Délmagyarország, 1994. november (84. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-19 / 272. szám

SZOMBAT, 1994. Nov. 19. A HELYZET 7 • Választási egyszeregy Hogyan „születnek a megyeatyák? 44 „Egyszerűbb lesz az önkormányzati választás" - ígérték a politikusok. Ám a hűvösen induló kampány során kiderült, ez nem igaz. A szakembereknek, s a polgároknak is újra kell tanulniuk a jelölés módjait, s a választás idején sem lesz könnyű eligazodni a szavazólapok között. Hogyan születik újjá a megyei közgyűlés? A kérdésre dr. Valach Adrientől, a területi választási munkacsoport jogi helyettesétől kértünk választ Az új megyegyűlés a jelenleginél kisebb, 40 fős lesz. A megyei közgyűlési választás tekintetében minden megyében két választókerületet alakítottak ki: külön a 10 ezer vagy ennél is kisebb lélekszámú és külön a 10 ezernél több lakosú (de nem megyei jogú) települések számára. A leendő testület 25 tagját a kisebbek, 15 tagját pedig a három nagyobb kisváros, Csongrád, Makó és Szentes polgárai juttatják mandátumhoz. Tehát a megyegyűlést, e területi önkormányzati testületet a megyei joggal nem rendelkező települések polgárai választják. Azaz nálunk Szeged és Hódmezővásárhely lakosai a megyegyűlés összetételébe nem szólhatnak bele. „Megyeatyát" csak párt vagy egyéb, a cégbíróságon is bejegyzett civil szervezet ajánlhat. Így a területi képviselők közül senki sem állíthatja majd magáról, hogy „független jelölt voltam". Eddig 12 párt és társadalmi szervezet nyitott - a fent említett választókerületek szerint két - listát, s járja a megye falvait és városait, hogy támogatókat gyűjtsön. A jelölő szervezetek listaállítását támogatni azonban nem csak ajánlóíven lehet, hanem titkosan is, az adott település polgármesteri hivatalában. Eddig 43 titkos ajánlásról szerzett tudomást a területi választási munkacsoport. Ahhoz, hogy egy szervezet listát állíthasson, a Csongrád megye 54 kisebb településén élő választópolgárok közül legalább 528 személy, illetve a Csongrádon, Makón és Szentesen élők közül legalább 315 polgár ajánlása szükséges. Érdemes tudni, hogy az ezeken az ajánlóíveken szereplő nevek tájékoztató jellegűek, előfordulhat, hogy az adott párt vagy társadalmi szervezet majd más személyek nevét tünteti föl a szavazólapokon. A területi választási bizottság döntése alapján az ezeken az ajánlótveken szereplő adatokat - megfelelő számítógépes program segítségével - teljeskörűen ellenőrzik. A különböző típusú önkormányzati testületek képviselőjelölt-jelöltjei, illetve a polgármesterjelölt-jelöltek november 21-ig gyűjthetnek ajánlásokat. A területi választási bizottság november 24-én dönt a jelöltállításról, majd a következő napon közzéteszi a jelöltek nevét és annak a sorsolásnak az eredményét, mely eldönti, hogy a megyei közgyűlési tagok választására szolgáló szavazólapon a listaállításra képes pártok és társadalmi szervezetek milyen sorrendben szerepelnek. A szavazás napján, december 11 -én a megyei közgyűlés tagjait az érintett települések választópolgárai közvetlenül, listán választják. A listák (választókerületenként külön-külön számítva) a leadott szavazatok arányában, egy sajátos (lapunkban egy későbbi időpontban ismertetett) számítási módszer szerint jutnak mandátumhoz. Ám a mandátumkiosztásban csak azok a jelölőszervezetek vehetnek részt, akik az adott választókerületben leadott érvényes szavazatok több, mint 4 százalékát megszerezték. Az tgy megszülető képviselőtestület alakulóülésén titkos szavazással saját tagjai közül választja meg tisztségviselőit: a közgyűlés elnökét és alelnökeit. Ú. I. • Nincs hagyománya a bodrogközi Királyhelmecen a diákéletnek. A nyolcezres lakosú kelet-szlovákiai városka Trianonnak köszönheti az