Délmagyarország, 1994. november (84. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-30 / 281. szám

II. GAZDASÁGI MELLÉKLET ] SZERDA, 1994. Nov. 30. Államiból dolgozói tulajdon Privatizált lehalászás Nyugvóponton. Nem ment el a hajó • Szegény vállalkozó, gazdag nyugdíjas • Közös teherviselés, magyar módra • Látható és láthatatlan forintok így adózgattunk Csongrádban Az állami cégek átalakítása és privatizációja általában nem tartozik a gyors ügyletek közé. A több lépcső és lépés egyrésze szigorúan szakmai és döntési körökben ismert csak. A kész műről utólag már beszélhetnek az érintettek. A Szegedi Állami Gazdaságból lett Szegedi Mezőgazdasági Termelő és Szolgáltató Kft. privatizációs történetét már többször megkíséreltem felvázolni. de csak a napokban kaptam az üzenetet Sztanó János ügyvezetőtől, hogy aktuálissá érlelődött a téma. így már érthető, miért indítottuk beszélgetésünket öt évvel ezelöttről. Néhány, korábban már ismertetett mozaik talán így az összképben megillető helyére kerülhet. - Már '89-ben foglalkoztunk a direktebb érdekeltség megvalósításával. Ennek egyik állomása, hogy támogattuk azt dolgozói kezdeményezést, amely azzal járt, hogy a kübekházi kerületünk Szőregi Állami Gazdaság néven '91. január 1-tól önállósulhatott. Még ebben az évben külső szervezővel átvilágfttattuk cégünket, s ennek megfelelően küldtük el lízing konstrukciós privatizációs elképzelésünket az ÁVÜ-nek és a szakminisztériumnak. A gyors és érdemi reagálás azonban késett, mert megelőztük korunkat. Ugyanis az állami gazdasági körre még nem volt kiforrott központi elképzelésük. • Emlékezetem szerint mégis léptek. - Közben beindult a decentrizációs privatizációs program. Ennek első ütemébe nem fértünk be, de '92-ben FM támogatással már bekerülhettünk. Azonban az időcsúszás miatt egy kellemetlen párhuzam alakult ki, mivel elkerülhetetlen volt a csődeljárás beindítása, amely végül sikeresen lezajlott. Ennek oka a keleti piacra orientált borászati ágazat összeomlása, s kereskedelmi partnerünk, az Ágker mára felszámolásba átment csődje volt. A kiutat számunkra az jelentette, hogy engedélyt kaptunk a Pusztamérgesen és Ásotthalmon 600 hektár ültetvényre alapozott szőlő ágazatunk felszámolására. Az értékesítés elsősorban saját dolgozóinknak, nyílt árverésen, közjegyző jelenlétében történt. Így szeptemberben teljes vagyonértékeléssel kezdhettük az átalakulás előkészítését. Az ÁVÜ által a bonyolításra megbízott Hydea Kft. által beadott terv alapján, '93. január 1 -tői jöhetett létre a fél százalék dolgozói és 99,5 százalék állami tulajdonú társaság. • Hogyan lett ebből tisztán dolgozói tulajdon? - Ez sem volt egyszerű menet. Tavaly nyáron a Hydea az állami tulajdonrészre meghirdette a privatizációs pályázatot. Erre egy szegedi szövetkezet s az itteni dolgozók jelentkeztek. A bírálók eredménytelennek minősítették a fordulót. Az idén januárban lezárult második körre csak a szövetkezet pályázott, sikerrel. A szerződést meg is kötötték. • Mégsem a szövetkezet a tulajdonos. Mi történt? - Ahhoz, hogy a szerződés hatályba léphessen, meg kellett kérdezni az elővásárlási joggal rendelkező résztulajdonost, vagyis bennünket, hogy azonos feltételekkel átvállaljuk e az állami részt. Mi a téesz által kiharcolt és megfogalmazott feltételekkel, igent mondtunk. 0 Mit vettek és hogyan fizettek? - A halászat, a tehenészet és a sertéstelep tartozott a káeftéhez. A 160 dolgozó élt a munkavállalókat megillető kedvezményes vásárlási lehetőséggel, a fennmaradó részt a téesznek engedélyezett mértékben, kárpótlási jeggyel és készpénzzel egyenlítettük ki. Mivel üzletrész átruházásról van szó a vagyon mellett a kötelezettségeket is átvettük. • A tulajdonnak akkor van értelme, ha értéket termel. Miként működtetik? - Tevékenységünkben a halászati fóágazat a meghatározó. A régi Fehértói és az új halastórendszert magában foglaló 1800 hektáros terülen épp most végezzük az őszi lehalászást. A Magyarországon termelt hal több mint egytizede kerül innen ki. A belföldi értékesítés mellett az áruhal mennyiség közel harmada értékesül az igényes tőkés piacokon. Belföldön a továbblépést abban látjuk, hogy hamarosan konyhakész és feldolgozott halat és halételeket is fogunk kínálni. Megjegyzendő, hogy egy korábbi közös beruházás nyomán az új halastó tulajdonjogának végleges rendezése még bíróság előtt van. Egy ötszáz hektáros területen pedig a természetvédelmi hatóság iránymutatása mellett, korlátozott haltermelést folytathatunk. • Növénytermesztésről nem esett szó, pedig a halnak és a szarvasmarhának egyaránt kell a takarmány. - A káeftének nincs földje. Egyedül az ÁVÜ által bérletre biztosított 150 hektáron gazdálkodhatunk, kiegészítve azzal a területtel, amelyet egyéb módon bérelni tudunk a kárpótoltaktól. Mindenképp jelentős takarmányvásárlóként kell megjelennünk a piacon. Tóth Szeles István Az 1993-as esztendőre 102 ezren adtak bevallást, míg 95 ezren a munkáltatókon keresztül számoltak el a hivatallal. Az utóbbi szám csökkenő tendenciájában szerepet játszik az az össznépi felismerés, hogy a bevallást adók visszaigénylését a hivatal harminc napon belül téríti, míg a munkáltatóknak csak április 20-ig kell elszámolniuk. Az „adóalanyok" száma összesen 24 ezerrel növekedett, s ez elsősorban a határövezettel, a menekültek viszonylag nagy számával hozható összefüggésbe. Csongrád megyében a jövedelemtulajdonosok 49 milliárd forint jövedelmet vallottak be 1993-ra, tízzel többet, mint egy évvel korábban. Ez a szűk ötven milliárd 259 ezer forintos átlagjövedelmet jelent. Országosan ez a szám 299 - a fővárosban 391 - ezer forint. A megyék között legerősebbek az iparilag fejlett területek: Pest és Fejér 284, leghalványabbak a mezőgazdasági rágiók: Szabolcs és Bács, 236-237 ezer forinttal. A jövedelmek 80 százaléka - legalábbis a bevallások szerint - főállású munkaviszonyból származik. Az egyéni vállalkozásból eredő jövedelem 1993-ban még tovább „bírt" csökkenni, éves szinten 122 ezer forintról 117-re esett vissza. Ennél az átlagnyugdíjak is magasabbak ötezer forinttal, amiből arra kellene következtetni, hogy megyénk vállalkozói és megyénk nyugdíjasai közül az utóbbiak Közeledik az év vége, az adóbevallások határideje, nem haszontalan tehát áttekinteni, hogyan, menynyit is adóztunk az 1993-as esztendőre Csongrád megyében. Az adattengerből Papp István, a megyei APEH igazgatóhelyettese segítségével hámoztuk ki a lényeget, mutatjuk be a legérdekesebb összefüggéseket. apríthatnak többet a tejbe. Az egyéni vállalkozók 1993. év minden egyes hónapjára befizettek kemény 354 forint adót, a költségvetéshez hozzájárulandó, mégiscsak szép dolog a közös teherviselés. Egészen pontosan átlagban ennél is kevesebbet, hiszen akad azért valamicske hátralék. Az adócsökkentő tételek levonása után a progresszív adó összege a megyében 8,5 milliárd forint volt, ami egy adóhivatallal kapcsolatba került személyre vetítve átlagosan 43 ezer forint adóbefizetést jelentett 1993-ban. Ezt 12-vel osztva havi 3600 forint, ami a vállalkozók 354 forintjához hasonlítva több mint elgondolkodtató. Az mindenesetre biztos, hogy legalább kétféle forint van, az egyik a látható: lásd főállású munkaviszony, a másik a láthatatlan: lásd egyéb. k. A. THE DOCUMENT COMPANY XEROX A Ránk Xerox kiterjeszti dealerhálózatát Magyarországon Szeretne Ön sikeres vállalkozó lenni, valóban a legjobb? Ha igen, akkor Ön a Xerox ideális partnere. A Rank XeroX Magyarország Kft. együttműködési lehetőséget ajánl Önnek az alábbi, csúcsminőségű Xerox irodai és dokumentumkezelési technológiák értékesítésében: 'Fénymásolók 'Telefaxkészülékek 'Lézernyomtatók 'Tervrajzmásolók 'Papírok, kellékanyagok, kiegészítők Ön is egyike lehet a sikeres Xerox dealereknek. Amennyiben ajánlatunk felkeltette érdeklődését, örömmel találkoznánk személyesen is Önnel 1994. december 7-én, 10 órakor a Forrás Gyógyszálló különteremben 6723 Szeged, Szent-Györgyi Albert u. 16-24. Ahol a Rank Xerox cég képviselői egy bemutató keretében tájékoztatják Önt az üzleti ajánlat részleteiről. Ha személyes találkozót kíván, akkor a cég képviselői készséggel állnak rendelkezésére a helyszínen 10-16 óra között bármikor. Örömmel vesszük jelentkezését a lap alján található címen a konkrét időpont