Délmagyarország, 1994. december (84. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-10 / 290. szám

Szigorúan ellenőrzött körülmények között beszélgettünk Józsa Gusztáv akusztikai-épületfizikai szakértővel, aki idestova már két évtizede méri felkérésre - a zajt Szegeden, illetve az országban. Az interjú időtartama alatt állandóan be volt kapcsolva - másfél méternyire tőlünk - az érzékeny zajmérő műszer, s kiderült, hogy a mi normál hangerejű beszélgetésünk átlagosan bizony nem kevesebb, mint 55-60 decibel hangerejű. Hogy ez halk, vagy elviselhetetlenül hangos szint - az kiderül a beszélgetésből... Józsa Gusztáv és a mesterséges fül. (Fotó: Révész Róbert) - Relatív jelenség a zaj, hiszen a diszkóban lévőknek narkotikus élményt jelent az, ami a közelben lakóknak esetleg állandó fejfájást okoz. A diszkózenének ráadásul különös tulajdonsága, hogy 60 és 120 hertz között, vagyis a mély hangok tartományában különösen nagy intenzitású. Ezért is problémásak a diszkók, hiszen a mély hang hosszú hullám, ami rendkívül kis csillapítással terjed a levegőben. Nem ok nélkül tették régen a templomok tornyába a nagyharangot, hiszen ennek a mély hangja több kilométerre is elhallatszott. - Szeged mennyire zajos város? - Ha a közlekedési zajt nézzük, akkor a főbb útvonalak mentén zajos, míg a többi részen elfogadható a zajszint. Ipari zaj szempontjából is az országos átlag alatti a szint Szegeden. A diszkók és hasonló jellegű hangforrások szempontjából viszont igen zajosnak minősíthető a város. A problémát fokozta, hogy az utóbbi időben nagyon sokan vágtak bele úgy zenés szórakozóhelyek indításába, hogy a zajszigetelést teljes mértékben mellőzték. - Melyek a legneuralgikusabb, legtöbb gondot jelentő helyek? - Speciális a helyzete a diszkóhajónak, hiszen nyáron különböző légköri viszonyok miatt sokszor olyan inverziós jelenség alakulhat ki, aminek következtében nem a zajforrás környezetében, hanem jóval távolabb jelentkezik a zavaró hang. - Magyarul a hang visszaverődik éjszakánként a „felhőkről"? - így is mondhatjuk. A Rákóczi téri megyeházával szemben volt egy étterem, ahol rendszeresen diszkóztak, s a lakók mindig panaszkodtak. Egyszer jött egy feljelentés, kimentünk a műszerekkel, hallottuk a zenét, azonban az étteremben ekkor teljes csend honolt. Körbejártuk a várost, és kiderült, hogy a diszkóhajó hosszú hullámú hangjai jutottak el ide. - Mekkora ma az engedélyezett zajszint? - A Belvárosra és az egyéb lakóövezetekre nappal 55, éjjel 45 decibeles maximális hangnyomásszint az engedélyezett, melyet idén nyáron szabályozott be rendeleti úton a szegedi önkormányzat. Ez a határOrvosi szempontból zajnak minősül minden akusztikai jel, amely az emberi szervezetre, annak tudatalatti funkcióira károsítólag, terhelőleg hat, mely a szervezet egészséges működését, komfortérzését károsan befolyásolja. Az eddigi kutatások alapján öt hangnyomásszint tartomány különíthető el: 25 decibel felett pszichés károsodás 65 dB vegetatív károsodás 85 dB halláskárosodás 125 dB hallószerv roncsolódása 175 dB magasabbrendü szervezetek pusztulása. Az alvás megzavarása már 40 dB intenzitású zajra jelentkezik. érték természetesen nem jelent csendet, de valójában elég szigorú a megkötés, hiszen a normál társalgási beszéd általában 60 decibel körüli. A diszkóba látogató fiatalok legalább 90 decibelt kapnak a fülükbe, ez tartósan halláskárosodáshoz vezethet, éppen ezért limitálták Ausztriában a diszkók hangerejét 85 decibelben. A megoldást jelenthetné itthon is ez az intézkedés, vagy legalább az előbb említett mélykiemelést kellene megszüntetni, mely az egész szervezetet ingerli. A diszkóknál egyébként további gondot jelent, hogy sokszor egy-egy este folyamán is emelkedik a zajszint, hiszen