Délmagyarország, 1994. október (84. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-04 / 232. szám

KAPCSOLATOK 11 A sertésbőr értéke Kisebb korunkban Finnországról csupán Andersen: A Hókirálynő című meséjéből hallottunk. Csodálatos, kék sugarú északi fény tündökölt a végtelen hómezőkön a félelmetes Hókirálynő birodalmában, ahol a vajákos finn asszony és a jószívű rénszarvas segített a barátját kereső kisleánynak. Az író így lopta be Finnországot a Hókirálynő birodalmaként a képzeletünkbe. Ha valakit megkérdeznénk az utcán, mi jut eszébe Finnországról, valószínűleg a következő szavak sorakoznának: ezer tó, sziklák, fenyő, hó, északi fény. Lappföd, rénszarvasok, szauna, Kalevala, finn lakáskultúra, testvérnép, rokon nyelv... Hacsak nem a Tabán iskola 8/B osztályának egyik tanulójával hozná össze a sors a kérdezőt. A gyanútlan riporter arra a kérdésre, mi jut eszedbe Finnországról, megdöbbentő élményzuhatagot kapna a nyakába: luxushajó, a nagy vár, skanzen, medvecukor, Muminok, a tenger, a halpiac, a fehér éjszakák, a felszállás, a Szikla-templom, a fényes lakomák... A látszólag összefüggéstelen szavakból kibontakozik egy osztály fanDóc község tavaly átadott új iskolája - tizennyolc évi „iskolanélküliség" - után lendületet, színt hozott a település polgárainak életébe. Kapunyitása szinte húzta maga után az örvendetes változásokat. A Belovai Pál polgármester úr vezette önkormányzat haladó többsége felismerte a kultúra, a művelődés fontosságát a falu életében. S, hogy Dóc is minél több „... kiművelt emberfővel" gyarapíthassa országunk szellemi tőkéjét, a közművelődés és az oktatás körülményeinek folyamatos javításáért sokat tettek és tesznek a mai napig. Hogy csak a legjelentősebbeket említsem: az iskola- és óvoda felszerelésére fordított anyagiak kiegészülve az itt dolgozó pedagógusok által nyert pályázati összegekkel, lehetővé tették, hogy a dóci és Dóc környéki gyerekek korszerűen felszerelt óvodába és iskolába járhatnak. Az évtizedek óta „lelakott" Művelődési Ház is újra festve-tapétázva-lambériázva, új szilárd burkolatú út a Kossuth utcában, szolgálati autó, újonnan burkolt ebédlő, stb. Augusztus 20-án, egy évvel az iskolaavatás után, újból avaTisztelt ifj. Duda Ernő! „Rendünk őrei" című írása olvasása alatt számos apró kérdés mellett egy fő probléma nőtte ki magát bennem, mégpedig az, hogy aki „törvényt" sért, az milyen alapon hőzöng!? Bizonyára ifjú kora miatt nem tudja, de higgye el nekem, hogy a portáson nem szokás számon kérni a marketing tervet, a titkárnő pedig nem felelős az udvar tisztaságáért. Lefordítva mindezt az Ön esetére. tasztikus élménye Finnországról. Már sokaknak maga a repülés is nagy élményt jelentett. Izgalommal szálltunk ki a repülőből Helsinki repülőterén. A városnézések mellett fantasztikusak voltak a finn iskolák. Milyen jó lenne nekünk is egy ilyen! No, meg a tenger! Ha hideg volt is a vize, azért jólesett a szauna utáni megmártózás a sós habokban. (Megkóstoltuk: egyébként nem is volt olyan sós!) Nem csak a tengerben, hanem a tengeren is voltunk, méghozzá egy tizenkétemeletes luxushajóval. A záróesten a gazdagon megrakott asztalok mellett közösen énekeltünk újdonsült finn barátainkkal, akiktől nehezen búcsúztunk. Köszöntjük ezt a hetet a szegedi Finn-Magyar Baráti Társaságnak, a szervező tanároknak, az ott élő melegszívű finn embereknek és persze szüleinknek. Igaz, nyáron voltunk Finnországban, de a finn Mikulástól igazán bőséges ajándékot kaptunk. Nákemiin Soumi! Vincze Virág és Varga Nóra Tabán Altalános Iskola, 8/B tási ünnepségre gyülekezhetett a falu lakossága. Ünnepi szent mise után a dr. Tóth István orvos felajánlásával állított