Délmagyarország, 1994. december (84. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-26 / 303. szám

KEDD, 1994. DEC. 27. HAZAI TÜKÖR 11 • A Führer és a budapesti hadművelet címmel tartott előadását Ön azzal kezdte, hogy 1939-45-öt illetően minden évben más és más Hitler áll előttünk. Megfo­galmazható ez úgy is, hogy Hitler emberi-hadvezéri személyiségváltozásai ma­gyar vonatkozásokban is kimutathatók? - Nem lehet egyértelmű igennel válaszolni. Azt azon­ban megállapíthatjuk, hogy a magyarországi helyzettel kap­csolatban változtatta a vélemé­nyét. Bizonyos, hogy a magyar politikai elitről rendkívül elma­rasztaló volt a véleménye. Konzervatívnak, feudálisnak tartotta. Amikor például a ma­gyar békctapogatózásokról mind több információ jutott a németekhez, politikai vádirat­nak is minősíthető okmányt készítettek, melyet Hitler sze­mélyesen adott át Horthynak, Kállay Miklós miniszterelnök­kel szemben. Nehéz lenne ki­bontani, hogy ez, a politikai vezetőket illető negatív véle­mény mennyiben vonatkoz­tatható a magyar társadalom egészére. Hitler ugyanis végig­fecsegte-locsogta az egész éle­tét, a teljesebb képhez számos forrást kell tanulmányozni. • A magyarországi harcok kapcsán Ón megjegyezte: a Führer az ellenfeleiről csak annyira vett tudomást, amennyire ez előnyös volt a számára. És a szövetsége­seiről? Pontosabban: a magyar hadseregről? - A probléma nagyon érde­kes. Mert például a román hadseregről is nagyjából az volt a véleménye, mint a ma­gyarról - és már a háború előtt is - hogy nem lehet vele ko­molyan számolni a Barbarossa hadműveletek során. A románokról alkotott véle­ményét azonban befolyásolta, hogy Antonescu marsall empá­tiával, a pillanatnyi helyzetnek leginkább megfelelően tudott Hitlerrel tárgyalni. Szinte ő volt az egyetlen szövetségese, aki nem kényszerült a führeri monológok egyoldalú végig­hallgatására. A románokról alakított képet igyekezett ked­vezőbben alakítani. Azt akarta megértetni, hogy a román nem szláv nép — nem beszélt az eredetelméletról, a nyelvről, ez nyilván nem is érdekelte volna Hitlert - de az, hogy „nem szláv" az ő gyűlölet-kategó­riájába bevihető megfogalma­zás volt. Az Antonescu iránti bizalma, bonyolult összefüg­gésben, de jelentősen meg­könnyítette a románok kiugrá­sát a háborúból, 1944. augusz­tus 23-án. Hitler személyiségét a mai napig árnyalják a különféle indítékkal megfogal­mazott vélemények. Bár többet írtak róla, kint két nagy ellenfeléről, Churchillről és Sztálinról; az elemzés lezárhatatlan, hosszú időre munkát ad mind a történészeknek, mind a pszichológusoknak. Dr. Vargyai Gyula, a Hadtörténeti Intézet igazgatója a főváros fél évszázaddal ezelőtti ostroma kapcsán rendezett konferencián a bennünket közelebbről érintő összefüggésekben foglalkozott e témával. Budapest osztroma: a Dunába robbantott hidak • Fél évszázad lezáratlan kérdései Hitler és a magyarországi harcok J csodafegyver­• Fél évszázaddal a ma­gyarországi harcok után, Hitler teljes megsemmisülé­séhez közeledve, ha a há­ború végikifejletét nézzük, újból és újból találkozunk a csodafegyver-hírekkel. Ne­vezhetjük csodafegyver­szindrómának is. Ez a tü­net, Friessner vezérezredes szavaival, a démonikus Hitler blöffjeinek egyike volt, vagy a propaganda­gépezet manipulációja? - Ami