egyetemét, ahogyan Szeged is. De ellentétben Szegeddel, nincs benne diákélet. Hogy is lehetne? Első- és másodéves, főiskolai szintű egyetemistái vannak, egyelőre negyvenen. Kezdeti létük még mit sem változtatott az álmos, jó borivó város képén, ahol este nyolc után már egy lelket se látni az utcán, olykor kihallatszik egy nyerítés a Fehérakácból (Biely agát), s ennyi az életjel. De az is életjel, ahogy a felvidéki magyarok folyamatosan építik oktatási és művelődési intézményeiket. Ez egy nagyon érdekes foglalatoskodás, különösen ha arra gondolunk, hogy az első háború után, az impériumváltáskor még megvoltak ezek az intézmények. Nem kell kérdezni, hová lettek. Az „államszervezőnép", a szlovákság szisztematikusan lebontotta a magyar iskolarendszert, közművelődési hálózatot... Azzal a hallatlan primitív felkiáltással, hogy „Szlovákiában a szlovákok az urak". A másodosztályú állampolgárok, a magyarok pedig igyekeznek, s mivel intézményes biztosítékaik száma csekély, csak ott születik valami, ahol a személyi feltételek jók. így lett Királyhelmecen közgazdászképző Városi Egyetem. A Budapesti Közgazdasági Egyetemről járnak az oktatók Helmecre. És innentől kezdve A másik egyetem A város címere., Jó borivók" lakják az események hőstörténetként folytatódnak. Vasárnap este megérkezik a sátoraljaújhelyi vasútállomásra a hétfői oktató. A helmeci egyetem-igazgató, Gilányi István beül a Skodájába, és megy érte Újhelyre. Hétfőn délben ugyanígy érkezik a hétfő délutáni tanár, akinek kedden délelőtt is van órája, de hétfőn este az első tanárt már vinni kell vissza, kedden este pedig jön a szerdai, szerdán reggel megy vissza a keddi, de este megjön a csütörtöki... Ezt állandóan csinálni kell, ettől függ az oktatás. Közben fel kell jönni Pestre, szponzort „megszólítani", hogy föl lehessen szerelni a nyelvi labort, fussa a büdzséből szakkönyvekre, ki lehessen fizetni a fűtést. És elrohanni a postára! Mert ott valahogy elkeveredett a befizetett telefonszámla, tévedésből kikapcsolták a készüléket. Kapcsolják vissza minél hamarabb, mert a péntek déli tanár nem tudja megtelefonálni, hogy csütörtökön este jön, vagy pénteken reggel. Ám bármelyik időpontot fogja is választani, még mindig nincs aki Újhelyról áthozza Helmecre. Van, akinek éppen szervizben a kocsija, a másik épp akkor máshová utazik, a harmadiknak pedig mindenképp otthon kell maradnia. Tanulságos megtapasztalni, hogy a magyar szolidaritás a fenyegetettségtói általában nem növekszik, s nem nagyobb annál, mint amilyen kicsi az önfeledt többségi létben - idehaza szokott lenni. Pedig kell fuvarozót találni, mert vissza kell jönni Pestre; lett ugyanis szponzor, de ahhoz, hogy a pénz elindulhasson, hiányzik két aláírás. És ha egy nap alatt csak az egyiket sikerül megszerezni, akkor a másik aláírásért megint hatszáz kilométert kell autózni. De ha végre rendben a papír, akkor már tényleg, csak oda kell állni a kasszához. Elméletileg. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy a bankok szándékosan halogatják az utalásokat. Minél védtelenebb az ügyfél, annál inkább, és egy kelet-szlovákiai magyar tényleg nem ugrálhat. Nem is teszi. Alapvető érdeke, hogy a magyar felsőoktatási intézmény-csíra, egyetlenként abban a régióban, minél zajtalanabbul épüljön. Úgyhogy a kamattól csöndben elesik, az a banknak cseng. És autózhat megint az M3-ason, ami Miskolc és Nyékládháza környékén különösen kellemes, újabb szponzorért, aki ad talán annyit, amennyi az elveszett kamat. Idestova már két éve kint a tábla: Királyhelmeci Városi Egyetem. Néhány tanár emberfeletti teljesítményén kívül szinte semmi sincs mögötte. Az egész oktatás fogja azonnal megsínyleni, ha az intézményből csak egyikük személye kiesik. És ez nem