gyönyörű kopjafát szentelt dr. Lénárt György plébános úr s a márványtáblára az önkornányzat vésette a háború dóci hőseinek névsorát, Leie Ferenc gyűjtötte össze az áldozatok listáját. S ezek csak a legjelentősebb történések az elmúlt egy év alatt, de mind azt igazolják, hogy helyes útra lépett a község vezetése, amikor a kétkedőket is meggyőzve, elsők közé helyezte a faluban az oktatás- és művelődés fejlesztését (csak zárójelben: az elmúlt időben egyre több fiatal és gyermekes család települt Dócra, illetve szándékozik a faluban letelepedni.) Az elért eredmények azt is bizonyítják, hogy a dóci emberek a megfelelő vezetőkkel együttműködve a szűkös anyagi körülmények ellenére is nagy dolgokra képesek. Egyre jobb érzés a faluban sétálni: a gondozott utcákon, a virágos, parkosított központban. Minden az itt élő emberek igényességét, rendszeretét tükrözi. Rubbel Józsefné a közlekedési rendőrön dőreség számon kérni a köztörvényes ügyeket és fordítva. Azt sem árt megjegyezni, hogy mint az emberek általában csoportosíthatók ,jó" és „kevésbé jó" kategóriák szerint, úgy a munkavégzésben is van jól dolgozó rendőr, orvos, ács, festő, cipész, stb. és van kevésbé jól dolgozó. Esetében azonban épp arról van szó, hogy az a járőr, akivel találkozott, jól végezte a dolgát és ezért az nem pellengért érdemel, hanem dicséretet. Ha reálisan akarjuk vizsgálni a rendőrség helyzetét, akkor ugyan romlik a helyzet, de a felderített ügyek aránya még mindig előkelő helyezést biztosít a hazai állománynak és ez azért is csoda, mert a technikai felszereltségük meg sem közelíti a nyugati átlagot. A fogadatlan prókátorság helyett azonban térjünk vissza az Ön „ügyéhez". A törvény betartatásának rendőri útja bizony nem tökéletes, mert nem tudnak mindig mindenhol ott lenni, ezért sokan megússzák a felelősségre vonást, ez azonban nem egy adott járőr hibája. A hiba ott van, hogy sok ember azt hiszi, a törvények és szabályok mindig csak másokra érvényesek, rá nem. Pedig a törvények nem öncélúak. Az, hogy a járdán (sétáló utcában) nem lehet kerékpározni, az azért van, mert az emberek sétálni, pihenni, kikapcsolódni mennek oda és nem száguldó őrültek elől ugrálni, akik nem ismerik az órát és még egy lakodalomra sem tudnak időben elindulni és ebbéli hiányosságukból adódó késésüket járdái száguldozással akarják korrigálni. Arról nem is beszélve, hogy a sétálók jelentős százaléka kiskorú gyerek, aki nem ismeri az egyenes vonalú egyenletes mozgás törvényszerűségeit és ezért fokozottan veszélyeztetik a száguldozok az Ő biztonságukat. Sajnos, a magaféle szabálytalankodók nem csak a sétáló utcára és nem csak kerékpárra korlátozódnak. A tiszaparti sétányon rendszeresen hajtanak a segédmotorosok is. Jellemzővé vált a behajtani tilos figyelmen kívül hagyása. A régi hídon is sokaknak nehezére esik az úton biciklizni, inkább a szűk járdán csöngetnek vadul a két gyermekével ott haladó gyalogosra és mélyen felháborodnak, ha az nem akar elég gyorsan elugrani előle. Nos, ez zavarja a gyalogosokat. Ezt kéne ésszel és emberséggel felérni. Ez azonban nem szabályokban és törvényekben kell legyen leírva, hanem az ember szívében. Az a baj, hogy magát nem zavarja, ha másokat zavar a magatartásával és tetteivel. Ugyanez igaz minden járdán biciklizőre, piroson áthajtóra, a kutyáját a játszótéren ganéztatóra, a gagyizókra, tolvajokra, betörőkre, stb. Ez az egy közös bennük, hogy nem ismerik az „Élni és élni hagyni" mondás második felét, „Élni" azt nagyon akarnak, de hogy másokat is hagyjanak, az már nem fér bele a lelkületükbe. Sajnos, ezért kellenek a szabályok, hogy a teljes káosz helyett valamiféle rendezettség azért mégis legyen. Ezek