a propagandát illeti, kétségkívül blöff volt. De azért nem célszerű ennyire leegysze­rűsíteni a dolgot. Ugyanis tény, hogy a német hadiipar a szö­vetségesek iszonyatos bombá­zásai ellenére 1944-ben nyúj­totta a csúcsteljesítményt, első­sorban Albert Speer szerve­zőképességének köszönhetően. Ujtípusú tengeralattjárókat, harckocsikat, rohamlövegeket állítottak elő. Elkészítették a lökhajtásos vadászgépet, a Messerschmidt 262-est. Egy sor haditechnikai újdonságot vetettek be, ezek azonban már nem lehettek a háborút eldöntő tényezők, mégha a német hadiipar bravúrteljesftményé­nek számítottak is. Hitler, amennyire meg lehet (télni, tu­lajdonképpen önmagát győz­ködte az olyan kijelentésekkel. hogy ha majd lezárul ez a program, befejeződik az a program... Csodafegyverről azonban szűkebb körben nem beszélt. A nyilvánosság persze mást kívánt, de azt már a goebbelsi propagandagépezet tartotta szóval. • Az ötven évvel ezelőtti eseményekről Hans Friess­ner tábornok, aki azon a tragikus őszön a magyaror­szági harcokat egy ideig irányította, emlékirata sze­rint olyan felhatalmazást kapott a Führertől, hogy: „a magyaroknak nem le­hetnek igényeik". Mire vonalkázhatott ez? A had­seregre vagy annál is többre? - Friessner már a saját bő­rén érezhette, hogy mennyire korlátozottak a lehetőségei. Hiszen tudjuk, még a román kiugrás előtt többször is Hitler­hez repült, hogy jelezze: Ro­mániában készül valami, de nem tudta meggyőzni őt. Nos, amikor bekövetkezett a jasi­kisinyovi vonal áttörésével járó szovjet offenzíva után, a román szövetséges kiugrása meghatá­rozó jelentőségű volt. De amit Friessner fr, az félreérthető, sőt mondhatom: nem is igaz. Ma­gyarország 1944 őszén meg­szállt ország ugyan, de még mindig harcol. Van kormány­zati rendszer és a helyén van a kormányzó. A németeknek azonban mindig nagyon rossz véleményük volt a magyar katonai teljesítményekről. Igaz, hogy a harctereken 1944­ben elmaradt a Magyarorszá­gon harcoló német alakula­toktól, de nem volt egyszerűen „leírható". • A Führerről tartott elő­adásában Ön Guderian tá­bornokra hivatkozva azt mondta: Hitlernek az volt a véleménye, hogy Budapest elvesztése a nyugati offen­zíva sikerét - az Ardennek­ben folyó hadműveletről van szó - 50 százalékkal csökkentené. Vajon a kuta­tások igazolták ezt az állí­tást, vagy ez is csak egy hit­leri blöff volt? - Az volt, pótcselekvés ön­maga számára. Ezúttal is im­provizált - egyébként olykor nagyon sikeresen rögtönzött ­s mint tudjuk, még 1945-ben is voltak jól hangzó megnyilatko­zásai. A háború két helyszíne összehasonlítható ugyan a hadseregek egészét tekintve, de semmiféle megfogalmazás nem változtat a tényen: ott is, itt is a Harmadik Birodalom végvonaglása zajlott. H szovjet irattár ­bevehetetlen erőd • Korábban egyoldalúan kezelték a háború magyar vonatkozású eseményeit. Ez a konferencia, amely az 50 évvel ezelőtti ostromhoz kapcsolódik, hozzásegít e ahhoz, hogy bizonyos rész­leteket hitelesebben lás­sunk? - Néhány előadásról ez egyértelműen elmondható. El­sősorban Szabó Péternek a hadműveletekkel kapcsolatos beszámolójára. Borús József­nek a Konrád fedőnevű fel­mentőakciókra vonatkozó ku­tatásaira utalnék. Ezek tisz­tábbá teszik a képet, amelynek korrekt bemutatásáért sokat tett a magyar