Délmagyarország, 1994. december (84. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-16 / 295. szám

6 A HELYZET DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1994. DEC. 16. Önkormányzati választás - 1994. december 11. A pártok és pártszövetségek eredményességi sorrendje • Egy kismama elidult... Hála az egészségért Fellepett többek között a majorette-csoport is. (Fotó: Révész Róbert) • ..Egy nap elindultam, hogy fölvegyem az iskolában a fizetésemet. Pontosabban a gyed-emet. Útközben megakadt a szemem egy táblán: Fogyatékosokat foglalkoztató klub. Kilenc hónap lidércnyomása ködlött föl bennem. Az éjszakai félelmek: egészséges lesz-e? Eszembe ötlött a fogadalom, egy pontosan meg nem fogalmazott ígéret: ha az én gyermekem egész.séges lesz, a sors helyett a szellemi fogyatékos gyerekeknek rovom le hálámat. Egy nehéz, elhúzódó szülés után utólag jöttem rá, milyen közel álltam ahhoz, hogy én is állandó látogatója legyek az. Agyagos utcai Egészségügyi Gyermekotthonnak. Szerencsére a lányom károsodás nélkül született meg, s az anyaság csodái, elköltözésünk a régi lakásból, elhalványította azokat a rémálmokat, amelyektől terhességem alatt kínlódtam. Mert abban az időben nap mint nap láttam a levegőző, Down-kóros, tolókocsiban ülő, a semmibe meredő szempárú, torz gyerekek csoportját Ne szánd, hanem segítsd a fogyatékosokat!" Akkor döntöttem el, hogy segítek. Majd. Egyszer... Talán teljesen elhalványodott volna az emlék, ha csaknem egy év elmúltával a sors meg nem kocogtatja a homlokom e kis tábla formájában. Érzelgősség? Álszentség? Humanitás? Pótcselekvés? Talán mind, talán egyik sem..." Néhány hete történt: hamvasarcú, üde fiatalasszony lépett be szerkesztőségi szobám ajtaján. A maga tiszta, manipulálatlan őszinteségével adta elő, mire készül. Lelkesedése megkapott, s tervéhez sok sikert kívántam. Abban maradtunk: az eredményről majd beszámol nekem. A minap kipirult arccal, karján gyönyörű babájával „futott föl" a harmadik emeletre, - ki tudja, hány ezer lépcsőfokot tettek már meg így együtt? - és két szusszanás között annyit mondott: sikerült. December 15-én szép ünnepe lesz minden otthonbeli gyereknek. Először babakocsistul nyakába vette a várost, hogy valamiféle műsort szervezzen a gyerekotthon fogyatékos lakóinak. Hogy nekik is legyen boldog karácsonyuk. Első útja a Százszorszép Gyermekházba vezetett. Ő lepődött meg legjobban, amikor. előadva kérését, hasznos tanácsokkal és három fölajánlott műsorszámmal állhatott odébb. A kezdeti siker hólabdaszerűen dagadt tovább: az ötletet elfogadva fölkereste Szűcs László bűvészt és a Sasfészek akrobatikus rock and roll klubot, ahol szintén azonnal kötélnek álltak. Egy ugyancsak közreműködő sportoló a Polgárosuló Szegedért Alapítványt és a Vöröskeresztet ajánlotta szíves figyelmébe: egyik helyről se távozott üres kézzel. A majorette-csoport, a Szeged táncegyüttes is első szóra beállt a sorba. A boldog kismama valósággal röpült az egészségügyi gyermekotthon igazgatójához, hogy beszámoljon arról, miféle meglepetésre készül többed magával. Csak hogy hidegzuhanyként érte a főorvos úr igen realista reakciója: az intézet 200 lakójának fele állami gondozott, kétharmaduk pedig olyan súlyosan szellemi fogyatékos, hogy a műsort értékelni aligha tudják majd... A fiatalasszonyt mellbevágták a rideg tények, ám visszafordulni erről az útról a világért sem akart: jusson csak minden gyereknek valami öröm az ünnepből. Annak is, aki a műsor élvezetéből kimarad. Nagyszülők segítsége nélkül, némiképp alkalmazkodva a baba