Délmagyarország, 1994. december (84. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-09 / 289. szám

PÉNTEK, 1994. DEC. 9. BELÜGYEINK 3 Polgármesterjelöltként tar­tott tegnap este programismer­tető szakmai fórumot dr. Ványai Éva a szegedi Fidesz­székházban. Ezen mindenek­előtt a lakáspolitikáról, a vá­rosfejlesztésről, valamint a közlekedésről beszélgetett a megjelentekkel, válaszolt a fel­vetett kérdésekre. A lakásokkal kapcsolatban külön hangsúlyozta a felszóla­ló, hogy az önkormányzati bér­lakások eladását folytani kell. Szerinte a helytelen koncepció alapján készült tiltólista igaz­ságtalan megkülönböztetéseket tesz a város polgárai között. A polgármesteijelölt véleménye, hogy indokolt a helyi lakásren­delet és a hozzá tartozó mel­léklet felülvizsgálata, a lakás­törvényhez és a bérlók igényé­hez jobban igazodó módosí­tása. Kiss Gyula, a közúti igazga­tóság szakembere felvetette, hogy nem hisz az autópálya közeli „megérkezésében", s ezért inkább az elkerülő utakra kellene koncentrálni. A kiala­kult párbeszédből megtudhat­Fotó: Gyenes Kálmán tuk, hogy dr.Ványai Éva éppen az algyői fórumról érkezett, ahol ugyancsak felmerült az elkerülő utak szükségessége. A Szatymaz, Sándorfalva, Algyó vonalnak köszönhetően a Vá­sárhely felé irányuló forgalom nem érintené Szegedet. A hoz­zászóló ezt a gyűrűt ugyan a városhoz valamivel közelebb látná megfelelőnek, a lényeg azonban az elterelés. Szó esett még a repülőtér fejlesztéséről, amely ugyancsak behatárolt, de mindenképpen összefügg az elkerülő utakkal is. Major Tibor környezetvé­delmi promlémákat vetett fel, s ütköztette azokat a polgármes­teijelölt elképzeléseivel. A be­szélgetés során azonban kide­rült, hogy koránt sincs érdemi véleménykülönbség közöttük. Az világos, hogy addig nem le­het a várost tovább csatornáz­ni, amíg meg nem épül az új szennyvíztisztító. Erre már el is küldte támogatási kérelmét a város, a milliárdon felüli ösz­szeget azonban a szakember kevesellte. A kórházi hulladékégető szükségességéről mindenkinek ugyanaz volt a véleménye, dr. Ványai Éva szerint a Morvai­féle ügy után azonban minden­képpen regionális megsemmi­sítőben kellene gondolkodni. Ebben az esetben viszont nem a korábbi helyen, hanem a vá­roson kívül célszerű azt meg­építeni. _ Az Astra boldog tulajdonosa. (Fotó: Révész Róbert) Szegeden járt a szerencse (Folytatás az 1. oldalról.) A meghívottak közül 101-en dupla ajándékkal távoztak, hi­szen minden egyes jelenlevő kapott egy 10 ezer forintos Ju­lius Meinl vásárlási utalványt. A még szerencsésebbek pedig, miközben a Szegedi Nemzeti Színház művészeinek előadá­sán szórakoztak, a sorsolási bi­zottság - Bicskei Tibomé, dr. Galambos Gáborné, Jung László, Tarnay Tamás és Ku­runczi János - által hitelesített húzás „eredményének" őröl­hettek. Nem sokat hagyták iz­gulni a résztvevőket, hiszen elsőként a fődíj, az Opel Astra személygéjjkocsi, új gazdáját sorsolták ki. Fortuna a Bács­Kiskun megyei kisszállási Balogh K. Katalinra mosoly­gott. A három darab 10 napos autóbuszos kétszemélyre szóló szilveszteri római útnak már két Csongrád megyei résztve­vője is lesz. Először Tóth Lászlót, a szentesi OTP igazga­tóját szólították. A volt NB I­es labdarúgó játékvezető el­árulta, hogy külföldön még so­ha nem szilveszterezett, s annyira váratlanul érte ez a