történettudomány. Jelentősebb továbblépésre azonban csak akkor számítha­tunk, ha hozzáférhetővé válnak a volt szovjet levéltárak is. Magyar történész, hadtörténész ugyanis mindeddig szovjet hadműveleti anyagot még nem láthatott! Miközben a nyugati frontra, a normandiai partraszállásra vonatkozóan már olyan mun­kák is készültek, amelyekben összehasonlftották az inváziós hadsereg és a védők terveit, küzdelmét, mert magát az iratanyagot vethették össze, mi még azt sem tudjuk pontosan, hogy a szovjetek milyen vesz­teséggel vették be Budapestet. És nem ismerjük a magyaror­szági harcok irattári anyagát sem. Hol vannak Hitler maradványai? • Hitlerről tudni vélik, hogy 1945. április végén öngyilkos lett. A részletek színezése azonban arról árulkodik, hogy a suieidi­um mikéntje is bizonytalan. Olvasni lehetett arról is, hogy a testmaradványokat Moszkvába vitték. Ám az egyértelmű bizonyosság e téren is várat magára. Vol­taképpen mi az igazság? - Ketté kell választani a té­mát. Az öngyilkosság végre­hajtásának módja is tisztázásra vár. Van olyan változat, hogy szájba lőtte magát. Más verzió szerint előzőleg szétharapott egy ciánkapszulát és ezt köve­tően lőtt. Megint más véle­mény szerint nem sajátkezűleg vetett véget az életének. A bi­zonyosság annyi, hogy ott, a bunkerben meghalt. A tetem sorsát illetően hosszú ideig még nagyobb volt a bizonyta­lanság. Aztán cikkezni kezdtek arról, hogy Moszkvába szállí­tották. Ezt, a maga módján a KGB is erősttette egy, nyugat­ra kijuttatott filmrészlettel. Én is láttam Brüsszelben, a belga televízióban egy filmet, amely­ből kitűnt, hogy a Führer holt­teste nem semmisült meg. Ugyanakkor volt olyan szovjet vélemény, hogy a marad­ványokat nem találták meg. Később azonban elszólták ma­gukat: közölték, hogy fogor­vosi nyilvántartás alapján azo­nosították Hitler koponyáját. Amiből nyilvánvalóan kitűnik, hogy a koponya a rendelkezé­sükre áll. A legújabb informá­ciók szerint lényegesen több maradt meg a testből, mint amit feltételezni lehetett. Ért­hetetlen, hogy miért kell ebtien az ügyben még mindig ködö­síteni... • Biztosan tudjuk, hogy a bunkerbe a szovjetek hatol­tak be elsőként? - Igen. Mint ahogy az is bi­zonyos, hogy az öngyilkosság akkor következett be, amikor a szovjetek már egészen közel voltak a kancellária bunkerjé­hez. A teljes bizonyosság a halál részletkérdéseit illetően azonban még várat magára. Reméljük, ezt is megérhetjük. Mint ahogy abban is bízha­tunk, hogy nem lesz újrate­metés! Király Ernő Könyv a nárcizmusról Dávid Katafin Zsuzsanna: Srínttkr és ének Országos diákfotó-pályázat • „Idézni nem könnyű, jól idézni még kevésbé" - íija Dá­vid Katalin Zsuzsanna „Színek és ének" című könyvének elő­szavában a lektor, H. Tóth Ti­bor. A szegedi Tömörkény Ist­ván Gimnázium tanárának könyve lehetne idézetgyűjte­mény is, hiszen a százhúsz ol­dalon összesen kétszáznegy­vennégy rövidebb-hosszabb idézet olvasható, töbt>ek között Schöpflin Aladártól, Szabó Zoltántól, Bodnár Györgytől, Móricz Zsigmondtól, Juhász Gyulától, Fülöp Lászlótól, és attól, aki a könyvet ihlette, Kaffka Margittól. A Színek és ének mégsem idézetgyűjtemény. Valami más. Érzelmekkel telített esszéisztikus irodalomtörténeti értekezés a rendkívül fiatalon, harmincnyolc éves korában spanyolnáthában