámolója óvatos optimizmust árasztott. Mi történt? - kérdeztem Venetianer Páltól. voltunk elvonni a pályázatokon nyert pénzekből is - működés­re. Ez persze nagy belső har­cokkal jár, nemcsak nálunk, minden kutatóintézetben. Ért­hető és méltányolható a kuta­tóknak az az álláspontja, hogy a kifejezetten tudományos cé­lokra elnyert összegeket szeret­nék teljes mértékben tudomá­nyos célokra felhasználni. Nor­mális viszonyok között ez így természetes - de mi nem en­gedhetjük meg magunknak. Természetesen szeretnénk nor­mális viszonyokat, ezért leg­alább elvi döntést kívánunk ar­ról, hogy az intézmény alapel­látását a költségvetés biztosít­ja­• Ezzel egyszersmind vál­lalják, hogy a kutatásra ma­guk szerzik meg a pénzt? - Nincs más választásunk. Az elmúlt évben az volt a tét. képesek vagyunk-e erre - és akkor megmaradunk -, vagy nem. Nagyon örülök, hogy a kutatóink bebizonyították, tud­nak az új helyzetben is boldo­gulni. Rövid idő alatt alkal­mazkodtak a korábbitól gyöke­resen eltérő viszonyokhoz. Ezt azért is mondhatom, mert már látszik, hogy a tavalyi, külföld­ről elnyert 95 millió forintos pályázati pénzeinket az idén képesek leszünk majdnem megduplázni. • Talán mindenki? Vagy csúcsteljesítmények van­nak? És eltartják a sikerte­lenebbeket? - Kapitalizmus van nálunk is, abban az értelemben, hogy a sikeresen pályázó csoportok gazdagabbak, mint a többiek. De talán kedvezőbbek az ará­nyok, mint a társadalomban: azt mondhatom, az SZBK ku­tatócsoportjainak körülbelül egyharmada rendelkezik olyan anyagi feltételekkel! amelyek európai színvonalú munkát tesznek lehetővé. Egy másik harmad amolyan kelet-európai szinten van, a harmadik har­mad ennél szegényebb. Kis lé­pést tettünk az intézményen belüli költségvetési elszámolá­si rendszer megváltoztatása fe­lé; ennek az a végcélja, hogy ki-ki fizesse meg, amit felhasz­nál. Tavaly átvilágíttattuk az SZBK belső gazdálkodását, a következtetések rendelkezésre állnak, ezután jönnek a gyakor­lati lépések. • Mégis kik azok a ku­tatók, akik máris képesek az új viszonyok között ered­ményesen dolgozni? Kik szerezték meg mondjuk a külföldi pályázati pénzeket? - Különösen büszkék lehe­tünk arra, hogy egy igen gaz­dag, kifejezetten alapkutatáso­kat támogató amerikai alapít­vány, a Howard Hughes volt szocialista országok számára meghirdetett pályázatán négy csoportunk is nyert. Összesen kétezer pályázat futott be, ki­lencven nyert és ebből négyet mi. Név szerint Kiss Antal, Kiss István, Pósfai György és Nagy Ferenc. A Délmagyaror­szág is hírt adott Dudits Dénes német díjáról, amely három évre szólóan jelentős összeg­hez juttatta az általa irányított kutatások résztvevőit. Á két nagy európai kutatási program, a Phare és a Kopernikusz pá­lyázatain is eredményesek vol­tak - például Kovács Kornél, Borsodi Anikó vezetésével ­kutatóink. • Főigazgatói kinevezé­sekor említette az egyete­mekkel való célszerű együttműködés igényét is; mi történt ezen a téren? - Kifejezetten jól dolgozunk együtt az orvosegyetemmel, de nincs probléma a JATE-val va­ló együttműködésben sem. Mindkét intézmény doktori programjában intenzíven részt­vesz az SZBK. Éppen most nyújtottunk be egy közös FEFA pályázatot, amelyet ki­fejezetten az Universitas Egye­sülések számára hirdettek: szá­munkra ennek az SZBK-ban létesítendő hallgatói kutatóla­bor a tétje, pontosabban az, hogy bizonyos magasabb szin­tű molekuláris biológiai kísérleteket nálunk végezhes­senek az egyetemek doktoran­duszai. Sulyok Erzsébet • SZJA-naptár 1995. Az adózók figyelmébe Bár az elmúlt év végén az adótörvény módosításáról szól­tak a htrek, idén még természe­tesen az 1993 decemberében elfogadott adószabályok sze­rint kell az 1994-re vonatkozó bevallásokat elkészíteni. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal ezzel kapcsolatban a következő határidőkre és ten­nivalókra hívja fel a figyelmet: 1995. január 20.: Eddig a határidőig postázzák minden­kinek az adóbevalláshoz szük­séges egységcsomagot. Aki nem kapja meg, az a területileg illetékes adóhatóság ügyfél­szolgálatán kérheti a szükséges nyomtatványokat. 1995. január 31.: Eddig kell a munkáltatóknak a szük­séges jövedelemadó-igazoláso­kat átadni azoknak, akik ma­guk készítik el bevallásaikat. Akinek csak főmunkából szár­mazik jövedelme, az megbízást adhat a munkáltatónak is az adóbevallás elkészítésére. 1995. február 15.: Az egyé­ni vállalkozóknak - kivéve, ha kettős könyvvitelt vezetnek, vagy ha a társasági adózást vá-. lasztották -, valamint az áfa­köteles tevékenységet végző magánszemélyeknek eddig a határidőig kell benyújtaniuk az adóbevallást, s rendezni esetle­ges adótartozásukat a hivatal­lal. Eddig lehet eldönteni, hogy az egyéni vállalkozó a szemé­lyi jövedelemadózás, vagy a társasági adózás szabályai sze­rint kíván-e működni a kö­vetkező adóévben. 1995. március 20.: A ma­gánszemélyek személyi jöve­delemadó-bevallásának határ­ideje. Eddig a napig lehet be­fizetni késedelmi pótlék felszá­mítása nélkül az adóhátralékot. 1995. március 31.: A kettős könyvvitelt vezető adózóknak eddig kell benyújtaniuk beval­lásaikat, és számukra az adó­hátralékok befizetésének is ez a nap a határideje. 2000. december 31.: Az 1994-es évre vonatkozó adóbe­vallást, a hozzá kapcsolódó ok­mányokat és igazolásokat eddig a napig - tehát pontosan öt évig - kell mindenkinek megőriznie. Németh Zsuzsa (FEB) Költözik az AU Rt. Ésszerű vagyonkezelés Az Állami Vagyonkezelő Rt. az Állami Vagyonügynök­ség Pozsonyi úti székházába költözik. Az ügyvezetés január 16-án települ át, a költözködés két hetet vesz igénybe. A szék­helyváltoztatást azzal indokol­ják, hogy a társaság így közel kerül az államigazgatási ne­gyedhez, illetve a privatizációs kormánybiztos irodájához, s ugyanakkor az új elhelyezés előnyösebb az üzleti partnerek számára is. Nincsen piac tövis nélkül - Káefténk nem vesz részt a kereskedésben, mi a kulturált és kiépített helyszínt, az aszta­lokat és pavilonokat adjuk. A létesítmény jobb kihasználása érdekében az út és benzinkút felőli épület egy részét bolto­soknak, büféseknek adtuk bér­be. Jelen pillanatban a virág­piacon 558 bérlővel számol­hatunk. A havi forgalom 130 millió forint köriili, s ez a leg­utóbbi, szeptemberben végzett felmérésünk szerint a magyar­országinak egynegyede. A csarnok egyik legforgal­masabb standja a Ploratom káeftéjé. Hat hektáros üveghá­zukból azonban jut bőven más piacokra is. Elsősorban gerbe­rájukért jegyzik őket. Szabó András eladótól azt kérdeztem, vajon honnan tudja, hogy ezen az estén a*gerberáért 70 forin­tot kérhet, a liliomért pedig 110-et. - Mint régi termelőknek, hosszú évre visszamenőleg részletes