léte egyébként magának is szerencséje, mert így nem kell majd átélnie lelkiekben azt a sérelmet, amit most Ön okoz a gyalogosoknak. Ugyanis ha magára hallgatnánk, akkor a most a gyalogosokat kiszorító kerékpárosokat néhány év múlva a kamionok „zavarnák" nyugalmukban a Kárász utcán... Ez azonban nem lehet cél, ezért én örülök, hogy vannak rendőrök és sokuk dolgozik is rendesen. Köszönöm, rendőrök! Kovács Géza Napjainban az állatállomány csökkenése révén az élősertés ára is híven tükrözi a megnövekedett keresletet. Néhány éve kilátástalan zsákutcába került az, aki nagyobb tételben foglalkozott disznóhizlalással. Egyrészt, mert mélyen a termelői ár alatt fizettek a jószágért, másrészt, mert hónapokig kellett várni, amíg kifizették. Mára pedig oda jutottunk, hogy alig van sertés, sőt különböző kósza hírek is keringenek a húsimport mértékének nagyságrendjével kapcsolatosan. Szeptember végén Szegeden, az egyik tarjáni élelmiszerbolt pénztára előtt levettem a polcról egy csomag pörcöt amelyet egy Bács megyei kft. állított elő sertésbőrből. Habozás nélkül meg is vásároltam. Már otthoni rágcsálás közben tűnt fel, hogy a kis zacskóra .amelybe a kisütött bőrt csomagolták - rá volt írva, hogy „Amerika kedvence". Ettől a két szótól kissé patinásabb és becsesebb lett a csomagocska. A kis sült bőrdarabkák valóban kellemes csemegének mutatkoztak. A műanyag zacskó hátoldalán pedig az szerepelt, hogy „súlya 25 gramm. Ara: 40 forint. Tartalma: sertésbőr darabkák olajban sütve; kevés só és őrölt paprika (remélhetőleg ólommentes!) hozzáadásával". Kétségtelen, hogy hamar elfogyott a tasak tartalma, hiszen 2,5 dekagramm bőrt nem lehet sokáig ropogtatni. Ekkor hirtelen fortélyos tételek lengték A Sütőipari Vállalat, okos ötlettel, kb. egy éve, a Cserepes sori piacon gépkocsijáról kenyeret, péksüteményt árul a lakosságnak. Nem akármennyit, csupán a reggeli 6 órás nyitástól, amíg a készlet tart. Sajnos, a készlet legtöbbször csupán fél órára elegendő, mert nagy a portéka keletje. Ügyesnek kell lenni. Ezért a ráérőbbek (okosabbak?) már kora hajnali 5 óra-fél 6-kor odaállnak, és szépen sort alkotnak, hogy szerencséjük legyen a mindennapi kenyérhez. A legráérőbbek a kisnyugdíjasok, az öregek és főleg a kispénzűek. Persze, aki sorba áll, legtöbbször több kenyeret is visz gyermekének, beteg szomszédjának, stb., ami természetes. Na, itt van az eb elhantolva! Mert mennyi az a több? Kettő, három, vagy négy kenyér? Kiskereset mellett - főleg fizikai munkánál, több gyermek esetén - bizony a kenyér még mindig a legolcsóbb ennivaló, a zsír, a szalonna mellett. Ha a sorbaálló gyereke dolgozik, szomszédja mozgásképtelen beteg, akkor a 2-4 darab kilós, kétkilós vekni vásárlása érthető. Na de amikor a kedves vevő 40 péksüteményt (kiflit, át gondolataimat. Kiderült, hogy némi disszonanciát érzek a súly és az ár között. Gyorsan utánaszámoltam és ilyetén egy kilogramm olajban sült sertésbőr ára 1600 forintra rúgott. A szegedi Picknél 1 kiló nyers bőrkét 31 forintért adnak el. Ugyanakkor a sertéshizlaló a bőr élősúly kilogrammjáért arányosan mintegy 7,5 forintot kap. A május 29-én készített porc extrasuper árával még az idő múlásával is farkasszemet tud nézni. Ugyanis július 29ével lejárt a szavatossági idő, de az ára változatlan maradt. A kifejlett búzaszál szárának keresztmetszete mintegy 5 milliméter átmérőjű. A búza a szántóföldön átlagosan száz centiméter magasra nő és tartja a kalász súlyát is. így a szár keresztmetszetéhez mérten a magassága mintegy kétszázszor nagyobb. Úgy tanultuk annak idején, hogy ehhez hasonló csodálatos építményt, jelenséget a mezőgazdaságban nemigen lehet találni. Napjainkban azonban