Délmagyarország, 1994. november (84. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-28 / 279. szám

HÉTFŐ, 1994. NOV. 28. A VÁROS 5 Szárnyszegés f| magyar állam vasútja, miközben a költségvetési pumpa mm egyre szívósabban dolgozik, mégis csak összehoz az idén közel harminc milliárd veszteséget. A vasutasok köztien 40 százalékos fizetésemelést és az elbocsátások „elfelejtését" sze­retnék. Mintha nem is a piacgazdaság sarát dagasztanánk, tu­domást sem igyekeznek venni a realitásokról: a vasát pozíciói erősen megromlottak, fuvaroztatni a borsos tarifák mellett alig-alig akarnak a cégek, s olyan hülyét is alig találni, aki vo­natra száll, amikor autóval - az emelkedő benzinárak mellett is - jószerével olcsóbb utazni, mint vasúton. Nem bántom én a vasutasokat, dehogy is bántom. Sőt! Na­gyon is megértem őket: élni szeretnének, egzisztenciát tudni maguk mögött. Ráadásul a mozdonyvezetők, vagy a jegykeze­lők aligha tehetnek arról, hogy ott tart a cégük, ahol tart. A pedagógusok sem hiába háborognak - igazuk van! Őket is meg kellene fizetnünk, ha már arról beszélünk, hogy gazdasá­gi növekedési pályára kellene vezényelni ezt az országot. Nél­külük ugyanis nem fog menni. Csak hát... Csak hát, valahol mégis csak kabaré számba megy, hogy kis hazánkban több a közalkalmazott, mint mondjuk a nálunk sokkal gazdagabb Ausztriában. Márpedig, ha sok felé kell el­osztani a keveset, csak ennyi jut. Ez pedig olyan realitás, amit sztrájkokkal és fenyegetésekkel sem lehet megmásítani A vasút meg is kezdte a „szárnyszegő" gazdaságpolitikát: ott, ahol nincs elég utas, „levagdossák" a szárnyvonalakat, sorsára hagyják a sínpárokat. Nem kellemes - nekik sem, az utasoknak sem. Nálunk a valóság legtöbbször fájdalmas. Unásig hallhatjuk mostanában pénzügyi vezetőinktől: meg kell fogni a bérkiáramlást, ha talpon szeretnénk tudni az or­szágot egy-két év múltán is. Bevallom, ennél ostobább szöveget régen nem hallottam. Az államnak kellene ugyanis - buzdítás helyett - a saját túlköltekezését megállítania. A magánszférá­ban ugyanis egyetlen fillért nem fizettek ki az elmúlt években ágy, hogy az felesleges bérkiáramlásnak számítson. A privát cégek tulajdonosai még nálunk sem öngyilkos vállalkozók. Csak akkor fizetnek és annyit, ha a pénz mögött munka, telje­sítmény is van. Akkor pedig miért ne fizesennek? Megint csak oda lyukadunk ki, ahol öt-hat éve tartottunk: húzzunk még a nadrágszíjon! - bíztatnak bennünket. Csak ép­pen értelmetlen lenne az egész Az államnak kellene végre a nagy elosztási rendszereit rendbe szednie: vasutasokkal, peda­gógusokkal, köztisztviselőkkel is megértetnie, a sztrájk nem old meg semmit! Olyanok vagyunk, mint a szárnyaszegett madár - repül­nénk, de régi reflexeink a földhöz kötöznek bennünket. Elszántság és bátorság kellene a változtatáshoz A vasát most - muszájból - elkezdte. Ragadós is lehet még a kénysze­rűség... Rafai Gábor • Pénteken este óriási sikerű hangversenyt adott a tajvani Concert Hallban a Tajvanon turnézó Szegedi Szimfonikus Zenekar. A több mint ezer fő­nyi közönség előtt Acél Ervin dirigálásával Liszt Les Préludes­je, Schubert Befejezetlen szim­fóniája, majd Csajkovszkij VI. (Patetikus) szimfóniája hang­zott el. A publikum lelkes bra­vózására ráadásként egy kínai művet és Brahms Magyar tán­cok című darabját is eljátszot­ták. Az ünneplés nem ért véget a koncertteremben, mert tajva­ni fiatalok autogramért álltak sorban a művészbejárónál, Lass Zoltán fuvolaművészt ad­dig el sem engedték, amíg a fü­vási technikáját meg nem mu­tatta. (A koncertet három ka­merával rögzítette a Tajvani Televízió.) Szombaton délben a tarto­mányi központ, Tajcsung egyik éttermében sajtótájékoz­tatót tartott a delegációt kísérő dr. Ványai Éva alpolgármester és Acél Ervin