Délmagyarország, 1994. november (84. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-10 / 264. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. Nov. 10. HANGSÚLY 7 A szegedi kutató. (Fotó: Révész Róbert) W Nem csoda ez a szer Dr. Laskay Gábor az emberi értelemre apellál (Folytatás az 1. oldalról.) • Mikor találkozott dr. Somlyay Gáborral? - kérdeztük dr. Laskay Gábort. - Tavaly nyáron a biofizikai világkongresszuson hallottam a beszámolóját. Akkor jöttem haza Manchesterből, az ottani rákkutató intézetben összesen négy évig dolgoztam. Somlyay Gábor eredményeiben sok fantáziát láttam, megkapó volt az <5 gondolatának eredetisége. Megismerkedtünk és szívesen vállalkoztam arra, hogy megnézzem a csökkentett deutériumtartalmú víz hatását a növényi sejteken. • A manchesteri intézetben mi volt a munkája? - Nem közvetlenül rákkutatással foglalkoztam; olyan anyagok hatásmechanizmusát vizsgáltam, amelyek a sejteket osztódásra ingerlik. Még 1987ben keresett ez az intézet olyan kutatót, aki jártas egy bizonyos módszer alkalmazásában. Akkor még a JATE Biofizikai Tanszékén dolgoztam és növényélettani vizsgálatokat folytattam biofizikai módszerekkel. Először egy, majd három éves szerződést kaptam a manchesteri intézetben - és talán támadt némi affinitásom a rákkutatás iránt. Mindenesetre nagyon kíváncsi lettem Somlyay Gábort hallgatva, hogy vajon a növényi sejtek miként reagálnak a természetes víz deutériumkoncentrációjának csökkentésére. Szűkebb szakterületem ugyanis környezeti hatótényezők és gyomirtószerek sejtélettani hatásainak vizsgálata. A növényi sejtek érzékenyen reagálnak a megváltozott környezeti viszonyokra; ezek közé az úgynevezett nem specifikus stresszreakciók közé sorolható a növényi sejt válasza a csökkentett deutériumtartalmú vízre is. • Hogy lehet az, hogy Somlyay Gábor előtt a világon senkinek nem jutott eszébe a vfz természetes deutériumkoncentrációját csökkenteni és ennek az élő folyamatokra gyakorolt hatását vizsgálni? - Sokan vizsgálták a másik oldalt, az úgynevezett nehézvíz hatását. De talán azért nem jutott eszébe senkinek a deutériumkoncentráció csökkentése, mert a természetes vízben annyira kevés a deutérium... Másrészt pedig az élő szervezetek azon képessége, hogy elemek izotópjai között különbséget tesznek, még ma sem teljesen feltárt terület. Nem tudom. miért nem jutott eszébe másnak, a lényeg az, hogy ez az eredeti gondolat tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt számos új kérdést indukált. • Bebizonyosodott, hogy a növényi sejtek ugyanúgy reagálnak, mint Somlyay vizsgálataiban az állati, illetve az emberi sejtek; hogyan? - Stressz-rakcióval: a sejtekben lelassult a fotoszintézis, fokozódott a légzés és megváltozott néhány, a sejtmembránban található transzportfolyamat sebessége. Viszonylag rövid idő múlva azonban a sejtek anyagcseréje újra „normális" lett. Vagyis a növényi sejtek alkalmazkodtak az új környezethez, a kisebb deutériumkoncentrációjú vízhez. Somlyay vizsgálati eredményei is azt mutatták, hogy a csökkent deutériumtartalom a normális sejtek osztódását is - ideiglenesen bár - gátolja. A rákos sejtek azonban, amelyek a kísérletek szerint nem képesek erre az alkalmazkodásra, igénylik a deutériumot, és ha ettől megfosztjuk őket, megváltozik a működésük, méghozzá úgy, hogy lelassul, illetve megáll az osztódásuk. • Nem tart attól, hogy belekeveredik valami embertelen