a táncoló fiatalok egy idő után megszokják a hangerőt, növekszik az ingerküszöb, ilyenkor újra hangosítanak, hogy megint elérjék a kezdeti hatást. - Említette, hogy az utóbbi években növekedett a panaszok száma, hiszen egyre zajosabb lett a város. Ezek szerint ezt nem szokják meg a lakók, nem nő a társadalmi ingerküszöb? - Itt már más tényezőket is figyelembe kell venni, hiszen az emberek zajérzékenységének több összetevője van. Az egyre nehezebbé váló életkörülmények is hozzájárulnak a fokozott érzékenységhez. Megtörtént eset, amikor panaszkodni kezdett a lakó a zajra, s kiderült, hogy már évek óta ott lakik, új zajforrás valójában nem jelentkezett, csak az utóbbi hónapokban munkanélküli lett. De ugyanígy jelentkezhet fokozott zajérzékenység elvált asszonyoknál, kiknél az érzelmi élet labilissá válása okozza ezt. Problémát jelentenek sok esetben az építési körülmények is, a zajszigetelésről teljességgel megfeledkeznek, a mai, sokszor könnyített héjszerkezetű házaknál pedig nagyon fontos lenne. Utólag zajszigetelést beépíteni mindig nagyon drága mulatság, sokszor nem is lehet. Takács Viktor Nagy Bandó András Áll a vadász méla bámulatban. A nyerő: az őz. (Fotó: Gyenes Kálmán) Kakukktojás A

mióta nyilvánosságot látott Eigner József bejelentése, miszerint az első negyven átvilágított honatya között „egy fó korábbi tevékenysége ütközik az ügynöktörvény 1. paragrafusának b. pontjában foglaltakkal, vagyis saját kezűleg aláírt beszervezési nyilatkozattal hálózati feladatot vállalt, az állambiztonsági apparátusnak jelentést adott, illetve tevékenységéért térítést vagy más előnyöket fogadott el", csak idegesítem magam. Gondolkodjunk egyszerű paraszti ésszel, bár ezt egy honatyától elvárni nem lehet. Megbíztak három bírót, hogy világítsák át az összes képviselőt, derítsék ki, hogy vane köztük egykori ügynök, hogy végre egyszer és mindenkorra megtisztulhasson ez a demokratikusan összeválogatott magyar Országgyűlés. A bírók végzik a dolgukat, átvilágítják az első negyven gyanúsítottat, s találnak köztük egy Ali babát. Megörülnek, mint az aranyásók az első kimosott csillogó szemcsének, s kikiabálják, nem sejtve, hogy magukra szabadítják a rablókat, akik keselyű módjára vetik magukat a kincs megtalálóira. (A képzavar direkt, engem ez az egész kép zavar!) Maradjunk az eredeti történet igazán eredeti szereplőinél. Illetékes uraink fölháborodva rontanak a cseppet sem megilletődött bíróra, elítélve tettét, kijelentve, hogy alkalmatlan a feladat ellátására. Mit is jelent az, hogy alkalmatlan? (Mindjárt mondom, de előtte nézzük meg, mit jelent az, hogy alkalmas!) Eigner József alkalmas. Volt, amíg a nevezett nyilatkozatot nem tette. Azaz mindaddig, amíg olyat nem tett, amit a honatyák nem vártak tőle. Pontosabban, amíg azt tette, amit elvártak tőle. Még pontosabban: amíg csak átvilágított, de nem nyilatkozott arról, hogy az átvilágításnak van némi eredménye is, nevezetesen, ahogy Eigner fogalmazott, bebizonyosodott, hogy negyven képviselő közül harminckilencen nem voltak ügynökök, ami óriási eredmény, örülni kéne neki! Nos, ettől kezdve alkalmatlan. Az illetékes urak azonban nem tudnak örülni semminek, inkább kekeckednek, vacakolnak, kukacoskodnak, hogy ez az Eigner úr ejnye-ejnye! És persze azt mondják, hogy bíróként őt kötelezi a hivatali titok, Kuncze pedig egyenesen úgy fogalmaz, hogy amit Eigner úr a kezébe vehetett, s amiről nyilatkozott, az egyenesen államtitok. Meg kell kérdeznem: melyik állam titka? A választ természetesen tudom: a magyar állam titka. De az előző, a cocilista magyar állam titka! Azé, akiről évek óta próbálják lerántani a leplet. Márpedig az az állam immáron megszűnt, kvázi a titkai is megszűntek titoknak lenni, ha jól sejtem, épp a