nyilvántartásunk van a piaci árakról. E kiindulási alapot korrigáljuk az előző na­pokban itt és más piacokon ta­pasztaltak alapján, illetve a mostani érdeklődésnek megfe­lelően. Mi itt nem kérdezős­ködünk, inkább hozzánk jön­nek tájékozódni a nem rend­szeresen piacozók. Az asztaloknál találomra megszólított termelő, Szabó Ernő Debrecenből hozta a szegfűjét. Őszintén szólva meglepett, hogy ilyen távol­ságból is hoznak ide árut. - A január elején szokásos lagymatag forgalmat itt kissé megdobják a jugó és román vásárlók. Tizenöt éves gyakor­lat birtokában mondhatom, megint felfutóban van a virág­szakma. Kevesebben vagyunk, akinek nem voltak komoly ter­melőberendezései, azok nem bírták a költségek versenyét és kihulltak. Fél óra múlva visszamentem az asztalukhoz, s 15-35 forint közötti áron valóban külföldiek vitték el a szegfűt. A megszólí­tott vevők közül jó néhány nem is tudott magyarul. Kollé­ganőm szerb nyelvtudása ol­dotta meg a helyzetet. A sidi és suboticai fiatalemberek a be­szerzésben lassúbb társaikat várták a csarnok kapujában. A nagybani piacok a világon mindenütt a ter­mőhelyhez közel létesül­nek. azzal a nem titkolt céllal, hogy a termelők ne a piaeozással töltsék idejük nagy részét, ha­nem a növényekkel fog­lalkozzanak. Ha azt néz­zük, hogy a hazai vá­gottvirág-termelés több mint kétharmada Balás­tya, Hódmezővásárhely, Makó, Szőreg és Újsze­ged térségéből kerül ki, akkor megalapozottnak tűnik, hogy ma már nem csak Budapesten van ef­féle virágpiae. Dávid László néhány adattal is szolgált. - Sokan jövünk, közben egy vendéglőben meg is vacsorá­zunk. Mi minden csütörtökön itt vagyunk. A külföldi, főleg holland áru nálunk most ku­riózum. Az itteni virágárusokkal ke­vesebb szerencsém volt, a ma­kói hölgyek magyarázatát ma­gam is helytállónak találtam: - Ne^haragudjon, ilyenkor nem érünk rá beszélgetni, mert az orrunk előtt viszik el a java árut. A Halasról érkezett boltos kisasszonyoktól annyit sikerült megtudni, hogy havonta járnak ide, hogy felfrissítsék a készle­tüket. Vágott virágot azért köz­ben is vesznek odahaza. Az újszegedi Csanádi utcai ABC-nél lévő Virág virágbolt vezetője is elfoglalt volt, a szombathelyiek standján válo­gatott a cserepesekből, így a szóvivőjével, vagyis a férjével, Gyura Dezsővel alkalmasabb volt a társalgás. - Hetente kétszer jövünk. Az a jó, hogy ami egy virágholtba kell, a cserepes virágoktól kezdve az import újdonságo­kig, minden egy helyen kap­ható. Nem jellemző itt a nagy alkudozás, de azért számít pár forintnyi különbség is. Vásár­lóink szeretik ugyan a virágot, de megnézik, hogy mennyit köl­tenek rá. Tóth Szeles István Fotó: Somogyi Károlyné je< ELŐFIZETŐI KLUBKÁRTYA JÁTÉKUNKON REEBOK SPORTCIPŐT NYERT Sánta Sándor, Szeged, Szél u. 19. Kártyaszáma: 519 0779 A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ AJÁNDÉKÁT: 2 DB JEGYET JANUAR 13-1 BANK BAN C. ELŐADÁSRA NYERTE: ZSÓTÉR MIHÁLY, Hajnal u. 57. Kártyaszáma: 516 0173 tr.N A szegedi Sellő Étterem 2 személy részére szóló vacsorameghívását nyerte, JUHÁSZ FERENC, Sándorfalva, Mátyás u. 4. KÁRTYASZÁMA: 119 0553 REEBOX, Szeged, Mikszáth K. u. 16. ajándéka! Nyereményüket átvehetik a Sajtóházban, Szeged, Stefánia 10., csütörtök 8-16 óráig, a hirdetési csoport titkárságán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom