Délmagyarország, 1994. október (84. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-01 / 230. szám

TÁRSASÁG • KULTÚRA • IFJÚSÁG • BÚNÜGY • SPORT Szállítók, szőkítők, főbérlők és nagyhalak - Feri szólt, Béla viszi, Manó savazza - Olajozottan dolgozik a maffia Vámosok kezében a tengerikígyó farka Visszatérve a kamionos­ra. Nem csak azt nem tudja, hogy honnan szállítja és pontosan hová a valamit, de még azt sem, hogy kinek a megbízására. Ilyesmiket tud, hogy szólt egy bizonyos Feri, Béla, egy Menő Manó becenevű illető. Ez persze elegendő is lehet, ha nincs lebukás. Mi az, hogy nem tudja: honnan, hová viszik? Ez úgy játszódik le szőkí­tőéknél, hogy megfogadnak egy tankerest. Jöjjön utá­nunk! - címszóval elvezetik egy félre eső helyre. Ott ki­szállítják, átültetik egy 10 milliós Mercibe, érezze ott jól magát, hallgassa a rádi­ót, odaadják neki a slussz-, kulcsot, így garantálják, hogy a kamion nem vész el. A pilóta olvasgat, rádiózik, miközben fogalma sincs róla, hová viszik az ő kami­onját. Egy-két óra múlva Fe­riék visszajönnek, ülhet vissza a sajátjába, azt egy darabig elkormányozza, amíg megint ki nem szállít­ják. Újabb egy-két óra vára­kozás. Ennyi. Az a kis rizikó megéri a 30 ezret... Pusztaföldvár - Oroshá­za melletti falu - határában száguldunk a terepruhás, pisztolyos vámos nyomo­zókkal. Kaptak egy fülest, hogy a szebb időket látott Búzakalász téesz - hasonló sorsú tucatszám a térség­ben - egyik telephelyén ta­láltak valami gyanúsat. A gabonaszárító major­ban fékezünk le. Hatalmas, 50 ezer literes tartály, mel­lette olajfoltok. Az alján „lö­työg" valamennyi lé. Némi búvárkodás, mintavétel után A vámosok az éj leple alatt követik a tartálykocsit. Gyanús a szállítmány. Egy óvatlan pillanatban leállítják a tankert. - Mit visz? - Nem tudom - vonja meg a vállát a kamionos. - Ne szórakozzon velünk! Mit szállít? -Tényleg nem tudom... És igazat mond. Azt persze sejti a pilóta, hogy tisztességtelen játékban vesz részt, de ki a fenét érdekel ilyen apróság, ha egy fuvarért 30 ezret fizetnek, hetente hármat fordulhat az ember. Ha összeadjuk, az üzemanyagot leszámítjuk: nem is rossz kereset a havi nettó 300 ezer! Pedig ez még aprópénz ahhoz képest, amit a nagyok, az olajszőkítés keresztapukái szakítanak. kiderül, hogy savazott anya­got tároltak benne, de már el is szállították. A téesz egyik dolgozója látta, ho­gyan manipuláltak a tartályt bérlők - persze nem ők, ha­nem az éjszakánként 3­4000 forintért felbérelt sava­zó emberek - az olajjal. De, hát őneki mi köze van hoz­zá. A téeszcsé adta bérbe, nem ő. - Tipikus eset - jegyzi meg a a vám- és pénzügy­őrség békéscsabai nyomo­zóhivatalának parancsnoka. - A bérlőről kiderült, hogy nem létező cég, akivel a konkrét szerződést kötötték, az bemutatkozott ugyan, de ki emlékszik már a nevére. Az aláírás olvashatatlan. - Miért mennek bele ilyen üzletekbe a termelő­szövetkezetek? - Azért mondtam, hogy tipikus az eset, mert egy kaptafára születnek ezek a szerződések - válaszolta dr. Klavács Antal főhad­nagy. - A téeszek pénztár­cája üres. A szárítóknál az olajfűtésről áttértek a gázra, a tartályaik ott állnak ki­használatlanul. Miért ne ad­ják oda még olyan nevetsé­ges összegért is, mint 16 ezer forint egy hónapra? Azzal viszont számolniuk kell, hogy a savas anyag tönkre teszi a tartályt, a ki­folyó olaj szennyezi a kör­nyezetet, a bírsághoz ké­pest - néhány millió forint ­elenyésző a bérleti díj. Azt a pénzügyőrök csak halkan mondják, ugyan mi­ért írnak alá emberek, az el­nökök ilyen elfuserált, egyoldalú szerződéseket. Hogy, hogy nem, az elnökö­ket napok óta nem találják az érintett téeszekben. Fur­csa mód: mindegyik külföl­dön van. Mondják a család­tagok... A tengerikígyóként teker­gő ügyben persze a maszek kamionosok, a téeszek, a savazók, a felhajtok csupán parányi, ámbár nagyon lényeges pontok. A kígyó farkát már tapintják a vámo­sok, de hol van még annak a feje? A szőkítés nagymes­terei a hattérben maradnak. De gondoskodnak arról, hogy a határon a gázolajat szállító vonatszerelvényt la­zán beléptessék. Elég hoz­zá - a gyakorlat ezt bi­zonyítja - egy fiktív cég és annak hamisított jövedéki engedélye. A szerelvényt a biztonság kedvéért megsé­táltatják az országban Zá­honytól Szombathelyen, Szajolon át a jó ég tudja meddig. Közben háromszor gazdát cserél. Megtörténik hivatalosan a gázolaj tüze­lősítése, vagyis színezése. Ezt már csak vissza kell szőkíteni és kész, mehet a benzinkutakhoz. Teheti tönkre a motorokat. Ki a fe­nét érdekli ez? Azokat biz­tos nem, akik százmilliókat keresnek a bolton. Honnan fúj a szél? On­nan, hogy a gázolajat szí­nezve háztartási tüzelőolaj­nak nevezik, és ennek litere 30 forint. Ugyanennek a gázolajnak az ára - ha kocsiba, traktorba, teherau­tóba tankolják - 69 forint. Na, ezt fölözi le az olajmaf­fia. Nem kell hozzá észkom­bájnnak lenni, hogy kitalálja az ember a megoldást. Azo­nos áron kell adni a két ola­jat - akkor még a színezés­re sincs szükség - és kész. Aztán, hogy miként fizeti ál­lambácsi vissza támoga­tásként a HTO-soknak, akik tényleg fűtésre használják, a különbözetet, azt dolgoz­zák ki, döntsék el a szakem­berek. Mert a szőkítésből élőkön kívül nincs ember, akinek ebből a jelenlegi rendszerből haszna lenne. A vámosok a felszaba­duló energiájukkal a papri­kabehozatal szigorított el­lenőrzésében vehetnének részt. Olajozott csapatmun­kában... V. Fekete Sándor A hét fotója Diana walesi her­cegnő, Károly brit trón­örökös különélő felesé­ge a napokban több nyilvános megjelenés­sel jelét adta, hogy ha­marosan feladja de­cemberben vállalt bel­ső száműzetését és visszatér a közéletbe. Brit királyfigyelők sze­rint ezt nem utolsó sor­ban gazdasági meg­fontolásból, brit ipari és szolgáltató cégek nyo­mására teszi. A Majesty magazin legfrissebb felmérése szerint Diana évente Diana haszna 14,5 millió font értékű ingyenreklámhoz juttat­ja azokat a cégeket, amelyeknek ruháit hordja, amelyek autóját használja, amelyeknél ebédel, vagy tornázik. Igaz, hogy védnöki ak­ciói ennél sokkal ke­vesebbet, mindössze és átlagosan 1,25 mil­lió fontot hoztak az érintett jótékonysági szervezeteknek, de mégis ez a tömegek szeretetének kulcsa, vagyis az efféle köz­szereplés termeli a reklámot a kereske­delmi cégeknek. A magazin főszer­kesztője, Nigel Evans szerdán úgy nyilat­kozott, hogy Diana népszerűsége rohamo­san csökken, mióta visszavonult a közélet­től és nem szerepel jó­tékonysági kampá­nyokban. Most a köz­vélemény mindinkább henye hercegnőnek tartja. Már sok csinos lányról közöltünk fotót. Most, az MTI és egy spanyolországi divatbemutató jóvoltából a fiüknak is lehetőséget adunk a bemutatkozásra, hölgyolvasóinkra gondolva. Kokain-tengeralattjárók Immár „víz alatti" kábítószer­háború dúl Kolumbiában a ká­bítószer-maffia és a rendőrség között. A biztonsági erőknek ezentúl ugyncsak fel kell ké­szülniük, ha a kábítószer-csem­pészek legújabb módszere, a kokainszállító tengeralattjárók ellen próbálják felvenni a harcot. Legutóbb egy radarral felszerelt mini tengeralattjárót „fogtak el", amely akár három tonna kokain szállítására is alkalmas. A tíz méter hosszú kék színű sze­rkezet immár a második, amely kevesebb mint egy év leforgása alatt a hatóságok kezébe kerül. A vízi jármű - amely minden bizonnyal a kábítószer-csempé­szek flottájának egyik példánya ­háromtagú személyzetet képes rakományán kívül szállítani, és oxigéntartállyal, teljes radar­berendezéssel, valamint vastag golyóálló burkolattal van felsze­relve. Nagy Bandó András Passzol vagy nem ? E ngem a vígszínházi sá­torral kapcsolatos vitá­ban leginkább az húzott föl, amikor kimondatott: hogy ez a világot járt szabadalom, ez a membránhéjszerkezetű épület nem passzol a Nyu­gati Pályaudvarhoz, illetve magához a gyönyörűséges fővároshoz. Mihez??... Nekem elhihetik: passzol! Annyira passzol, hogy észre sem lehet venni a képeslap­és bóvliárusoktól, illetve a cseppet sem membránhéj­szerkezetű sátraiktól. Nem akarok akadékoskodni, de Dabas-Sárihoz passzol a sátor? Vagy a katolikus is­kolához passzol a világi gyerekek sátorba kényszerí­tése? Egyáltalán: ez az egész passzol a XX. század végéhez? Persze visszame­hetünk az időben. Krisztus születéséhez passzolt a jászol?... Elsőre semmi sem passzol semmihez. Utólag aztán másképp már el sem tudjuk képzelni. Jó példa Párizs, ahol 1889-ben Eiffel tervei alap­ján csupa acélból felépí­tettek egy tornyot - ráadá­sul ideiglenes fennmaradási engedéllyel! - s az azóta eltel 105 év alatt több ezer­szer mondták ki, hogy nem passzol Párizs városképé­be. Végül addig mondogat­ták, hogy ha ma nem lenne Eiffel-torony, már talán Pá­rizs sem lenne az, ami. Na már most, én koránt­sem vagyok biztos abban, hogy erre a vígszínházi sá­torra összecsődül Budapes­ten Európa összes turistája, de hogy nem a sátor miatt kerülik el Budapestet, az tuti. Mert szerintem vannak dolgok, melyeket simán le­nyel a főváros, miközben baromira nem passzolnak Budapesthez. Például, le­het, hogy a szexre éhes pa­likhoz passzolnak a VIII. ke­rület kurvái, de a fővároshoz egyáltalán. Ráadásul néme­lyik csaj annyira rontja a városképet, hogy ha rajtam múlna, még ideiglenes fenn­maradási engedélyt sem adnék... annak a pacáknak, aki ezeken a csajokon fenn tud maradni! Nem passzol a főváros képéhez a szexpi­acot uraló ukrán maffia sem, a szarrá lőtt autóikkal és sorozatlövő fegyereikkel együtt, mégis itt vannak, s úgy mondjak, nem is pesti utca a pesti utca egy kis uk­rán lövöldözés nélkül! (Meg­jegyzem, ha már a rendőr­ségnek nem sikerül., legalább a tévé leadhatna rájuk egy sorozatot!) Szerintem a középületek robbantgatása sem passzol a városképhez, mint ahogy általában a bűnözés és az alvilág. A Mátyás templom­hoz sem akart passzolni a Hilton, s a végén csak meg­szoktuk. Eközben a Cicco­lina esküvője úgy passzolt a Mátyás templomhoz, mint a trójai falóhoz a fogathajtó vébé! Nos, bármennyire látvá­nyos épületről is van szó, maga az Országház sem passzol az országhoz. Túl csicsás a válsághelyzetünk­höz képest. No de a Békési is megmondta, hogy lehető­ségeinken felül élünk. Eb­ben viszont az,Országgyű­lés jár élen! Én nem azt mondom, hogy egy lepusz­tult épületben kellene ülé­sezniük a honatyáknak, de némely honatya láttán az az érzésem, nem hogy az Or­szágházhoz, de még az intarzia-berakásos liftjéhez sem passzolnak. Vagy pél­dául itt volt ez az elmúlt négy év. Ami ebben a neo­gótikus épületben mocsko­lódzva és sarazva, felszóla­lásnak mondva elhangzott, az inkább passzolt egy falu­végi kurta kocsma össze­mocskolt padkájához, mint az Országház kikent-kifent széksoraihoz! Mégis ezt figyeltük négy éven át. Még szerencse, hogy az előző koalíció is csak ideiglenes fennmaradási engedélyt kapott! Itt jegyezném meg, hogy a mostani is! Egy a kü­lönbség, hogy ezek tudják, az előzők pedig csak akkor döbbentek rá, amikor meg­kapták a szavazók határo­zatát a bontásról és a sátor­fák elhordásáról. Az a hír járja, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatal felköltözne a Várba, de a Miniszterelnöki Hivatal semmiképpen. Rá­jöttek, hogy a köztársasági elnök passzol a Várhoz, de a miniszterelnök már nem biztos. A Sugár passzol az Őrs vezér teréhez, de a té­vés Sugár nem passzol az MDF-hez. A szocik is meg­váltatták, nem igazán pasz­szolnak a kapitalizmus épí­téséhez. Az SZDSZ sem igazán passzol az MSZP­hez. Gondolom, alig vannak, akik építkezésük idején megtalálták az egymáshoz passzoló dolgokat. Mert ez a legnehezebb! Megtalálni a karnishoz passzoló füg­gönyt, a függönyhöz pasz­szoló tapétát, a tapétához passzoló ülőgarnitúrát, a fotelekhez passzoló szőnye­get, a szőnyeghez passzoló dohányzóasztalt, az asztal­kához passzoló parkettát, a parkettához passzoló ágyat, az ágyhoz passzoló ágyte­rítőt, az ágyterítőhöz pasz­szoló tévéasztalt, a tévé­asztalhoz passzoló köny­vespolcot, a polchoz pasz­szoló éjjeliszekrényt, az éjjeliszekrényhez passzoló éjjeli lámpát, valamint az éjjeli lámpa és a konnektor közé passzoló, megfelelő hosszúságú vezetéket... A lakótelepi kockaházak nem passzolnak a lakókhoz, a lakások nem passzolnak a családtervezéshez, a gyer­mekek száma nem passzol a bérekhez, a bérek pedig nem passzolnak az árak­hoz. A piacgazdaság nem passzol a nyugdíjasokhoz, a kisnyugdíjasok nem pasz­szolnak a csirkecombhoz és a filézett mellhez. A beteg nem passzol az orvoshoz, az orvos nem passzol a kör­zethez, a körzet nem pasz­szol a kórházhoz, a kórház nem passzol a betegség­hez, a betegség nem pasz­szol a gyógyszerhez, a gyógyszer nem passzal a pénztárcához. A Expo nem passzol az országhoz, az ország nem passzol Euró­pához, Európa nem passzol hozzánk, ami a legkeve­sebb, de hozzánk már Er­dély sem passzol. A tüdőnk nem passzol a levegőhöz, a levegő nem passzol az ólomhoz, az ólom nem passzol a paprikához. Ez van! Itt nálunk semmi sem passzol, akkor hát mért pnt ennek a sátornak kellett vplna passzolnia? (Részletek a ma délelőtt 9.35 órakor a Kossuthon üjra hallható Rádiókabaré­ból).

Next

/
Oldalképek
Tartalom