Délmagyarország, 1994. december (84. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-24 / 302. szám

IV. ÜNNEP • l)M: - Hét hónappal ezelőtt a Dóm tér tervezett burkolatcseréjével kapcsolatos hatósági egyeztető tárgyaláson kétfajta vélemény ütközött - ezek máig nem simultak össze. A burkolat azonnali helyreállítását sürgetőké - erre egyébként 60 millió forint biztosított a költségvetésben, s a munkához, mint az látható, a bontással hozzá is kezdtek -, s azoké, akik a tér átfogó rekonstrukcióját szorgalmazván a távlati térhasználat kérdéseinek mérlegelését, az egyes szakágak kiviteli terveinek összehangolását és ütemezett megvalósítását szorgalmazták. Fekete Zoltánné: - Mint megbízott tervező, nem látom akadályát annak, hogy a süllyesztett burkolatnak az eredetit idéző helyreállításával egyidejűleg a funkció, a térhasználat távlatairól gondolkodjunk. A szfnpadterület, vagy a Dóm főbejárati lépcsőjének a felújítása akkor is sürgető, ha például a tér forgalmi kapcsolatai még nem tisztázottak, a megvilágítás koncepciójának hiányában a Rerrich-féle, eredeti lámpák egyikét még közszemlére tehetjük, vagyis a most folyó munkálatokkal (gy a süllyesztett térburkolat helyreállításával, az alkalomszerűen mozgatható térelemekkel - nem veszélyeztetünk későbbi, hosszú távra szóló döntéseket. Orosz Bálint: - Az ötletpályázat meghirdetésével is a szakmai megfontolásokat összegzó, majdani építészeti pályázatot szeretnénk előkészíteni. A megszakadt történeti folytonosság hiányait pótlandó, olyan javaslatok megismerése a célunk, melyekre a tér városépítészeti kialakítása alapozható. De a következő nyári színházi szezonig sem tétlenkedhettünk. A Dóm téren máris érzékelhető, hogy kezd bekapcsolódni a város vérkeringésébe, számos javaslat is napvilágot látott - például a részben elavult, részben hiányzó címerek ügyében márciusig javaslatot kell kidolgoznunk a közgyűlésnek, egyeztetve persze az érintett épületek gazdáival, a városok, megyék önkormányzataival. Kiss l.ajos: - Ha most megkaptuk a megújítás nagy lehetőségét, szellemi energiáink ráfordításán nem volna szabad spórolnunk. A várostestben mindeddig nem szervült tér művészet- és építészettörténeti vizsgálata, a környezetvédelmi, közlekedési szempontok, s a városszerkezeti összefüggések mérlegelése, a funkcionális alkalmasság meghatározása és műszaki-technikai feltételeinek kimunkálása nélkül akár jóvátehetetlen beavatkozásnak is tekinthető minden elsietett lépés. Sem a szó átvitt, sem direkt értelmében nem szabad bebetonoznunk magunkat, hadd utaljak csak a térszint alatti, esetleges hasznosításra! Az épületegyüttes közönségforgalmat nem vonzó, jelenlegi funkcióinak felülvizsgálata legalábbis indokolt volna - s ebben az egyetem partnerségében kell bíznunk. • DM: - E találkozónkról Mészáros Rezső, a JATE rektora kimentette magát, de megtudtuk tőle: ha a szabadtéri idején a gépjármüvek elkerülhetik a teret, akkor ez talán egész évben is elképzelhető volna. Már csak amiatt is, mert egyetemi berkekben örömmel vennék, ha ballagásokkal, avatásokkal, s más rendezvényeikkel kijöhetnének a Dóm elé, s markánsabbá tehetnék a diákság részvételét a város életében. Koczor György: - Egyetértve azokkal, akik a város, mint élő szervezet működéséhez nélkülözhetetlennek SZOMBAT, 1994. DEC. 24. Hősök kapujáig kialakítható, vizuális stációfüzér részeiként - a város felé tárulkozást könnyítenék? Ábrahám István: - A gondolattal, hogy kinyílt a tér, könnyű megbarátkozni, s a kényszerszülte állapotok