ügybe? Nyilvánvaló, hogy a különböző színvonalú sajtóinterpretációktól most már nem menekülhet sem Somlyay Gábor, sem ön - sem a rákbetegek; mi van, ha rákellenes csodaszernek hiszik a csökkentett deutériumtartalmú vizet mindazok a szenvedők, akik érthetően már csak a csodában hisznek? - Kizárólag a tudományos kutatás szintjén, amolyan oldalágon kapcsolódom ehhez a dologhoz, de tény, hogy tudományosan megalapozottnak találom Somlyay eredményeit és azt gondolom, mielőbb engedélyezni kellene, hogy a szert gyógyszerként alkalmazzák. Somlyay Gáborral együtt azt állítom, hogy nem csodaszerről van szó. Nagyon sok még a megválaszolatlan kérdés - a legszembeötlőbb az, hogy mi az oka a tumoros sejtek tapasztalt viselkedésének. Tudni kell, hogy minden szervezet, minden betegségfajta, minden stádiumban, s egy csomó más tényező függvényében eltérően reagál. Vagyis nem univerzális - nem csoda - ez a szer. Az is fontos, hogy semmiképpen nem árthat senkinek. Tisztában vagyok a felelősség mértékével; de mást nem tehetek, mint bízom az emberek felnőttségében, értelmében - és hiszem, hogy a progresszív, előremutató felfedezések előbb-utóbb közkincssé válhatnak. Sulyok Erzsébet • Borbola István, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezetője arról beszélt tegnap a megyei jogú városok Szegeden összegyűlt oktatási szakemberei előtt, hogy a minisztérium fokozottan bevonja majd az önkormányzatokat a közoktatást érintő munkákba, és az eddigieknél jobban támaszkodik majd az iskolafenntartó önkormányzatoktól származó információkra. A nagyobb nyitottság jegyében a főosztályvezető máris elmondta, hogy míg az 1990-es költségvetési pénz 94 százalékban fedezte az önkormányzatok közoktatási ellátását és ehhez csak 6 százalék fenntartói hozzájárulás kellett, addig 1993-ban a központi összeg átlagban csak 55 százalékig (a nagyobb városokban 39-45 százalékig) fedezte a közoktatás önkormányzati kiadásait. A főosztályvezető tájékoztatást adott arról a sajátságos demográfiai helyzetről, amelyben ma Magyarországon átlagban egy pedagógusra kevesebb mint egy tucat gyerek jut az iskolákban. (A közölt adatokat felhasználtuk a pedaFotó: Schmidt Andrea gógusi kötelező óraszámemelésről szóló elemzésünkben). Borbola István arról igyekezett meggyőzni az egybegyűlt önkormányzati oktatási szakembereket, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium nem hagyta cserben a pedagógus szakmát. Meggyőzésül a művelődési miniszternek a pénzügyminiszterhez írott levelével érvelt, amely felveti például, hogy az oktatástámogatás normatív elemeit növelni kell, és elengedhetetlen az Ales illetményfokozat felemelése. A levél különösen a pénzügyminiszter válaszlevelével összehasonlítva jelezte jól, hogy a művelődési minisztérium erőfeszítéseket tesz: a közoktatási intézmények tekintetében ne monetáris elvek, hanem szakmai megfontolások érvényesüljenek. S. P. S. • Ezer gyerekre 92 pedagógus jut Kiszolgáltatva a pénzügyi politikának? Érdemes megvizsgálni, milyen adatok alapján kerülhet egyáltalán szóba úgymond költségvetés-csökkentő tényezőként a pedagógusok kötelező óraszáma. Számokban kifejezve (e számok természetesen csak a latolgatást szolgálják, nem valamely kész tervezet adatai) a következőről van szó: az 1986-as felmérés szerint a pedagógusok országos létszáma 89 611 volt, 1994-ben ez a szám nagyjából ugyanennyi maradt: 89 648. Csakhogy 1986 óta a magyarországi