egyeztetése céljából. Rank Xerox Magyarország Kft. 1134 Budapest, Váci út 19. T.: 270-0641,111 -3236, F.: 111 -1632 X • Önkormányzati gazdálkodás 25 milliárdból Száz forintból hat forint A választások évétől eltelt időszakot figyelembe véve, a bevételnövekedés a feladatkör fokozatos bővülése ellenére rendre elmaradt az inflációtól, amely hátrány 1993-ra kompenzálódott (azaz ez a 25 milliárd reálértéken épp annyi, mint amennyi az 1990. évi 12 milliárd volt.) A bevételek legfőbb forrása a központi költségvetés. A feladathoz és fejkvótához kötött normatív támogatás mellé címzett és meghatározott fejlesztésekhez (oktatás, egészségügyi és szociális ellátás, illetve szennyvíztisztítás) nyújtott céltámogatás társul. Az alapvető lakossági ellátást biztosító intézmények működésére, út- és hídfenntartásra, kommunális, szociális feladatok ellátására kapott normatív rész a támogatások döntő hányadát teszi ki. Az összes bevételen belül az állami támogatások együttes aránya, kiegészítve az egyéb támogatásokkal, pénzeszközökkel, fokozatosan nőtt, 1993-ban már megközelítette a 60 százalékot. A támogatások növekvő hányadával szemben a bevételek másik jelentős tétele, a személyi jövedelemadó önkormányzatoknál maradó része az évek során fokozatosan veszített súlyából, mivel az állam egyre nagyobb hányadát előbb 50, majd 70 százalékát központosította. Ennek következtében a bevétel minden 100 forintjából 1992-ben már csak 13, 1993-ban pedig még kevesebb, csupán 7 származott az átengedett központi adókból. A kieső bevételeket az önA megye 59 önkormányzatának 1993-ban együttesen valamivel több, mint 25 milliárd forint állt rendelkezésére ahhoz, hogy a rá háruló feladatokat ellássa. A különböző forrásokból a településekhez kerülő pénz 31 százalékkal több az előző évinél, ami a 22,5 százalékos fogyasztói árszín vonal-növekedés mellett nemcsak folyóáras, hanem reálérték növekedést Is jelent. kormányzatok helyi adók kivetésével pótolhatják. A települések azonban eddig igen korlátozottan éltek ezzel a lehetőségükkel, jobbára nem a lakosságot, inkább csak a vállalkozásokat terhelő adókat vezették be. így az ebből származó bevétel is igen kicsi 1993-ban 3 százaléknyi - súlyt képvisel a költségvetésükben. A bevételek maradéka, valamivel több mint egyötöde sok, egyenként nem túl jelentős tételből tevődik össze: ingatlanhasznosításból és -forgalmazásból, az ideiglenesen félretett pénzek kamatbevételeiből, hitelekből, alapítványi pénzekből stb. Az intézmények saját folyó bevételei, melyekben meghatározó a szolgáltatásokat igénybe vevők térítési díja, 1992-höz képest 1993ban igen jelentősen visszaesett, részesedésük az önkormányzati bevételekből 14-ről 7 százalékra csökltent. A települések költségvetéséből az állampolgárt a forrásoknál általában jobban érdekli az, hogy mire megy el a befolyt pénz. A bevételekben növekvő súlyú támogatások címkézettek, felhasználásuk eleve determinált (más kérdés, hogy egy adott feladat ellátására a támogatók mellé jelentós helyi forrást is hozzá kell rendelni). A legtöbb pénz az intézmények működtetésére és településüzemeltetésre (út-, híd-, parkfenntartásra, kommunális feladatokra stb.) megy el. E folyó kiadásokra költötték a 25 milliárd majd' háromnegyedét, összesen 17 milliárdot. Ennek minden száz forintjából 34-et az oktatás, 21-et az egészségügy, 9-et a szociális ellátás kötött le. Nem kevés pénzbe kerül a közigazgatás működtetése, a folyó kiadások egyhetédét erre a célra fordították. Bár a szórakoztató, kulturális és sporttevékenységre jutó kiadások összege enyhe emelkedést mutat, mértéke nem tartott lépést az inflációval, reálértéke így fokozatosan csökkent. 1993-ban a működési kiadásokból e területre együttesen mindössze 6 forint jutott 100 forintonként. A működés megőrzésének prioritása háttérbe szorította az egyéb célokat, így a fejlesztést is. Az e tételt is tartalmazó felhalmozási és tőke jellegű kiadások 1992-ben elérték az összkiadások 15, 1993-ban már csak 12 százalékát. A pénz maradéka intézmények, vállalkozások támogatására, különböző pénzeszközátadásokra, hiteltörlesztésre ment el. Pálfalvi Zsoltné KSH