Délmagyarország, 1994. november (84. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-19 / 272. szám

TINI SZOMBAT, 1994. NOV. 19. Jn Fotó: Révész Róbert Őszre időzít a Tankcsapda Beszélgetés Lukács Lászlóval - Nemrég jelent meg a „Punk & Roll" és a „Legjobb méreg" közös CD-n és kazettán, mely a két első lemez újrakiadása, s a hírek szerint egyhamar nem is számíthatunk friss anyagra... - Természetesen lesz új lemez, csak nem akarjuk elkapkodni. Nem szeretnénk „gyártani" a lemezeket. A tervek szerint '95 őszén jelenik meg majd a következő album. - A nóták azért már készülnek? - Természetesen, turnén, próbák közben jönnek az ötletek. A szövegek pedig abszolút folyamatosan íródnak... - Milyen szövegek jutnak eszedbe mostanában? - Én jól érzem magam a saját bőrömben, tehát igazából nem írok depressziós vagy pesszimista szövegeket. Egy kicsit már a „Jönnek a férgek" lemezen is érezhető volt, hogy elkanyarodtam a rock and roll-témától. Talán nem tűnik nagyképűnek, de ezt a vonalat igazából mi kezdtük el. Éppen a napokban hallottam az új Hetek óta birkóznak a szegedi ifjak Lékó Péter, a korosztályos világbajnokkal és sakkmesterrel: a Telin tévé pénteki Tini Mix műsorának nézői, illetve lapunk Tinimagazinjának olvasói sakkozhatnak egy „távparti" kereté00 a> <n GJ N> A debreceni Tankcsapda - mindössze három lemezzel - ma már a legnépszerűbb rockzenekarok közé tartozik. Megmutatkozott ez a Szegedi Ifjúsági Házban is, ahol telt ház előtt játszottak. Lukács Lászlóval, a zenekar frontemberével még a fellépés előtt beszélgettünk az öltözőben. Sex Action anyagot, akik viszont mintha már átestek voln a ló túloldalára, náluk csak erről szólnak a szövegek. - Milyen irányba mozdultok a következő lemezen? - Sokan meglepődtek már a „Jönnek a férgek"-en, de végül mindenkinek nagyon tetszett az anyag. Változnak a dalok természetesen most is, de nem fogunk elhardcore-osodni, s nem leszünk divatból Seattle-i zenét jászó csapat sem. Maradunk a Tankcsapdánál. ben. Bár e sorok írója a sakklépéseket ismeri, ám vajmi keveset konyít a játékhoz, így aztán nem tudja eldönteni, hogy a partiban ki áll jobban. Lékó Péter egyébként a jövő hétre rövid értékelést ígért nekünk - az ő szemszögéből! - Mi lesz a turné után és az új album előtt? Pihenés? - Jövő év elején szabadságot vesz ki a zenekar, mindenki megy telelni, síelni, pihenni... - Ezek szerint jut majd idő új hobbidra, az ejtőernyőzésre is. Tényleg, hogy jött ez az őrület? - Egészen kis gyerek voltam, még beszélni sem tudtam, de már az égre mutogattam, s rettentően érdekelt minden, ami repült. Évek óta szerettem volna ejtőernyőzni, azonban a zenekar programja igazából ezt nem tette lehetővé. Idén nyáron azonban kevesebbet játszottunk, s végre kipróbálhattam az ejtőernyőzést. A mai napig egyébként összesen 24-et ugrottam. - A többiek nem aggódtak? - Az első egy-két ugrásnál még bennük volt szorongás, meg hát bennem is. Pont most a turné előtt volt egy ugrótábor, a többiek egy kicsit féltek, hogy azért egy kéz- vagy lábtörés nem tenne most jót a zenekarnak... - tévé A jelenlegi állást itt láthatjátok - az ifjú nagymester játszik a fehérekkel -, a teendőtök mindössze annyi, hogy az általatok legjobbnak tartott lépést írjátok fel egy levelezőlapra, s küldjétek be címünkre, legkésőbb kedd estig. Azt a lépést lépjük meg Péter ellen, melyet a legtöbben javasoltatok. Péter válaszlépését pénteken a Telin tévében láthatjátok, illetve egy hét múlva itt, az újságban. A legjobb sakkozók természetesen jutalomban részesülnek, hiszen aki sokszor és jól - tippel, az sorsoláson vesz részt, melyen sakktáblákat, sakkautomatákat és sakk-könyvet lehet nyerni. A játszma eddigi lépései: 1.e4 - c5 2. Hf3 - e6 3. d4 - cd: 4. Hd4: - Hf6 5. Hc3 - d6 6. g4 - h6 7. h3 - Hc6 8. Fg2 - Fe7 9. Fe3- 0-0 10. f4 - Vb6 11. Bb1 - várjuk a válaszaitokat! Lemezhírek Készül a karácsonyra a PolyGram Zebra lemezkiadója is, jónéhány újdonságuk pedig már a boltok polcain várja a vájtfülű közönséget. Irigy Hónaljmirigy: Fetrengés. Ez a csapat jelenti a új dilit Budapest legnagyobb klubjaiban, a főváros után azonban várhatóan az egész ország kedvencei lesznek. Minden idők legjobb rockparódiáit hallhatjuk a zenekar jóvoltából, az „áldozatok" között pedig ott mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Valamikor a hatvanas évek legelején történt, hogy a London városában élő Mike Lubowitz, egy jobb sorsra érdemes jazz zongorista egyszercsak megkívánta a hírnevet. Az idő tájt a jazznek nem volt igazán szezonja és a jazz-zongoristák általában bárokba szegődtek. Lubowitznak azonban éppen nem volt kedve rosszul tapétázott lebujokban heti egy üveg Jack Daniel's prémium mellett a billentyűk között turkálni. Még mit nem! - gondolta, ebben az érában már az is sikernek számít, ha egy új Bing Crosby-szám hatására a régi dizőz a nyelvét feltűnően kidugva fújja az ember arcába a füstöt. Többre vágyó hősünk addig legfeljebb csak annyiban tűnt ki társaitól, hogy a bluest következetesen mollban játszotta, a bélszínrolót pedig mindig kézzel ette, de a tenniakarás megsokszorozta erejét. Eldöntötte, hogy popsztár lesz. Az jól fizet, meg a zenei felkészültség is adott hozzá. Igen ám, de ezzel a névvel és külsővel miként lehet az ember popsztár? Emberünknek suszter arca és rémisztő szemüvege volt. Haja már korán elkezdett ritkulni és úgy tetszett, hogy még a szegény ember szexszimbóluma sem válhat belőle. Nem volt mit tenni. Nevét Manfréd Mann-re változtatta, és azonos névvel zenekart alakított. Vásárolt egy garnitúra Buddy Holly szemüveget, és igyekezett minél többször simlis sapkában mutatkozni. Énekesnek azt a Paul Jonest sikerült megnyernie, akire annak idején Brian Jones (csak névrokon) a Rolling Stones gitárosa is szemet vetett (csak képletesen). A dobokhoz Mike Hugg ült, akit Manfréd még a jazzidőkből ismert, és akivel szoros barátság kötötte össze, bár arra mindig ügyelt, hogy Mike soha ne kerüljön a háta mögé. A gitárom Tom Mc Guiness lett, aki együtt gyerekeskedett Eric Clapton-nal a Casey Jones & The Engineers nevű modellező szakkörben. Egész jól alakult a csapat... Egy pillantás a naptárra... Húha, időközben 1964et írunk! Lehet, hogy a Manfréd Mann már elkésett?! A Beatles és a Rolling már főcsászár. A Kinks a You Really Go Me-val a kőkorszakban bombázza csikók van az Edda (Atti Művek), a Manhattan (Bronx), Mteal Lady (Metál Lidérc) és még sokan mások a magyar élvonalból. Valójában ezt mind hallani kell - csak bírjuk rekeszizommal... Majsai Gábor: BaráTom Jones. Ha valaki nem tudná, kiről van szó, csak annyit mondunk: Öreg járgány, szívatóval indul... Ügy bizony, a fesztiválgyőztes Besenyő Blues Band énekeséről van szó, ki megdöbbentően hasonlít Tom Jotmmmmmmmmmmmmmmtfmmmmmm vissza az illúziókkal induló kezdőket. A Needles and Pins című dal megjelenése után hetekig csak a Searchers nevet lehet biztonságosan kiejteni. És akkor még nem beszéltünk az Animals-ről, meg a Yardbirds-rő\ és a... De ne'is folytassuk tovább, mert a végén Manfréd Mann barátunknak az egésztől elmegy a kedve. Pedig milyen kár lenne, hiszen már aláírta a stúdióbérleti szerződést és így semmi akadálya, hogy lemezre kerüljön a Do Wah Diddy című szám. Hogy ez mit jelent? A szövegből világosan kiderül, hiszen az csípősen így replikázik: „Diddy Don Dirry Do..." Az opus üzenetét mind Angliában, mind pedig az Egyesült Államokban megértik, mert No. 1 lesz a két ország valamennyi listáján. A következő slágerek szinte már tudományos mélységgel vizsgálják a korszak feszítő társadalmi problémáit. A Hí li li című nóta egyik sora például ekként polemizál: „hi li li, hi li li, hi ho". A Sha la la című dal pedig tabuk nélkül, szinte már profán módon vágja a világ arcába, hogy „sha la la la la la la." Egy-egy sláger feljátszása előtt Manfréd mindig elnézést kér magában a jazz istenétől, amiért hűtlen lett hozzá, de azzal nyugtatja magát, hogy egyrészt a rivaldafényért mások még nagyobb gaztetteket is hajlandóak voltak elkövetni, nesra, és mit tesz Isten, még a hangja is, megtévesztésig. A legsikeresebb Tom Jones slágerek mellett - angolul és magyarul szerepel néhány saját szerzemény is... Bakter Brothers: Te sem vagy szebb! A muzikális bakterek debütáló korongja után többen kérdeték: jó, jó, de hogyan tovább? Nos, itt a csattanós válasz, a zenészeknek saját bevallásuk szerint sikerült felülmúlniuk magukat, s egy sokkal rosszabb, igénytelenebb és snasszabb anyaggal álltak elő. A bakterélet szépségei után most végre a magánéletükbe is bekukkanthatunk. másrészt inkább ő hagyjon el egy istent, mint az őt. 1965-ben maga Jack Bruce (ex Bluesbreakers, pre Cream) veszi kézbe a banda basszusgitárját. Ekkor jelenik meg a Pretty Flamingó, ami konszolidálja a sikereket. A legnagyobb személyi változásokat 1966 júliusában szenvedi el a társaság. Távozik Paul Jones és Jack Bruce. Helyükre Michael D' Abo és Klaus Voorman érkezik. Megváltozik a hangzás, szerepet kap a fuvola és néha nagyzenekari kíséretet is hallhatunk. Összegezve: maradnak a bombaslágerek, csak a dolog egy kicsit igényesebbé válik. Az elkövetkezendő három évben még hét Top 10 listás számmal jelentkezik a Manfréd Mann. Elsőként a Ha Ha Said The Clown-t kell megemlíteni, ami rafinált szólóbetéteivel és szellemes hangszerelésével a korát messze megelőzi. Közöttük van még két Bob Dylan feldolgozás is: a Just Like A Woman és a Mighty Quinn. (Az utóbbit a Manfréd Mann's Earth Band a mai napig repertoáron tartja.) Még jól fut a szekér, amikor 1969 júniusában Manfréd Mann ráeszmél, hogy ezt az egészet ő már rég nem élvezi. Összerittyent egy jazz rock együttest Chapter Threee néven, amit viszont a közönség nem élvez. Mindez azonban már egy másik fejezet. Papp Zoltán B C D E F G H r NE CSAK OLVASD - HALLGASD IS A TINIM A GAZ INT! Minden csütörtökön: 17.30-18.00 94,9 MHz J Sakkparti Lékó Péterrel 4. Megverheted a világbajnokot! Legendás csapatok Manfréd Mann