is a legroszszabb, mert van honnan, s van kinek kiesnie... Zalai Miklós • Mezőgazdasági szakemberek megyénkben Francia „támaszpontépítés" A Szeged és a francia Finistere megye közötti, önkormányzati indíttatású, 2-3 éves együttműködés gyakorlati eredményei már látszódnak. Ennek egyik megnyilvánulása annak a tizenöt fiatal breton agrárszakembernek az e heti Csongrád megyei látogatása, amelynak zárásaként tegnap Tűhegyi József alpolgármester fogadta őket a szegedi városházán. A sertéshús, főzeléknövények és tejtermelésben akár konkurrensnek is tekinthető régiók együttműködése példaértékű. A vendégek két csoportban a Szentesi Árpád TSz-ben illetve a Szegedi Felszabadulás Szövetkezetben és annak káeftéiben, a Hódmezőgazda Rt.nél az üvegházi és fóliás kertészetet, a termálenergia felhasználást, tejtermelő tehenészetiés baromfitenyésztő telepeket tekintettek meg. Szentesen a privatizált baromfifeldolgozót, Szegeden a tejüzemet, és virág nagybani piacot sem hagyták ki a programból. Eközben a magyarországi tulajdonviszonyokról, a szövetkezetek működési sajátosságairól is benyomást szerezhettek. A csoport tagjai elmondták, hogy mindannyian értékesítő típusú szövetkezetbe tömörült magángazdák, s az igazgatótanács tagjai. Őket a szövetkezetben vezető beosztásban kívánják a jövőben foglalkoztatni, ezért kétéves elméleti képzésben részesültek, s most ezt külföldi tapasztalatszerzéssel is kiegészítik. A felkeresett helyszíneken a szervezettséget és a műszaki színvonalat magas fokúnak értékelték. Meglátásuk szerint a franciák kelet felé nyitó gazdasági együttműködésének megyénk kitűnő támaszpontja lehet. Finistere-ben környezetvédelmi okokból már nem fejleszthető tovább a mezőgazdaság, ezért létérdekük a külföldi jelenlét. Szóltak arról is, hogy a csereprogram keretében jövő tavasszal mezőgazdasági szakemberekből álló magyar csoportot fogadnak Bretagne-ban. T. Sz. I. uA hatalom ketrece Árnyékra vetődtek • 1994. november 7-én, hétfőn este (?.' - micsoda dátum!) összegyülekezett ötven (megszámolták!) szocialista országgyűlési képviselő a Vasas Szakszervezet Római parti üdülőjében. Sőt, mi több, csülköt vacsoráltak, sörözgettek-borozgattak, hovatovább még beszélgettek is. (Magnóra vették!) Lett is ebből nagy sajtópatália és egyéb riadalmak. Az is fontos kérdés, hogy mi történt a Nánási úton, még fontosabb azonban, hogy mi ez a hisztéria körülötte. I. Sok minden képlékeny és bizonytalan itt, a világgazdaság lyukas köpenyébe potytyant Közép-Európában. A felelős politikai erők felelőtlenül egymást darálják. Nagyokat győznek, nagyokat buknak. Északi szomszédunknál Meciar képében már megjött Fortinbras... Aki nem képes hosszabb távon politizálni, aki a hatalomközelség bódító mámorában csak napi pozíciókra, taktikákra figyel, bizony könnyen elszállhat. A politika nem válhat valamiféle vak pragmatizmus foglyává. Értelmiségi háttér nélkül a politikai stratégiák is szegényesek. Eltéved az isy aki a hatalom ketrecéből érzéketlenné válik a társadalom szívhangjaira. Aztán itt vannak a hivatalok - a bürokrácia és a technokrácia. Magyarországon 1988-tól már nem működtek a piros telefonok, 1990-től pedig a rendszerváltás forradalmi gőzében és ködjében nem volt mód figyelni a részletekre. Ha a kormánypárti frakció nem szerveződik politikai ellenőrzésre ís képes, kifelé is nyitott közösséggé, néhány túlsúlyos érdekcsoport és hivatal egyszerűen elnyeli a minisztereket, a kormányt. Mindenki vezetget mindenkit, csak éppen előrelátás nem lesz. Visszaút pedig nincs a Kádár-korszak jobbik időszakának rongyos dagonyáiba. Elfogynak hát a nosztalgiákban rejlő politikai tartalékok is. Nos, ilyesfélékről beszélgettünk a Nánási úton. Akik éppen összejöttünk aznap