Délmagyarország, 1994. október (84. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-31 / 255. szám
8 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1994. OKT. 31. Csendélet" a diáknegyedben OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481460 .Megint tele van tanyasi parasztokkal Magánposta - közügyekről A környék lakóinak felháborodására és ösztönzésére, végső elkeseredésünkben vagyunk kénytelenek védelemért a város közvéleményéhez fordulni. Két intézmény tevékenysége okoz nagy gondot a környék lakóinak. A Tanárképző Főiskola pincéjében működő éjszakai mulató és e környezetbe nem illő „Béke Tanszékinek nevezett kocsma. Az elmúlt két évtizedben mind a két egység rendszeresen zavarta és zavarja a környék lakóinak az életét és éjszakai nyugalmát. Szeretnénk tudni, hogy meddig óhajtják még engedélyezni a főiskola pincéjéből óriási hangerővel szóló zenét, több esetben előfordult, hogy az ablakok berezonáltak, mely több hónap óta éjszakánként rendszeresen zavarja a környék lakóinak nyugalmát. Fz az áldatlan állapot kisebb megszakításokkal több mint két évtizede tart. A főiskola, az önkormányzat és a rendőrség illetékesei ez ideig csak egymásra mutogattak. 1990-től ez a csendháborítás egy ideig szünetelt, azután ritkábban, majd ez év elejétől egyre sűrűbben, utóbb már a hét öt napján keresztül tart. A kocsma reggel 6-tól 22 óráig üzemel. Részeg vendégeik a környék összes kapualját, lépcsőházát és a Hősök kapuját is WC-nek használják. Részeg álmaikat is itt - a lépcsőházakban, vagy a kapubejáratban kell őket keresztüllépni - és az iskolák előtt elhelyezett padokon alusszák ki. Előfordult már, hogy nemcsak felnőtt nőket, de 13-14 éves lányokat is molesztáltak. Több esetben előfordult, hogy túl fiatalokat is kiszolgáltak, akik éjszaka a környéken randalíroztak, de több esetben verekedés is előfordult már. A fenti tények ismeretében - e körzetben 12 gyermekintézmény (bölcsőde, iskola, kollégium), 3 klinika, a Hősök kapuja és a püspöki palota található - is úgy gondolják, hogy e környezetbe kocsma illik a legjobban? Szeretnénk tudni, hogy érvényben vannak-e az alábbi törvények és rendeletek. Ezek mindenkire vonatkoznak-e? a) Az alkotmány 18. paragrafusa: Egészséges környezethez való jog. b) A 17/88. sz. kormányrendelet (csendrendelet) 23. paragrafus (1) bekezdése. Úgy tudjuk, hogy ez nappalra is vonatkozik. A csendrendelet szerint a zaj 22 órától reggel 6 óráig csak 40 decibel lehet. A hangos beszéd már 60-70 decibel erősségű. Az éjszakai diszkó hangja a 200 decibelt is meghaladja. A nyár folyamán a főiskola udvarán nyitottak sörözőt. Ez fél éjszakán át erós zene nemegyszer trombitaszóló - és nagy ordítozások közepette működött. Ez a tevékenység alapvetően sérti az alkotmányos jogainkat és a csendrcndeletet. A zajhoz ugyanis hozzászokni nem lehet, de lehet tőle magas vérnyomást, infarktust és agyvérzést kapni. Többen már ezen a határon állunk. c) A 3/75. sz., lakóházak rendjéről szóló rendelet, 10. és 11. paragrafusai. d) A 6/90. sz. KEM rendelet. Ugyanis nemcsak a kocsmában, de a főiskola pincéjében és nyáron az udvarán is árusítottak és árusítanak szeszes italt, bár ott meleg-étkezést nem tudnak biztosítani. Ez egyértelműen a fenti rendelet tudatos megsértése, mert 200 méteres körzeten belül több gyermekintézmény és klinika működik. Mit tesz ilyenkor az önkormányzat? Kinek kell a törvényeket betartatni? Sok mindent nem értünk: miért hoznak olyan rendeleteket, amelyeket be sem akarnak tartatni, miért nem a főiskola kollégiumában tartják meg a rendezvényeiket, miért van a Tisztiorvosi Szolgálat, ha a kereskedelmi egységek külső és belső tisztaságát nem ellenőrzi, mirt kapnak azok a személyek fizetést, akik munkaköri kötelezettségeiknek nem tesznek eleget, miért van a rcndőijárőr, ha az a csendháborítás! észre sem veszi, miért van a közterület-felügyelőség, ha az nem ellenőriz, munkája nem látszik meg stb. Ki engedélyezi a rendszeres csendháborítás! és van-e rá joga? Egyáltalán, van-e joga bárkinek is mások egészségének károsítását engedélyezni? Mit tettek önkormányzati képviselőink a környéken lakók érdekeinek védelmében? Mit gondolnak, a jövőben is rájuk fogunk szavazni? Tisztelt vezetők: (főiskolai és városi) önök ezt a helyzetet törvényesnek tartják? Mit óhajtanak tenni a törvényes rend helyreállítása érdekében? Kaptunk már olyan válaszokat is, hogy cseréljük el a lakásokat. Ez lenne a megoldás? A törvénytelenség viszont maradna tovább? Név és cím a szerkesztőségben A tápéi 73-as buszjárat beérkezett a Szilién sugárúti cipőgyári megállóba, október elején, déltájban. Egy asszonyság felszállás közben mondotta írásom címszavait. A járműben széttekintettem, az ülőhelyek foglaltak voltak, többen álltak, de kényelmesen elfértünk. Az utasok üres kosaraikat, illetve a megmaradt vagy vásárolt élelmiszereiket fogták. Az embereken látszott a fáradtság. A termelők valószínűleg korán felkeltek, hogy áruik időben a vásárlók kosaraiba kerülhessenek. A Hajós utcai megállóban néhányan leszálltunk, a megjegyzést tévő asszonyság is. Ő a Tápéi utcán tűsarkú cipőjében előttem ment a Tabán utca irányába, majd betért az egyik panelház lépcsőházba. Véleményének hangneme ösztönzött íróeszköz fogáTisztclt Szerkesztőség! Ezeket a sorokat Svájcból, egy rehabilitációs klinikáról, 2 hónappal a szegedi új klinika idegsebészetén végzett gerincműtétem után írom. A Délmagyarországon keresztül szeretnénk köszönetet mondani a szegedi új klinika idegsebészeti osztály dolgozóinak, és Lapjukon keresztül szeretnénk köszönetet mondani a Tempó taxi két dolgozójának, Nagy Zoltánnak és Tánczos Tamásnak. Az október eleji esőzések idején iskolánk tanulói bentrekedtek a kettőshatári alkotóházban, ahol erdei iskolában voltak. A sártenger miatt a Fehér-tói régi iskolaépület megközelíthetetlenné vált. Nem tudtuk az ebédet kiszállítani, nem tudtuk a gyerekeket hazahozni. Sok hasztalan segftsára. Sokunk ősei látástól vakulásig, többször ünnepnapokon is dolgoztak kisparcelláikon, illetve mások földjein. Lehet, hogy az ő elődei is. Szeged-Tápé „tanyasi parasztjai" között voltak, vannak hasonló emberek. Gazdálkodók, kertészek, állattenyésztők, akik napjainkban egészségüket, erejüket hidegben, melegben sem kímélik, dolgoznak földjeiken, a települések kertjeiben. Csizmaszárig érő sárban építik fóliasátraikat, palántálják, vetik, gondozzák növényeiket. Szorgos munkájuk friss termékeivel hajnalonként indulnak a