tanulólétszám mintegy 290 ezer fővel csökkent, és számítások szerint ahhoz, hogy az 1986-os „teljesítési képesség" megmaradjon - feltéve, de nem megengedve - ma országosan 13 880 pedagógussal (15,5 százalékkal) kellene, hogy kevesebb legyen. A számok - a Művelődési és Közoktatási Minisztérium adatai - a mi szempontunkból azonban bizonyos mértékig félrevezetőek, hiszen az iskolákban azóta jócskán lecsökkent a túlórák száma, mégpedig azért, mert a csökkenő gyereklétszám mellett így próbáltak kötelező óraszámot biztosítani a pedagógusoknak. Egyszerűbben szólva, az iskolák ezzel a módszerrel óvták meg pedagógusaikat az utcára kerüléstől. Ami viszont tagadhatatlan: ma Magyarországon 92 pedagógus jut 1000 gyerekre (vagyis 10,87 gyerekre egy pedagógus), és ez több, mint a fejlett országok oktatási rendszerében. Igaz, ennek eloszlása nem egyenletes, - a közoktatási minisztérium adatai szerint -az 1986-os gyereklétszámhoz A közalkalmazotti bérek A l-es szorzójának változatlanul hagyása után újabb kormányzati törekvés borzolja a pedagógustársadalom kedélyeit: az utóbbi időben többször felmerült annak a lehetősége, hogy a közalkalmazotti törvény várható módosításával egyidőhen felemelik a pedagógusok kötelező óraszámát. Az óraszámemelés azt jelentené, hogy az iskolák többségéhen kevesebb oktató is el tudná látni a meglévő feladatokat, fgy munkahelyek kerülnének veszélybe. képest a nagyvárosokban 1822 százalékkal több pedagógus tanít a gyermekek számához képest, vidéken pedig majdnemhogy pedagógushiány van. Mindjárt hozzá kell tenni, hogy az 1986-os és 1994-es tanárgyerek arány összehasonlítása azért sem eléggé kifejező, mert azóta a gyerekek számának csökkenésével a magyar iskolákban alkalmasint elérték azt az optimális csoport- vagy osztálylétszámot, amellyel a pedagógusok szakmailag a legjobb színvonalon dolgozhatnak. Ami a színvonalat illeti, azt sem nehéz megjósolni, hogy az esetleges kötelező óraszám-növelés árthat az elmélyültebb, árnyaltabb pedagógusi munkának; elvégre is a tanári munka nem egyedül az órák megtartásából áll. Világos, hogy a pedagógusok kötelező óraszámának esetleges emelése, mértékétől függően, egyenes következményként hozná magával a pedagógusi elbocsátásokat. Egyszerűen nem jutna elegendő óra. Az nem kétséges, hogy a jelenlegi helyzetben egyik-másik oktatási intézményben, a „szükségesnél több" pedagógus dolgozik. A kérdés az, hogy egy esetleges költségvetési spórolási akció, amelynek puszta megtakarítási tétel a végeredménye, megér-e egy szakmailag és társadalmilag egyaránt rossz szellemű lépést. Az iskolákban felbecsülhetetlen szellemi kárt okozna a munkahelyi feszültség, az államnak újabb munkanélküliekkel kellene számolnia, a tanárképző felsőoktatási intézményeknek szembe kellene néznie mindezek következményeivel, a társadalomnak pedig azzal, hogy a hajdani nemzetnevelő elhivatottság oda: a felnövekvő nemzedék gondolkodását meghatározó értelmiségi réteg kiszolgáltatottja a pénzügyi politikának. • A Pedagógusok Szakszervezete szegedi irodájához még nem jutott el a jövő évi költségvetés tervezete, így azzal kapcsolatban, hogy a tervezet pénzügyi kihatásai miatt veszélybe kerülhetnek-e pedagógusi munkahelyek is, Papp Jánosáé, a PSZ városi vezetője nem tudott konkrétan nyilatkozni. Szegeden egyelőre csak a Békési-program szövegéből tudnak kiindulni, amelyik nem a már többször szóba került kötelező