tudomásulvétele helyett végre az egyház is élhet a tér kfnálta lehetőségekkel. De azon túl, hogy a főbejárat „ahány lépcső, annyiféle"-összevisszaságát javítjuk - s ehhez egyházunk kész anyágilag is hozzájárulni - , azt nem szabad figyelmen kívül hagyni: a Dóm tér - városszerkezeti helye miatt - legalábbis féloldalas. Nem véletlenül használják a hívők és a látogatók a nyugati oldalbejáratot! Tudom, hogy már a negyvenes évek városvezetése sem járult hozzá, hogy a tér közepére helyezzük a Szent Antal-kutat, gondolkodni kellene mégis a féloldalasság feloldásának valamilyen módján. Már csak ha a Szentháromságszobor eredeti helyére kerülne vissza... Borvendég Béla: - Mégiscsak abból kellene kiindulnunk, hogy az egyetlen kapasz• Elődeink fogadalma - kihívás a jövendőre Élettér a hétköznapokon, ceremóniák helyszíne az ünnepeken Karácsonyi kerekasztal-beszélgetés a Bőm tér jövőjéről A legtöbb szegedi számára a Dóm tér - a szabadtéri nézőtéri lelátójának elbontásáig - csak fényképeken idézte eredeti formáját. Rerrich Béla történelmi hangvételű, karéjos épületegyüttesének süllyesztett öble a 36 éven át tartó fogság után mostantól élettel telítődhet. A város kitüntetett terévé válhat a fogadalmi templom előtti hat ezer négyzetméter, olyan helyszínné, mely élettér a hétköznapokon, s ceremóniáké az ünnepeken. A Délmagyarország Szerkesztősége - érzékelvén, hogy nyilvánosságra kívánkoznak a Dóm térrel, jövőbeni funkcióival és azok megjelenési formáival kapcsolatos, eddig jórészt hozzáférhetetlen megfontolások, ajánlások, kerekasztal-beszélgetést szervezett. Résztvevői - Ábrahám István, a fogadalmi templom plébánosa, Borvendég Béla Ybl-díjas épftész, Fekete Zoltánné kerttervező mérnök, Kiss Lajos területi főépítész, Koczor György építész, dr. Nikolényi István, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója, Orosz Bálint városi főépítész és Tóth Attila, a Szeged szobrai című könyv szerzője - segítségével arra kerestük a választ: milyen kívánalmaknak feleljen meg a Dóm tér rövidebb és hosszabb távon, s a funkcióbővítés folyamata miként képzelhető el. A beszélgetésben szerkesztőségünket Pálfy Katalin és Tandi Lajos képviselte. tartják a többfunkciós tereket, s ezért legalább az alapfeltételek meghatározását indokoltnak tartanák még ötletpályázati szinten is, a kisugárzó erőhatásokat mindenképpen számbavenném. Ez idő szerint egyedül a Dóm az az épület a téren, mely egyházi funkciójával közönségforgalmat vonz. Most hetek, hónapok múlhatnak el, mire a szegedi polgárt dolga, időznivaló kedve elviszi a térre. Kézenfekvő a kérdés most, amikor az Universitas amúgyis a helyét keresi, hogy ezeket a „lombikos házakat" nem kellene-e inkább olyan funkciókra használnia az egyetemnek, melyek - a Stefánia északi végétől a kodónk, akár, mint rítusok helyszínét, akár mint a város mesterséges szívét nézzük a teret, a szabadtéri. Elődeinknek nem sikerült egyetemi főtérré, egyházi ceremóniák helyszínévé tenniük, tartalmat ma is csak a nyár ad neki. Nekünk kell hát „kitalálnunk". Ám annak tudatában: semmi nem lehet végleges, mert minden tér élő, változó szerv a várostestben. Agyunk túráztatása már csak amiatt is kívánatos, mert ennek a térnek előbb-utóbb működtetési problémái lesznek. Díszei - óvandók, világítása - fizetendő, szemete söprendő, hogy ilyen hétköznapi dolgokról se feledkezzünk meg! • DM: - S arról a lehetőségről sem, hogy az új nézőtér elemei más alakzatban is fölállíthatok! Nikolényi István: - Ráadásul már az idei, nyári fölállásban