mégis van hasonló csoda az agrárgazdaságban. Mégpedig az árképzésben! Amidőn a sertéstartó 1 kiló élő sertésbőrért 7,5 forintot kap, addig annak ára, ha eljut a fogyasztóhoz, kétszázszorosára növekszik. Ez önmagában véve nem lenne baj (főleg, ha van is rá kereslet), gond csupán azzal van, hogy ebből a láncolatból, árdagályból, méltánytalanul kevés jut a termelőnek. Bálint János zsemlét) kér, akkor a sorban állók már kezdenek morogni: ha négy helyre viszi is, s ott mindenütt van két-két gyerek, vagy diétázó beteg, akkor is csak 16 darab. A negyven már nem a közvetlen fogyasztóé! Azt viszik a pecsenyesütödébe, a csárdába. Itt említem meg, hogy a sütőipar autóján árusított friss termékeket olcsón adják. Például az egykilós kenyér csak 33 forint. Ezért állnak az emberek kora reggel sorba. Amikor én is sorba álltam, hogy vegyek egy vekni Sió kenyeret, az előttem álló férfi harminc darabot kért. Mire rám került a sor, el is fogyott, elmentem hát a boltba, és megvettem az aznapi kenyeret - sokkal drágábban. A 30 veknit vásárló pedig eladja üzletében a kenyeret, „rendes áron" és közben jót röhög a markába. Tudom, hogy az egész várost a sütőipar nem láthatja el olcsó kenyérrel, tudom, hogy ez is inkább reklámakció, amire talán ráfizet, tudom, hogy rendeletileg nem lehet szabályozni az eladható mennyiséget, sok mindent tudok, megértek, de azért valamit mégiscsak tenni kellene. Nem?! Bodnár József Ifi-m/IÍ "IÁI. •£!-! 1 "ú-M :i!UÍ\\ TT -Wt • I ir/su.'pMMd vaoHi isyzvxn Bjzaunx 'njjoyj N ;;;>j.i.úi.iiu/.iA|).i^j.idn/s mu/.t/soj J KEDD, 1994. OKT. 4. Fehér éjfél Í Finnországban Dóci hirek OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Kiszolgáltatva Az első ajtón kapaszkodott fel Sándor bácsi a buszra. Régen találkoztunk. Rögtön feltűnt beesett arca. megroggyant tartása. Szétnézett tétován - sokdioptriás szemüveget hordott, majd amikor észrevett, letelepedett a mellettem lévő ülőhelyre. „Kórházban feküdtem nyolc hétig" - kezdte mondókáját az öreg. „Az osztályos orvosomnak meg az ápolóimnak köszönhetem, hogy megmaradtam. Szenvedtem sokat, de nemcsak a testi fájdalmaktól, fájt a lelkem is. A gyermekeim nem látogattak. Nincs idejük, közölték, amikor kutyafuttában megnéztek egyszer. Az aranyos doktornő táviratozott nekik, akkor eljöttek. A menyem úgy, mintha hátulról rugdalták volna a kórház bejáratáig. Megállt az ágyam végén, nem jött közelebb, nehogy ráragadjon valami. Alit némán, csak nézett méla undorral. Gondoltam, talán már fogyatékba is helyezett. Megszokhattam volna a ridegségét, hiszen évek óta meg sem kérdezi, hogy is vagyok." „Drága Apánk! - így szólított a menyem hat évvel ezelőtt, amikor a feleségem halála után a házamat eladták Kiskőrösön. Magának itt van a helye mellettünk, győzködtek egymás szavába vágva a fiammal. Igen, akkor én is így gondoltam. Szeretem a fiamat, bíztam benne, mert mindig jó gyerek volt." „Fél év se telt el, rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Elhidegültek tőlem, mindenbe belekötöttek. Meglehet, én sem vagyok hibátlan. Kiköltöztettek a melléképületbe. A köves padlójú helyiség azonban nem tett ját az egészségemnek, kárházba kerültem. Ez idő alatt adták el a kárpótlási jegyeimet, pedig amúgy is nekik adtam volna. De ők megfosztottak még az ajándékozás örömétől is. Milyen lelkük van az ilyen embereknek? Sokszor bánkódom a kiszolgáltatottság és a magány miatt. Fáj a ridegségük, a közömbösségük. A legkisebb unokám megsúgta: tata, szociális otthonba akarnak helyezni. Akkor úgy éreztem, nincs tovább, ez lesz az utolsó utam. A már megtette kötelességét, a már elmehet." Legyezte: Takács József Kenyér a Cserepes soron - csak ügyeseknek?