karmester. A je­lentősebb tajvani lapok munka­társainak Szeged kulturális és gazdasági életéről adtak átte­kintést, s angol nyelvű pros­pektusokat nyújtottak át szege­di cégekről. Ezen a rendezvé­nyen is jelen volt Dávid Chen, a vendéglátó Tajvani Szimfo­nikus Zenekar igazgató-kar­mestere, aki kiemelte, hogy rendkívül gyümölcsöző kap­csolat alakult ki a két együttes között. Szombaton este Hszin­csuban is hasonló sikerrel is­mételték meg a szegediek a pénteki műsorukat. Ezen a héten a két zenekar­ból alakult óriási együttes két koncertet ad. Először a másfél millió lakosú Tajcsungban, majd a közei ötmilliós főváros­ban, Tajpejben játsszák Wag­ner Tannháuser-nyitányát és a Trisztán és Izolda zenekari rés­leteit, valamint R. Strauss Al­pesi szimfóniáját. A szegedi delegáció minden tagja jól van, nagyszerű szállo­dában lakunk, vendéglátóink fejedelmi ellátást biztosítanak, már 14 fogásos, kínai speciali­tásokból álló lakomában is ré­szünk volt. Pedagógiai nap a Gyermekházban A problémákat együttműködve kell megoldani 2W n Az őszi pedagógiai nap szombaton délelőtt, a Száz­szorszép Gyermekházban a szegedi Pedagógiai Segítő Központ első nagyobb rendez­vénye volt. A Kálvin téri épü­letbe ezúttal nem a gyerekeket, hanem az ő nevelésükkel, okí­tásukkal foglalkozó szakembe­reket várták. A pedagógiai napon először előadások hangzottak el a taná­ri munkához szervesen kapcso­lódó témákban, ezt követően pedig a problémákat beszélték meg és a lehetséges megoldási utakat keresték a munkameg­beszéléseken, workshopokon. A nap folyamán szóba került többek között a „segítő foglal­kozásúak betegsége", a kiégés, mely veszély ott leselkedik a pedagógusi pályán is. Emellett a pszichiáter a szegedi diákha­tékonysági tréningek tapaszta­latairól, az önkormányzati szakértő az intézményvezetés kérdései kapcsán az alapító okiratról, míg a gyermekorvos az iskola gyerekekre gyakorolt hatásáról beszélt. A Pedagógiai Segítő Köz­pont 1994. január elsején ala­kult, s az előbb is említett té­mák területén lát el pedagógiai szakfeladatokat, logopédiai szakszolgálatot és nevelési ta­nácsadót tart fenn, valamint a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői Bizottságot foglalja magába. „A segítő központ sze­retne a pedagógusokkal koope­rációt kiépíteni, a tanárokkal együttműködve megoldani a problémákat" - fogalmazta meg a pedagógiai nap - és a központ - célját dr. Petróczi Erzsébet pszichológus, a PSK igazgatója. A célkitűzés szempontjából biztató, hogy a hívó szó nem szállt a pusztába, hiszen a gyermekház dísztermében szép számú hallgatóság előtt hang­zottak el az előadások. Folyta­tás pedig remélhetően ta­vasszal a következő pedagógiai napon - illetve az iskolákban. T. ¥. KÖZÉLETI NAPLÓ MA A SZOCIALISTA PÁRT iro­dáján (Tisza Lajos krt. 2-4., I. em. 123-as szoba) dr. Bálint János ingye­nes jogi tanácsadást tart 15 órától. JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT az SZDSZ Földváry utca 3. szám alat­ti irodájában, 16-17 óráig. Tartja: dr. Pesti Gábor. HOLNAP A KKDSZ (Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szak­szervezete) megyei irodájában (Sze­ged, Vörösmarty u. 3., magasföld­szint) délután 5 órától dr. Óvári Ju­dit tart munkajogi tanácsadást. • (Folytatáa az 1. oldalról) A főiskolán kipattant ügy kapcsán már említettük, hogy az eset akár általánosnak is ne­vezhető, hiszen talán nincs is olyan zenés szórakozóhely Sze­geden. mely ellen ne emeltek volna kifogást a lakók. Élénk tiltakozást váltottak ki hajdanán a Mojo koncertjei, a „kulturált kocsma" kifejezést kifogásolták a lakók a koncertek örvén a Jazz Kocsmánál, a diszkóhajó­ról pedig talán nem is kell töb­bet mondani. Jellemző a JATE-Klub hely­zete is, hiszen megérkezésem­kor az egyetemi ifjúság