Délmagyarország, 1994. november (84. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-28 / 279. szám

HÉTFŐ, 1994. NOV. 28. A VÁROS 5 Szárnyszegés f| magyar állam vasútja, miközben a költségvetési pumpa mm egyre szívósabban dolgozik, mégis csak összehoz az idén közel harminc milliárd veszteséget. A vasutasok köztien 40 százalékos fizetésemelést és az elbocsátások „elfelejtését" szeretnék. Mintha nem is a piacgazdaság sarát dagasztanánk, tudomást sem igyekeznek venni a realitásokról: a vasát pozíciói erősen megromlottak, fuvaroztatni a borsos tarifák mellett alig-alig akarnak a cégek, s olyan hülyét is alig találni, aki vonatra száll, amikor autóval - az emelkedő benzinárak mellett is - jószerével olcsóbb utazni, mint vasúton. Nem bántom én a vasutasokat, dehogy is bántom. Sőt! Nagyon is megértem őket: élni szeretnének, egzisztenciát tudni maguk mögött. Ráadásul a mozdonyvezetők, vagy a jegykezelők aligha tehetnek arról, hogy ott tart a cégük, ahol tart. A pedagógusok sem hiába háborognak - igazuk van! Őket is meg kellene fizetnünk, ha már arról beszélünk, hogy gazdasági növekedési pályára kellene vezényelni ezt az országot. Nélkülük ugyanis nem fog menni. Csak hát... Csak hát, valahol mégis csak kabaré számba megy, hogy kis hazánkban több a közalkalmazott, mint mondjuk a nálunk sokkal gazdagabb Ausztriában. Márpedig, ha sok felé kell elosztani a keveset, csak ennyi jut. Ez pedig olyan realitás, amit sztrájkokkal és fenyegetésekkel sem lehet megmásítani A vasút meg is kezdte a „szárnyszegő" gazdaságpolitikát: ott, ahol nincs elég utas, „levagdossák" a szárnyvonalakat, sorsára hagyják a sínpárokat. Nem kellemes - nekik sem, az utasoknak sem. Nálunk a valóság legtöbbször fájdalmas. Unásig hallhatjuk mostanában pénzügyi vezetőinktől: meg kell fogni a bérkiáramlást, ha talpon szeretnénk tudni az országot egy-két év múltán is. Bevallom, ennél ostobább szöveget régen nem hallottam. Az államnak kellene ugyanis - buzdítás helyett - a saját túlköltekezését megállítania. A magánszférában ugyanis egyetlen fillért nem fizettek ki az elmúlt években ágy, hogy az felesleges bérkiáramlásnak számítson. A privát cégek tulajdonosai még nálunk sem öngyilkos vállalkozók. Csak akkor fizetnek és annyit, ha a pénz mögött munka, teljesítmény is van. Akkor pedig miért ne fizesennek? Megint csak oda lyukadunk ki, ahol öt-hat éve tartottunk: húzzunk még a nadrágszíjon! - bíztatnak bennünket. Csak éppen értelmetlen lenne az egész Az államnak kellene végre a nagy elosztási rendszereit rendbe szednie: vasutasokkal, pedagógusokkal, köztisztviselőkkel is megértetnie, a sztrájk nem old meg semmit! Olyanok vagyunk, mint a szárnyaszegett madár - repülnénk, de régi reflexeink a földhöz kötöznek bennünket. Elszántság és bátorság kellene a változtatáshoz A vasát most - muszájból - elkezdte. Ragadós is lehet még a kényszerűség... Rafai Gábor • Pénteken este óriási sikerű hangversenyt adott a tajvani Concert Hallban a Tajvanon turnézó Szegedi Szimfonikus Zenekar. A több mint ezer főnyi közönség előtt Acél Ervin dirigálásával Liszt Les Préludesje, Schubert Befejezetlen szimfóniája, majd Csajkovszkij VI. (Patetikus) szimfóniája hangzott el. A publikum lelkes bravózására ráadásként egy kínai művet és Brahms Magyar táncok című darabját is eljátszották. Az ünneplés nem ért véget a koncertteremben, mert tajvani fiatalok autogramért álltak sorban a művészbejárónál, Lass Zoltán fuvolaművészt addig el sem engedték, amíg a füvási technikáját meg nem mutatta. (A koncertet három kamerával rögzítette a Tajvani Televízió.) Szombaton délben a tartományi központ, Tajcsung egyik éttermében sajtótájékoztatót tartott a delegációt kísérő dr. Ványai Éva alpolgármester