piacra. Árujuk viszonylagos ellenértéke mellett elismerést, megbecsülést is érdemelnek. Amíg a „tanyasi parasztok" termelnek, nincs és nem lesz gond az ország élelmezésével... Kátai Ferenc személy szerint a műtétet végző dr. Kunz Ádám tanársegéd úrnak, aki a svájci orvosok szerint is „tökéletes munkát végzett", megjegyezve a tanársegéd úr és a szegedi klinika nevét is. Még egyszer köszönöm: Murza Ilona V. Ciseri 7. Balerna, Svájc ségkérés után (tűzoltóság, honvédség, városgondnokság) végül a Tempó taxi autómentősei: Nagy Zoltán és Tánczos Tamás segítettek. Kivitték kétszer is az, ebédet, és pénteken „hazamenkítették" a gyerekeket. Munkájukért nem fogadtak el pénzt, látván, hogy gyerekekről van szó. Hálásan köszönjük segítségüket. Haász Józsefnc, a Hunyadi János Általános Iskola igazgatója 1. Búcsú Tudom, hogy a levél sokszorosított, s hogy több tízezer példányban kézbesített hasonló tartalmú borítékot a posta a Dél-Alföld telefonelőfizetőinek, mégis privát jóérzés fogott el, mikor az egyik szolgáltató vállalat vezetője névreszóló levélben vett búcsút tőlem (is). Azt írja a francia CGE által alapított DÉLTÁV RT. jogelődjének, a MATÁV RT.-nek a szegedi igazgatója, hogy a tervek, melyek e régió távközlési fejlesztéseire az elmúlt években alapozódtak meg, részint már az új cég közreműködésével valósulnak majd meg. Meg azt is tudatja, az elköszönő távközlésiek reményei szerint az újak eredményes munkája is a mi javunkat fogja szolgálni. Osztozunk a reményeikben, kedves Igazgató Úr, sőt, meg is toldjuk azokat. Mi, jelenlegi és leendő ügyfelek, nem csupán az ezutáni fejlesztések lázas megvalósulási ütemének örülnénk, hanem a már most élő hálózatok és létező szolgáltatások hibátlanságának is. Olyasmikre gondolunk, mint hogy ne nekünk kelljen felvilágosítani a tudakozót: valamely előfizetőnek megváltozott a hívószáma. Ne kelljen hónapokon át hadakoznunk, ha a számla végösszege valószínűtlenül nagyság. Egyáltalán: adassék meg valamiképp az ügyfélnek is a jog, hogy igazát bizonyíthassa. Kívánjuk továbbá, hogy aki a telefonkönyv szerkesztésére megbízást kap, legyen képes végre egyszer a hívószámokat keresők fejével gondolkodni. Számítunk rá, hogy a technikai vívmányok a szolgálatunkra szegődnek, s nem kiszolgáltatottságunkat növelik - szóval hogy bizakodásra minden okunk meglesz a MATÁV-tóI vett búcsú után is. Ehhez kapott jókívánságait, Igazgató Úr, köszönettel viszonozzuk! 2. Örömhír Levél a Szegedi Csatornamű Társulattól. Értesítés arról, hogy július elsejétől a város költségvetéséből fizetik a csatornamű érdekeltségi hozzájárulást. Hogy ne csak az értse, aki ilyen értelmű levelet kapott, ezennel közhírré tesszük: a francia CGE-vel kötött megállapodást szerint mindazok, akik társulásos formában csatornáztatták ingatlanukat, a társulat révén vettek fel hitelt, s ezt még nem törlesztették, ezentúl mentesülnek a havi részletfizetés alól. Ez a jó hír vagy két és félezer szegedi fogyasztót érint. Ők azok, akik áldoztak rá, hogy lakásuk komfortfokozatát saját erőből növeljék. Társulati formában 1987 óta 29 kilométernyi csatorna épült Szegeden, összesen 392 millió forint értékben. A felvett hitelekből, s kamataikból, együttesen 68 millió forintból a szeptember elsejei, közgyűlési döntést előkészítő anyag adata szerint 10,5 milliót törlesztettek az érdekeltek. A maradék terhet levette a vállukról a csatornarendszer új üzemeltetőjével kötött megállapodás. Lesz, aki még pénzt is kap vissza, hiszen július elseje után is rutinszerűen fizette a részleteket. S lesz, akin be kell vasalni az addigi hátralékát. Számítson rá, aki erről csak most értesült volna. Arról egyelőre nincs hírünk, mennyi lesz a CGE-üzemeltette rendszerben a köbméterenkénti, új csatornadíj... 3. Zokszó A harmadik levél aláíróinak listája meglehetősen hosszú, de még sokkal többeket érint Szegeden, hogy önkormányzati tulajdonú, eddig bérelt garázsukat megvételre kínálja fel most a város. Akik úgy gondolták, a várhatóan valamelyik novemberi közgyűlésen újra napirendre kerülő tárgyban - a garázsvásárlások ügyében — méltánytalan ajánlatot kaptak, akár nyílt levélnek is tekinthető írásukat juttatták most el lapunkhoz. Ebből idézünk, mert noha a levél tényleges címzettjei az önkormányzat képviselői, a téma nem érintett olvasóink számára sem érdektelen. „Többen vagyunk, akik 1990 és 1992 között már bejelentették garázsvásárlási szándékukat, de akkor azzal utasítottak el bennünket, hogy majd ha a bérleményeinket eladásra kijelölik... így azok, akik korábban lehetőséget kaptak a vásárlásra, 80-90 ezer forintért juthattak saját garázshoz, míg nekünk most nyáron már 340-360 ezerről szólt az ajánlat. A 10-15 év alatt kifizetett bérleti díj és a használatbavételi díj legalább 150-200 ezer forintot tesz ki, s akkor még nem számoljuk a karbantartásra költött forintokat. Ez most mind kútba esett pénz? A most kért összeggel, s a már megfizetettel együttes fél millió volna a garázsok .forgalmi értéke'? Ráadásul a polgármesteri hivatal által az értékesítéssel megbízott társaságok különbözőképpen értékelik föl a garázsokat! Egy betéti társaságnál a 19 négyzetméteres garázs ára 290 ezer forint, egy kft.-nél a 17 négyzetméteresé 360 ezer. (S mindkét garázs lakótelepi...) Az értékesítők - eltérő - hasznát is nekünk kell megfizetnünk?" Az volna méltányos, ha a közgyűlés ominózus, április 26-ai döntése előtt beadott megvásárlási igényeket nem az új feltételek szerint elégítenék ki - ajánlják a képviselőknek a számukra elfogadható megoldást a levélírók. Ha nem így lesz, olyan helyzetbe hozzák az önhibájukon kívül vásárlóvá csak később kijelölt garázsbérlőket, hogy az eddigi bérleti díjat veszni hagyva, kénytelenek lesznek lemondani garázsuktól. Mint hírlik, az értékesítő társaságok ezt zokszó nélkül „elviselnék": sorban állnak náluk a készpénzzel fizető garázsvevők... Csak hát az igazság a másik oldalhoz van közelebb. Vajon a képviselők is úgy gondolják-e? - kérdi a „postabontó": Pálfy Katalin Egy cukorbeteg tapasztalatai Az 1994. október 3-tól 7-ig tartó őszi oktató programsorozat kapcsán szeretném gondolataimat megosztani, elsősorban cukorbeteg társaimmal. Negyvenegy éves vagyok. Ez az alattomos, kezdetben fájdalmat nem okozó, de az évek során visszafordíthatatlan szövődményeket okozó betegség 1979ben, terhességem alatt jelentkezett nálam. Először csak diétával, majd diétával és tabletták szedésével, pár éve pedig diétával és napi háromszori inzulinadással