napirendjéhez, ismét elkezdett kilincselni. Ötven cég ajtaján kopogtatott be valamiféle ajándékért. Játékért, csokiért, süteményért. És csodák csodája: az önkéntes patrónusoknak, anyának és lányának csaknem negyven intézmény és vállalkozó képtelen volt nem-et mondani. Azt már másoktól hallottam, hogy olyan tiszta szándékkal, olyan fantasztikus megszállottsággal képviselte a sors kis kegyvesztettjeinek érdekeit, hogy szinte mindenkit levett a lábáról. így aztán gyönyörű karácsonyuk lesz az ágyhoz kötött, szülőket is nélkülöző gyerekeknek, s azoknak is, akiknek szemében azért fölgyúl az értelem. Ch. Á. NI^MMMMi 1400a7 1200C íoooe 8000) 6000 4000: 200& MDF Munkáspárt Agrárszöv. S i • tt Az országos adatok is (lásd: grafikonunkat - forrás: MTI/OVB) a Csongrád megyei trendhez hasonlatosak: a független jelöltek nyertek túlnyomó többségben a kisebb településeken, míg a nagyvárosokban a pártok, illetve pártszövetségek jelöltjei Köszönet a szavazatokért! Tisztelt Választópolgárok! Mi, független képviselők ezúton szeretnénk megköszönni, hogy aktívan részt vettek az önkormányzati választáson. Külön köszönjük a bennünket támogató szavazatokat, és ígérjük, hogy az elkövetkező években ugyanolyan tisztességgel fogjuk képviselni a választókörzetünk érdekeit, mint tettük az elmúlt négy évben. Egyúttal Szeged minden polgárának szeretetteljes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk. Dobó János 21. sz. vk. Minden szinten - szinte minden • Pontosan ilyen volt. Ilyen kis Sokolt szorongatott a füléhez a téren Mihály bácsi, aki minden délután ott kibicelt. így amíg a többiek verték a blattot, addig sem maradt le a kupaszerda eseményeiről. Persze ez valószínűleg nem az övé. Vagy ha mégis, akkor most nem hallgathatja a sporthíreket. A kis rádió ugyanis a polcon fekszik, rózsaszín zálogcédula lóg a szíjáról, rajta egy szám - az anonimitás biztosítéka -, s az ár. Kétszáz forintért adta be valaki a zaciba... Persze megtalálható itt a másik végpont is, hiszen a raktár másik sarkában a videómagnók mellet értékes bundák lógnak, s akkor még nem is tekinthettünk be a páncélba, melynek gyomra aranyat rejt. Nem is keveset. Ballonkabáttól a bundákig. (Fotó: Révész Róbert) Zálogházi körmagyar Filléres emlékektől az aranyláncokig A BÁV Rt. Zálogháza az egyetlen állami kézben lévő ilyen intézmény Szegetlen, már már patinásnak is nevezhetnénk az irodahelyiséget. Az egyik ügyfél dicséri, ilt u legbarátságosabb a légkör. Ráadásul Karácsonyra akciót is hirdetnek. Mondják a dolgozók is, hogy sok a visszatérő „törzsvendég". No, meg temészetesen a tárgyak is. Például a menetrendszerűen érkező ágyneműgarnitúrák. Nincsenek preferált társadalmi csoportok, minden rendű és rangú ember megfordult már itt. A gazdasági élet érzékeny hőmérője egyébként a zaci, az önkormányzati lakások eladását ugyanúgy megérzik, mint az éppen fellángoló telefonbekötési lázat. Vagy éppen a nyugdíjemelést. Bár a dolgozók szilárdan állítják, hogy a hiedelmekkel ellentétben kevesebb nyugdíjas ügyfelük van. Ők ugyanis már megtanulták a beosztás kíméletlen mesterségét. Ha nagyobb összeg kellene, akkor leggyakrabban aranyat hoznak, ma már ugyanis mindenkinek van aranya, tudom meg. Kinek kevesebb, kinek több. Úgy látszik, tényleg ez a legbiztosabb befektetés. A zaci a klasszikus szabályoknak megfelelően egy kietlen utcában húzódik meg. Ebédidőben beszélgetünk, így éppen üres az iroda. A bejárati ajtó zárva, kilépve látom, hogy ketten is várakoznak előtte. Nyitáskor gyorsan besietnek. „A karórámat adtam be, kaptam