és Acél Ervin karmester. A jelentősebb tajvani lapok munkatársainak Szeged kulturális és gazdasági életéről adtak áttekintést, s angol nyelvű prospektusokat nyújtottak át szegedi cégekről. Ezen a rendezvényen is jelen volt Dávid Chen, a vendéglátó Tajvani Szimfonikus Zenekar igazgató-karmestere, aki kiemelte, hogy rendkívül gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a két együttes között. Szombaton este Hszincsuban is hasonló sikerrel ismételték meg a szegediek a pénteki műsorukat. Ezen a héten a két zenekarból alakult óriási együttes két koncertet ad. Először a másfél millió lakosú Tajcsungban, majd a közei ötmilliós fővárosban, Tajpejben játsszák Wagner Tannháuser-nyitányát és a Trisztán és Izolda zenekari résleteit, valamint R. Strauss Alpesi szimfóniáját. A szegedi delegáció minden tagja jól van, nagyszerű szállodában lakunk, vendéglátóink fejedelmi ellátást biztosítanak, már 14 fogásos, kínai specialitásokból álló lakomában is részünk volt. Pedagógiai nap a Gyermekházban A problémákat együttműködve kell megoldani 2W n Az őszi pedagógiai nap szombaton délelőtt, a Százszorszép Gyermekházban a szegedi Pedagógiai Segítő Központ első nagyobb rendezvénye volt. A Kálvin téri épületbe ezúttal nem a gyerekeket, hanem az ő nevelésükkel, okításukkal foglalkozó szakembereket várták. A pedagógiai napon először előadások hangzottak el a tanári munkához szervesen kapcsolódó témákban, ezt követően pedig a problémákat beszélték meg és a lehetséges megoldási utakat keresték a munkamegbeszéléseken, workshopokon. A nap folyamán szóba került többek között a „segítő foglalkozásúak betegsége", a kiégés, mely veszély ott leselkedik a pedagógusi pályán is. Emellett a pszichiáter a szegedi diákhatékonysági tréningek tapasztalatairól, az önkormányzati szakértő az intézményvezetés kérdései kapcsán az alapító okiratról, míg a gyermekorvos az iskola gyerekekre gyakorolt hatásáról beszélt. A Pedagógiai Segítő Központ 1994. január elsején alakult, s az előbb is említett témák területén lát el pedagógiai szakfeladatokat, logopédiai szakszolgálatot és nevelési tanácsadót tart fenn, valamint a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői Bizottságot foglalja magába. „A segítő központ szeretne a pedagógusokkal kooperációt kiépíteni, a tanárokkal együttműködve megoldani a problémákat" - fogalmazta meg a pedagógiai nap - és a központ - célját dr. Petróczi Erzsébet pszichológus, a PSK igazgatója. A célkitűzés szempontjából biztató, hogy a hívó szó nem szállt a pusztába, hiszen a gyermekház dísztermében szép számú hallgatóság előtt hangzottak el az előadások. Folytatás pedig remélhetően tavasszal a következő pedagógiai napon - illetve az iskolákban. T. ¥. KÖZÉLETI NAPLÓ MA A SZOCIALISTA PÁRT irodáján (Tisza Lajos krt. 2-4., I. em. 123-as szoba) dr. Bálint János ingyenes jogi tanácsadást tart 15 órától. JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT az SZDSZ Földváry utca 3. szám alatti irodájában, 16-17 óráig. Tartja: dr. Pesti Gábor. HOLNAP A KKDSZ (Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete) megyei irodájában (Szeged, Vörösmarty u. 3., magasföldszint) délután 5 órától dr. Óvári Judit tart munkajogi tanácsadást. • (Folytatáa az 1. oldalról) A főiskolán kipattant ügy kapcsán már említettük, hogy az eset akár általánosnak is nevezhető, hiszen talán nincs is olyan zenés szórakozóhely Szegeden. mely ellen ne emeltek volna kifogást a lakók. Élénk tiltakozást váltottak ki hajdanán a Mojo koncertjei, a „kulturált kocsma" kifejezést kifogásolták a lakók a koncertek örvén a Jazz Kocsmánál, a diszkóhajóról pedig talán nem is kell többet mondani. Jellemző a JATE-Klub helyzete is, hiszen megérkezésemkor az