este. Szakszervezetiek, menedzserek, néhai reformkörösök, elszocdemesedett reformkommunisták, volt chartások, Szárszót megjártak, egyszerű miniszterek, párt alelnökök és elsőosztáyú mezei képviselők. Kell egy csapat, kell egy műhely - ebben mindenki egyetértett. Ott voltak, vagy majdnem eljöttek azok, akik képesek értékekben gondolkodni, és elviselik az emberi hangot. Közös nevező volt még talán a demokratikus baloldal sokszínűségének és szuverenitásának természetes elfogadása. Ember, Európa, nemzet - az arany háromszög sarkpontjai. Valahogy nem „hívódtak" meg azok, akik az elmúlt években valamilyen irányba el akarták cibálni a baloldalt, vagy reménytelenül köréjük csavarodott a kicsinyes, trükkös taktikázás, kamarillázás folyondárja. 11. Valakiknek - sokaknak nagyon nem érdekük, hogy a szocialisták frakcióban, vagy éppen a városokban megszervezzék önmagukat, illetve hogy szerves kapcsolatban maradjanak az őket hatalomba küldőkkel. Néhány, politikussá torzult álszocialista csinovnyik is berzenkedik ez ellen, de nagyobb erők, érdekcsoportok is rosszallnák ezt• Például akik a gyors privatizáció egyébként igaz jelszavával továbbra is belterjes, „szabadkezes" tulajdonosztogatást szeretnének. Nem kevesen információ híján, vagy éppen ügyetlenségeink okán őszintén értették félre szándékainkat. Az ellenkampányszervezők többsége azonban tisztában volt vele, hogy hamis lapokkal játszik. Keresték a címkét. Rózsaszín csurkizmus, szindikalista populizmus? - mindez a szalagok aprólékos lehallgatása után már eladhatatlanná vált. Vesztesek, hatalomba kéredzkedők gyülekezete? Három miniszter, három alelnök, két államtitkár és frakcióalelnök volt jelen. Ez a címke sem vált be. Egész este egyetlen félmondat hangzott el koalíciós ügyekről. Nos, eköré szerveződtek a tudósítások, a vezércikkek. Közben kiderült, hogy akinek először a szájába adták a halvány utalást egy másfajta kormányfelállásra, ott sem volt. Ez azonban nem törte meg a kampány lendületét. Az SZDSZ vezetői szerencsére nem ugrottak be a biztatásoknak. Senki sem akarja megkérdőjelezni a koalíciót. Annál többen vannak viszont, akik működtetni szeretnék. Azon az estén senki nem vetette fel valamiféle elkülönült platform, vagy gyanús frakció létrehozását. Annál több szó esett arról, hogyan szerveződjünk a miniszterelnök és a kormány mögé, és hogyan mélyítsük el társadalmi kötődéseinket. Am hogy mégse álljon össze a csapat, és megriadjanak a baloldal egységét féltő szimpatizánsaink, elkezdték emlegetni a szervezkedés mumusát. Bizony súlyos vád volt ez ama állampárti időkben. Ellenfeleink csalódására és szimpatizánsaink megnyugtatására le kell szögeznem: a „rémhírterjesztők " jobb esetben rémeket láttak, rosszabb esetben hazudtak. Mindennek éppen az ellenkezője igaz- Tovább mélyül a sokszínűség egysége a legnagyobb kormánypárti frakcióban. Mára már egyébként főként nem is a szövegekben, hanem a szakmai munkában. Végül egy személyes megjegyzés. Egyszer életem egy keserédes szakaszában társaimmal egy klubban borozgatva, elábrándoztunk: kellene csinálni egy demokratikus baloldali pártot, nem magunkért, hanem az országért, a demokrácia konzervatív-liberális-szociáldemokrata szentháromságáért. Sok más csoporttal, emberrel együttmunkálkodva lett ebből az MSZP, ami már nemcsak valami, hanem megy is valahová. Mellesleg éppen itt Szegeden, jó pusztamérgesi rizling mellett, 1990. március végén kötöttük meg Horn Gyulával azt a szövetséget, amelyet ma csak erősíteni, és nem gyengíteni van okunk. Számos görcsös pártalapítási kísérlet kudarca igazolta akkori közös döntésünket: másik pártba nem megyünk, és életünk hátramaradó részében mi már új párt alapítgatásával nem kísérletezünk. Géczi József országgyűlési képviselő