elhunyt író­nőről, s nárcisztikus hősnőiről. S itt álljunk meg egy pillanat­ra. Dávid Katalin Zsuzsanna ez utóbbi szempont, tehát a nár­cizmus, a nárcisztikus alkat, valamint az ezzel szoros kap­csolatban álló impresszionista és szecessziós stílusjegyek alapján tekinti át Kaffka Mar­git munkásságát. Vizsgálat alá veti novelláinak és regényei­nek hőseit; kutatja ki miért szenved, ki miért lázad, ki miért fordul önmagába, ki miért szakad el a világi élettől, s hagyja ott a valóságot. „A freudi definíció értelmé­ben azt nevezzük nárcisztikus alkatnak - írja Hauser Amold —, aki szerelmi libidóját, szere­tetét és érzelmi motiváltságú figyelmét, a külvilágról avagy a tárgyi világról, más szemé­lyekről és tárgyakról elfordítja és önmagára öszpontosítja. Nem képes szeretni mást, csak önmagát, illetve tulajdonkép­pen önmagát sem, mert az, aki önmagán kívül nem talál szeretnivalót e világban, végső soron megvetni és gyűlölni kényszerül saját énjét is." A szerző szerint Kaffka nárciszti­kus hősnőire rendkívüli módon hatnak a színek, az illatokkal teli emlékek, pillanatok; figu­rái szómámorban élnek, a sza­vakat valóságpótlékul használ­ják, védekezésül a külvilág tá­madásai ellen. Dávid Katalin Zsuzsanna úgy halad végig Kaffka életművén, korai novel­láitól (Gondolkodók, Egy há­zasság, Ünnep) kezdve regé­nyein (Mária évei, Állomások) át a „Szfnek és évek" című fő­művéig, hogy ki-kicsíp alkotá­saitól, pontosabban a kaffkai figurák jellemrajzaiból egy­egy momentumot, majd azt, a történet teljes ismeretében, megmagyarázza, felfejti. Dávid Katalin Zsuzsanna helyet keres könyvével Kaffka Margitnak, annak a fiatalon el­hunyt írónőnek, akiről a követ­kezőket frta Schöpflin Aladár: „(...) az az érzésem, hogy a magyar irodalom és közönség nem érdemelte meg Kaffka Margitot. Ma sincs tiszta tuda­tában annak, hogy mit nyert életével és mit vesztett halá­lával." Sz. C. Sz. Kiírta a huszonnyolcadik or­szágos középiskolai fotókiállítás pályázatát a pécsi 508-as számú ipari szakmunkásképző és szakközépiskola. Az április har­madikán nyfló és a hónap végéig látható fotótárlatra minden olyan huszonkét évnél fiatalabb diák pályázhat, aki rendszeres középiskolai oktatásban részesül. Személyenként négy egyedi kép és egy négy darabos sorozat küldhető be; a fotók színesek és fekete-fehérek is lehetnek, de hosszabbik oldaluknak pontosan huszonnégy centiméteresnek kell lenniük, s lehetőleg kastrozás nélkül kérik őket. A pályázat csak a rendező in­tézménytől igényelt, kitöltött ne­vezési. lappal együtt érvényes, melynek adatait ad jelentkező diáknak iskolája pecsétjével és aláírással is igazolnia kell. A lap visszaküldéséhez saját nevére címzett, felbélyegzett borítékot is mellékelnie kell a pályázónak. A képek hátoldalán csak a ne­vezési lapon is szereplő elmüket és sorszámukat szabad feltün­tetni. Az összesítésben legjobb eredményt elérő két iskolát külön jutalomban részesítik. A pályázók alkotásaikat legkésőbb március elsejéig küldhetik be a rendező iskola alábbi címére: 7601 Pécs, Pf. 269. Hirdetését személyesen 7-16 óráig adhatja fel a Stefánia 10. sz. alatt, telefonos hirdetésfelvétel 7-12-ig: 481-281 (Csak felárral és gyaszkozlc menyek) 12,14-17^: 318-999 DÉLMAQYARORSZAO 7-L5-IG:D4U-4JY

Next

/
Oldalképek
Tartalom