egyetemi ifjúság szórakozóhelyének vezetője, Tóth Attila vaskos paksamétát tesz ki az asztalra. Néhány hónapja áll csak a klub élén, az iratcsomó nagyobb részét csak örökölte elődeitől, kik állandó levelezésben álltak zaj-ügyben a lakókkal és a hatóságokkal. - Fontos, hogy nem érkeztek feljelentések, mindössze figyelVárosi zajkörkép meztetéseket és a jelzéseket kaptunk - fogalmaz Tóth Attila. - A köznapi szóhasználatban csak „csend-rendeletnek" hívott jogszabály betartását egyébként nehezíti, hogy az utóbbi években csökkentették a határértékeket. Nappal, azaz reggel 6 órától este tízig 55 decibel a megengedett hangerősség, míg éjszaka, tehát tíztől reggel hatig ugyanez az érték csak 45 decibel. Majd következnek a paskaméta elemei, a lakók panaszai, a klubvezető intézkedései, különböző jogszabályok, minisztertanácsi és önkormányzati rendeletek idevágó passzusai, majd az egyik legfontosabb ügyirat: az akusztikai szakvélemény. - A JATE-Klub vezetését nyár végén vettem át, s hogy megelőzzem a további panaszokat, szakértő segítségével végeztük el az elektroakusztikai rendszer beszabályozását. A szakvéleményben olvashatók a mérés pontos körülményei, s az eredmény, hogy a klub minden szempontból megfelel a határértékeknek. • Mit jelentenek ezek a határértékek a gyakorlatban? - A mérés közben láttuk, hogy ez a zaj-határ valóban igen szigorú, hiszen egy esetleges, ablak alatti hangosabb beszélgetés ezt már túllépheti. Ha elmegy egy kocsi az utcán, akkor pedig a zajterhelés jóval túllépi az engedélyezettet. • Mit tesz a csend érdekében a JATE-Klub? - Az előbb említett mérés adatainak megfelelően fogtuk vissza a hangosítást a bulikon, emellett szigorúan csak csukott ablakokkal „üzemelünk", ráadásképpen az ablakok előtt még speciális hanggátló paravánok igyekeznek a minimálisra csökkenteni a zajt. • Az egyik levélben azt olvastam, hogy a Tisza Lajos körúton lakók panaszkodtak. Ez hogy lehet? - Ez valóban így van, hiszen a mérések is bebizonyították, Jiogy a Dugonics illetve az Árpád téri lakóépületekhez csak minimális zaj juthat el. Van azonban egy tűzfal, melyen a mélyfrekvenciás hangok „megpattannak", s innen jutnak el a bizományi és a fogklinika között lakók udvar néző ablakaihoz. Ez ellen sajnos semmit nem tehetünk, hiszen a házakat nem lehet átépíteni. Furcsa teremtmény bizony a hang, hiszen oda is eljut, ahol nem is számítunk rá. Zajkörképünk következő részében a téma avatott ismerője, Józsa Gusztáv akusztikus szakértő beszél a szegedi helyzetről. Takács Viktor Vérüket adták a Csillagban • A Berlini körút Csongrádi sugárút felőli részén kulcscsomót talált egy olvasónk pénteken délután. A talált tárgy átvehető a Széchenyi tér 1 l-es épületben, a lakcímbejelentő hivatali helyiségben. • Csókás Ferencné a röszkei úton akadt rá egy német juhász kutyára. A 4—5 év körüli kutyát gazdája november 14-e körül veszíthette el. Érdeklődni a 431-087 telefonon lehet. Más telefonálónk arra hívja fel a figyelmet, hogy a Csorba utcában egy tacskóféle kiskutyus várja elárvultan a gazdáját. Ennivalót se nagyon fogad el senkitől. • Muszka János arról panaszkodott, hogy tűrhetetlen állapotok uralkodnak a Mars téren. A nagycsarnok bejáraCSÖRÖG A \KIESTEL Közérdekű problémáikat, észrevételeiket az elmúlt héten Becsei Péterrel oszthatták meg. Ezen a héten Kalocsai Katalin ügyeletes munkatársunk várja hívásaikat, munkanapokon 8 és 10 óra között, vasárnap pedig 14-től 15 óráig. Rádiótelefonunk száma: 06-60-327-784. Felhívjuk olvasóink figyelmet arra, hogy Szegedről is mindegyik számot tárcsázni kell. Ha ötletük van Fekete pont című rovatunk számára, kérjük, ugyanitt tudassák velünk. tánál álldogáló illetők kirámolták a panaszos feleségének