szóra­kozóhelyének vezetője, Tóth Attila vaskos paksamétát tesz ki az asztalra. Néhány hónapja áll csak a klub élén, az iratcsomó nagyobb részét csak örökölte elődeitől, kik állandó levelezés­ben álltak zaj-ügyben a lakók­kal és a hatóságokkal. - Fontos, hogy nem érkeztek feljelentések, mindössze figyel­Városi zajkörkép meztetéseket és a jelzéseket kaptunk - fogalmaz Tóth Attila. - A köznapi szóhasználatban csak „csend-rendeletnek" hívott jogszabály betartását egyébként nehezíti, hogy az utóbbi évek­ben csökkentették a határérté­keket. Nappal, azaz reggel 6 órától este tízig 55 decibel a megengedett hangerősség, míg éjszaka, tehát tíztől reggel hatig ugyanez az érték csak 45 decibel. Majd következnek a paska­méta elemei, a lakók panaszai, a klubvezető intézkedései, kü­lönböző jogszabályok, minisz­tertanácsi és önkormányzati ren­deletek idevágó passzusai, majd az egyik legfontosabb ügyirat: az akusztikai szakvélemény. - A JATE-Klub vezetését nyár végén vettem át, s hogy megelőzzem a további pana­szokat, szakértő segítségével végeztük el az elektroakusztikai rendszer beszabályozását. A szakvéleményben olvashatók a mérés pontos körülményei, s az eredmény, hogy a klub minden szempontból megfelel a határ­értékeknek. • Mit jelentenek ezek a ha­tárértékek a gyakorlatban? - A mérés közben láttuk, hogy ez a zaj-határ valóban igen szigorú, hiszen egy esetle­ges, ablak alatti hangosabb be­szélgetés ezt már túllépheti. Ha elmegy egy kocsi az utcán, ak­kor pedig a zajterhelés jóval túl­lépi az engedélyezettet. • Mit tesz a csend érdeké­ben a JATE-Klub? - Az előbb említett mérés adatainak megfelelően fogtuk vissza a hangosítást a bulikon, emellett szigorúan csak csukott ablakokkal „üzemelünk", ráa­dásképpen az ablakok előtt még speciális hanggátló paravánok igyekeznek a minimálisra csök­kenteni a zajt. • Az egyik levélben azt ol­vastam, hogy a Tisza Lajos körúton lakók panaszkod­tak. Ez hogy lehet? - Ez valóban így van, hiszen a mérések is bebizonyították, Jiogy a Dugonics illetve az Ár­pád téri lakóépületekhez csak minimális zaj juthat el. Van azonban egy tűzfal, melyen a mélyfrekvenciás hangok „meg­pattannak", s innen jutnak el a bizományi és a fogklinika kö­zött lakók udvar néző ablakai­hoz. Ez ellen sajnos semmit nem tehetünk, hiszen a házakat nem lehet átépíteni. Furcsa teremtmény bizony a hang, hiszen oda is eljut, ahol nem is számítunk rá. Zajkörké­pünk következő részében a té­ma avatott ismerője, Józsa Gusztáv akusztikus szakértő be­szél a szegedi helyzetről. Takács Viktor Vérüket adták a Csillagban • A Berlini körút Csongrádi sugárút felőli részén kulcs­csomót talált egy olvasónk pénteken délután. A talált tárgy átvehető a Széchenyi tér 1 l-es épületben, a lakcím­bejelentő hivatali helyiség­ben. • Csókás Ferencné a rösz­kei úton akadt rá egy német juhász kutyára. A 4—5 év kö­rüli kutyát gazdája november 14-e körül veszíthette el. Ér­deklődni a 431-087 telefonon lehet. Más telefonálónk arra hívja fel a figyelmet, hogy a Csorba utcában egy tacskó­féle kiskutyus várja elárvul­tan a gazdáját. Ennivalót se nagyon fogad el senkitől. • Muszka János arról pa­naszkodott, hogy tűrhetetlen állapotok uralkodnak a Mars téren. A nagycsarnok bejára­CSÖRÖG A \KIESTEL Közérdekű problémáikat, észrevételeiket az elmúlt héten Becsei Péterrel oszthatták meg. Ezen a héten Kalocsai Katalin ügyeletes munkatársunk várja hívásaikat, munkanapokon 8 és 10 óra között, vasárnap pedig 14-től 15 óráig. Rádiótelefonunk száma: 06-60-327-784. Felhívjuk olvasóink figyelmet arra, hogy Szegedről is mindegyik számot tárcsázni kell. Ha ötletük van Fekete pont című rovatunk számára, kérjük, ugyanitt tudassák velünk. tánál álldogáló illetők kirá­molták a panaszos feleségé­nek táskáját; természetesen