próbálom cukors/.intcmct a normális értéken tartani. Az első legfontosabb lépésnek azt tartom, hogy a beteg eljusson odáig, hogy megértse: saját maga tehet legtöbbet anyagcseréjének egyensúlyban tartásáért, és nem a jelenre, hanem évtizedekre előre kell gondolnia. Sajnos vannak az ismerőseim között olyan cukorbeteg emberek, akik nem vesznek tudomást betegségükről, nagyfokú felelőtlenséget tanúsítanak saját maguk és családjuk iránt. Ez az úgynevezett „struccpolitika" a szövődmények kialakulásának okozója lesz. Én jól képzett cukorbetegnek tartom magam. Mindenkor betartottam a szabályokat, mindig kész voltam elsajátítani a betegséggel kapcsolatos tudnivalókat. A diétás könyvektől az orvosi könyvekig. amiket meg tudtam szerezni, mindent áttanulmányoztam, részt vettem az előadásokon, életmódomat is próbálom a lehetőségekhez képest a betegség követelménycinek megfelelően kialakítani. Ezért örömmel értesültem arról, hogy a Szeged és Térsége Diabetes Egyesület cukorbetegek számára - Szegeden először - tanfolyamot rendezett, ahol az érdeklődők hasznos, tanulságos és színvonalas előadásokat hallhattak. Most sajnáltuk csak igazán, hogy korábban ilyen lehetőségünk nem volt. Az előadások témája: a diétás kezelés, a főzési technikák, a tablettás és az inzulinos kezelés, a vér- és vizeletcukor-mérés és a szövődmények közül: a szem és a bőr károsodása. Az előadások után mindenki feltehette az őt foglalkoztató kérdéseket, és meg is kapta a szakszerű válaszokat. Ezeknek az előadásoknak a hatására hiszem, hogy jelentősen lelassulnak a szövődmények kialakulásai, és javulnak a diabeteszesek életkilátásai. Jó lenne, ha sűrűbben vehetnénk részt ilyen előadásokon. Sajnos, tisztában vagyok a csekély anyagi körülményekkel, amivel a Szeged és Térsége Diabetes Egyesület rendelkezik, és ami határt szab tevékenységének. Örvendetes lenne, ha egy kicsit több figyelemmel, segítéssel és lehelőséggel lenne a társadalom a cukorbetegek és a megalakult egyesületek iránt, akik tőlük telhetően megtesznek mindent, hogy segíthessenek. Részemről szívesen láttam volna több fiatalt az előadásokon. Nem tudom az okát, miéit voltak kevesen. Csak remélni merem, hogy nem a „struccok" közé tartoznak. Aggódom értük. Sokan vannak a cukorbetegek között is olyanok, akik csak a gyógyszerektől várják állapotuk javulását. Az előadásokból világosan kiderült, hogy a beteg tudatos együttműködése nélkül, a szükséges életmódi, diétás szabályok betartása nélkül az életet veszélyeztető szövődmények, mint az érelmeszesedés, szívinfarktus, látásromlás, vesekárosodás - kevéssé kerülhetők el. Ezúton is szeretném hálás köszönetemet kifejezni a Szeged és Térsége Diabetes Egyesület vezetőségének, az előadó orvosoknak, asszisztenseknek, akik gördülékenyen megszervezték és lebonyolították a sorozatot. Hívő ember lévén, a lélek gyümölcseit kívánom bőségben orvosnak és betegnek egyaránt, amik: a szeretet, a tudomány, a bölcsesség, az öröm, a békesség, a türelem, a kedvesség, a hűség, a szerénység, a tisztaság. Abban a reményben zárol soraimat, hogy az eddigieknél sűrűbben nyílik lehetőségünk továbbképezni magunkat. Nagy Ferencé Bíró Ilona Svájcban is dicsérik a szegedi idegsebészeket Köszönet a Tempósoknak