táskáját; természetesen a pénztárcája bánta. Rendőrt se távol, se közel a piac környékén telefonálónk nem lelt. • Az új híd újszegedi följárójánál lévő nyárfák ügyében emelt szót Erdélyi Ferenc. Mint elmondta, korábban már kérte a Városgondnokságot a fák rendbetételére és az eltávolítandó fák pótlására. Mindeddig csak Ígéretet kapott, ideje lenne, ha a gondnokság saját hatáskörében és eszköztárával megoldást találna. • Spröber Péterné azért telefonált, hogy a tegnap délelőtt a férje által a Baktó, Hosszú töltés utcai telefonfülkében felejtett tárcát a megtaláló juttassa el hozzájuk. A tárcában lévő autós iratok, csekkek a lényegbevágóak, mert olvasónk férje vizsgára vinné a kocsit. Á 478-143 telefonon várják a jelentkezést. (Folytatás az 1. oldalról.) Délmagyarország is megemlékezett a Miről írt a DM című rovatában, ami ékesen bizonyítja a vállalkozás fontosságát és hasznosságát. A Csillagbörtönben büntetésüket töltő személyeket ugyanis csak alkotmányos jogaiktól fosztották meg, emberi és személyiségi jogaiktól nem. Az elítéltek 25 százaléka egyébként a négy év alatt rendszeresen adott vért, s a humánus felajánlási kedv egyre növekszik: első évben 300, a másodikban 500, a harmadikban 800, idén pedig már 500 személytói vettek vért. Általában negyedévenként látogatnak el a Csillagba, s idén is várható még a két ünnep között egy véradási nap az intézetben. A professzor megjegyezte, hogy a négy év alatt egyetlen egy esetben sem fedeztek fel AIDS-virust, de más komolyabb betegséget sem, ami kizárta volna az adományozót, hogy éljen a véradás lehetőségével. A büntetésüket itt töltő személyek jól tápláltak és tiszták, ami egyben a börtön igazgatóságának és személyzetének kiváló munkáját, és az elítéltekkel való nagyfokú törődését is bizonyítja. A tájékoztató után átvonultunk abba a terembe, ahol a különféle rendezvényeket tartják, s itt került sor a rövid ünnepségre. A negyven elítélt már bent várta az eseményt, amelyen előbb Csóti András, majd dr. Gál György professzor szólt az önkéntes véradókhoz, kiemelve ennek az emberbaráti tettnek a jelentőségét. Gál professzor szavai szerint a véradás a börtön falain belül azt is érzékelteti, hogy az elítéltek ilymódon akarnak kapcsolatot tartani a társadalommal, szabadulásuk után pedig igyekszenek majd beilleszkedni a szabad emberek közösségébe. Névsorolvasás következett, s a jutalmazottak átvették a professzor úrtól a kis ajándékot: egy hófehér trikót és 2 emlékplakettet, amelyen névre szóló köszönet jár a humánus akcióban való önkéntes véradásért. A ceremónia után Gulácsi István szólt elítélt társai nevében és köszönetet mondott a Vértranszfúziós Intézet, valamint a Csillagbörtön igazgatóságának a gesztusért, a megemlékezésért. Kijelentette: nem azért adtak vért, hogy bármit is kapjanak azért, hanem, mert segíteni akartak és akarnak a jövőben is - embertársaikon. Az ünnepség befejeztével megkérdeztünk néhány elítéltet, mi késztette őket e nemes cselekedetre. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Milák Antal (életfogytiglani börtönbüntetését tölti) és a szegedi Gulácsi István (életfogytiglani) 1991 óta. a zalaegerszegi Móra István (életfogytiglani) és a Borsod megyei Káló Gábor 1990 óta ad vért rendszeresen. Egybehangzóan azt vallják, hogy tudatában vannak a véradás fontosságának, s ezt teszik mindaddig, amig egészségük megengedi. Káló Gábor is így nyilatkozott, de ő még hozzátette: - Én 2007-ig akarok itt vért adni. Akkor jár le a büntetésem és szabadulok... Kisimre Ferenc CSAK TÁRCSÁZNI KELL TELEFONOS g HIRDETÉSFELVÉTELÜNK VALAMELYIK SZÁMÁT, | ÉS HIRDETÉSÜK BIZTOS CÉLBA ÉR! o 481 -281, 7-19-ig (Csak felárral és gyász)! | 320-239, 7-15-ig Q 318-999 8-12, 14-17-ig