a pénztárcája bánta. Rendőrt se távol, se közel a piac környé­kén telefonálónk nem lelt. • Az új híd újszegedi följá­rójánál lévő nyárfák ügyében emelt szót Erdélyi Ferenc. Mint elmondta, korábban már kérte a Városgondnokságot a fák rendbetételére és az el­távolítandó fák pótlására. Mindeddig csak Ígéretet ka­pott, ideje lenne, ha a gond­nokság saját hatáskörében és eszköztárával megoldást ta­lálna. • Spröber Péterné azért te­lefonált, hogy a tegnap dé­lelőtt a férje által a Baktó, Hosszú töltés utcai telefonfül­kében felejtett tárcát a megta­láló juttassa el hozzájuk. A tárcában lévő autós iratok, csekkek a lényegbevágóak, mert olvasónk férje vizsgára vinné a kocsit. Á 478-143 telefonon várják a jelentke­zést. (Folytatás az 1. oldalról.) Délmagyarország is megemlé­kezett a Miről írt a DM című rovatában, ami ékesen bizo­nyítja a vállalkozás fontosságát és hasznosságát. A Csillagbör­tönben büntetésüket töltő sze­mélyeket ugyanis csak alkot­mányos jogaiktól fosztották meg, emberi és személyiségi jogaiktól nem. Az elítéltek 25 százaléka egyébként a négy év alatt rendszeresen adott vért, s a humánus felajánlási kedv egyre növekszik: első évben 300, a másodikban 500, a har­madikban 800, idén pedig már 500 személytói vettek vért. Ál­talában negyedévenként láto­gatnak el a Csillagba, s idén is várható még a két ünnep között egy véradási nap az intézetben. A professzor megjegyezte, hogy a négy év alatt egyetlen egy esetben sem fedeztek fel AIDS-virust, de más komo­lyabb betegséget sem, ami ki­zárta volna az adományozót, hogy éljen a véradás lehetősé­gével. A büntetésüket itt töltő személyek jól tápláltak és tisz­ták, ami egyben a börtön igaz­gatóságának és személyzeté­nek kiváló munkáját, és az elí­téltekkel való nagyfokú törődé­sét is bizonyítja. A tájékoztató után átvonul­tunk abba a terembe, ahol a kü­lönféle rendezvényeket tart­ják, s itt került sor a rövid ün­nepségre. A negyven elítélt már bent várta az eseményt, amelyen előbb Csóti András, majd dr. Gál György pro­fesszor szólt az önkéntes vér­adókhoz, kiemelve ennek az emberbaráti tettnek a jelentősé­gét. Gál professzor szavai sze­rint a véradás a börtön falain belül azt is érzékelteti, hogy az elítéltek ilymódon akarnak kapcsolatot tartani a társada­lommal, szabadulásuk után pe­dig igyekszenek majd beillesz­kedni a szabad emberek közös­ségébe. Névsorolvasás következett, s a jutalmazottak átvették a professzor úrtól a kis ajándé­kot: egy hófehér trikót és 2 emlékplakettet, amelyen névre szóló köszönet jár a humánus akcióban való önkéntes véra­dásért. A ceremónia után Gulá­csi István szólt elítélt társai ne­vében és köszönetet mondott a Vértranszfúziós Intézet, vala­mint a Csillagbörtön igazgató­ságának a gesztusért, a meg­emlékezésért. Kijelentette: nem azért adtak vért, hogy bár­mit is kapjanak azért, hanem, mert segíteni akartak és akar­nak a jövőben is - embertársai­kon. Az ünnepség befejeztével megkérdeztünk néhány elítél­tet, mi késztette őket e nemes cselekedetre. A Szabolcs-Szat­már-Bereg megyei Milák Antal (életfogytiglani börtönbünteté­sét tölti) és a szegedi Gulácsi István (életfogytiglani) 1991 óta. a zalaegerszegi Móra Ist­ván (életfogytiglani) és a Bor­sod megyei Káló Gábor 1990 óta ad vért rendszeresen. Egy­behangzóan azt vallják, hogy tudatában vannak a véradás fontosságának, s ezt teszik mindaddig, amig egészségük megengedi. Káló Gábor is így nyilatkozott, de ő még hozzá­tette: - Én 2007-ig akarok itt vért adni. Akkor jár le a büntetésem és szabadulok... Kisimre Ferenc CSAK TÁRCSÁZNI KELL TELEFONOS g HIRDETÉSFELVÉTELÜNK VALAMELYIK SZÁMÁT, | ÉS HIRDETÉSÜK BIZTOS CÉLBA ÉR! o 481 -281, 7-19-ig (Csak felárral és gyász)! | 320-239, 7-15-ig Q 318-999 8-12, 14-17-ig

Next

/
Oldalképek
Tartalom