érte négyszáz forintot. Rokkantnyugdíjas vagyok - és mutatja a kezét -, most ebből a pénzből így Karácsony előtt lesz egy kis szaloncukor. Ajándékra persze már nem futja a gyerekeknek. Nehéz az élet, de mit csináljak. Ismerem a többi zálogházat is, de ide szeretek jönni. Itt megértik az embert. Ha nagyon meg vagyok szorulva, megkérem a becsüst, s akkor ad egy-két száz forinttal többet is. Jövőre persze kiváltom majd az órámat, ha megkapom a rokkantnyugdíjamat." Az emlékezetünkben élő, kapualjban megbúvó zálogházi bejáratot végleg elfelejthetjük az Új Zálogház láttán - mely egyébként az országban az elsők között indult a magánszférában. Frekventált helyen, az egyetem bejáratával szemben, forgalmas villamosmegálló mellett, a „Lófaránál" várja ügyfeleit. A belső berendezés is tetszetős, sokan betérnek ide „csak" nézelődni, vagy éppen vásárolni. A Zálogház a legősibb foglalkozások közé tartozik, s amióta világ a világ, mindig is több réteget szolgált ki mondja szakavatottan a tulajdonos. Az első a jómódú, jelentős értékekkel - arannyal rendelkező vállalkozó szellemű emberek, akik elzálogosítják tárgyaikat, megforgatják a pénzt, majd kiváltják. Egyfajta kihelyezett bankfióknak tekintik a zacit, ahol könnyen és gyorsan juthatnak kölcsönhöz. Ok vannak egyébként a legkevesebben. A második csoportról el sem hinné az ember, hogy rászorulnak a Zálogházra. Ők a manapság oly sokat emlegetett lecsúszó középosztály, mint például ez a jól szituált kifogástalan külsejű negyvenes hölgy, éppen egy arany nyakláncot tesz be. A régmúltból maradt értékek mind a zaciba vándorolnak, s így sikerül a napi életszínvonalat fenntartani. Vagy legalábbis annak a látszatát. Speciális réteget alkotnak az egyetemisták, ők is sokszor betérnek ide. Hó végén - és ösztöndíjosztáskor. (Északi városrész, Újrókus), Katona Gyula 13. sz. vk. (Móraváros), l'app Zoltán 15. sz. vk. (Kecskéstelep, Klebelsbergtelep, Szentmihály, Gyálarét), Piri József 26. sz. vk. (Algyő), Thurzó Ferenc 17. sz. vk. (Kiskundorozsma). - A legszegényebbek már tényleg a legféltettebb kincsüket hozzák be, amikor például a karikagyűrűjüket zálogosítják el - folytatja a szegedi tulajdonosnő. - Sokan a hó végén teszik be értékeiket, hogy majd a rezsit ki tudják fizetni. Egészen megdöbbentő, amikor egy teafőzőt hoznak be 2-300 forintért. Karácsony és más ünnepek előtt mindig nagyobb a forgalom, megdöbbentő azt látni, amikor december elején fizetéskor kiváltják az emléktárgyaikat, amiket 10-e körül visszahoznak a karácsonyi bevásárlás miatt. A pontos számadatok itt is üzleti titok részét képezik, azonban kiderül, hogy a forgalom növekedése nem jelenti az értékek növekedését, hiszen ma már nem annyira filmfelvevőt hozzák be, hanem inkább a karikagyűrűt. Vagy éppen száz forintért egy ezüstgyűrűt. Legalább ilyen szomorú látni azonban a polcokon a gyermekjátékokat. A legkisebbek boldogsága, melyet azért vásárolunk, hogy legalább fiainknak, lányainknak kicsit jobb legyen. • Három a zálogház Szegeden. Az Anna-kúti üzlet a legfiatalabb, augusztusban nyitottak, így a jelenlegi forgalmuk is a természetes felfutásnak köszönhetően nőtt hónapról hónapra. A polcokról hiányoznak a filléres emlékek, itt ugyanis csak az értékesebb tárgyakkal foglalkoznak. Az ügyfelek nem a szegényebb rétegből kerülnek ki, sokan egy-egy nagyobb ajándékot szeretnének venni, s a hiányzó pénz miatt térnek be ide. Hallgató kis műanyag rádió a fémpolcon, ugyanúgy, ahogy nem kotyog a kávéfőző sem. Most hónap vége van. Majd jövőre. Hónapról hónapra. Takács Viktor