szerencse, hogy azt sem dön­tötte el: saját maga veszi igénybe, vagy felajánlja vala­melyik gyerekének. A doma­széki Bóka Géza arcán pedig egyáltalán nem tükröződött az öröm, mint elárulta, eredetileg mást tervezett december 27. és január 5. között... A harmadik társasút Dusnokra került. Nagy várakozás előzte meg annak a 20 személynek a kisor­solását, akik részt vehetnek majd a december tizenhetediki miskolci országos finálén, ahonnan senki sem tér majd haza üres kézzel - legalább egy 150 ezer forintos betétjegy boldog tulajdonosa lesz. Mis­kolci „részvételt" az alábbi Csongrád megyeiek nyertek: Oláh Dezső (Szeged), Forrai Ferenc (Szentes), Savanya Szilveszterné (Szeged), Szabó József (Dóc), Kádas András (Vásárhely), Ábrahám István (Szeged), Gyovai Mihályné (Csongrád),- Vörösné Herczeg Ildikó (Vásárhely). Végül 40 darab ötven- és 37 százezer forintos Corvin Bank betétjegy talált gazdára. Szivornyarendszer Nagymaroson Újabb szakaszához érkezett a nagymarosi félbemaradt vízi erőmű rendszer építési terüle­tén az eredeti állapot visszaál­lítására indított munka: csü­törtökön megkezdődött az óri­ásgáton belüli munkagödör fel­töltése. Két szivornyarendszert állítottak üzembe. Ezek - csö­veken át - a Duna medréből folyatják át a vizet az összesen 54 ezer négyzetméter kiterje­désű és több méter mély gö­dörbe. Egyúttal leállították a gáton át eddig a munkagödör­be szivárgó víz visszaszi­vattyúzására rendszeresített gé­peket, így most a gátrendsze­ren keresztül is akadálytalanul szivároghat be a víz a területre. • A Pest Megyei Főügyészség a kö­zelmúltban vádira­tot nyújtott be az előzetes letartózta­tásban lévő 23 éves Fekete Sándor Mik­lós és a 20 éves Ju­hász József Gábor budaörsi lakosok ellen, nyereség­vágyból, több em­beren elkövetett emberölés bűntette miatt. A vádlottak két idős embert öl­tek meg 1994. ja­nuár 13-án Budaör­sön. A vádlottak barátok voltak, rossz anyagi körül­mények között él­tek. Miután meg­tudták, hogy A. • Szipöztak és embert öltek A Csillag vár rájuk György 71 éves bu­daörsi lakosnak je­lentős összegű meg­takarított pénze van, elhatározták, hogy megszerzik azt. Akciójuk előtt Fekete Sándor Mik­lós lakásán kábító­szereztek, majd el­indultak tervük vég­rehajtására. Az ak­ció során Juhász József Gábor az idős férfit, a felesé­gét pedig Fekete Sándor Miklós megölte. A lakás­ból betétkönyvet és több százezer forin­tos értékpapírt vit­tek el. A főügyész­ség a bűncselek­mény elkövetését a vádlottak részbeni, illetve teljes beis­merő vallomásai­val, lefoglalt bűn­jelekkel, tanúval­lomásokkal, vala­mint szakértői véle­ményekkel kívánja bizonyítani. GM a GM a 000 a f / inek a hús jut, kinek meg a nyála csorog. Ez most a divat faluhelyen. Nem lopásról, holmi közös tárgyak eltulajdonításáról van szó, dehogyis. Minden törvényes, csak éppen a törvények, szabályozások teremtettek kusza helyzetet, melynek haszonélvezői azok, akik szépen bele­ragadtak az elnöki, igazgatósági elnöki székekbe. És szé­pen, de módszeresen harapdálják a hajdani nagyüzemek húsát. Semmi túlzás. A volt szövetkezetek romjain, főleg a Tisza-hátság, a homokvidékek gyenge termőképésségü földjein agonizálnak a szövetkezetek. Senkinek nem jó ez az állapot. Miért? Elfogy az a maradék vagyonka is, amivel azért lehetett volna valamit kezdeni. Kié is ez a vagyon? Részben azoké, akik szövetkezeti tagok, részben kívülállók vagyona, másrészt pedig a hitelezőké. Kik élik fel? Akik még a megcsonkult szövetkezetekben maradtak. Telik az idő, sok helyen úgy vannak vele, mintha semmi nem történt volna, mintha majd ez a kormány az a kormány lenne, amelyik leteszi a nagy esküt - csupán a nagyüzem a boldogító, tegyük tele a bugye­llárist! Ez már nem időszerű, a megváltozott körülmé­nyekkel kell kalkulálni, nevezetesen azzal, hogy a föld, mint legfőbb termelőeszköz kiment a lábuk alól, a nyere­séges gazdálkodásnak itt majdhogy lőttek - legalábbis a négy-öt aranykoronás földeken. Akkor hát miért hunyják be a szemüket, s ugyanúgy működtetik az ellenőrző-, a felügyelő bizottságokat, mintha a régi verkli menne? Tehetetlenségből is persze. A hitelezők nem kezde­ményezik a felszámolást. A csődtörvény előírja, hogy a szövetkezet csak kétharmados szavazattal dönthet saját jövőjéről, a végfelszámolásról is. Mindenkinek jobb lenne persze, ha dobra vernék azt, ami még van, de nem ez történik. A szövetkezeti közgyűlést hiába hívják össze, az ugyan meg nem szavazza a saját téeszének felszámolását. Sőt, el se megy a közgyűlésre, mert a tagok nagyobb része ugyanis nyugdíjas. Nem is nagyon érti már ezt az új módit, nem tud mit kezdeni a szövetkezeti üzletrésszel, amely úgy zsugorodik, mint vaj a napon. Ki ad pénzt ezért? Ez a helyzet persze nem véletlenül és váratlanul állott elő. Hosszá időkig csatáztak az érdekeltek és érintettek, hogy a homokvidékeken telepített szőlő, gyümölcs ne kerüljön ebek harmincadjára, s ezek értéke magasabb aranykoronában legyen elismerhető, hiszen hektáronként 300—400 ezer forint bekerülési költséggel telepítették a bogyósokat erre a tájra. A posza, futó- és fosóhomokra. Már a szakszövetkezetek idején is feszítették a közös gazdálkodás kereteit, mert a leghitványabb földek kerültek közös tulajdoni müvelésbe, míg az értékesebbek a tagi gazdaságokban maradtak. így adódott aztán, hogy az elértéktelenedő kárpótlási jegyekből egy-egy hektár gyümölcsös után kapott a szövetkezet 20-22 ezer forint értéket, holott a tízszeresét érte a terület. A | veszteség óriási. Végigtekintve a Szeged környéki ZJÜ gazdaságokat; Balástya, Öttömös, Zsombó, Domaszék, Pusztamérges, mindenütt csak a pusztulás, az önfelélés nyomai. Meddig? Holott a szövetkezeti törvény módosítása most készülődik, s pár sorral ezt rendezni, máshol pedig iiá'gclőzni lehetne. v Ipari-mezőgazdasági és melléképületekhez •Jy^^HyA^B csabai - holland - Varia II. o. alapcserepek (jZr^Er mázas kivitelben. ^•niUII ni || Most csak 19,90 Ft/db + áfa. MODUL D AU 8 'aüap ,cteM díjtalan házhoz szállítással. - Ha Ón szállít extra kedvezmény. Modul Bau Kft. Szeged, Csongrádi sgt. 27. Tel.: 62/491-022,474-481 • Az Ikarus Egyedi Autóbuszgyára a svéd Scania céggel közösen megnyerte az ENSZ nemzet­közi tenderét. A megrendelés 5 da­rab, az ENSZ elő­írása szerint kiala­kított városközi jár­mű szállítására vo­natkozik, a buszo­kat a nemzetközi szervezet horvátor­szági békefenntartó erői számára adják át márciusban. A megrendelés fővál­lalkozója a Scania alvázgyár, amely­nek alvázaira a fel­építményt szállítja az Ikarus. A ma­gyar vállalat össze­sen mintegy 3,4 millió svéd koro­nának megfelelő összeggel részese­dik a megrendelés­ből. A