titkok megszüntetése érdekében született maga az ügynöktörvény, s kezdte meg munkáját az Eigner-trió. Értem én, persze hogy értem, ha tudjuk, hogy negyven honatyát világítottak át, méghozzá abc-sorrendben, s ismerjük a honatyák teljes névsorát, könnyű kitalálni, ki volt az első negyvenben, s attól kezdve akár tippelhetünk is, hogy ki lehetett közülük ügynök, ez pedig borzasztóan kellemetlen lehet egyes honatyák számára. Azok számára, akik ügynökök voltak az átkosban. És?... Nem értem ezt az udvariaskodást, ezt a kedves visszavonulási, csendben elvonulási lehetőséget. Végtére is besúgókról van szó. Olyan magyarokról, akik egykoron - pénzért vagy egyéb előnyökért cserébe beárultak minket, többieket. Ne tessék félreérteni, nem megtorlást kívánok, egyszerűen csak annyit, hogy ne csináljanak titkot abból, amit mi, polgárok is tudni szeretnénk. Az embernek az az érzése támad, hogy a mostani képviselők is annyira megszokták már egymást, s annyira megszerették egymást, hogy nem szeretnének kellemetlenséget okozni egymásnak. Ha ez az átvilágítás is éppúgy marad örök titok, mint az Ellenzéki Kerekasztalnál történtek, melyet - úgy tűnik! - immár sose ismerhetünk meg, ha éppúgy titok marad, mint a Slosár-ügy, mint az ugyancsak államtitoknak minősített honvédségi olajszőkítési ügy, ha éppúgy titok marad, mint a Lupis-ügy, az Ybl Bank-ügy, s éppúgy titok marad, mint az, hogy mi lett a vége a Csurka-forgatókönyvnek és az érte kapott húszmilliónak, s ha éppúgy titok marad, mint az alapítványokba költöztetett százmilliók sorsa, ha éppúgy titok marad, mint az, hogy mi is történt 1992. október 23-án a Parlamentnél, a Belügyminisztériumban és az ORFKBRFK épületekben, s hogy kik mozgatták a Göncz Árpádot kifütyülő szkinhedeket, s ha éppúgy titok marad, mint az Agro Bank ellen indított elkapkodott rendőri eljárás háttere, s ha éppúgy titok marad, mint a Jánosi kontra Horn kontra Fodor-ügy, akkor meg kell barátkozniuk a mi hőn szeretett honatyáinknak azzal, hogy tőlük és éppúgy elfordul az istenadta nép, mint dicső elődeiktől, akik elég szépen bebetonozták magukat a Parlamentbe országlásuk és államtitkolódásuk éveiben. E

gyre jobban szaporodnak a sokszor százmilliós tételeket érintő titkos ügyek, s egyre kevesebb esélyt látni arra, hogy ezekre egyszer még fény derülhet. Ez a kormány, megválasztása előtt is, azt a célt tűzte ki maga elé, hogy felveszi a küzdelmet a korrupció ellen, s eközben az az érzése támad a polgárnak, akadnak majd, akiknek önmagukkal is meg kell küzdeniük Az összefonódások egy felújított magyar Laokoón-szoborcsoportot sejtetnek. A polgár egyre inkább gyanakvó, s egyre jobban érzi, hogy megint a feje fölött történnek a dolgok, s a nyilvánosság is csak etetés, mert ha szükség van rá, akkor bevetik a személyiségi jogok védelmét, a hivatali titkok védelmét, az államtitok védelmét, s ettől kezdve már csak azt kell eldönteniük, hogy melyik ügy micsoda. De hogy ki, és hogyan dönti el, az államtitok. TÁRSASÁG KULTÚRA • IFJÚSÁG • BÚNÜGY • SPORT Szegedi zajkörkép 2. Démoni decibelek A hét híre A koplalás „relikviái" Különös, kissé talán morbid gyűjtőszenvedély van kialakulóban Kína-szerte: az ország túlnyomórészt jól táplált lakosai élelmiszerjegyet gyűjtenek. Mivel kivonták a forgalomból, arra már egy deka élelmet sem kaphatnak, de minek is a jegy, mikor az üzletek polcai roskadoznak az élelmiszerkínálattól, s egyelőre az árak is elérhetők az átlagos jövedelmű ember számára. Arról van szó, hogy sikk lett a közelmúltbeli éhezés e „relikviáit" gyűjteni. Mivel a gyűjtők klubokba szerveződnek, kimutatás készülhetett létszámukról: mintegy millióan vannak. Ennyi emberért már folyóiratot is érdemes indítani, s van is szaklapjuk, méghozzá nem is egy. A hét fotója