óraszámemelésről, hanem „a feladatok ellátásának bővítéséről" beszél. A költségvetési tervezetet, valamint a közoktatási törvény módosításának lehetőségeit a szakszervezet központjában jelenleg is tanulmányozzák, az azonban a nemrég lezajlott kongresszuson is kiderült, hogy a PSZ nem támogatná a pedagógusok kötelező óraszámának törvényesített emelését, ha az elbocsátásokhoz vezetne. Az óraszámot jelenleg csupán miniszteri rendelet, s nem törvény szabályozza. Nem kizárt, hogy ez a kérdés is bekerül a szakszervezet és a kormány által folytatott tárgyalás témái közé, így a sztrájk lehetőségét a PSZ városi titkára csak legutolsó lehetőségként veszi számításba. A pedagógusoknak közalkalmazottkéntjogukban áll sztrájkolni, bár a sztrájktörvény által kért „elégséges szolgáltatás" feltételeiben az előző kormánnyal nem jutottak egyezségre, a jelenlegi kormánnyal pedig még nem tárgyaltak róla. Szegeden nincs sztrájkkészültség, mondotta Papp Jánosné, hozzátéve, hogy ehhez egészében fel kellene mérni a pedagógustársadalom sztrájkkészségét is, előzetes felmérés r pedig eddig csak a város középiskoláiban történt. Igaz, a szondázás sokatmondó eredménnyel zárult: a szegedi középiskolák pedagógusainak 80 százaléka céljai érdekében támogatná a sztrájkot. A PSZ szerint a kormánnyal folyó tárgyalások végéig nem lehet pontosan megmondani, milyen cél érdekében nyúlhatnának a munkabeszüntetés eszközéhez, ezért tartják elhamarkodottnak a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete munkabeszüntetési készültségét. S. P. S. - P. 1. Viselkedjen a közalkalmazott! Az Alkotmánybíróság e heti teljes ülésén határozatot hozott arról az indítványról, amely a közalkalmazotti törvény egyik rendelkezését kifogásolta. E szerint a közalkalmazott munkahelyén kívül is köteles a beosztásához méltó magatartást tanúsítani. Az alkotmánybírósági közlemény szerint a határozat kimondja: „ez a rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha a közalkalmazotthoz méltatlan magatartás a közalkalmazotti munka ellátására lényeges és közvetlen kihatással van, és a közalkalmazott alkalmazójának érdeksérelmet okoz". Az indoklás rámutatott arra, hogy a közalkalmazottak esetében a magánszférába történő széles körű beavatkozást nyomós közérdek nem indokolja. „A magánéletben tanúsított viselkedés miatt a közalkalmazottat fegyelmi felelősségrevonással fenyegetni csak a valóban súlyos esetekben indokolt. A vitatott rendelkezés ha a megállapított feltételek szerint alkalmazzák - alkotmányosan nem kifogásolható." Három évet kapott a túszejtő gimnazista Három évi szabadságvesztésre Ítélte a bíróság a 17 éves Zs. József diákot, aki a múlt év decemberében a bajai III. Béla Gimnáziumban öt osztálytársát fogvatartva azt követelte: a televízió nyilvánossága előtt mondhassa el, hogy a felnőttek nem törődnek eléggé a fiatalokkal. A bajai túszdrámaként számon tartott ügy végül szerencsésen, személyi sérülés nélkül ért véget. A Kecskeméti Megyei Bíróság Szenáky János bíró vezette fiatalkorúak tanácsa, több hétig tartó tárgyalás után szerdán (téletet hirdetett. A bíróság bűnösnek mondta ki Zs. Józsefet terrorcselekménnyel elkövetett bűntettben, valamint lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntettében. Az (téletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője a tényállás téves megállapítása, téves minősítés miatt, enyhítés végett fellebbezést jelentett be.