is kitágult a még bejárható térrész. Most ebből a hátsó udvarból, mert mi tagadás, úgy nézett ki, előcsarnokot varázsolhatnánk. A dfszletfestést, a raktereket ki lehet paterolni más kérdés, mibe kerül másutt gyártatásuk, raktározásuk - , a vendéglátás, s a közönségszolgálat feltételeit, ha a hatósági szigor is oldódik, meg lehet teremteni. De az a kérdést nem szabad lesöpörni az asztalról, hogy ki a finanszírozó! Mindeddig a szabadtéri állta a zenéló óra, a térvilágítás, a takarítás költségeit - de ha az egész tér és legalább három évszakon át „játszik"? A minisztériumi címzett támogatások listájára végre fölkerülvén, a szabadtéri infrastrukturális fejlesztésére valószínűleg több jut jövőre nem mondhatunk le hát a város % nyári színháza elképzeléseinek összhangjáról! Tóth Attila: - Abban, úgy látszik, mindannyian egyetértünk: a végre föllélegző Dóm tér nem csupán értékeit tárja elénk, hanem hiányosságait is. Nem csupán az egyszeri térrekonstrukciós beavatkozásokra gondolok, pedig azok is seregnyi kérdést vetnek föl, hanem a tartalmi háttérre is. Az egymással összefüggésben tárgyalható, szakmai .részproblémák egyeztetésére, összegzésére. Az időtálló hagyományok átmentésére, s a ma igényeihez igazítására. Új értékek teremtésére, a hagyományteremtés igényével. S mindezek mozgatóerőire is gondolok, melyek most még talán nem tűnnek koncentrálhatónak, de kell legyen ebben a városban - s nyilván annak önkormányzatában - akkora elszánás, mint fogadalmat tevő elődeinkben volt. • DM: - S akkor nem csupán lehetne, hanem lesz is terünk, s általa késztetésünk - eskütételre, passiójátékra, ballagásra, randevúzásra, feltámadási körmenetre, kórustalákozóra, gyerekrajzversenyre, városkarácsonyára. Ha van ötlete, pályázzon! A terhétől - az állandó nézőtéri szerkezettől - megszabadult Dóm tér új funkcióiról gondolkodó városlakók véleményére is kíváncsian, a szegedi önkormányzat polgármesteri hivatala ötletpályázatot hirdet, melyen bárki részt vehet akár a már megfogalmazódott elképzelésekhez kapcsolódva, akár további lehetőségeket felvázolva. A tér jellegéből és lehetőségeiből három tématerület rajzolódik ki: - a dísztér-funkció, ünnepi eseményekkel - a hétköznapok „városi tér"-funkciója, idegenforgalommal - a szabadtéri és kapcsolódó rendezvényei, mint egyetlen, hagyománnyal bíró funkció A pályázat kiírói szeretnék, ha a tér karakteres, építészeti megjelenését zavaró építményekre és olyan funkciókra, melyek nem egyeztethetők össze a környezettel, illetve hatásuknál fogva nem kívánatosak, az ötletadók nem adnának javaslatot. E pályázat keretében nem várnak válaszokat a Nemzeti Panthcont érintő kérdésekre sem. A javaslatokat - tömör, legfeljebb három gépelt oldal terjedelmű, írott ismertetésben, mely tartalmazza az elképzelt funkciót, s lehetőleg a megvalósítás pénzügyi, technikai mikéntjét is -, a pályázó tetszése szerint megválasztott szemléltető anyaggal (rajz, fotómontázs, videó) egészítheti ki. Az ötletpályázat első fordulójában január közepéig a polgármesteri hivatal városrendezési irodája vezetőjének (6701, Szeged, Széchenyi tér 11.) benyújtott, s a szerző(k) nevét, címét feltüntető pályázatokat a városfejlesztés és -építészet, a kultúra (s azon belül az oktatás és a művészetek), a katolikus egyház, az idegenforgalom és a gazdaság szakértűibűl, valamint a város szakmai és civil szerveződéseinek képviselőiből alakuló bizottság bírálja el. A pályázat egyének és közösségek számára nyitott, résztvevőinek ötletei nyilvánosságot kapnak.