megrendelt típusból már a ha­zai piacon is fut 140 darab, ezekből 61 -et az idén szállí­tott le a cég a Volán társaságok­nak - az utolsó ket­tőt még az év végén átadják. Ezek rész­ben Scania, részben Rába alvázakra épültek. A hazai megrendelés meg­haladta az 1 mil­liárd forintot. • A rendszerváltás idején so­kat lehetett hallani arról, mennyire fontos, hogy meg­induljon a civil társadalom önszerveződése, hogy minden településen pezsgő egyesületi élet folyjon. A Szegedi Ope­rabarátok Egyesülete 1990 márciusában alakult, azóta rendszeresen hallatnak ma­gukról, sok rendezvényük nemcsak a tagság körében aratott sikert. Telihay László­né dr.-t, az egyesület elnökét kerestük meg kérdéseinkkel. • Mintha hosszú vándor­lás után otthonra találtak volna az operabarátok... - Jó kapcsolatunk alakult ki a Bartók Béla Művelődési Központtal, ingyen rendelke­zésünkre bocsátják a nagyter­müket, ami beszélgetések, koncertek rendezésére egy­aránt alkalmas. Legutóbb pél­dául remekül sikerült az a ze­nés beszélgetés Vámossy Éva és Andrejcsik István opera­énekesekkel, amelynek házi­gazdája dr. Gyémánt Csilla volt. Jövő héten hétfőn a ha­gyományos karácsonyi össze­jövetelünket is ott tartjuk. Idén kis meglepetéssel is ked­veskedünk az egyesületi ta­goknak, a konzervatórium nö­vendékei (Szutrély Katalin, Megyesi Zoltán, Ralik Szilvia, © KÉRDÉS Mit szól az évadhoz? Fazekas Zoltán és Soós Emese) koncertet adnak. Na­gyon fontosnak tartjuk a fo­lyamatos együttműködést a konzervatóriummal, mert alapszabályunkban célkitű­zésként az is szerepel, hogy a fiatal operatanszakos növen­dékeket pártfogoljuk, szerep­lési lehetőséghez juttatjuk. Ezek a baráti beszélgetéseink jól szoktak sikerülni, minden­ki hozza a kedvenc sütemé­nyeit, meghívjuk az opera­társulat tagjait. • Mi a véleményük a sze­gedi operakínálatról? - Elégedetlenek vagyunk az évad első felével. Leg­utóbb október 18-án volt ope­rabérletünk, s csak december 27-én lesz a következő. Be­mutatták a Carment, de alig volt belőle néhány előadás, nem sikerült valami fényesen a Rigoletto-felújítás, játszot­ták még a Bánk bánt... Ennyi. Sokkal intenzívebb operaéíet lehetne Szegeden, ehhez adott a társulat, repertoáron van jó néhány darab, mégis ott tar­tunk, hogy lassan nem tudunk színházba menni. Nagyszerű ötlet viszont a gyermekeknek szóló operaelőadás, ami a fel­nőttek körében is sikert ara­tott. Nagyon boldogan hallot­tuk, hogy tavasszal újra Ope­rafesztivált rendeznek Szege­den, így legalább akkor lesz választék. A színház veze­tésével már megállapodtunk, hogy egyesületünk segíti az előkészítést. • A közeljövőre milyen tervei vannak az egyesü­letnek? - Tavasszal szeretnénk egy nagy hangversenyt szervezni, amelyen azok a művészek lépnének fel, akik már meg­kapták egyesületünk díját. Telihay Lászlóné dr. Ezeket a rendezvényeket so­kan igénylik, például Gregor József szeptemberi jubileumi koncertjéről is napokig be­széltek a városban. Nagyon szeretünk utazni is, olyan da­rabokat nézünk meg Pesten, Győrben és Debrecenben, amelyek nem szerepelnek a szegedi társulat repertoárján. Dédelgetett tervünk, hogy a szegedi operaénekesekre és a Konzervatóriumra építve, szponzorok támogatásával barokk és modern kamara­operai produkciókat hozzunk létre. H. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom